Mohácsi FC - Pécsi MSC-Fordan 1-3 (0-0)
1993. június 20. Mohács, MFC Juniálisa, 2.500 néző.
 |
| Détári a Mohácsi FC mezében (fotó: Dunántúli Napló, 1993. június 21.) |
Vezette: Berki.
Góllövők: Horváth illetve Lengyel (3).
Mohács: Lukács (Szabó) - Burai, Rumszauer, Rigó, Kovács L. (Hári) - Becker (Milko), Détári (Várda), Nagy E. (Kovacsics), Martinov (Kiss Gy.) - Hánzs (Tóth), Horváth. Edző: Sziebert Imre.
PMSC-Fordan: Bogyay (Regős) - Dienes, Rózsavölgyi (Kovács B.), Vókó - Bódog, Szabó, Schwarczkopf, Rózsa - Dárdai, Azotei (Rózsahegyi), Lengyel. Edző: Koller Nándor.
Détári Mohácson
A Mohácsi FC fennállásának egyéves évfordulójára rendezett juniálison, a PMSC elleni barátságos labdarúgó-mérkőzésen a mohácsi csapat 10-es mezében Détári Lajos játszott. A Mohács szerezte az első gólt, Détári szenzációs átadása után. Innen fordított a PMSC és friss cserével, Lengyel gólerősségével megérdemelten nyerte a közönségszórakoztató mérkőzést.
Napokon át lázban tartotta Mohács szurkolóit a „kacsa-hír”: Détári Lajos, a magyar labdarúgó-válogatott ex-kapitánya, a hazai labdarúgás ma is legértékesebb exportcikke, az olaszországi átigazolási gondjai miatt, a hazai NB Il-ben helyét már előbb biztosított Mohácsi FC-hez szerződik.
Alátámasztani látszott ezen hírt az, hogy Döme neve valóban megjelent a város utcai plakátjain, hogy bemutatkozik a piros-fehéreknél a Dreher sörgyár és a sportklub közösen rendezendő sörfesztiválján, ahol a hazaiak ellenfele PMSC lesz. A „csalihír” nem is maradt hatástalan, mert régen láttak annyi nézőt az újvárosi stadionban, mint a tegnapi találkozón, ahol Détári Lajos valóban piros-fehér mezben lépett pályára.
Ami pedig a mohácsi szerződést illeti: legalább annyira kacsának bizonyult, mint a Békés megyei hírlapban április elsején megjelent információ, miszerint Diego Maradona, a békési tanyavilágból Dél-Amerikába vándorolt nagyszülők leszármazottjaként - kábítószer használata miatti büntetését - az Ó-hazá- ban kívánja letölteni.
No, de félre a tréfával. Mohácson ugyan még ennél is „lilább” hírek keringenek a csapat vezetésében és játékosállományában történő változásokról, dehát az egészen más oldalra tartozik. Döme sokkal komolyabb és nemesebb célért szakította meg jól megérdemelt szabadságát baranyai látogatásával. Többek között azért, hogy újabb híveket szerezzen a tekintélyét alaposan megtépázott hazai labdarúgásnak, s hogy lelket öntsön azokban is, akik immár veszni látják a magyar focit. Éppen ezért „nyári” beszélgetésre invitáltuk a világválogatottat is megjárt labdarúgót.
- Életed legszebb nyara?
-Nehéz ügy. Több is volt. Nem tudok dönteni.
- S melyik volt a labdarúgó pályafutásod legszebb idénye?
- De jó is rágondolni most. Előbb a frankfurti hónapokat említeném, de nagyon szép volt az athéni bajnoki év második szakasza, no és nem feledkezhetek el Bolognáról sem. Vagyis, vannak szép élményeim.
- Európa négy legerősebbnek számító - angol, német, olasz, spanyol - bajnokságából kettőt „bőrödön" éreztél. Melyiket tartod az értékesebbnek?
- Vitathatatlanul az olaszt. Végülis vegyük számba:, ott játszanak a világ legjobb játékosai. Mondhatnám azt is, hogy Olaszországban évről-évre egy mini-világbajnokság zajlik. Nehéz ezt kívülről megítélni. Ezt csakis ott lehet lemérni, a világsztárokkal teletűzdelt csapatokkal szemben, a zsúfolt lelátok előtt.
- Szerinted - s nemcsak azért mert ismét „válaszút,, előtt állsz, mennyi beleszólásod van abba, hogy hova szerződhetsz?
- Az együttesek leginkább posztokra keresnek megfelelő játékost. Nos, ha valamelyik klubnak szüksége van egy támadó (10-est?) hátán viselő labdarúgóra, akkor azon a területen keres embert magának. Ezt mindig is ők határozzák meg.
- Van-e olyan klub, ahol szíved szerint játszani szeretnél?
-Igen, ez a Juventus. Gyerekkoromban az volt az álmom. Mit ád ég, vágyam azóta sem változott.
- Tehát marad Olaszország.
-Ez az ország a labdarúgás mennyországa, s benne minden pálya egy-egy szentély. Ide vágyik minden igazi focista.
-Miért jött Détári Lajos - megszakítva szabadságát - a rekkenő hőségben focizni éppen Mohácsra? - kérdeztük Péterfai László-tó\, a mohácsi magánkereskedőtől, aki biztosította a foci-fesztivált.
- Dömét még ifista korában ismertem meg a Honvédban. Azóta kísértem figyelemmel sorsának alakulását, s mert ő is értékelte érdeklődésemet: segítségével ott lehettem pályafutása szinte minden jelentősebb állomásánál. Többször volt már nálunk Mohácson, minthogy családommal mi is meglátogathattuk budapesti és több külföldi otthonában is. Nagy örömmel jött most is Mohácsra, csakhogy szerződéskötési kötelezettségei jelenleg csupán két napot „engedélyeztek” neki. A közönség érdeklődése minket igazolt. Van még nézőket vonzó labdarúgó ...
(Dunántúli Napló, 1993. június 21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése