1992. szeptember 26. Kispest-Honvéd FC - Pécsi MSC 3-1 (1-0)

Kispest-Honvéd FC - Pécsi MSC 3-1 (1-0)

1992. szeptember 26. Budapest, Bozsik-stadion. NB I., 7. forduló. 4.000 néző.

Túri Zsolt

Vezette: Kiss G. (Stamler, Bay).

Góllövők: Duró a 33., Illés az 58., Márton a 65., Túri a 69. percben. 

Sárga lap: Kónya (túl keményen belépett Hamarnak) a 19., Balog (buktatta Illést) a 30., Vókó (felvágta Fischert) a 83. percben. 

Szögletarány: 6:3 (2:3).

KHFC: Brockhauser — Csábi (Árky 79'), Márton, Kovács E. — Ivanics, Halmai, Illés, Duró, Hamar — Orosz (Faragó 78'), Fischer. Edző: Verebes József. 

PMSC: Horváth Gy. — Dienes, Balog, Medgyes, Kónya, - Rózsa (Ulveczki 63'), Túri, Kocsis (Magyar 78'), Vókó — Másik, Lengyel. Edző: Koller Nándor. 

Krónika:

5. perc: Ivanics labdáját Fischer lefejelte az érkező Illésnek, a középpályás azonban tíz méterről mellégurított. 

10. perc: Hamar a bal oldalról beadott, Halmai visszafejelt, Fischer nem várta meg, hogy lepattanjon a labda, hanem tizenhat méterről egyből a kapu fölé lőtt. 

16. perc: Csábi hatalmas partdobása után Fischer tíz méterről fejelt kapu fölé. A hazaiak összeállítását böngészve, egyértelműen kiderült, hogy alakul a csapat. Lassan felgyógyulnak a sérültek, és körvonalazódik a kispestiek ideális összeállítása. A papírforma szerint a pécsieknek semmi esélyük nem volt ezen a találkozón. A Honvéd ennek megfelelően kezdett, egymás után vezette támadásait, játékosai azonban nem találták el az ellenfél kapuját. 

16. perc: Kocsis hozta fel a labdát, mesterien ugratta ki Masikot. Márton elkésett a közbeavatkozással, Kovács azonban résen volt és szögletre fejelt. 

28. perc: Illés beadását Fischer óriási helyzetben, az ötös sarkáról a kapu közepében álló Horváth kezébe fejelte. 

30. perc: Illés szlalomozott a pécsi védők között, végül Balog buktatta. A tizenhét méteres szabadrúgást elügyetlenkedték a hazaiak. 

33. perc: Pazar támadás végén szerzett vezetést a hazai együttes, Fischer balra pörgetett, Illés lefutott az alapvonalig, visszaemelt, Duró pedig tizenkét méterről, profi módon a kapu jobb oldalába helyezte a labdát. 1-0 

37. perc: Fischer előtt nyílt újabb óriási lehetőség, de nyolc méterről nem tudott a hálóba lőni. 

48. perc: Fischer, mint egy gyorslift, úgy emelkedett fel a levegőbe az alapvonalnál, a bal kapufa mellett, Medgyes kilökte a labda alól, a játékvezetői síp viszont néma maradt, pedig a pécsi játékos megmozdulása szabálytalan volt... 

58. perc: Orosz nagyszerű cselek után kiugratta Illést, a középpályás lövés helyett, csinált még egy cselt. Balog szerelni akarta, de balszerencséjére labdája ürés lábáról a kapu közepébe gurult. 2-0 

63. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Kispest, 33 méterre a kaputól. Illés legurított, Márton a több sarokra lőtt, a labda a vetődő Horváth keze alatt a jobb sarokba gurult. Óriási potyagól! 3-0 

69. perc: Balog indította Masikot a jobb szélen. A csatár önzetlenül középre adott. Túri négy Honvéd-védő között mellel maga elé tette a labdát, fordult egyet, és 13 méterről a jobb sarokba lőtt. 3-1 

76. perc: Fischer nyolcméteres, jobb sarokba tartó fejesét Horváth nagyszerű vetődéssel hárította. 

77. perc: Másik keverte meg újra a védőket, ismét Túrihoz játszott, de a középpályás most óriási helyzetben Brockhauser kezébe lőtt. 

Döcög már a kispesti henger

A vendégek huszonhat évvel ezelőtt nyertek utoljára Kispesten. A hazaiak az utóbbi hetek legjobb összeállításában léptek pályára és már a mérkőzés elején tudtára adták a pécsieknek, hogy nem sok esélyt adnak nekik erre a találkozóra. 

Jól kezdett a Honvéd, de ahogy teltek a percek, egyre jobban látszott, hogy a játékosok vagy nem tartják be a taktikai utasítást, vagy kicsit könnyelműen játszanak, hiszen mindegyik kispesti azt csinált a pályán, amit akart. Nem volt tűz a csapat játékában, és nem lehetett észre venni, hogy valami tudatos dolgot akar ez a tizenegy felvonultatni. A kispestiek minden különösebb elképzelés nélkül játszottak. Ezért volt meglepő, hogy a vendégek túlságosan beálltak bekkelni, szinte az volt az érzése az embernek, hogy döntetlenre játszanak. 

Pedig, amikor kimerészkedtek a maguk által felállított „betonbunkerból”, akkor alaposan megkeverték a Honvéd védelmét. 

A kispestiek gyakran eljutottak a pécsiek kapuja elé, úgy-ahogy még helyzeteket is „fabrikáltak”, de elkontárkodták őket. Egyszerűen érthetetlen, hogy egy profi csapat miként tud ennyi helyzetet elpuskázni. És micsoda ellentmondás: az első gólja látványos, pazar akcióból született. Erre mondják: ezért érdemes volt kijönni a futballmeccsre. De ha egy csapat ilyen jó nevekből áll, és ilyen nagyszerű gólt tud összehozni, akkor ezt gyakrabban kellene megtennie ...

 A második félidőben a pécsiek kaptak két olyan gólt, amelyeket serdülőcsapatban sem lehet elviselni, ott sem lehet elfogadni. Ezután kezdett el futballozni a Kispest, szinte fellelkesedett a pécsiek ügyetlenségein. De érdekes módon, ettől kezdve a vendégek is mertek játszani, szépítettek, sőt, még gólokat is rúghattak volna. 

Sajnáltam ezen a mérkőzésen Fischer Palit, mert a kispestiek kitűnősége küzdött, harcolt, helyzetbe hozta társait, helyzetbe került maga is, de egyszerűen képtelen volt betalálni a kapuba. Egy szó, mint száz, a kispestiek valamivel többet mutattak, mint az elmúlt bajnoki fordulóban, de ez a játék ettől a társaságtól még nagyon kevés. (NS. 1992. szept. 27.)

Későn ébredtek a pécsiek

Amikor pár percnyi játék után kiderült, hogy gyakorlatilag csak egy csatárral, Másikkal játszik a PMSC (Lengyel is hátrahúzódott), várható volt, hogy nem fogja állandó támadásaival zaklatni a Kispestet a Pécs. Nem is zaklatta. Inkább a védekezésre fektette a hangsúlyt. Ez még nem lett volna baj. Mivel azonban sokáig szinte kapura sem rúgott, csak idő kérdése volt, hogy mikor kap gólt. 

Amikor megkapta az elsőt, utána azt akarta elkerülni: ne legyen sokkal több. Egy szerencsés Illés gól, egy kapushiba és máris 2-0 volt a hazaiak javára. Akik ennyivel nem voltak jobbak, de a harmadik 

góljuk után már felszabadultan futballozhattak. 

Nagyon előre is merészkedtek, ezért szépíthetett a PMSC, amely 3-0 után feljavult, de addigra már elveszítette a meccset. Örök talány marad, hogy miért csak három gólos hátrány után játszottak olyan jól, támadó szellemben a pécsiek. 

A Honvéd csak kb. tíz percet futballozott kitűnően. Igaz, ez alatt két gólt rúgott. 

A PMSC-ben Horváth kapus csak egyszer hibázott a harmadik gólnál. Igaz, akkor nagyot. Egyébként jól védett. Medgyes kiválóan fogta Fischert, emellett többször ügyesen hozta ki a saját 16-osáról a labdát. Túri a góljáig mintha nem is lett volna a pályán, utána azonban feljavult. Kocsis túlzásba vitte a cselezést. Rózsa sokat hibázott a középpályán, a lecserélése indokolt volt. Vókó nagyon hasznosan futballozott. A két csatár közül Másik volt a mozgékonyabb, Lengyel eltűnt a mezőnyben. A Kispest legjobbjai: Illés, Márton, Fischer és Duró voltak. 

MESTERMÉRLEG:

Verebes József: - A játékunkon meglátszott, hogy több kulcsemberünk néhány edzést kihagyott sérülés miatt a héten. Az eredménnyel és a mutatott játékkal helyenként elégedett vagyok. 

Koller Nándor: - Gyámoltalanok voltunk, a Honvéd jobban futballozott. Szerintem a második kispesti gól lesből esett, a harmadik pedig kapushibából. (DN. 1992. szept. 27.)

1992. szeptember 19. Pécsi MSC - Újpesti TE 1-0 (0-0)

Pécsi MSC - Újpesti TE 1-0 (0-0)

1992. szeptember 19. Pécs, Újmecsekalja. NB I. 6. forduló. 10.000 néző.

Túri Zsolt (sötét mezben) góllal tért vissza
(Dunántúli Napló, 1992. szept. 21.)

Vezette: Németh (Fazekas, Hanyecz). 

Góllövők: Túri a 79. percben. 

Sárga lap: Bérczy (buktatta Túrit) a 76. percben. 

Szögletarány: 6:4 (4:2). 

PMSC: Horváth — Dienes, Balog, Bódog (Túri 50')— Kónya, Rózsa (Ulveczki 75'), Medgyes, Kocsis, Vókó — Másik, Lengyel. Edző: Koller Nándor. 

ÚJPEST: Gróf — Szőnyi, Tomka, Szlezák — Füzesi, Véber (Hetesi 62'), Béczy, Tiefenbach, Kecskés — Lovász (Szanyó 62'), Miklya. Edző: Bene Ferenc.

Krónika:

9. perc: Kocsis 30 m-es keresztlabdáját a jobbösszekötő helyén érkező Bódog kapta, de kisodródott, és az alapvonaltól középre továbbított labdát védte Gróf. 

12. perc: A rendezők kérésére Németh Lajos játékvezető megállította a játékot, mert a lelátón rosszul lett egy néző, és a mentő csak úgy vihette el, ha keresztülhajt a pályán. Négyperces várakozás után viszont kiderült, hogy mégsem az a mentő viszi el a szurkolót, amelyik a játékoskijárónál állt, így a felesleges várakozás után folytatódhatott a mérkőzés. 

22. perc: Tiefenbach lőtt a pécsi 16-osról, a labda centiméterekkel szállt a kapu fölé. 

23. perc: PMSC-szöglet után a tömörülő védőkről lepattanó labdát Balog 18 m-ről bődületes erővel a bal kapufa mellé bombázta. 

42. perc: Balog legurított szabadrúgását Vókó 20 m-ről rálőtte, a labda kiperdült az ötösön vetődő Gróf kezéből. Lengyel és Szlezák csaptak rá, ám az újpesti hátvéd egy gondolattal gyorsabbnak bizonyult, és tisztázott. 

50. perc: Az Újpest kapujánál Bódog egy rossz mozdulatot követően megsérült, és nem tudta folytatni a játékot. 

53. perc: Tiefenbach egy ügyes csel után Véber elé gurított, ő azonban elhamarkodta a lehetőséget és fölé lőtt. 

55. perc: Túri ívelt keresztbe. Lengyel fordulásból nyolc méterről a kapu mellé vágta a labdát. 

62. perc: Másik hajszálpontosan tálalt a középen kilépő Túri elé, aki a 11-es pontnál megtorpant és így a nem kellően helyezett lövést Gróf szögletre mentette. 

79. perc: Túri jóvá tette korábbi hibáját, ugyanolyan helyzetbe került, mint negyedórával korábban, de ezt most kihasználta. Balog indította a balösszekötő helyén előre törő középpályást, aki tíz méterről a kimozduló Gróf mellett a bal sarokba továbbított. 1-0 (NS. 1992. szept. 20.)

Több gólt is szerezhetett volna a Pécs
(fotó: Dunántúli Napló, 1992. szept. 20.)

Túri góllal tért vissza

Majd’ felbillent a pálya a második félidőben, mégis csak az utolsó negyedórában tudta döntésre vinni a PMSC a dolgot. A pécsiek a szünet előtt még nem voltak olyan jók, utána viszont kitűnően futballoztak, nagy fölénybe kerültek. Helyzeteik is adódtak, de azok egy kivételével kimaradtak. A PMSC nagyobb gólkülönbséggel is nyerhetett volna a kapura veszélytelen UTE ellen. A PMSC-ben Horváth kapusnak alig akadt dolga. Balog olyan labdát adott Túrinak, amit csak be kellett lőni. Dienes sokat szabálytalankodott. Medgyes rengeteget mozgott, Kocsis nem sokkal maradt el tőle, Vókó is megtette a magáét. A csatárok közül Másik többször belebonyolódott a cseleibe, Lengyel a kapura veszélyesebb volt, az a kapáslövése beakadhatott volna. A csereként beállt Túri szép gólt lőtt, egyébként is új színt vitt a játékba. 

Az UTE legjobbjai: Tomka, Gróf, Szlezák és Kecskés voltak. (DN. 1992. szept. 20.)

MESTERMÉRLEG:

Koller Nándor: - Nagyon tartottunk a mérkőzéstől, ez az első félidőben meg is látszott a teljesítményünkön. A szünet után nagyobb sebességre kapcsoltunk, és megérdemelten nyertünk. 

Bene Ferenc: - Gratulálok a PMSC-nek. Jobban akarta a győzelmet, mint a csapatom. 

1992. szeptember 12. Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 0-2 (0-2)

Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 0-2 (0-2)

1992. szeptember 12. Budapest, Üllői út. NB I., 5. forduló. 18.000 néző.

Címlapsztori lett Lengyel találata

Vezette: Szilágyi (Bay, Kiss B.). 
Góllövő: Kocsis a 6., Lengyel a 13. percben. 

Sárga lap: Lengyel (felvágta Szűcsöt) az 54., Balogh G. (szabálytalankodott Baloggal szemben) a 73., Szekeres (buktatta Medgyest) a 77. percben. 

Szögletarány: 8:2 (4:2).

FTC: Balogh T. — Simon, Telek, Szekeres — Vaszil (Szűcs, sz.), Albert, Szenes, Keller — Gregor, Balogh G., Wukovics (Vanicsek 76'). Edző: Nyilasi Tibor.

 

PMSC: Horváth — Kónya, Balog, Bódog, Vókó — Rózsa, Dienes, Medgyes, Kocsis — Másik (Ulveczki 90'), Lengyel (Magyar 88'). Edző: Koller Nándor. 

Krónika:

6. perc: Rózsa indult el a jobbösszekötő helyén, nem zavarta senki, így nyugodtan továbbíthatott a balösszekötő helyén érkező Kocsis elé. Ő néhány lépést tett a labdával — tehette, mert nem volt a közelében egyetlen ferencvárosi védő sem —, majd 12 m-ről a bal alsó sarokba lőtt. 0-1 

13. perc: A felezővonalnál adogattak a pécsiek, aztán Másik Lengyel elé gurított. A nyurga csatár észrevette, hogy Balogh T. a 11-es pont tájékán áll, 35 m-ről, jobbról, az oldalvonal közeléből kapura emelt, és a labda a jobb felső sarokba csavarodott. Ritkán látható gól volt. 0-2 

24. perc: Gregor ívelt középre a 16-os oldalvonalától, az üresen hagyott Balogh G. azonban az ötösről a jobb oldali kapufa mellé fejelte a labdát. 

32. perc: Szenes került lövőhelyzetbe, ám 15 m-ről a kapust találta telibe. 

41. perc: Vaszil beadását a 11-es pontnál Balogh G. fejelhette volna, de a kifutó Horváth kapus egy gondolattal megelőzte és bravúrral ütötte el a csatár elől a labdát. 

47. perc: Szekeres könnyelműsködött. Másik megkerülte és amikor elérte volna a labdát az ötösnél, a kifutó Balogh kapusnak sikerült mentenie. 

48. perc: Szűcs ívelt középre szabadrúgást. Bódog lefejelte a labdát, pontosan Szenes elé. A középpályás 14 m-ről lőtt, a gólvonalon álló Kónya azonban kivágta a mezőnybe a labdát. A ferencvárosiak szerint a védő a gólvonal mögül tisztázott, ezért reklamáltak a játékvezetőnél, de Szilágyi jelezte, hogy nem volt gól. 

A PMSC rangidős játékosa, a harminc felé közelítő Kónya végig nagyszerű teljesítményt nyújtott. Wukovicsot kikapcsolta a játékból, indításai mindig célba értek és mivel szélsője mellett volt lehetősége felfutásokra, azokra is vállalkozott. A mezőny fölé emelkedett teljesítményével és ennél az akciónál feltette a koronát eddigi játékára. 

51. perc: Lengyel felvágta Szűcsöt, 18 m-re a PMSC kapujától. A szabadrúgást Szenes centiméterekkel lőtte a kapu fölé. 

Méltatlankodtak a ferencvárosi nézők, még mindig zúgolódtak a korábbi játékvezetői ítélet miatt és csapatuk teljesítményével is elégedetlenek voltak. Az egyik szurkoló érzelmeit úgy fejezte ki, hogy egy műanyag kólás palackot dobott a játéktérre. Szilágyi játékvezető magához kérette Havasi Mihályt, a zöld-fehérek technikai vezetőjét, és közölte vele, ha megismétlődik a jelenet, véget vet a találkozónak. 

65. perc: Másik lefutotta Szekerest, középre adott, Kocsis lekezelte a labdát, 14 m-es lövését azonban Balogh lábbal védte. 

88. perc: Vanicsek jobb oldali szögletét Szekeres alig fejelte kapu fölé.

Tizenhárom perc alatt minden eldőlt

Kocsis (az első gól szerzője) és Szenes csatája
(Labdarúgás, 1992. október)

Alaposan meglepte a PMSC a bajnokot! A zöld-fehérek házigazdához méltóan, lendületesebben kezdtek, de a pécsiek első kontrája góllal végződött. A ferencvárosiak még a gyorsan bekapott gólon álmélkodtak, amikor egy olyan találattal növelte előnyét a PMSC, amilyen ritkán fordul elő a futballpályákon. Negyedóra sem telt el és máris két góllal vezetett a vendégcsapat. Ez a tény megnyugtatta a PMSC-t és még hosszú perceken keresztül a piros-feketék játszottak tudatosabban. Az FTC nehezen ébredt a kábulatból, de a félidő közepétől nagy mezőnyfölénybe került. Ez azonban nem sokat ért, mert hiányzott a támadásokból az a plusz, amivel feltörhette volna a Fradi a pécsi bunkert. A PMSC ugyanis előnye tudatában jobbára a védekezésre ügyelt és ha megszerezte a labdát, ügyesen adogatott, igyekezett visszafogni a hazaiak lendületét. 

Szünet után jó ideig egy kapura folyt a játék. A Ferencváros óriási mezőnyfölénybe került, de a pécsi védők ezen a találkozón megoldhatatlan feladat elé állították a hazaiakat. Kónya vezérletével hibátlanul játszottak és mit sem vont le teljesítményük értékéből az a tény, hogy a zöld-fehér támadók ezúttal mélyen tudásuk alatt szerepeltek. Ahogy múlt az idő, úgy fogyott a Ferencváros igyekezete. A mérkőzés hajrájában már ismét veszélyeztethettek a pécsiek, a Fradi megadta magát. Az erőviszonyok alapján nagy meglepetés az eredmény, de hiába kezdeményezett csaknem végig többet a zöld-fehér együttes, ezen a mérkőzésen a PMSC futballozott és rászolgált a sikerre. (NS. 1992. szept, 13.)

A mezőny legjobbja volt

Ez ám a bravúr!

Bravúros győzelmet aratott a PMSC az Üllői úton. A piros-feketék már a találkozó elején meglepték a bajnoki cím védőjét, és még nem telt el negyedóra sem a találkozóból, amikor már 2-0-ra vezettek. A gyors gólok megnyugtatták a pécsieket, és hiába került fölénybe ezután a Ferencváros, a pécsiek nagyon okosan, taktikusan játszottak, tartották előnyüket. A Ferencváros görcsösen igyekezett, a PMSC viszont remekül védekezett A találkozó vége felé a Ferencváros feladta a kilátástalan küzdelmet, a nagyon fegyelmezetten játszó pécsiekkel szemben. 

A forduló nagy meglepetése volt ez az eredmény, de a tudatosabban futballozó vendégegyüttes rászolgált erre a nagyszerű sikerre. 

A PMSC kapujában Horváth magabiztosan védett Kónya a mezőny fölé nőtt, nagyszerűen játszott, kikapcsolta Wukovicsot, indításai pontosak voltak és hárított egy gólba tartó labdát. 

A hátvédsor többi tagja is jóval átlagon felülit nyújtott. A középpályások is megtették a magukét, Kocsis góljával emelkedett egy árnyalattal társai fölé. 

Másik igyekezett, volt egy-két ügyes megoldása, Lengyel olyan gólt lőtt, amit 10 évenként, ha egyet lőnek a földkerekség futballpályáin. (DN. 1992. szept. 13.)

MESTERMÉRLEG:

NYILASI TIBOR: — Egy sorozat megszakadt. Tavaly az utolsó vereségünket a Pécstől szenvedtük el, és azóta csaknem egy év telt el. Most is legyőztek bennünket a pécsiek, de ez fájóbb, mert hazai pályán maradtunk alul. 

— A tizenharmadik percben null-kettő volt az eredmény. Mit érzett? 

— Még reménykedtem, ha ahogy fogyott az idő, úgy éreztem, hogy nincs esélyünk ezen a napon. 

— Szünetben milyen tanácsot adott játékosainak? 

— Felhívtam a figyelmet, hogy a széleken többet próbálkozzunk és igyekezzünk széthúzni a betömörülő pécsi védelmet. Továbbá azt is kértem, hogy a felfutó emberek pontosabban célozzanak. 

— Mit tart a vereség fő okának?

— Meghatározó játékosaink hiányoztak, illetve a pályán levő kulcsjátékosok nem tudták a fiatalokat győzelemre vezérelni. 

KOLLER NÁNDOR: — Nem ijedtünk meg a saját árnyékunktól, ezért bravúros győzelmet arathattunk az Üllői úti oroszlánbarlangban. 

— A gyors, kétgólos vezetés után biztos volt a sikerben? 

— Abban bíztam, hogy még tudunk gólt lőni, bár a csapat ösztönösen kicsit már védte az eredményt. Helyzeteink akadtak még és ha azokat belőjük, akkor még nyugodtabban ülhettem volna a kispadon. Kettő-nullás vezetésünkkor úgy éreztem, már nem lehet baj. 

— Amikor a félidőben az öltözőben találkozott játékosaival, mit kért tőlük a folytatásban? 

— Hogy nagyon figyeljünk a szélekről beívelt labdákra, mert a zöld-fehérek abban nagyon veszélyesek. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor nem lesz baj. Kértem továbbá, hogy jobban összpontosítsanak. Mindez bejött és ez ezt a nagyszerű sikert eredményezte. (NS 1992. szept. 13.)

 

1992. szeptember 2. Pécsi MSC - Békéscsabai Előre FC 2-0 (0-0)

Pécsi MSC - Békéscsabai Előre FC 2-0 (0-0)

1992. szeptember 2. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 4. forduló. 5.000 néző.

Ulveczki fejesgólja
(fotó: Dunántúli Napló, 1992. szeptember 3.)

Vezette: Hartmann (Márton, Kiss B.). 

Góllövők: Medgyes a 47., Ulveczki a 65. percben. 

Sárga lap: Fabulya (szándékosan kézzel megfogta a labdát) a 3., Bódog (Fodor lerántásáért) a 49., Ulveczki (Szarvas felvágásáért) az 53., Vancea (Bódog megrúgásáért) a 63., Usmajev (szándékosan, magasra felugorva, két kézzel lehúzta a labdát a 64. percben. 

Szögletarány: 6:7 (4:2).

 

PMSC: Horváth — Bódog, Balog, Vókó — Kónya, Dienes, Lengyel (Ulveczki, sz.), Medgyes, Kocsis — Másik, Magyar (Dárdai 76'). Edző: Koller Nándor.

 

Békéscsaba: Baji — Mracskó, Usmajev (Gricajuk 73') , Ionut, Fabulya — Szenti, Vancea, Szarvas, Kasik — Fodor (Árgyelán 62'), Kulcsár. Edző: Pásztor József.

Krónika:

Utoljára 1989. december 6-án védett, az NB I-b ben — akkor még a Siófoki Bányász színeiben — Horváth Győző kapus, akit kedden igazoltak a pécsiek, és szerdán már be is mutatkozott csapatukban. 

1. perc: A pécsi védők a 16-oson belül megfeledkeztek Kulcsárról. A csatár 9 méterről „csőrrel”, erőtlenül lőtt, a lövés azonban — amely azonban még így is bemehetett volna — elcsúszott a jobb kapufa mellett.

47. perc: Egy, a védőkről lepattant, „kóbor” labdát Medgyes 20 m-ről, nagy erővel a jobb felső sarokba vágott. (1-0)

57. perc: Szarvas kiegyenlíthetett volna, de miután egyedül rávezette Horváthra a labdát, 7 m-ről a kivetődő kapusba lőtt.

66. perc: Magyar ível át a jobb oldalról az ötös túlsó sarkára, ahol a jobb kapufánál Ulveczki mindenkit túlugorva fejelt a csabai kapuba. (2-0)

69. perc: Kulcsár került helyzetbe, de nem jól célzott, közeli lövését Horváth bravúrral védte, aztán felszabadítottak a védők. 

75. perc: Horváth alászaladt egy szögletnek, s ezt Gricajuk közelről fejjel, kis híján kihasználta. 

89. perc: Horváth kapus ismét jól hárított, ezúttal Kulcsár 8 méteres lövését ütötte oldalra.

Feledtették a szombatot

Eléggé unalmas, eseménytelen első félidőt követően nagyot javult a játék, ami elsősorban a PMSC-nek köszönhető. Olyan második játékrészt produkáltak a pécsiek, amilyent már a rajt óta várnak tőlük a szurkolóik. Harcosak, lelkesek, ha kellett, kemények voltak, Medgyes karmesteri irányításával fejben is gyorsabban oldották meg a feladatot, amellett szinte szétfutották a Békéscsabát. 

A vendégcsapatnak csak felvillanásai voltak, ezek közé tartozik három helyzetük is, amit viszont kihagytak. Egyébként a csabaiak eléggé körülményesen terelgették a labdát, támadásaik könnyen kiismerhetők voltak, talán azért, mert a középpályán nem akadt olyan, aki igazi irányítója lehetett volna az együttesnek. 

Ugyanakkor védelmükben a két magas embert, Usmajevet és Ionutot könnyen zavarba lehetett hozni. Jól jellemzi a Békéscsaba játékát, hogy legjobbja a kapusa volt. A PMSC vastapsot kapott a végén, ennél nagyobb dicséret nem is kell a szurkolóktól. A piros-feketék sokkal jobbak voltak ezen a délutánon ellenfelüknél. Végre már gólerősen futballoztak, a védelmük sem hibázott annyit, mint az első három fordulóban. A mérkőzés a középpályán dőlt el a PMSC javára, ezt az is mutatja, hogy a hazaiak mindkét gólját középpályás lőtte. Horváth kapus háromszor góltól mentette meg csapatát, emiatt sikeresnek nevezheti pécsi bemutatkozását. (NS. 1992. szept. 3.)

Vastapsot kaptak a pécsi játékosok

Mindent elárul az, hogy vastaps kísérte az öltözőbe a lefújás után a pécsi játékosokat. A hazai közönség ekképp mondott köszönetét a kedvenceinek azért, amiért kellemesé tették számukra ezt a szerda délutánt. 

A szünet utáni PMSC-t szeretnénk minél sűrűbben viszontlátni. Harcosságával, küzdeni akarásával, lelkesedésével, góljaival (és sorolhatnánk tovább) - szóval mindazzal, amivel a Békéscsaba fölé nőtt. így, ilyen játékkal lehet visszacsalogatni a nézőket legközelebb is az új- mecsekaljai lelátóra. 

A PMSC minden tekintetben jobb volt az ellenfelénél és gólokban is kifejezésre jutott. 

A pécsieknél Horváth kapusnak három kitűnő védése volt, ezekkel nagy szolgálatot tett a csapatának. A védelem masszívabb volt, mint az első három fordulóban. Medgyes bizonyult az együttes legjobbjának, jól irányított, a gólja pedig látványos volt - és persze a legjobbkor jött. Ulveczki beállítása jó edzői húzásnak bizonyult, amit a gólja is bizonyít. A csatárok igyekeztek, de gólhelyzetbe egyikük sem került.

A Békéscsaba legjobbja Baji kapus volt. (DN. 1992. szept. 3.)

MESTERMÉRLEG:

Koller Nándor: - Jó Békéscsabát győztünk le - megérdemelten. 

Pásztor József: - A PMSC rászolgált a győzelmére. Mi csak a helyzetekig jutottunk, azokat nem tudtuk kihasználni.