Csak a Munkás!: június 1993

Mohács: Lukács (Szabó) - Burai, Rumszauer, Rigó, Kovács L. (Hári) - Becker (Milko), Détári (Várda), Nagy E. (Kovacsics), Martinov (Kiss Gy.) - Hánzs (Tóth), Horváth. Edző: Sziebert Imre.

PMSC-Fordan: Bogyay (Regős) - Dienes, Rózsavölgyi (Kovács B.), Vókó - Bódog, Szabó, Schwarczkopf, Rózsa - Dárdai, Azotei (Rózsahegyi), Lengyel. Edző: Koller Nándor.

Détári Mohácson

A Mohácsi FC fennállásának egyéves évfordulójára rendezett juniálison, a PMSC elleni barátságos labdarúgó-mérkőzésen a mohácsi csapat 10-es mezében Détári Lajos játszott. A Mohács szerezte az első gólt, Détári szenzációs átadása után. Innen fordított a PMSC és friss cserével, Lengyel gólerősségével megérdemelten nyerte a közönségszórakoztató mérkőzést.

Napokon át lázban tartotta Mohács szurkolóit a „kacsa-hír”: Détári Lajos, a magyar labdarúgó-válogatott ex-kapitánya, a hazai labdarúgás ma is legértékesebb exportcikke, az olaszországi átigazolási gondjai miatt, a hazai NB Il-ben helyét már előbb biztosított Mohácsi FC-hez szerződik.

Alátámasztani látszott ezen hírt az, hogy Döme neve valóban megjelent a város utcai plakátjain, hogy bemutatkozik a piros-fehéreknél a Dreher sörgyár és a sportklub közösen rendezendő sörfesztiválján, ahol a hazaiak ellenfele PMSC lesz. A „csalihír” nem is maradt hatástalan, mert régen láttak annyi nézőt az újvárosi stadionban, mint a tegnapi találkozón, ahol Détári Lajos valóban piros-fehér mezben lépett pályára.

Ami pedig a mohácsi szerződést illeti: legalább annyira kacsának bizonyult, mint a Békés megyei hírlapban április elsején megjelent információ, miszerint Diego Maradona, a békési tanyavilágból Dél-Amerikába vándorolt nagyszülők leszármazottjaként - kábítószer használata miatti büntetését - az Ó-hazá- ban kívánja letölteni.

No, de félre a tréfával. Mohácson ugyan még ennél is „lilább” hírek keringenek a csapat vezetésében és játékosállományában történő változásokról, dehát az egészen más oldalra tartozik. Döme sokkal komolyabb és nemesebb célért szakította meg jól megérdemelt szabadságát baranyai látogatásával. Többek között azért, hogy újabb híveket szerezzen a tekintélyét alaposan megtépázott hazai labdarúgásnak, s hogy lelket öntsön azokban is, akik immár veszni látják a magyar focit. Éppen ezért „nyári” beszélgetésre invitáltuk a világválogatottat is megjárt labdarúgót.

- Életed legszebb nyara?

-Nehéz ügy. Több is volt. Nem tudok dönteni.

- S melyik volt a labdarúgó pályafutásod legszebb idénye?

- De jó is rágondolni most. Előbb a frankfurti hónapokat említeném, de nagyon szép volt az athéni bajnoki év második szakasza, no és nem feledkezhetek el Bolognáról sem. Vagyis, vannak szép élményeim.

- Európa négy legerősebbnek számító - angol, német, olasz, spanyol - bajnokságából kettőt „bőrödön" éreztél. Melyiket tartod az értékesebbnek?

- Vitathatatlanul az olaszt. Végülis vegyük számba:, ott játszanak a világ legjobb játékosai. Mondhatnám azt is, hogy Olaszországban évről-évre egy mini-világbajnokság zajlik. Nehéz ezt kívülről megítélni. Ezt csakis ott lehet lemérni, a világsztárokkal teletűzdelt csapatokkal szemben, a zsúfolt lelátok előtt.

- Szerinted - s nemcsak azért mert ismét „válaszút,, előtt állsz, mennyi beleszólásod van abba, hogy hova szerződhetsz?

- Az együttesek leginkább posztokra keresnek megfelelő játékost. Nos, ha valamelyik klubnak szüksége van egy támadó (10-est?) hátán viselő labdarúgóra, akkor azon a területen keres embert magának. Ezt mindig is ők határozzák meg.

- Van-e olyan klub, ahol szíved szerint játszani szeretnél?

-Igen, ez a Juventus. Gyerekkoromban az volt az álmom. Mit ád ég, vágyam azóta sem változott.

- Tehát marad Olaszország.

-Ez az ország a labdarúgás mennyországa, s benne minden pálya egy-egy szentély. Ide vágyik minden igazi focista.

-Miért jött Détári Lajos - megszakítva szabadságát - a rekkenő hőségben focizni éppen Mohácsra? - kérdeztük Péterfai László-tó\, a mohácsi magánkereskedőtől, aki biztosította a foci-fesztivált.

- Dömét még ifista korában ismertem meg a Honvédban. Azóta kísértem figyelemmel sorsának alakulását, s mert ő is értékelte érdeklődésemet: segítségével ott lehettem pályafutása szinte minden jelentősebb állomásánál. Többször volt már nálunk Mohácson, minthogy családommal mi is meglátogathattuk budapesti és több külföldi otthonában is. Nagy örömmel jött most is Mohácsra, csakhogy szerződéskötési kötelezettségei jelenleg csupán két napot „engedélyeztek” neki. A közönség érdeklődése minket igazolt. Van még nézőket vonzó labdarúgó ...

(Dunántúli Napló, 1993. június 21.)

1993. június 19., szombat

1993. június 19. Vác FC-Samsung - Pécsi MSC-Fordan 4-2 (1-0)

Vác FC-Samsung - Pécsi MSC-Fordan 4-2 (1-0)

1993. június 19. Vác, NB I., 30. forduló. 3.500 néző.

Dárdai: az utolsó gól jogán

Vezette: Piller (Bognár, Zvolenszky).

Gólszerző: Füle (11-esből) az 5., Füle (11-esből) a 47., Simon a 65., Nagy (11-esből) a 68., Medgyes a 71., Dárdai a 83. percben.

Sárga lap: Bódog (Szedlacsek lerántásáért) az 5., Csaban (Nyilas lábát fogta meg) a 67. percben. Szögletarány: 5:5 (2:4).

Vác: Koszta - Nagy - Bánfi, Aranyos - Nyilas, Kriska, Hahn (Zsinka 70'), Simon, Horváth (Romanek, sz.)- Szedlacsek, Füle. Edző: Csank János.

PMSC-FORDAN: Csaban - Rózsavölgyi P. - Bódog, Braun - Dienes, Medgyes, Rózsa, Vókó, Lengyel - Barborik (Dárdai 66'), Azoitei. Edző: Koller Nándor.

Krónika:

4. perc: Hahn a jobb oldalról emelt a pécsi 16-osra, ahol Szedlacsek levette a labdát, majd a kapu felé indult, ám a nyomában loholó Bódog beérte és lerántotta. Tizenegyes: Füle állt a labda mögé, és a jobbra mozduló Csaban mellett a kapu közepébe lőtt. 1-0

10. perc: Az első pécsi szöglet után Rózsa vette célba a váci kapu jobb felső sarkát, de Koszta könnyedén fogta a labdát.

25. perc: Rózsa-Medgyes kényszerítőzés után a jobb oldalon nyargaló Lengyel kapott indítást, 16 m-ről lőtt is, Koszta azonban útját állta a kapu bal oldalába tartó labdának.

31. perc: Rózsavölgyi mellel vette le a labdát a 16-os vonalán, de az éppen Nyilas elé pattant. A váci középpályás a kapu felé indult, Rózsavölgyi elébe lépett, Nyilas pedig elesett. Pillér játékvezető nem látott szabálytalanságot.

47. perc: Nyilas tört be a vendégek büntetőterületére a jobb oldalon, ám Rózsavölgyi 14 m-re a kaputól buktatta. Újabb tizenegyes! Ezt is Füle végezte el, és míg Csaban jobbra vetődött, a bal alsó sarokba helyezett. 2-0.

55. perc: Azoitei játszotta tisztára magát a bal oldalon, középre gurított, Aranyos két méterre a gólvonaltól elengedte a labdát, amelyet így kis híján Barborik kaparintott meg, ám a pécsi csatár egy gondolattal elkésett, így odalett a helyzet.

65. perc: Szedlacsek cselezgetett a vendégek 16-osán belül, aztán hátragurított az érkező Simon elé. A középpályás a 16-os vonaláról, ballal egyből nagy gólt rúgott a kapu bal oldalába. 3-0

67. perc: Romanek cselezgetett a bal oldalon, 12 m-re a kaputól, majd átemelt a másik oldalra, ahol Nyilas érkezett. A középpályás elhúzta a labdát Csaban mellett, ám mielőtt lőhetett volna, a kapus elhúzta a lábát. Ismét 11 -es! Most Nagy végezte el a büntetőt, és a kedvetlenül jobbra lépő Csaban mellett a háló bal oldalába emelt. 4-0

71. perc: Szépített a vendégcsapat. Rózsa a jobb oldalról remekül ugratta ki a leshatáron álló Medgyest, aki egyedül vezette a labdát a váci kapura, majd 11 m-ről a kimozduló Koszta mellett a háló közepébe helyezett. 4-1

83. perc: Dienes maradt őrizetlenül a jobb oldalon, így pontosan ívelhetett a váci kapu elé, ahol Dárdai egyedül ugrott fel és 6 m-ről középről a kapu közepébe fejelt. Koszta csak beleérni tudott a labdába, védeni már nem. 4-2.

Ezüstünnep a Duna partján

Kilencven perc az ezüstéremért. Ez volt a mottója a váci találkozónak, hiszen a Kispest- Honvéd magabiztosan nyert Diósgyőrben. A kispestiek győzelme egyértelművé tette, hogy a bajnoki arany Kispestre kerül, míg Vácott egy hazai győzelem ezüstöt eredményezhet. Szomorkodtak ugyan a váciak az elvesztett aranyérem miatt, ám abban azért minden vezető, játékos és szurkoló is egyetértett, hogy amit Csank János együttese ebben a bajnoki évben produkált, az dicséretes.

Nyugodtan és rendkívül magabiztosan kezdett a váci együttes. Simonék nem diktáltak nagy iramot, taktikai alapelképzelésük az volt, hogy sok mozgással, pontos átadásokkal építsék a támadásaikat. Nyugodtságukat és magabiztosságukat csak fokozta a gyorsan megszerzett vezető gól. Aztán ez nem jelentette azt, hogy ettől kezdve fesztivál lesz a váci stadionban. Ha lehet mondani, még jobban visszavettek a csapatok, és eléggé unalmas első negyedórát láthatott a közönség.

A vendég pécsiek nem álltak be védekezni, hanem ha tehették, megpróbálták támadni Koszta kapuját. Azt nem lehet mondani, hogy élvezetes volt a találkozó.

Szépen, komótosan játszottak a csapatok, aminek gyengécske magyarázata talán az lehet, hogy rekkenő volt a hőség. A váci alaptaktika, a pontos adogatásokra épülő támadásvezetés nem jött össze, mert a játékosok az átadások során rengeteget hibáztak. Hasonló volt a helyzet a vendégeknél is, így aztán alig lehetett érdemleges eseményt feljegyezni. Enyhe hazai mezőnyfölény, megszámlálhatatlanul sok hiba az összjátékban és egy tizenegyesből szerzett gól az első félidő mérlege. Eléggé gyengécskére sikeredett az „ezüstmeccs" első felvonása.

A szünetet követően megismétlődtek a találkozó első perceinek történései. Újabb büntetőt rúghatott a váci együttes, s amikor Füle a kapuba helyezte a labdát, tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés. A gólon kívül azért változott valamit a helyzet, mert a hazaiak egy kicsivel többet és gyorsabban futottak, sőt, még pontosabban is adogattak, így aztán valamivel élvezhetőbb lett a produkciójuk.

A vendégek ebben az időszakban elsősorban csak a védekezéssel törődhettek, így csak elvétve jutottak el Koszta kapujáig. Igaz, az egyik ilyen ellentámadásuk végén csak Azoitein múlott, hogy nem szerzett gólt a pécsi együttes.

A második félidő 18. percétől kezdve aztán már valójában kiszolgálta a közönségét a váci együttes. A pécsiek teljesen összeestek, Simonék pedig ügyesen, helyenként látványosan futballoztak. Gyorsabbak, erőteljesebbek és ötletesebbek voltak pécsi társaiknál. Időnként könnyelműbbek is, ezt aztán Medgyes, majd a későbbiekben Dárdai ki is használta.

Még jó néhány perc hátra volt a találkozóból, de már ünnepelt a váci stadion. És nemcsak a stadion közönsége, valamint a hangosan beszélő, hanem a pályán a játékosok is. Igaz, nem fenyegette veszély győzelmüket, amely a második félidőben mutatott játékuk alapján teljesen megérdemelt. Csak gratulálni lehet a váci együttesnek, amely ebben az évben is bizonyította, hogy a tavaly elért második helyezése egyáltalán nem volt véletlen. (Nemzeti Sport, 1993. június 20.)

Háromszor büntetett a Vác

A nagy meleg határozta meg a váci mérkőzésen a játék képét. A találkozó első perceiben a hazaiak magabiztosan és nyugodtan játszottak és ezt csak megerősítette a gyorsan jött vezető gól.

Ettől kedzve a váci együttes enyhe mezőnyfölénybe került, bár ez nem jelentette azt, hogy a pécsieknek állandóan saját kapujuk előtt kellett tartózkodniuk. A PMSC egyáltalán nem állt be védekezni, és Medgyes vezérletével megpróbáltak ellenakciókat vezetni, igaz nem sok sikerrel. A mérkőzés közepes iramban és rengeteg hibával járt az első félidőben.

Fordulás után az újabb 11-esből szezett hazai gól tulajdonképpen eldöntötte a mérkőzés sorsát.

A PMSC ekkor már elvesztette hitét, a váciak pedig parádézni kezdtek. Tehették, hiszen a PMSC-védelem teljesen szétesett, sok esetben arra rúgták a labdát, amerre álltak. Jöttek is az újabb váci gólok és 15 perccel a mérkőzés lefújása után már megkezdődött az ünneplés a váci stadionban. Nemcsak a szurkolók ünnepeltek, hanem a játékosok is, a PMSC ezt remekül kihasználva szépített az amúgy csúnyának kinéző vereségen. Mindent egybevetve a váci együttes megérdemelten nyerte a a mérkőzést. (Dunántúli Napló, 1993. június 20.)

Mestermérleg:

Csank János: - Jól kezdtük a találkozót, de a gyorsan megszerzett vezetés után a csapat kicsit visszavett. A második félidőben bátrabb lett a csapat, ennek következtében sokkal jobb lett a mérkőzés, és úgy érzem megérdemelten szereztük meg a két bajnoki pontot, amely egyúttal az ezüstérmet is jelenti a csapat számára.

Koller Nándor: - Mindenekelőtt gratulálok a Vácnak egész éves nagyszerű teljesítményéhez. A mi csapatunk játékán erősen érződött, hogy tartalékosok voltunk, hiszen öten hiányoztak a megszokott kezdő együttesből. Ennek ellenére a kapott gólokat komoly egyéni hibák okozták. Úgy éreztem, több játékosom már a mérkőzés előtt szabadságra ment.

1993. június 9., szerda

1993. június 9. Pécsi MSC-Fordan - Vasas-Smirnoff 1-1 (1-0)

Pécsi MSC-Fordan - Vasas-Smirnoff 1-1 (1-0)

1993. június 9. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 29. forduló. 4.000 néző.

Turi Zsolt

Vezette: Tóth V. (Hartmann, Nagy L.).

Góllövők: Túri a 28., Claude a 80. percben.

Sárga lap: Galaschek (reklamálásért) a 40., Tolocskó (megjegyzésért) a 64. percben.

Szögletarány: 5:9 (3:5)

PMSC-Fordan: Csaban - Dienes, Bódog, Braun - Ulveczki, Túri (Dárdai 67'), Medgyes, Rózsa, Palaczky - Barborik (Tolocsko, sz.), Azoitei. Edző: Koller Nándor.

Vasas-Smirnoff: Babócsy - Geress, Juhár, Nahóczky (Gubucz 72') - Pecha, Nagy, Erős, Galaschek, Claude - Zvara, Lendvai (Bácsi 67'). Edző: Tóth Bálint.

Krónika:

A sípszó előtt Medgyes Pétert köszöntötték, a hazai középpályás 50. alkalommal lépett pályára a Pécs színeiben.

5. perc: Azoitei adott jó labdát Túrinak, aki elvitte Juhát, majd a kiinduló Babócsy mellett, közben kisodródott a jobb oldalra, beadását a védők már menteni tudták.

28. perc: Rózsa megszerzett egy labdát, Azoiteihez továbbított, aki ismét megtalálta Túrit, a pécsi játékos harmadszorra már tudta mit kell tenni, és tíz méterről a kapu közepébe emelt. 1-0

35. perc: Pecha próbálkozott, de tíz méteres lövését Csaban lefülelte.

44. perc: Pecha ívelt középre egy szögletet a bal oldalról, Nahóczky érkezett, összeütközött az ötösön Csabannal, a kapust ápolni kellett.

60. perc: Egy előreívelt labda egyedül találta a 11-es pont táján Nagyot, de ő a kapu helyett Csabant találta el.

68. perc: Azoitei futtából, tizenhat méterről megcélozta a jobb sarkot, Babócsy szögletre tenyerelte az erős lövést.

80. perc: Zvara viharzott el a jobb szélen, középre adott, érkezett Claude, és fejjel a kapu jobb oldalába továbbított. 1-1.

Barborik hosszú idő után játszott
Csak a főszponzor elégedett

A 10. és a 11. helyezett találkozott Pécsett, ez nagyjából jelezte, hogy közel egyenlő játékerőt képviselnek. Az első félidő mintha nem ezt igazolta volna. A Pécs próbálkozott többet, s végül a negyedik nagy helyzetből találtak a kapuba a hazaiak. Ez a játékrész inkább a Pécsé volt, a Vasas szórványos ellenakciói csak a szögletekre voltak jók.

A vendégek nem tudtak egyetlen valamire való ziccert sem összehozni. A második játékrész valamivel nagyobb iramú volt. A Vasas megpróbálkozott az egyenlítéssel, közben a hazaiak kontrái többször is gólhelyzetet eredményeztek, de ezeket sorra elhibázták.

Már-már úgy tűnt, hogy a Vasas erőfeszítései nem hoznak eredményt, de az addig szürkén játszó Claude mégis betalált. Ha a kilencven percet összevonjuk, megpróbáljuk elemezni, akkor azt kell mondanunk, hogy tulaj donképpen egyik csapat sem érdemelt győzelmet.

A Pécs elszórakozta 1-0 után a helyzeteket, a Vasas pedig falalt egy gólt, így mindkét csapat nyugodtan várhatja az utolsó fordulót. Tettek egy lépést a középmezőny felé, de ezzel a játékkal egyikük sem büszkélkedhet.. (nemzeti Sport, 1993. jún. 10.)

Álmos délután Újmecsekalján

Lazán, szellősen, mondhatnánk gond nélkül játszott a két csapat. Mindez rányomta bélyegét a színvonalra, sajnos annak mértékét nagyban mérsékelte az, hogy a nagy kedvvel játszó hazaiak között Túri „félvállról” vette a találkozót. S mit ád ég? A harmadik totál-helyzetét értékesítve, ő lett a pécsi góllövő. Hiába játszott hatalmas mezőnyfölényben a hazai gárda, a vendégeknek elég volt egyetlen helyzet ahhoz, hogy gólt szerezve, pontot gyűjtsenek az újmecsekaljai stadionban. A pécsi csapatban Csaban, Bódog, Medgyes, Azoitei és a csereként beállt Tolocsko játszott átlagon felül. (Dunántúli Napló, 1993. június 10.)

Mestermérleg:

Koller Nándor: - Egy szezonra való gólhelyzetet hagytunk ki, s mert ilyen a labdarúgás, a vendégek találtak egy gólt, és ezzel pontot vittek el tőlünk.

Tóth Bálint: - A nem várt gyenge első félidőbeli játékunk után használt a szünetbeli beszélgetésem a játékosokkal. Ennek megfelelően alakult a második félidő, és bár a szerencsével sem álltunk hadilábon, végül is megérdemelten szereztük meg az egy pontot. Ezzel az összpontszámot tekintve teljesítettük főszponzorunk, a Smirnoff kérését.

1993. június 5., szombat

1993. június 5. MTK - Pécsi MSC-Fordan 1-1 (1-0)

MTK - Pécsi MSC-Fordan 1-1 (1-0)

1993. június 5. Budapest, Hungária krt. NB I., 28. forduló. 1.000 néző.

Vezette: Marosvári (KIss G., Fazekas).

Góllövő: Komódi a 12., Medgyes (11-esből) a 77. percben.

Sárga lap: Horváth (Magyart vágta fel) az 57., Palaczky (Talapét rúgta meg) a 66. perben.

Szögletarány: 9:4 (3:2).

MTK: Zsiborás — Turbék, Híres, Nagy L. — Talapa, Horváth (Kovács 53'), Vancsa, Sztanó, Zsivótzky — Komódi (Vincze 62'), Hámori. Edző: Gellei Imre.

PMSC-FORDAN: Csaban — Ulveczki, Bódog, Dienes, Braun — Medgyes, Dárdai (Túri 55'), Rózsa, Palaczky — Magyar (Tolocsko 61'), Azoitei. Edző: Koller Nándor.

Krónika:

12. perc: Zsivótzky a jobb oldalról ívelt be szögletet, a labda átszállt a kapus fölött, érkezett Komódi és előrehajolva, fejjel, öt méterről a kapu jobb oldalába csúsztatta a labdát. 1-0

33. perc: Ulveczki próbálkozott húszméteres lövéssel, de Zsiborás lefülelte a labdát.

36. perc: Hámori húzott el a jobb oldalon, de jól lépett ki elé Csabán, és az MTK-s csatár tíz méterről a kapust találta el.

41. perc: Azoitei tízméteres, éles lövése suhant el a jobb sarok mellett.

45. perc: Rózsa ijesztgette az MTK védőit, egy csel után tizennégy méterről úgy rúgta meg a labdát, hogy az centiméterekkel ment el a léc fölött.

57. perc: Jobb oldali szöglet után Medgyes élesen a bal sarokra fejelt, Zsiborás résen volt, s kitenyerelte a labdát.

77. perc: Azoitei forgatta meg a hazai védőket, Tolocskó elé továbbított, akit a tizenegyes pont táján Turbék felvágott. 11-es! A büntetőpontra letett labda mögé Medgyes állt , s a jobb alsó sarokba küldte. 1-1

81. perc: Újabb Zsiborás-bravúrt láttunk, Ulveczki bal sarokra tartó fejesét hárította a veterán kapus.

87. perc: Jobb oldali szögletet követően Híres fejese centiméterekkel kerülte el a bal sarkot.

(Nemzeti Sport, 1993. jún. 6.)

Koller Nándor
A döntetlennel mindkettő jól járt

Tátongóan üres lelátó előtt lépett pályára az MTK a fővárosba érkező PMSC-Fordan ellen. Pedig a hazai szurkolótábor csapata eredményességére sem panaszkodhat, hiszen eddig mind az öt otthoni meccsüket két ponttal zárták a kék-fehérek.

Sérülések és eltiltások miatt egyik edző sem a legjobb csapatát küldhette pályára, ez meglátszott az első félóra tempóján is. A tartalékosán fölálló együttesek - különösen a pécsiek - főként a védekezésre törekedtek, a labdát egymás után rúgták ki a nézőtérre, felszabadítás ürügyén. A vendéglátók ébredtek előbb, és a meglehetősen nagy védelmi hibából esett gól után is tartották fölényüket, bár a kapu mindkét oldalon egy-egy alkalommal került már csak veszélybe.

A játék a szünet után sem lett sokkal színvonalasabb. A PMSC-Fordan fokozatosan átvette ugyan az irányítást, gólveszélyes helyzetet azonban keveset tudott kidolgozni. Az utolsó negyedórára elfáradtak a csapatok, a pontosztozkodással mindkét csapat jól járt.

A pécsi csapatból nehéz lenne bárkit is kiemelni. Az MTK-gólban a védelem színe-java benne volt Csa- bannal együtt, aki olyan labdát tolt a gól előtt szögletre, amit biztosan kézben kell tartani. Braun és Bódog jól rombolt, a középpályán Ulveczki vállalt sokat magára, de erőt már nem tudott vinni távoli lövéseibe. Medgyest az egyenlítő gólja dicséri.

Az MTK legjobbjai: Talapa és Vancsa voltak. (Dunántúli Napló, 1993. jún. 6.)

Mestermérleg:

Gellei Imre: - A Pécs ajándék tizemegyessel tudott pontot rabolni tőlünk.

Koller Nándor: - Mindenképpen szerettünk volna pontot szerezni, ez végül sikerült is. A balszerencsés gól és az MTK agresszív letámadása megzavart bennünket, kellett egy kis idő, mire összeszedtük magunkat. A végére följavultunk és egy kicsit jobb helyzetkihasználással akár nyerhettünk is volna.