Pécsi MSC-Fordan - Csepel-Kordax 2-1 (1-1)
1993. március 20. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 18. forduló. 4.000 néző.
 |
| Medgyes lőtte az elsőt... |
Góllövők: Medgyes a 31., Tyukodi a 40., Azoitei a 60 percben.
Sárga lap: Túri (reklamálásért) a 11., Lengyel (beszédért) a 47., Palacian (utánrúgásért) az 52., Nagy (lerántásért) a 79., Bognár (reklamálásért) a 81. percben
Szögletarány: 8:7 (3:3).
PMSC-FORDAN: Csaban — Dienes, Braun, Palaczky — Ulveczki, Túri, Medgyes, Tolocskó (kocsis 72'), Vókó — Azoitei, Lengyel. Edző: Koller Nándor.
CSEPEL-KORDAX: dr. Szieben — Ács, Váczi, Nagy — Tyukodi, Szabó (Jakab 68'), Stefanov, Bognár, Palacian (Mikler 62') — Süveges, Szekeres. Edző: Varga István.
Krónika:
11. perc: Egy csel után Azoitei a 11-es pont tájáról lőtt, a labda Ács kezén csattant, a pécsiek 11-est reklamáltak, de ezzel csak azt érték el, hogy a leginkább tiltakozó Túri sárga lapot kapott.
19. perc: Megint Azoitei került gólhelyzetbe. Szinte az alapvonalról a kifutó kapus fölött emelt az üres kapura, Tyukodi a gólvonalról kivágta a labdát.
31. perc: Tolocskó jobb oldali szöglete után röviden szabadítottak fel a vendégvédők, Medgyes 20 m-ről, egyből, fordulásból a jobb felső sarokba bombázott. 1-0
40. perc: A nem éppen szálfatermetű Tolocskó a 16-os jobb oldalánál a labda alá szaladt, ezt kihasználva Tyukodi 15 m-ről, éles szögből a jobb alsó sarokba lőtt 1-1
60. perc: Ulveczki partdobását Azoitei a 16-oson belül mellel levette, lefordult Ácsról, aztán 10 m-ről, jobbról, kissé nehéz szögből a jobb sarokba lőtt. 2-1
61. perc: Tolocskó lábán volt a harmadik hazai gól, ám mivel hosszan szöktette magát, csak beleszúrni tudott a labdába, ami dr. Sziebenről szögletre pattant.
73. perc: dr. Szieben nagy hibát követett el, amikor kiejtette Kocsis beadását. Szerencséjére csupán pécsi szöglet lett a dologból.
 |
| ... Azoitei lőtte a másodikat |
Hiába a gát
Rangadónak is nevezhettük a Fordan-Kordax derbit, hiszen a tavasszal még mindkét együttes százszázalékos volt, s a Csepel már az övén viselhette a Fradi és az UTE skalpját. Aztán ahogy elkezdődött az összecsapás úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a két rivális valóban tart egymástól. A Csepel idegenben (nem is akárhol) szerepelt, de a Pécs visszafogottsága is érthető volt, hiszen hét közben hazai pályán futballozta le a piros-feketéket a Fradi. Óvatosan kóstolgatták egymást a játékosok. Így fordulhatott elő, hogy a találkozó elején csendben, nyugodtan napfürdőzhetett a közönség, a természet örömeit ekkor még nem zavarta a futball.
A ritkán csordogáló események jobbára a Csepel térfelére korlátozódtak. Persze, szó sem volt elsöprő pécsi fölényről. Váczi egy személyben idézte a Fogl-gátat és általa bevehetetlen „erődítménynek” tűnt a vendégek kapuja. Aztán ilyenkor jön (ha jön) remekül egy távoli bomba, amely ellen nem lehet ellenszer. Medgyes sistergős bombáját nem sokáig tapsolhatta a hazai publikum, hiszen egyenlített a Csepel. A szünetben reálisnak is tűnt a döntetlen.
S jött a folytatás, amelyben egy megtáltosodott Pécs „esett neki” a fővárosiaknak. Helyzethelyzetet követett Szieben doktor kapuja előtt. Teljesen megérdemelten vezetett újra a Pécs. Ekkor már látványos, izgalmas volt a találkozó. A Csepel védekezésre kényszerült, ám hogy ennek a „szigetországi” együttesnek valóban van tartása, azt itt, Pécsett is bebizonyította. A találkozó hajrájában talpra is állt, s foggal körömmel küzdött az egyenlítésért a vendégcsapat. Ettől lett még élvezetesebb a játék. Végül is a második félidőben játéka alapján egy góllal feltétlenül megérdemelte a győzelmet a PMSC, ám a vendégeknek sincs szégyenkezni valójuk. (NS. 1993. március 21.)
Háromból három
Háromból három. Ha csak a PMSC három tavaszi bajnoki mérkőzésének végeredményét nézzük, kitűnő a mérleg, hiszen 6 pontot gyűjtöttek és 6 gólt rúgtak. Úgy látszik tehát, hogy a bajnokságban minden sikerül, és ez feledtetheti a hétközi Fradi elleni kupavereséget.
Igaz, ezen a Csepel elleni találkozón a piros-feketék külön köszönetét mondhattak Süvegesnek és Szekeresnek, mert a két csepeli ék olyan rossz formában volt, hogy reggelig sem talált volna be a PMSC hálójába. Egyetlen helyzetet dolgozott ki a Csepel az első játékrészben, abból is a jobb oldali középpályás Tyukodi tudott gólt szerezni.
Eleinte a PMSC sem jelentett különösebb veszélyt a vendégkapura, mert a kínálkozó lehetőségek többségét már maguk a pécsiek elpuskázták, és ahogy az lenni szokott, a sok kihagyott helyzet
ütött vissza a vendéggólban. Egy teljes félidő és talán egy kis edzői fejmosás kellett ahhoz, hogy a nézők is azt kapják, amit vártak. Fordulás után ugyanis két osztálynyit emelkedett a játék színvonala, főként a hazaiak támadójátéka vált bátrabbá, átgondoltabbá.
Különösen Ulveczki tűnt ki, aki uralta a jobb oldalát, a védelemből és a támadások előkészítéséből egyaránt jól vette ki részét. Mellette Medgyes és Azoitei nyújtott átlagon felüli teljesítményt, utóbbi gólja pedig igazán klasszismegmozdulás volt. Vókótól láttunk már jobb játékot is, Tolocskót, aki először volt kezdőember, halvány teljesítménye miatt le kellett cserélni, Lengyel pedig a csapat leggyengébb láncszemének bizonyult. (Dunántúli Napló, 1993. március 21.)
Mestermérleg:
Koller Nándor: - Hatalmas küzdelemben, nagyon jól játszó Csepelt sikerült legyőznünk. Úgy, hogy a számtalan kidolgozott gólhelyzetünk közül kettőt ki is használtunk. Igaz, hogy a vendégek egyenlítő gólja nagyon rosszkor jött, mert a szünetig már kevés idő maradt a gólszerzésre. A második félidőben azonban egy pillanatig nem adtunk esélyt a csepelieknek arra, hogy pontot szerezzenek.
Varga István: - Rosszul játszottunk. Mindezek ellenére több helyzetet is összehoztunk, s főleg az elsőfélidőben közel álltunk a pontszerzéshez. Szünet után sajnos a kórházban fekvő Somogyi nélkül, valamint a héten - betegség és sérülés miatt - keveset edzett Naggyal, Stefanovval és Szabóval, már képtelenek voltunk lépést tartani a hazaiakkal. Ez a magyarázata a vereségünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése