1991. november 30. Pécsi MSC - Siófoki Bányász SE 1-2 (1-1)

Búcsúmeccs

Pécsi MSC - Siófoki Bányász SE 1-2 (1-1)

1991. november 30. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 15. forduló. 7.000 néző.

Vezette: Nagy L. (Huták, Hamar).

Gólszerző: Zare a 9., Olajos (öngól) a 43., Fischer a 84. percben. 

Sárga lap: Keszeg (buktatta Belanskyt) a 33., Kónya (gáncsolta Kirchmayert) a 68. percben. Szögletarány: 11:2 (7:0) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár — Braun, Balog, Palaczky — Kónya, Ulveczki (Magyar, a 77. percben), Jenei, Bódog, Czéh - Mörtel, Belonsky. Edző: Garami József.

 

Siófok: Biró - Keszeg, Zare, Olajos - Máriási, Fodor (Kirchmayer, az 58. percben), Meksz, Duró, Wolf (Menze, a 83. percben) — Gregor, Fischer. Edző: Varga István. 

Krónika:

8. perc: Palaczky nagy hibájából — Fischer lefejelt indítását elvétette — Máriási került gólhelyzetbe, de tíz méterről a kivetődő Bodnárba lőtt. 

9. perc: A pécsi kaputól 22 méterre, középen szabadrúgáshoz jutott a Siófok. Készülődött Duró is, Zare is. Végül Zare futott neki, és jobbal, erősen, kitűnően helyezve, a jobb felső sarokba csavart.0-1 

23. perc: Belansky „kevert" a siófoki ötös vonalánál. Lefordult védőjéről, Keszegről, szorongatott helyzetből kapura lőtt, Bíró kezei között átsuhant a labda, amely a kapufán erejét veszítve a gólvonal felé perdült, de még mielőtt a kapuba jutott volna, Zare felszabadított. 

43. perc: Mörtel harcosan olyan helyzetbe került, hogy jobbról, az alapvonal közeléből beívelhetett. Az ártatlannak indult beadásba Olajos a bal kapufánál szerencsétlenül nyúlt bele, testéről a labda — a kimozduló Bírót becsapva - a gólvonalon túlra vánszorgott. (Öngól!). 1-1 

48. perc: Jenei nyeste be jobbról a szabadrúgást, Mörtel hat méterről fejjel továbbcsúsztatott, de a labda elcsúszott a jobb kapufa mellett. 

74. perc: Meksz jó átadását a tizenhatoson belül Wolf csak azért nem vehette át, mert Bodnár kivetődött elé és hárított. 

81. perc: Ismét Meksz volt az egyik főszereplő. Egy szabadrúgást küldött kapu elé a pécsi térfél közepéről. Az „üresbe” beívelt labdára Fischer emelkedett fel, és magasra felugorva, nagy lendülettel érkezve, tíz méterről a kapu jobb oldalába fejelt. 1-2 

83. perc: Az egyenlítés Belansky lábában volt, ám abban is maradt, mert Bíró jól védte a csatár közeli lövését.

Pedig Olajos is segített

 A Siófok számára bizonyára a legkellemesebb emlékek közé tartozik majd a mérkőzés. No, nem a csapat teljesítménye miatt, éppen az ellenkezőjéért: ilyen gyenge játékkal bizonyára nem szerez két pontot még egyszer ebben a bajnokságban. Igaz, a vendégek a találkozó elején meglepték a pécsieket. A hazaiak arra készültek, hogy a Siófok beáll védekezni, és Gregor meg Fischer kontrákkal veszélyeztet majd. Ezzel szemben a vendégek nagy lendülettel kezdtek támadni, és helyzetük is akadt a találkozó elején. Igaz, a vezetést szabadrúgásból szerezték meg, de kezdési fölényük alapján ennek jogosságához, nem fért kétség. 

Érdekesség, hogy ez volt az első gól, amelyet ezen az őszön hazai pályán kapott a PMSC. A gól néhány percig sokkolta a házigazdát, de az első negyedóra végétől fokozatosan átvette az irányítást a PMSC. Egyre nagyobb lett a fölénye, beszorult a Siófok. A pécsiek helyzetét könnyítette, hogy a vendégek középpályás sora képtelen volt labdát tartani. A nagy fölény ellenére szerencsés góllal egyenlített a Pécs. Ennek ellenére ugyanaz mondható el erről a találatról is, mint a siófokiakéról: a látottak alapján megérdemelt, hiszen nagy volt a pécsi fölény. 

Szünet után továbbra is a Pécs kezdeményezett többet, de már kevesebb helyzete akadt, mint az első játékrészben. A Siófok nem is törődött mással, csak azzal, hogy ne kapjon gólt. A PMSC körülményes volt, így a gyenge teljesítményt nyújtó Siófoknak nem okozott különösebb gondot tervének megvalósítása. S milyen a sors! A szórványos vendégtámadások egyike a hajrában góllal végződött, így a Siófoké lett a két pont, holott a találkozójelentős részében a döntetlennel is kiegyezett volna a Balaton-parti gárda. 

A PMSC képtelen volt élni a lehetőséggel, és így adódhatott az a helyzet, hogy a győztes csapatban az egyéni teljesítményeket nem lehetett jobbra értékelni a vesztesnél. (Nemzeti Sport, 1991. dec. 1.)

A szerencsésebb csapat győzött

Igazságtalan játék a futball. Az egyik együttes jól játszik, küzd, hajt, mezőnyfölényben van, csak éppen gólt nem tud rúgni. A másik ugyanakkor szemmel láthatóan csupán a döntetlent szeretné, aztán mégis nyer, mert szerencséje van, és talál két gólt úgy, hogy mindössze kétszer lő kapura. 

A PMSC járt most igy a Siófokkal. Mondhatná bárki: az a jó csapat, amelyik két helyzetéből kétszer betalál és ebben is van sok igazság. A pécsiek vészes gólínsége tovább tart, megint csak öngóllal tudták bevenni az ellenfél kapuját. 

Ha nem akar a mérkőzés vége felé mindenki gólt szerezni a hazaiaknál, ha nem támadnak ki a hátvédek, ha megelégednek a döntetlennel, ha nem véd olyan jól Bíró kapus - akkor megmaradt volna a PMSC őszi hazai veretlensége. Csak hát most már a sok „ha"-nak nincs jelentősége. 

A Siófok nem mutatott sokat, nagyon is megfelelt neki az egy pont, arra vigyázott, hogy ne kapjon ki. A meccset az döntötte el, hogy volt a vendégeknek egy olyan játékosuk, aki egymaga képes döntésre vinni a dolgot. Pont eqy ilyen típusú labdarúgó hiányzik most a PMSC-ből. 

Jók: Bíró, Zare, Meksz, Fischer, illetve Braun, Balog, Belansky. (Dunántúli Napló, 1991. dec. 1.) 

Bodnár búcsúzik?

Úgy tűnik, hogy szombaton utolsó mérkőzését játszotta a PMSC mezében Bodnár kapus. Egy német csapat, az FC Union Berlin szeretné leigazolni. Ez harmadik ligás együttes, ott listavezető négy pont előnnyel, jóúton van a magasabb osztály felé. Bodnárért 40 ezer márkát fizetnének. Nagyjából már mindenki megegyezett mindenkivel. csütörtökön Pécsett írják alá a felek a megállapodást. A szerződés megkötésének pillanatától a kapuvédő a berliniek játékosa lesz, elévülhetetlen érdemeire való tekintettel engedik el ennyi pénzért, holott tudják, hogy ennél sokkal többet ér. (Bár ez az összeg — főleg, ha készpénzben adiák — nagyon is jól jön a pénzügyileg nem éppen rózsás helyzetben lévő pécsi klub számára.) (Dunántúli Napló, 1991. dec. 2.)

Mestermérleg:

Garami József: - Az első perctől kezdve támadtunk, sok helyzetünk is volt, a befejezésekkel azonban nem volt szerencsénk. Hiába játszottunk jól, két klasszis siófoki megoldás végül is eldöntötte a két pont sorsát. 

Varga István: - Szerencsénk is volt, hiszen az első félidőben gyengén játszottunk, és egy iskolás gólt is kaptunk. Azért örülök különösen lennek a győzelemnék, mert ez volt a 7 00. NB 1-es mérkőzésem a kispadon. 

1991. november 23. Kispest-Honvéd FC - Pécsi MSC 2-1 (1-0)

Kispest-Honvéd FC - Pécsi MSC 2-1 (1-0)

1991. november 23. Budapest, Bozsik-stadion. NB I., 14. forduló. 4.000 néző.

Márton Gábor először szerepelt a kispesti csapatban

Vezette: Kovács L. (Bognár, Szabó J.). 

Gólszerző: Negrau a 11., Negrau a 65., Kovács E. (öngól) a 83. percben. 

Sárga lap: Ulveczki (Kovács buktatásáért) a 36. percben. 

Szögletarány: 9:2 (7:1) a Kispest-Honvéd javára.

KHFC: Tarlósi - Plókai, Márton. Bérczy - Urbányi, Pisont, Kovács, Halmai, Csehi — Negrau, Vincze. Edző: dr. Mezei György.

PMSC: Bodnár (Bogyay a 74. percben) - Dienes, Balog, Braun, Palaczky — Ulveczki, Jenei, Bódog, Czéh, — Szabó (Mörtel a 65. percben), Belansky. Edző: Garami József.

Krónika:

Újoncot avattak a vendégek, soraikban a 17 éves Dienea András lépett pályára, aki mindjárt nagy feladatot kapott: Vincze őrzését. 

11. perc: Márton hozta fel a labdát. Halmaihoz továbbított, a Kispest középpályása 14 m-ről a felső lécet találta telibe. A labda kipattant, s a berobbanó Negrau mintegy hat méterről megcélozta a bal sarkot. Bodnár a labda után kapott, de elkésett, és már csak a gólvonalon túl érte el. A partjelző azonnal intett Kovácsnak, aki — bár enyhén tiltakoztak a pécsiek—, természetesen megadta a gólt. 1-0 

22. perc: Előbb Vincze labdáját ütötte szögletre Bodnár, majd Pisont lövését hárította szögletre. 

25. perc: Urbányi jó labdáját Halmai előre vetődve fejelte a bal sarok mellé. 

28. perc: Jobb oldali szöglet után Negrau léc alá tartó fejesét Bodnár szögletre ütötte, a játékvezető kirúgást ítélt, megkapta érte a magáét a hazai közönségtől... 

30. perc: Újabb Honvéd-kapufa, ezúttal Csehi volt a „szerző”, 14 m-ről, fordulásból a felső lécet találta telibe. 

33. perc: Az első veszélyes vendégakció futott a pályán, Bolansky azonban nyolc méterről a kapu helyett a jobb sarok mellé lőtt. 

37. perc: Vincze egyedül tört kapura a jobbösszekötő helyén, majd a kifutó Bodnárt találta el. 

43. perc: Negrau lövését tenyerelte Bodnár szögletre, így sorrendben a Honvéd már a hetedik sarokrúgást végezhette el, de a védők most is tisztáztak. 

50. perc: Vincze átadását Kovács tíz méterről küldte kapura, Bodnár lefülelte a labdát. 

60. perc: Kovács kicselezte a pécsi védőket, de aztán hosszan szöktette magát, ráadásul kibillent egyensúlyából és végül a kapus hárított. 

62. perc: A jól játszó Negrau Vincze elé adott. Bodnár kifutott, de a csatár kiszorított helyzetből már nem tudott kapura lőni. 

65. perc: Urbányi hozta fel a labdát, kitűnően tálalt Negrau elé, aki megcélozta a jobb sarkot. A labda Bodnárról kipattant, a szemfüles Negrau ott termett és négy méterről a kapu közepébe gurított. 2-0 Az eset után Bodnár azonnal cserét kért, mutatta, hogy megsérült a lába. 

78. perc: Újra Vincze került helyzetbe, de közeli lövését Bogyay hárította. 

83. perc: Czéh hozta fel a labdát a jobb oldalon, Bódoghoz továbbított, aki Mörtel felé rúgta a labdát, de az érkező Kovács melléről pattant mintegy nyolc méterről a kapu jobb sarkába. Öngól, 2-1 

85. perc: Vincze tört kapura, már a tizenhatoson belül járt, amikor Braun felvágta. Kovács úgy ítélte meg, hogy ezért nem jár tizenegyes.

Dienes András

Negraunak Kovács Ervin válaszolt

Nagy lendülettel kezdtek a kispestiek, egymás után vezették gyors akcióikat, hamar felfedezték Bodnár kapuját, s aztán jött gyorsan az első találat. Ez még inkább lendületbe hozta a hazai gárdát. Mindenki futott, így könnyű volt szabad embert találni. 

A Pécs erre a taktikára nem is válaszolhatott másként, csak azzal, hogy kettős fedezékbe vonult vissza, a középpályások is hátul segédkeztek. Jellemző, hogy ebben a játékrészben mindössze egy említésre méltó támadást tudtak vezetni. 

Fordulás után is tartott a Honvéd friss, üde játéka, s ezen a nehéz talajon is szinte mindent meg tudtak csinálni, amit csak akartak. Jött a második gól és levegőben lógott a következő is. Most már a pécsiek jobban őrizték a végeket, megpróbálták a középpályásokat is szorosabb védőgyűrűbe vonni, így néhány támadást meg tudtak akadályozni a pálya középső harmadában. 

A Kispest semmit sem veszítve játékkedvéből, tovább gyűrte, gyömöszölte ellenfelét, s ekkor teljesen váratlanul az egyetlen épkézláb támadásból gól született. Igaz, ez úgy történt, hogy a menteni akaró Kovács olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy az róla pattant a hálóba. 

Meglepő volt a pécsiek passzivitása, bár el kell ismerni, ebben közrejátszott egy olyan jól játszó kispesti együttes, amely a mérkőzés minden időszakában rá tudta kényszeríteni akaratát ellenfelére. 

A látottak alapján a hazai csapat, amely korszerűen, lelkesen és taktikusan játszott, akár nagyobb különbséggel is győzhetett volna. A helyzetkihasználás azonban néha-néha akadozott, de ez talán a nehéz talaj miatt is történhetett. Úgy tűnik, hogy a kispesti együttes formája felfelé ível. Igaz, most nehéz feladat vár a csapatra, hiszen a zárófordulóban a Videotont kapja ellenfélül. Ezzel a játékkal ott is eredményes lehet. Külön kell szólni arról, hogy az először szerepelt Márton milyen nagyszerűen illeszkedett be a csapatba. Kitűnően irányította a hátsó sorokat, s úgy tűnik, komoly nyeresége lesz a tavaszi idény befejezéséig a kispestieknek. (Nemzeti Sport, 1991. nov. 24.)

Mestermérleg (Dunántúli Napló, 1991. nov. 24.):

Dr. Mezey György: — A fölényünk jegyében telt el a rangadó. A nehéz, helyenként sáros talajon pontosabb és kulturáltabb összjátékunk- kal törtük fel a pécsiek védelmét. Nagyon sok helyzetet dolgoztunk lói, de csak kettőt értékesítettünk és ezért nem lett jóval nagyobb a gól- különbség a két csapat között. 

Garami József: — Ma egy jól játszó Honvéddal találtuk magunkat szembe. Helyenként nem tudtuk felvenni azt a ritmust, amit a kispestiek diktáltak. Ellenfelünk több helyzetet dolgozott ki és teljesen megérdemelten nyert. Mi ebben az összeállításban csak ennyire voltunk képesek. 

1991. november 16. Pécsi MSC - Ferencvárosi TC 1-0 (0-0)

Pécsi MSC - Ferencvárosi TC 1-0 (0-0)

1991. november 16. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 13. forduló. 10.000 néző.

Belansky lő a Fradi hálójába

Vezette: Pillér (Vágner, Ring). 

Góllövő: Belansky 66'.

Sárga lap: Belansky (kakaskodásért) a 27., Czéh (kezezésért) a 28., Szenes (reklamálásért) a 39., Deszatnik (felvágta Magyart) a 40., Kónya (fellökte Deszatnikot) a 44., Bodnár (reklamálásért) a 44., Kuznyecov (ellökte Jeneit) a 49., Lipcsei (reklamálásért) az 52. percben. 

Kiállítva: Keller a 39. percben. 

Szögletarány: 9:2 (3:1) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár (Kovácsevics, a 88. percben) — Kónya, Balog, Braun, Palaczky — Ulveczki (Mörtel, a 60. percben), Jenei, Bódog — Magyar, Czéh, Belansky. Edző: Garami József.

 

FTC: Balogh T. - Simon, Telek, Kuznyecov, Keller — Rácz, Lipcsei, Páling — Nagy Zs., Szenes, Deszatnik (Balogh G, a 70. percben). Edző: Nyilasi Tibor. 

Krónika:

Tragikus esemény előzte meg a találkozót. Fél órával a kezdés előtt a nézőtéren összeesett egy pécsiszurkoló. A helyszínre érkező mentősök már csak a halál beálltát tudták megállapítani. 

5. perc: Czéh észrevette, hogy Belansky egyedül indulhat a bal oldalon, mesterien ívelt eléje, a szélső nagy vágta után rosszul adott középre, így Simon könnyedén tisztázhatott. 

8. perc: Páling lőhetett szabadrúgást a 16-os oldalvonalától egy méterre. A beívelt labdát — a megdermedt hazai védők között — Nagy 10 m-ről centiméterekkel a kapufa mellé fejelte. 

12. perc: Rácz beadása meglepte a pécsieket, de a ferencvárosi csatárokat is, így a veszélyesnek induló helyzetből végül nem lett semmi. 

17. perc: Czéh 25 m-es csavart, a jobb sarok felé tartó szabadrúgását Balogh a mezőnybe öklözte. 

26. perc: Kuznyecov a 16-osról váratlanul lőtt, Bodnár szögletre ütötte a labdát. Feltűnt Rácz játékkedve. Rengeteget futott, jól cselezett, beadásai rendre gondot okoztak a pécsi védelemnek. Balszerencséjére azonban ebben az időszakban nem talált méltó partnerekre klubtársaiban. 

39. perc: Ulveczki átadásával Jenei indulhatott, két ügyes csellel tisztára játszotta magát. A 16-os előtt Keller beérte és felvágta a gólhelyeztben levő pécsijátékost. Pillér játékvezető kiállította a zöld-fehérek hátvédjét. A szabadrúgást Czéh a sorfalba vágta. Érthetetlen volt a válogatott Lipcsei magatartása a kiállítást követően. Széles mozdulatokkal rohant Pillér játékvezetőhöz, mintha felelősségre akarná vonni Keller kiállításáért. Pedig ebben az esetben nem fért kétség a játékvezető ítéletéhez! 

59. perc: Ulveczki indította Belanskyt, aki középre adott, Magyar a 11-es pontnál rácsapott a labdára, Rácz azonban beérte a tétovázó csatárt és szerelte. 

64. perc: Kuznyecov 30 m-es bombáját Bodnár szögletre ütötte. 

66. perc: Mörtel indult a pécsi térfél közepéről és úgy tűnt, Magyart szökteti. Magyar viszont lesre futott Rácz mellett. A pécsiek szerencséjére azonban nem jutott el hozzá a labda, mert megpattant a csatár előtt, mielőtt Mörtel indíthatott volna. A csereként beállt játékos azonban mégis megszelídítette a játékszert, az alapvonal közeléből középre adta, Jenei átlépte, Belansky pedig három méterről a kapu jobb oldalába továbbította. 1-0 

69. perc: Bódog 16 m-es bombája alig kerülte el a ferencvárosi kaput. 

73. perc: Balogh G. fejjel Lipcsei elé továbbított, a középpályás 12 m-es lövését azonban bravúrral védte Bodnár. 

76. perc: Ismét Balogh G. volt a főszereplő, ezúttal a 16-osról célozta meg a pécsi kaput, Bodnár vetődve hárított.

Belansky döntötte el a mérkőzést

Most nem a vezetők hibáztak

A pocsék idő ellenére népes közönség gyűlt össze az új-mecsekaljai pályán. A nézők szerencséjére a mérkőzés kezdetekor elállt az eső, a pálya talaja viszont mély és csúszós volt. 

Nagy lendülettel kezdett a két csapat, s ahogy teltek a percek, úgy került fölénybe a vendég együttes. A zöld-fehérek egyre-másra vezették támadásaikat, különösen Rácz volt elemében a bal oldalon. Szinte minden akció tőle indult. Volt három pazar beadása, csak a belsők késtek le róluk. Mindkét csapat támadó szellemben futballozott, ezért ha nem is jó, de izgalmas volt a játék. Kimaradtak a Fradi-helyzetek, s ha a hazaiak be is szorultak kapujuk elé időnként, azért gyors, veszélyes ellentámadásokat vezettek. 

Mindez 27 percig tartott. Ekkor Belansky kakaskodásért sárga lapot kapott, és ettől kezdve mintegy vezényszóra visszaesett a játék, a két csapat tagjai többet foglalkoztak egymással, és a játékvezető ítéleteivel, mint magával a játékkal és a labdával. Úgy látszik, baj van az idegekkel. Igen, ha nem megy a játék, mindjárt ideges a játékos, másban keresi a lábát, rugdalózik, reklamál. A fradistáknál Lipcsei és Szenes, a pécsieknél Bodnár járt az élen a reklamálásban. Az első félidőben egy piros és hat sárga lap osztatott ki. Keller jogos kiállításával nehéz helyzetbe került a vendégegyüttes! 

A második félidőben nagy erővel rohamozott a hazai csapat, a Ferencváros visszahúzódott. Hősiesen küzdött a tíz emberre olvadt vendégcsapat, ám nem mondott le a kontraakciókról. A befejezéssel azonban nem volt szerencséje, igaz, Bodnár kapus nem véletlenül kapott 7-es osztályzatot... 

Cserélni tudni kell — szokták mondani a futballpályák környékén. Bár a cserékhez olyan játékosok is kellenek, akik lendíteni tudnak a csapaton. Ebben szerencséje van Garami József edzőnek, mert van egy olyan idősebb játékosa, aki, ha csereként beáll, eldönti a találkozót, így történt ez most is. Mörtel beállításával, ha lehet, még veszélyesebb lett a második félidőben a pécsi gárda. A veterán labdarúgó most is igazolta jó hírét, ha nem is ő rúgta a gólt, de az akció tőle indult, s az általa teremtett helyzetet már művészet lett volna kihagyni. 

A Ferencváros a hajrában mindent egy lapra téve megkísérelte menteni a menthetőt, parázs jelenetek játszódtak le a pécsikapu előtt, de a labdát a fradistáknak nem sikerült Bodnár kapujába juttatni. Ha nem is volt színvonalas, szép, „pengés” a játék, a küzdelemre nem lehetett panaszkodni, a publikum jól szórakozott. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy a tíz főre olvadt Ferencváros ellen egy góllal mindenképpen jobb volt a hazai gárda. (Nemzeti Sport, 1991. nov. 17.)

Pécsett elvérzett a Ferencváros

Az elmúlt évtizedek látványos - eseményekben gazdag - Pécs-Ferencváros találkozók közül a mostani a szürkébbet hozta. Szürkébbet, csakhogy sokkal hasznosabbat, mint az utóbbi évtizedben bármikor. Sárdagasztás, szurkolópukkasztás, antifutball volt ez a javából. Csakhogy, végül is az nevetett, aki a végén érezte, hogy jó kedve lehet. A PMSC ezen a borongás őszi délutánon végül is az NB I. egyik legjobb csapatát győzte le. Lehet fanyalogni a játék színvonalát illetően. Lehet, de úgy távozni a mecsekaljai pályáról, hogy mégis a piros-feketék tudhatják maguknak a két bajnoki pontot: s ezzel azt, hogy sokadik gólt nem kapó mérkőzés után ismét ők léphetnek előrébb a tabellán, immár nem bosszantó, de sokkal inkább elismerést érdemlő. 

A kapuban Bodnár - nem számítva az első fél óra ténfergését - megállta a helyét, a hátvédsor, nos, a hátvédsor ezúttal is megúszta, s ha valaki azt állítja, hogy ez véletlen, akkor nézzen utána. A középpálya sajnos ezúttal is lyukas volt, míg a csatársorban az agilis és gólt is lőtt Belanskyn kívül bizony nem nagyon említhető valaki. A vendégeknél Balogh kapus mellett Kuznyecov, Lipcsei mellett Páling játéka érdemel említést. (Dunántúli Napló, 1991. nov. 17.)

Mestermérleg:

Garami József: — Végig változatos, küzdelmes mérkőzést vívtunk. Az első 60 percben mindkét kapu többször volt veszélyben, szerencsére mi találtunk előbb a hálóba. A vezetés görcsössé tette a további teljesítményünket, de szerencsére ez már nem befolyásolta, hogy egy jól játszó Ferencvárost tudtunk legyőzni. 

Nyilasi Tibor: — Óriási csatát vívtunk a PMSC-vel ebben a sártengerben. Sajnos, a kiállítás megpecsételte a sorsunkat. Ilyen körülmények között luxus ekkora fórt adni az ellenfélnek. A vereségünket a gól előtti figyelmetlenség okozta, ha az nincs, akkor egy ponttal többet érdemeltünk volna. 

1991. november 9. Zalaegerszegi TE - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

Zalaegerszegi TE - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

1991. november 9., Zalaegerszeg. NB I., 12. forduló. 2.000 néző.

Vezette: Vezette: Stamler (Vad, Drigán).

Góllövő: Balog a 47. percben. 

Sárga lap: Czigány (Bódog lerántásáért) a 87. percben. 

Szögletarány: 3:3 (1:0 a Pécs javára).

PMSC: Bodnár (Kovácsevics, a 89. percben) — Kónya, Balog, Braun, Palacrky — Bódog, Jenei, Kocsis (Ulveczki, az 55. percben) — Magyar, Czéh, Belansky. Edző: Garami József. 

ZTE: Tóth - Szabó I., Halápi, Pecsics, Horváth J. — Rózsa, Kovács L, Karbuczky - Kovács J., Fújsz (Czigány, az 53. percben), Gyurkity (Szabó, az 53. percben). Edző: Mihalecz István.

Krónika:

4. perc: Rózsa 20 méterről küldöttlapos lövését Bodnár vetődve védte. 

21. perc: Kovács J. rúgást kapott, hosszas ápolásra szorult. 

29. perc: Magyar hét méterről lőhetett, a vetődő Tóth kezéről lepattant a labda, Szabó I a kapu torkából mentett. 

34. perc: Rózsa 17 méterről lőhetett szabadrúgást, a labda azonban a sorfalba vágódott. 

47. perc: Belansky viharzott el a bal oldalon, az alapvonalról visszagurított, Jenei hét méterről a kapufát találta el, a visszapattanó labdát Balog hat méterről a kapubal oldalába vágta. 0-1 

67. perc: Kovács J. távoli lövését védte Bodnár. 

69. perc: Horváth J. 12 méterről leadott lövése nyomán a labda Braun kezén csattant, a bíró vétlennek ítélte az esetet. 

75. perc: Magyar húzott el a védők között, de szorongatott helyzetből, a kaputól tízméternyire, a kifutó Tóthba lőtte a labdát.

Zalaegerszegi márkavédjegy: Za-Ko

Nem sok említésre méltó esemény történt az első félidőben. Egyik fél sem tudott fölényt kiharcolni, a kapuk jóformán nem is kerültek veszélybe, a kapusok unatkoztak. Jellemző, hogy a hazaiak az első 45 percben még szögletet sem értek el, igaz, a pécsiek is csak egyet. Azt nem lehet mondani, hogy nem igyekeztek a csapatok, de ez az igyekezet gyermeteg hibákat szült. 

A szünet utáni gyors pécsi gólalaposan megváltoztatta a játékot. Nagy fölénybe került a hazai csapat, ez azonban meddőnek bizonyult. Igazi gólhelyzethez nem is jutott a ZTE. 

A PMSC kitűnően, szervezetten védekezett, csak néha történt kétségbeesett mentés. „el a kaputól” jelszóval. Annak ellenére, hogy ebben a játékrészben legalább 35 percig a pécsi térfélen folyt a játék, mégis a vendégek szórványos támadásai jelentettek nagyobb veszélyt. A Pécs jó védekezése és gyors ellentámadásai révén megérdemelten nyerte a találkozót. (Nemzeti Sport, 1991. nov. 10.)

Bodnár végig unatkozott

Várható volt, hogy nagy taktikai csatát hoz a bajnokságban eddig kevés gólt rúgott, ám egyben a legkevesebb gólt is kapott PMSC, valamint a sok gólt összeszedett hazai együttes mérkőzése. A hazaiak, mondván, hogy nem tehetnek mást, csak menekülnek a győzelembe, bátor támadójátékkal lepték meg a pécsieket, akik a szokásukhoz híven ismét sündisznóállást foglaltak el saját kapujuk előtt. 

Ahogy telt az idő, egyre bizonyosabbá vált, hogy ez az egerszegi csapat nem jelenthet különösebb veszélyt Bodnár kapujára. S miután fellazult védelmük ellen a gyors pécsiek mindig rést találtak, csak idő kérdése volt, hogy mikor élnek a lehetőséggel. A szünet után szerzett gyors góllal mintegy megpecsételődött a zalai csapat sorsa, mert hiába támadott a mérkőzés végéig a ZTE, feltörhetetlen diónak bizonyult az összeszokott pécsi védelem. 

A PMSC-ben Bodnár a kapujában végigunatkozta a mérkőzést, mert előtte nagyszerűen zárt a Balog—Braun retesz, sőt a hajdani zalai söprögetőnek még arra is futotta erejéből, hogy ellátogasson volt csapata kapuja elé, és megszerezze a győzelmet jelentő gólt. A pécsi középpályások között Jenei tette a legtöbbet, s bár sokat vétett, ennek ellenére ő volt a leghasznosabb ebben a csapatrészben. A csatárok közül Belansky hozta régi formáját és segítette csapatát a győzelemhez. 

A hazaiaknál a hátvédsorban Halápi és Pecsics, míg a középpályán Kovács L. nyújtott átlagon felüli teljesítményt.

Mestermérleg:

Garami József: - Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, de nagyobb helyzeteink nekünk voltak. A szünet után fölénybe került a ZTE, ám egy lehetőséget ki tudtunk használni. 

Mihalecz István: - Ma csak ennyire tellett. 

1991. november 5. Pécsi MSC - MSK Hurbanovo 1-0 (0-0)

Pécsi MSC - MSK Hurbanovo (Ógyalla) 1-0 (0-0)

1991. november 5. Pécs, Kovácstelep, nemzetközi edzőmérkőzés. 100 néző.

Vezette: Vavika. 

Góllövő: Hánzs 70'.

PMSC: Bodnár (Bogyay) - Kónya, Balog, Lőrincz (Szabó), Palaczky — Ulveczky (Knézics), Jenei, Czéh, Kocsis - Magyar (Hánzs), Belansky (Bojás). Edző: Garami József.

Az edzőmérkőzésen sem lehet tanulni?

Ha a szlovákiai második liga jelenleg utolsó előtti helyén tanyázó Hurbanovo vezetői azért kérték Medgyes Péter új csapatától ezt az edzőmeccset, hogy a nagyobb testvértől tanulhassanak valamit a labdarúgás fortélyaiból, kár volt érte. Jól titkolták ugyanis a pécsi fiúk, hogy mire is képes egy magyar NB l es labdarúgó. 

Az első 60 percet szándékosan se lehetett volna pontosabban négy részre osztani, mint ahogy azt maguk a focisták tették. A 15. percben a vendégek hagytak ki nagy helyzetet, amikor egy közeli szabadrúgás-lövésüket Bodnár vetődve tenyerelte az alapvonalon kívülre. Pontosan a 2. negyedóra végén lőtt először értékelhetően kapura a PMSC Magyar révén, ez szintén kimaradt. Ugyanő zárta a félidőt a 45. percben egy távoli bombával, amit szintén fölé öklözött a szlovák hálóőr. Az újabb akcióra pedig a 4. tizenöt perc végéig kellett várni, ezt megint a vendégek vezették és hagyták is ki. 

A 70. percben Belansky futott föl a balszélen (egyébként lesen, de a bírók nem jeleztek) és ívelt Hánzs elé középre, ő közelről a bal alsó sarokba vágta a piros-feketék becsületgólját (1-0).

Ezen a meccsen nem volt osztálynyi különbség a két együttes között, végig szívósan küzdöttek a vendégek. A vége felé láthatóan jobban elfáradtak, ezt azonban nem tudta o PMSC kihasználni. (Dunántúli Napló, 1991. nov. 6.)

1991. november 2. Pécsi MSC - Veszprém FC 0-0

Pécsi MSC - Veszprém FC 0-0

1991. november 2- Pécs, Újmecsekalja. NB I., 11. forduló. 4.000 néző.

Vezette: Vezette: Nagy II J. (Hartmann, Lettrich).

Szögletarány: 8:2 (3:0) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár - Bódog, Balog, Braun - Kónya, Ulveczki, Jenei (Czéh, a szünetben), Kocsis, Palaczky - Mörtel, Belansky. Edző: Garami József. 

VFC: Andorka — Szécsi, Lajtai, Csik — Horváth, Csornai, Bánki (Gersics, a 70. percben), Perger, Kelemen — Lehota, Süle (Molnár, a 84. percben). Edző: Készéi Ferenc.

Krónika:

12. perc: Három pécsi játékos vezethette rá a labdát két veszprémire, a vendégek 16-osa előtt. Többfajta jó megoldás kínálkozott a piros-fekete trió előtt, Mörtel a legrosszabbat választotta, cselezésbe bonyolódott, s ezzel ,,felszabadította” a Veszprém kapuját. 

22. perc: Kónya jobb oldali beívelésénél Braunt kilökték a védők az ötös túlsó sarkán a labda alól. A játékvezető szerint szabályosan, ezért elmaradt a hazaiak által reklamált 11-es. 

33. perc: Kelemen próbálkozott távolról, Bodnárnak csemege volt a lövés. (Ez volt a vendégek első kapura rúgási kísérlete. Bodnárnak, a pécsiek kapusának munka híján állandóan izegnie-mozognia kellett, nehogy megfázzon.) 

52. perc: Egy hazai támadás során Belansky az ötöstől nem messze háromszor is gólt lőhetett volna, de kétszer a kapusba, egyszer pedig a bevetődő védőbe rúgta a labdát. 

59. perc: Újabb veszprémi „jég”. Majdnem egy óra kellett ahhoz, hogy a vendégek kiharcolhassák az első szögletüket. 

64. perc: Belansky elfutott a bal szélen, az alapvonalról erősen középre lőtt, Balog 10 m-ről nagy helyzetben fölé durrantott. 

82. perc: A pécsitizenhatos sarkánál, jobbra Horváth visszagurított Csík elé, ő 15 m-ről fölé bombázott. 85. perc: Kocsis beívelését Czéh közelről fejjel a bal kapufa mellé csúsztatta.

Könnyed vendégpont

Csak napfürdözésnek ment el az, amit a csapatok az első félidőben futball címén előadtak. A sivár unalomba az vitt némi színt, hogy Kelemen, a veszprémiek bal oldali középpályása egyszemélyes elosztóközpontot játszott, a vendégek minden labdát neki adtak, ő pedig ki-kit érdemei szerint vett bele a buliba. A pécsieknél nem volt ilyen rend, ott mindenki próbálkozott támadásszervezéssel, de a háziversenyben az egyik kísérlet rosszabb volt a másiknál, bosszantották is vele a nézőket. „Ne hajtsatok ennyire, mert nem bírjuk követni!” — hangzott fel a gúnyos biztatás a lelátóról, a hazaiak játéka láttán. 

Szünet után felpörgette a ritmust a PMSC. Ekkor már helyzetei is voltak, de jól akkor sem játszott. Ennek ellenére állandósultak a hazai támadások, beszorult a Veszprém, amely elkezdte húzni az időt is. A szinte egykapuzó pirosfeketék azonban a hibáik miatt képtelenek voltak gólt lőni, az elsősorban a védekezéssel törődő vendégeknek. A Veszprémnek még szerencse sem kellett ahhoz, hogy elvigye Pécsről az egyik pontot, ahhoz elég könnyedén hozzájutott. A pécsi góliszonyt, a hazaiak gyenge teljesítményét a végén füttyel bírálta a közönség. (Nemzeti Sport, 1991. nov. 3.)

Az évad legrosszabb mérkőzése

Micsoda szerencse, hogy ragyogóan süt a nap, jó idő van, és nem történik valami sokkal érdekesebb dolog éppen ebben az időpontban, másutt a városban - nagyjából erre gondolhatott az a négyezer ember, aki kínt volt a meccsen, mert a pályán az első félidőben nem sok látnivaló akadt. Nagyon rosszul játszott a Pécs, és egyetlen szerencséje az volt, hogy a Veszprém még rosszabbul. Eladott labdák, sikertelen cselek, elgondolás nélküli rohanás ellenben volt bőven. 

A vendégek az első pillanattól kezdve, láthatóan döntetlenre játszottak, ha hozzájuk került a labda, nem egyszer a felezővonal környékéről is hazaadták. Ennek legalább volt annyi haszna, hogy Andorka nem fázott meg, mig a túloldalon Bodnárnak nem volt ilyen szerencséje, kapura lövés híján ugyane célból csak ugrálni tudott kapuja előtt. 

A szünetben talán megdorgálta Garami József a játékosokat, mert lendületesebben, több jó helyzetet kidolgozva, kezdtek futballozni a második játékrész elején. Miután azonban a góllövéssel ezután is hiába próbálkoztak, úgy tűnt, hamar el is ment a kedvük az egésztől. Mivel pedig a kék-fehéreknek még meg sem jött, kezdett visszasüllyedni a játék a korábbi színvonalra. 

A találkozón mutatott teljesítmény alapján igazából még az egy pontot sem érdemelte meg egyik csapat sem, szerencséjükre azonban a szabályzat nem büntet pontelvonással még ilyen gyenge játék esetén sem. 

Bodnárnak szinte semmi dolga nem akadt, ha nátha nélkül megússza a 90 percet, már jól járt. A védelemből Balog és Braun emelhető ki, és itt meg is lehet állni a dicséretekkel. Jenei lecserélése önmagáért beszél, Bódog és Ulveczki is hibát hibára halmozott. Mörtel sem volt formában, Belansky pedig egyetlen helyzetét is elpuskázta. 

A vendégek közül Kelemen tetszett a legjobban, mellette Csornai és Andorka játszott jól. (Dunántúli Napló, 1991. nov. 3.)

Mestermérleg: 

Garami József - Az első félidőben gyengén játszottunk, kevés helyzetet sikerült kialakítanunk. Szünet után hiába javultunk föl, a befejezésekkel ezután is rendre adósak maradtunk. A Veszprém jól védekezett, ez ellen ma nem találtuk meg az ellenszert. 

Keszei Ferenc: - Két hasonló felfogású csapat játszott ezen a mérkőzésen, azzal a különbséggel, hogy a PMSC-t hajtotta a hazai közönség és a pálya előnye. Nekünk nem volt sürgős, mert az a csapat, amelyiknek nincs önbizalma, nem is tehet mást. Ezt tettük, sikerrel. Remélem, hogy ez a pontszerzés erőt ad a további nehéz sorozatunkhoz.