Vác FC-Samsung - Pécsi MSC-Fordan 4-2 (1-0)
1993. június 19. Vác, NB I., 30. forduló. 3.500 néző.
 |
| Dárdai: az utolsó gól jogán |
Gólszerző: Füle (11-esből) az 5., Füle (11-esből) a 47., Simon a 65., Nagy (11-esből) a 68., Medgyes a 71., Dárdai a 83. percben.
Sárga lap: Bódog (Szedlacsek lerántásáért) az 5., Csaban (Nyilas lábát fogta meg) a 67. percben. Szögletarány: 5:5 (2:4).
Vác: Koszta - Nagy - Bánfi, Aranyos - Nyilas, Kriska, Hahn (Zsinka 70'), Simon, Horváth (Romanek, sz.)- Szedlacsek, Füle. Edző: Csank János.
PMSC-FORDAN: Csaban - Rózsavölgyi P. - Bódog, Braun - Dienes, Medgyes, Rózsa, Vókó, Lengyel - Barborik (Dárdai 66'), Azoitei. Edző: Koller Nándor.
Krónika:
4. perc: Hahn a jobb oldalról emelt a pécsi 16-osra, ahol Szedlacsek levette a labdát, majd a kapu felé indult, ám a nyomában loholó Bódog beérte és lerántotta. Tizenegyes: Füle állt a labda mögé, és a jobbra mozduló Csaban mellett a kapu közepébe lőtt. 1-0
10. perc: Az első pécsi szöglet után Rózsa vette célba a váci kapu jobb felső sarkát, de Koszta könnyedén fogta a labdát.
25. perc: Rózsa-Medgyes kényszerítőzés után a jobb oldalon nyargaló Lengyel kapott indítást, 16 m-ről lőtt is, Koszta azonban útját állta a kapu bal oldalába tartó labdának.
31. perc: Rózsavölgyi mellel vette le a labdát a 16-os vonalán, de az éppen Nyilas elé pattant. A váci középpályás a kapu felé indult, Rózsavölgyi elébe lépett, Nyilas pedig elesett. Pillér játékvezető nem látott szabálytalanságot.
47. perc: Nyilas tört be a vendégek büntetőterületére a jobb oldalon, ám Rózsavölgyi 14 m-re a kaputól buktatta. Újabb tizenegyes! Ezt is Füle végezte el, és míg Csaban jobbra vetődött, a bal alsó sarokba helyezett. 2-0.
55. perc: Azoitei játszotta tisztára magát a bal oldalon, középre gurított, Aranyos két méterre a gólvonaltól elengedte a labdát, amelyet így kis híján Barborik kaparintott meg, ám a pécsi csatár egy gondolattal elkésett, így odalett a helyzet.
65. perc: Szedlacsek cselezgetett a vendégek 16-osán belül, aztán hátragurított az érkező Simon elé. A középpályás a 16-os vonaláról, ballal egyből nagy gólt rúgott a kapu bal oldalába. 3-0
67. perc: Romanek cselezgetett a bal oldalon, 12 m-re a kaputól, majd átemelt a másik oldalra, ahol Nyilas érkezett. A középpályás elhúzta a labdát Csaban mellett, ám mielőtt lőhetett volna, a kapus elhúzta a lábát. Ismét 11 -es! Most Nagy végezte el a büntetőt, és a kedvetlenül jobbra lépő Csaban mellett a háló bal oldalába emelt. 4-0
71. perc: Szépített a vendégcsapat. Rózsa a jobb oldalról remekül ugratta ki a leshatáron álló Medgyest, aki egyedül vezette a labdát a váci kapura, majd 11 m-ről a kimozduló Koszta mellett a háló közepébe helyezett. 4-1
83. perc: Dienes maradt őrizetlenül a jobb oldalon, így pontosan ívelhetett a váci kapu elé, ahol Dárdai egyedül ugrott fel és 6 m-ről középről a kapu közepébe fejelt. Koszta csak beleérni tudott a labdába, védeni már nem. 4-2.
Ezüstünnep a Duna partján
Kilencven perc az ezüstéremért. Ez volt a mottója a váci találkozónak, hiszen a Kispest- Honvéd magabiztosan nyert Diósgyőrben. A kispestiek győzelme egyértelművé tette, hogy a bajnoki arany Kispestre kerül, míg Vácott egy hazai győzelem ezüstöt eredményezhet. Szomorkodtak ugyan a váciak az elvesztett aranyérem miatt, ám abban azért minden vezető, játékos és szurkoló is egyetértett, hogy amit Csank János együttese ebben a bajnoki évben produkált, az dicséretes.
Nyugodtan és rendkívül magabiztosan kezdett a váci együttes. Simonék nem diktáltak nagy iramot, taktikai alapelképzelésük az volt, hogy sok mozgással, pontos átadásokkal építsék a támadásaikat. Nyugodtságukat és magabiztosságukat csak fokozta a gyorsan megszerzett vezető gól. Aztán ez nem jelentette azt, hogy ettől kezdve fesztivál lesz a váci stadionban. Ha lehet mondani, még jobban visszavettek a csapatok, és eléggé unalmas első negyedórát láthatott a közönség.
A vendég pécsiek nem álltak be védekezni, hanem ha tehették, megpróbálták támadni Koszta kapuját. Azt nem lehet mondani, hogy élvezetes volt a találkozó.
Szépen, komótosan játszottak a csapatok, aminek gyengécske magyarázata talán az lehet, hogy rekkenő volt a hőség. A váci alaptaktika, a pontos adogatásokra épülő támadásvezetés nem jött össze, mert a játékosok az átadások során rengeteget hibáztak. Hasonló volt a helyzet a vendégeknél is, így aztán alig lehetett érdemleges eseményt feljegyezni. Enyhe hazai mezőnyfölény, megszámlálhatatlanul sok hiba az összjátékban és egy tizenegyesből szerzett gól az első félidő mérlege. Eléggé gyengécskére sikeredett az „ezüstmeccs" első felvonása.
A szünetet követően megismétlődtek a találkozó első perceinek történései. Újabb büntetőt rúghatott a váci együttes, s amikor Füle a kapuba helyezte a labdát, tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés. A gólon kívül azért változott valamit a helyzet, mert a hazaiak egy kicsivel többet és gyorsabban futottak, sőt, még pontosabban is adogattak, így aztán valamivel élvezhetőbb lett a produkciójuk.
A vendégek ebben az időszakban elsősorban csak a védekezéssel törődhettek, így csak elvétve jutottak el Koszta kapujáig. Igaz, az egyik ilyen ellentámadásuk végén csak Azoitein múlott, hogy nem szerzett gólt a pécsi együttes.
A második félidő 18. percétől kezdve aztán már valójában kiszolgálta a közönségét a váci együttes. A pécsiek teljesen összeestek, Simonék pedig ügyesen, helyenként látványosan futballoztak. Gyorsabbak, erőteljesebbek és ötletesebbek voltak pécsi társaiknál. Időnként könnyelműbbek is, ezt aztán Medgyes, majd a későbbiekben Dárdai ki is használta.
Még jó néhány perc hátra volt a találkozóból, de már ünnepelt a váci stadion. És nemcsak a stadion közönsége, valamint a hangosan beszélő, hanem a pályán a játékosok is. Igaz, nem fenyegette veszély győzelmüket, amely a második félidőben mutatott játékuk alapján teljesen megérdemelt. Csak gratulálni lehet a váci együttesnek, amely ebben az évben is bizonyította, hogy a tavaly elért második helyezése egyáltalán nem volt véletlen. (Nemzeti Sport, 1993. június 20.)
Háromszor büntetett a Vác
A nagy meleg határozta meg a váci mérkőzésen a játék képét. A találkozó első perceiben a hazaiak magabiztosan és nyugodtan játszottak és ezt csak megerősítette a gyorsan jött vezető gól.
Ettől kedzve a váci együttes enyhe mezőnyfölénybe került, bár ez nem jelentette azt, hogy a pécsieknek állandóan saját kapujuk előtt kellett tartózkodniuk. A PMSC egyáltalán nem állt be védekezni, és Medgyes vezérletével megpróbáltak ellenakciókat vezetni, igaz nem sok sikerrel. A mérkőzés közepes iramban és rengeteg hibával járt az első félidőben.
Fordulás után az újabb 11-esből szezett hazai gól tulajdonképpen eldöntötte a mérkőzés sorsát.
A PMSC ekkor már elvesztette hitét, a váciak pedig parádézni kezdtek. Tehették, hiszen a PMSC-védelem teljesen szétesett, sok esetben arra rúgták a labdát, amerre álltak. Jöttek is az újabb váci gólok és 15 perccel a mérkőzés lefújása után már megkezdődött az ünneplés a váci stadionban. Nemcsak a szurkolók ünnepeltek, hanem a játékosok is, a PMSC ezt remekül kihasználva szépített az amúgy csúnyának kinéző vereségen. Mindent egybevetve a váci együttes megérdemelten nyerte a a mérkőzést. (Dunántúli Napló, 1993. június 20.)
Mestermérleg:
Csank János: - Jól kezdtük a találkozót, de a gyorsan megszerzett vezetés után a csapat kicsit visszavett. A második félidőben bátrabb lett a csapat, ennek következtében sokkal jobb lett a mérkőzés, és úgy érzem megérdemelten szereztük meg a két bajnoki pontot, amely egyúttal az ezüstérmet is jelenti a csapat számára.
Koller Nándor: - Mindenekelőtt gratulálok a Vácnak egész éves nagyszerű teljesítményéhez. A mi csapatunk játékán erősen érződött, hogy tartalékosok voltunk, hiszen öten hiányoztak a megszokott kezdő együttesből. Ennek ellenére a kapott gólokat komoly egyéni hibák okozták. Úgy éreztem, több játékosom már a mérkőzés előtt szabadságra ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése