Pécsi MSC—Kispest-Honvéd FC 2-1 (0-0)
1991. július 24. Pécs, Újmecsekalja, jótékony célú mérkőzés. 1.000 néző.
 |
Kocsis tör kapura két kispesti között
(Dunántúli Napló, 1991. júl. 25.) |
Vezette: Vavika.
Góllövő: Jenei (2), illetve Marozsán.
PMSC: Bodnár (Bogyay) — Kónya, Balog, Palaczky — Medgyes (Czéma), Bódog, Braun, Czéh (Jenei), Kocsis — Magyar (Ulveczki), Belansky. Edző: Garami József.
Kispest HFC: Az 1. félidőben: Gulyás — Plókai, Csepregi, Bánfi — Urbányi, Bérczy, Kovács E., Komódi, Csehi — Molnár, Halmai. A 2. félidőben: Tarlós — Bánfii, Csábi, Sallai — Pisont, Marozsán, Szabados, Bérczy, Hídvégi — Cservenkai, Vincze. Edző: dr. Mezey György.
Egy kislány életéért
Egy ötéves kaposvári kislány, Zsidákovics Zita szívrendellenességgel született, és ahhoz, hogy életét megmenthessék, hat hónapon belül egy rotterdami orvoscsoportnál szívműtétet kellene rajta végrehajtani. A pénz egy része már rendelkezésre áll, a továbbiak előteremtésére pedig több labdarúgócsapat jótékony célú mérkőzést vállalt, így július 24-én Újmecsekalján, a PMSC a Bp. Honvédőt fogadja (ezt eredetileg előkészületi meccsnek tervezték). 25-én pedig a pécsi Alfa SC játszik a Honvéddal a Hősök terei pályán. A tervek szerint az UTE együttese is Pécsre látogatna. (Dunántúli Napló, 1991.07.06.)
A mérkőzés elején a lelátón német beszélgetés hallatszott, és mint kiderült, nem is tévedtem sokat, amikor arra gondoltam, hogy stuttgarti megfigyelők vannak a pályán. Egy német törzsszurkoló család volt ugyanis, akik éppen Harkányban nyaraltak, és onnan jöttek el megnézni kupaellenfelüket. A hölgynek tetszett a meccs, csak azon csodálkozott, hogy miért vannak ilyen kevesen a lelátón — mint mondta, náluk, Stuttgartban a barátságos meccseken is legalább harmincezren szurkolnak . , .
A meccsen egyébként a nézőszám mellett a hangulat is elég idény eleji volt, igazán látványos megoldásnak nem túl sokszor tapsolhatott a közönség. Azért néznivaló volt bőven, hiszen a piros-feketéknél pályára lépett a siófoki Magyar, aki próbajátékon van Pécsett, és a 2. félidőben a frissen igazolt Jenei, valamint Ulveczky. Előbbi rögtön el is kezdte törleszteni a vételárát, hiszen a PMSC mindkét gólját ő szerezte, ráadásul a másodikat az utolsó előtti percben Ulveczky beadásából. (Az ellenfél gólját Marozsán lőtte, miután Bogyayt elegánsan elfektette a kapuja előtt, a 2. játékrész elején.)
A harmadik „idegen” is kedvező benyomást kelthetett, az első félidő közepén az ő jobboldali elviharzása jelentette az első gólveszélyes pécsi akciót.
Ezeket az időnkénti megvillanósokat leszámítva, kevés helyzet adódott, a fő hangsúlyt mindkét edző a játékosok - főként az újak — kipróbálására helyezhette, így lehetett, hogy a Honvéd a 2. félidőben nem csak mezt, hanem csapatot is cserélt.
Garami József vezető edző a játékosok pályára vonulásakor halkan megjegyezte, hogy legjobban Bérczyért fáj a szíve, és mint később kiderült, nem is ok nélkül, hiszen szabálytalanságainak sora ellenére új csapata legjobbja volt.
Mint azt korábban írtuk, a mérkőzés egyben jótékony célokat is szolgált, a bevétel egy részét a PMSC egy szívbeteg kaposvári kislány műtétjére ajánlotta föl.
Ma délután 5 órakor ismét láthatják a pécsi fociszurkolók a budapesti együttes játszani — a Hősök terei pályán a pécsi Alfa SC vendégei lesznek. Ennek a találkozónak, amellett, hogy talán ilyen rangos együttes még nem is szerepelt ezen a pályán — további érdekessége, hogy a két együttes a tegnapihoz hasonlóan az előbbi jótékony célért mérkőzik, a bevételt teljes egészében a kislány számlájára utalják. (Dunántúli Napló, 1991. július 25.)
Nem mondható a szerencse kegyeltjének Cseh András, a bajnok Kispest-Honvéd FC csapatkapitánya. Már a tavaszi szezon hajrájában is megsérült, most pedig már a pihenőt követő első edzés nyomán hatalmas kötés éktelenkedik a bal karján. Cseh egy becsúszó szereléssel próbálkozott, de nem sült el a dolog túlzottan szerencsésen, mert megsérült a könyökszalagja. A hátvéd számára ezzel meghosszabbodik a nyári pihenő, a többiek viszont derekasan gyötrik magukat a melegben. Szerdán a kispestiek útra keltek Pécsre, ahol a PMSC ellen játszottak jótékonysági mérkőzést. A két kupacsapat találkozójának tétje ezúttal jóval több, volt, mintha bajnoki pontokért viaskodnának. Egy ötesztendős kaposvári kislány gyógykezelésére ajánlották fel a csapatok a találkozó bevételét.
Kovács Ervinnel beszélgettünk az indulás előtt, a válogatott középpályás magától értetődő természetességgel mondta, ha ilyen célért kell pályára lépni, akkor akár mindennap játszana. Annak idején a Dózsában az is előfordult, hogy a csapat közösen adott pénzt gyerekek gyógykezelésére. Csábi József a helyzethez illő komolysággal bólogatott, majd na, ha sohasem kellene ilyen meccseket játszani... (Nemzeti Sport, 1991. július 25.)
