Pécsi MSC-Fordan - Kispest-Honvéd FC 3-3 (2-2)
1993. április 18, Pécs, Újmecsekalja. NB I., 22. forduló. 8.000 néző.
 |
| Medgyes tizenegyesből volt eredményes (Dunántúli Napló, 1993. ápr. 19.) |
Góllövők: Duró a 10., Magyar a 11., Illés a 20., Ulveczki a 40., Medgyes (11-esből) a 47., Plókai (11-esből) a 60. percben.
Sárga lap: Braun (Illés felvágásáért) a 36., Márton (reklamálásért) a 40., Negrau (reklamálásért) a 83. percben.
Szögletarány: 5:13 (4:6).
PMSC-FORDAN: Csaban — Bódog, Braun, Palaczky — Ulveczki (Szabó Zs. 75'), Medgyes, Túri, Vókó (Dienes 36'), Kocsis — Magyar, Azoitei. Edző: Koller Nándor.
KISPEST-HONVÉD: Vezér — Márton — Plókai, Kovács E. — Csábi, Pisont (Hamar 53'), Halmai, Illés, Duró (Negrau 72')— Orosz, Vincze. Edző: Martti Kuusela.
Krónika:
10. perc: Kézilabdás módra körbeadták a labdát a pécsi 16-os vonalánál a kispesti játékosok. Végül Csábi visszagurított Durónak, aki 18 méterről a kint álló Csaban felett, okosan a jobb felső sarokba emelt. 0-1
11. perc: Hamar jött a piros-feketék válasza. Ulveczki jobb oldali beadásának ívét Vezér rosszul számította ki, ezért a labda mellé ütött, az pedig a gólvonaltól pár lépésre álló Magyar testéről a hálóba pattant. 1-1
20. perc: A bal oldalon, a partvonal mellett Bódogot becsapva Vincze elhúzott. Mesterien csavart középre, ahol a legjobbkor érkező Illés az ötösről estében a kapuba lőtt. 1-2
25. perc: A 16-os vonaláról Vincze kísérletezett lövéssel, amely meglepte a vetődő Csabant, róla kipattant a labda, végül a helyzetet Bódog oldotta meg azzal, hogy higgadtan mentett. (Vincze nagy kedvvel játszott, élvezte, ahogy a mackómozgású Bódogot rendre megelőzte. Minden veszélyes vendégakció a bal oldalán indult, mindegyikben benne volt Vincze.
31. perc: Braun fejesét Túri az ötösön ugyancsak fejjel megtoldotta, Vezér szerencséjére a labda a bal kapufánál mellé szállt.
40. perc: Kocsis hosszan ívelt előre balról. Magyar a 16-oson belül Mártont fellökte. A labda továbbszállt, egyet pattant, majd a berobbanó Ulveczki hat méterről a kapu bal oldalába bombázta. 2-2 47. perc: Túri balról átemelt, az ötös túlsó sarkáról Ulveczki vissza akarta fejelni a labdát, amibe az ugyancsak fejelni készülő Duró kézzel beleütött. A játékvezető azonnal a 11-es pontra mutatott. Medgyes a büntetőt élesen a jobb alsó sarokba rúgta. 3-2
58. perc: Kocsis megforgatta az amúgy is bizonytalan Mártont. Beadott, az ígéretesnek indult hazai akció vége azonban Medgyes fölélövésével végződött.
60. perc: Csábit a késve odaérő Kocsis fellökte a 16- os oldalvonalánál. Kovács L. most is büntetőt adott. Plókai a balra mozduló Csaban mellett nagy erővel, könyörtelenül ,bevágta a kapu jobb oldalába a labdát. 3-3
66. perc: Kocsis szögletét Bódog öt méterről tisztán fejelhette a Vezér kezébe.
81. perc: Vincze jobb oldali beadásába Kocsis a 16-oson belül beleütött. A játékvezető szerint ez véletlen volt, ezért továbbot intett.
89. perc: Orosz eldönthette volna a mérkőzést, ám hat méterről leadott lövése megpattant a tömörülő védőfalon, és a mezőnyben kötött ki a labda.
 |
| Túri hagyja ki a helyzetét (Dunántúli Napló, 1993. ápr. 19.) |
Soha nem állítottuk, hogy a labdarúgás valamiféle igazságosztó játék lenne. Aki csak annyit tud erről a mérkőzésről, hogy már az első 45 perce négy gólt hozott, remek küzdelemre gyanakodhat. A közönség valójában egy veszélyesen rohamozó vendégcsapatot, egy kétségbeesetten és igencsak hiányosan védekező, kontrázgató hazait látott, valamint négy gólt — meglehetősen nagy védelmi hibák eredményeképpen. A kispestiek második gólja után volt a mérkőzésnek egy olyan szakasza, amikor úgy tűnt, esetleg katasztrofális vereség vár a hazaiakra. A sokat mozgó, ötletesen támadó vendégek, főleg a bal oldalon, rendre könnyen ütöttek rést a pécsi védelmen.
A hazaiak megriadtak. A jobb oldali középpályás Ulveczki már nem mert előre menni a támadásokkal... Koller Nándor ekkor intézményes megoldást keresett. Már a 36. percben cserélt, és átszervezte védelmét. A csereként bejött Dienes állt Vinczére, Bódog Orosz őrzését vette át, Palaczky pedig a középpályás sorba húzódott előre. A második félidő második percében buta hibából származott egy 11-es és a pécsiek harmadik gólja.
Ekkor Kuusela mester is szerkezetváltásra szánta el magát. A csereként behozott Hamarral három csatáros játékra állt be, később Negrau is ezt a sort erősítette — legalábbis az edző szándéka szerint... Megtehette, hogy változtat, hiszen a PMSC az immár stabilabbá vált hátsó alakzataira kezdte építeni játékát... A vendégek egyenlíteni még tudtak, az utolsó fél órában zajló csatát azonban a hazai védelem nyerte. A Kispest támadásaiban ekkor már nem volt sem szín, sem lendület, különösen az első félidőben még remekelt Vincze halványult el, így aztán akár azt is mondhatjuk: igazságos döntetlen született. Csakhogy van-e a futballban igazság? (Nemzeti Sport, 1993. ápr. 19.)
Gólzáporos döntetlen
A kezdéskor rácáfolt a PMSC-Fordan arra, hogy 8 játékosa a labda helyett egész héten a lázzal küszködött. Erőteljes, gyors hazai rohamokkal indult a mérkőzés, nyoma sem volt a máskor szokásos tapogatózó taktikának. A lendületet azonban egy elkerülhető találattal már a 10. percben megtörték a fővárosiak, amitől egy pillanatra úgy tűnt, mégis a pesszimistáknak lesz igazuk Újmecsekalján. Ám még föl sem ocsúdhattak a szurkolók első elkeseredésükből, amikor jött az egyenlítés, és ez újra visz- szaadta a pécsi reményeket.
A hazaiak találata azonban a vendégeket hergelte még nagyobb erőbedobásra, úgyhogy a félidő további részében - a további egy-egy gól ellenére - a Honvéd uralta a mezőnyt, a labda többnyire a pécsi kapu közelében pattogott. Különösen a jobboldal bizonyult átjáróháznak, Bódog rendre alulmaradt a villogó Vinczével vívott párosmérkőzésen.
Szünet után kiegyenlítettebb lett a kép, ám továbbra is inkább a kispestiek támadtak, a PMSC a gyorsan megszerzett vezetés bebiztosítására törekedett. Vincze fordulás (és védőjének kicserélése) után elszürkült, Bódog pedig - ha legtöbbször szabálytalanul is - rendre hatástalanította a területén induló akciókat.
A PMSC-Fordanban Csaban kapust - bár többször bizonytalankodott ezen a mérkőzésen - majd minden gólnál kiszolgáltatott helyzetben hagyták védőtársai, akik közül talán Braun emelkedett ki. A középpályán Medgyes volt a vezéregyéniség, ám így is ez a csapatrész vállalta a legtöbbet magára. A csatárok nem sok vizet zavartak, Azoitei szinte taszította magától a labdát, korábbi játékához képest csalódást okozott tegnapi teljesítményével.
A Kispest HFC legjobbjai: Vincze, Plókai és Csábi voltak.
MESTERMÉRLEG:
Koller Nándor: — Nagyon mérges vagyok, mert a küzdelmes, eseményekben dús, gólokban gazdag, közönséget szórakoztató mérkőzésen, ha egy kis szerencsénk van, akkor nyerhettünk volna. A harmadik kapott gólunk előtti 11-est túl szigorúnak tartom, mert test-test elleni ütközés volt, s ráadásul Kocsis előbb a labdát továbbította.
Martti Kuusela: — Kitűnő mérkőzést játszottunk. Tudtuk, hogy veszélyes csapat a Pécs, de nem tudom elfogadni, hogy ellenünk bárki is három gólt lőjön. Vincze az első félidőben a csapat lendítőkereke volt, csakhogy a PMSC edzője nagyon jó taktikai cserét hajtott végre, s ezzel megfosztott bennünket az egyik „rugónktól”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése