Pécsi MFC - Szombathelyi Haladás 1-2 (0-0)
2000. március 18. Pécs, PMFC-stadion, PNB., 22. forduló. 2.000 néző.
 |
| Varga Endre |
Vezette: Kiss B.
Szögletarány: 7-4 (3-2).
Sárga lap: Gera 53', Varga Endre 56', Nagy G. 70', Marginean 90'.
Góllövők: Varga Endre 56', illetve Balassa 46', Horváth A. 77'.
PMFC: Sólyom - Dienes, Földvári, Németh - Toldi, Gálffy (Varga Endre, a szünetben), Sipos J., Ruskó (Popovits, a szünetben) - Gera, Puskas, Király (Kardos 79. p.). Edző: Szapor Gábor.
Haladás: Varga Z. - Nagy G., Balassa, Simon - Nagy Cs., Somfalvi, Kaj, Horváth A., Sipos N. (Tóth P., a szünetben) - Rosca (Győrvári 87. p.), Borbély (Marginean 61. p.). Edző: Vincze Géza.
Krónika:
17. p.: Németh rövidre sikerült felszabadítása után Horváth A. csapott le a labdára a 16-os vonalánál, és előbb még röviden szöktette magát, majd 8 méterről átemelt a már tehetetlen Sólyom fölött, ám a labda a bal kapufa töve mellett kigurulva hagyta el a játékteret.
24. p.: Gera Balassát játszotta át tapsot érő mozdulatokkal - majd amikor egyedül maradt, rosszul eltalálva a labdát magasan keresztbe ellőtt a kapu felett.
30. p.: Nagy Cs. jobbról, az alapvonal közeléből ívelt középre, a labda elcsúszott a rosszul kivetődő Sólyom hasa alatt - a pécsiek szerencséjére erre a szombathelyi támadók sem számítottak, így senki sem mozdult a kapu előtt guruló labdára.
34. p.: Király nem kis nehézségek árán tisztára cselezte magát Balassa mellett a büntetőterületen belül, majd az ötöshöz érve lőtt: a labda a földbe gyökerezett lábú kapus mellett az oldalhálóban landolt.
41. p.: Sipos 24 méteres, félmagas, hálóba tartó bombaszabadrúgása Kajról vágódott az utolsó pillanatban a jobb kapufa mellé.
46. p.: Nagy Cs. bal oldali szögletének Sólyom jócskán aláfutott, Balassa a védők gyűrűjéből a legmagasabbra ugorva a háló közepébe biccentette a labdát (0-l).
52. p.: Rosca növelhette volna csapata előnyét, ám ehelyett a bal oldali beadásból érkező labdát 5 méterről a felső lécre perdítette.
56. p.: Király passzolt az alapvonaltól vissza Varga Endréhez, aki az elmélázó védők között még fölnézett, kettőt igazított a labdán, majd 14 méterről, jobbal, középmagasán a kapu bal oldalába csavart (1-1).
77. p.: Horváth A. a Somfalvival való kényszerítőzés után pontosan kapta vissza a labdát, majd 13 méterről, szemből, félmagasan a kapu közepébe bombázott (1-2).
Lassú a haladás a profik felé
Kár, hogy dr. Dunai János túl messze ült a sajtóhelytől, így nem láthattuk az arcát, amikor sorra maradtak ki a pécsi helyzetek. Pedig ha valaki, hát a PMFC egykori játékosa méltatlankodhatott volna ezek láttán, hiszen ő már megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni: fénykorában rekordszámban, ötször is betalált bajnoki meccseken a szombathelyiek hálójába. Azt viszont már tisztán láttuk és hallottuk, hogy a majd kétezer (lám, milyen a szurkolói lélektan, a szezonnyitón megjelenteknek már csak az ötödé volt kíváncsi a csapatra) néző jó része hogyan méltatlankodott a lefújás után...
Tény, hogy az első félidőben még a sokak szerint csak viccből profinak titulált bajnokságból is kirítt a színvonal: mindkét oldalon erősen akadozott a játék, 45 perc alatt nem sikerült följegyezni egyetlen esetet sem, amikor háromnál több passzal bármelyik együttes magánál tudta volna tartani a labdát, főleg egymás hibáit igyekezett kihasználni mindkét gárda. A középpályák rendre átjáróháznak bizonyultak, a védelmek javarészt a szerencsének köszönhették, hogy a szórványosan adódó helyzetekből már ekkor nem estek gólok. A pécsiek közül hátul főleg Sólyom kapus és Németh hibái szúrtak szemet, elöl Ruskó többször is aláfutott a magasan érkező labdáknak, Király csatárjátékáról pedig minősítő jelzők nélkül elég tényszerűen annyi, hogy a 23. percben ért először labdába. Talán nem túlzás, hogy a második játékrész kezdetekor egyetlen elégedett ember ült a stadionban: az az olvasónk, aki a Dunántúli Napló előfizetői között megtartott sorsoláson egy Suzukit nyert...
A folytatásban a gyorsan esett találat után kissé fölpörgött a tempó és a tabellán még a hazaiaknál is rosszabb pozíciót elfoglaló Haladás mind határozottabban átvette az irányítást. A pécsiek vereségének egyik oka talán abban keresendő, hogy nemcsak a profi technikai csiszoltság (ez érthető), a pontos helyzetkihasználás (ez még elfogadható, hiszen szerencse dolga is), hanem a tűz, a mindenáron győzni akarás (ennek a magyarázatába kár is lenne belefogni) sem volt felfedezhető rajtuk. Pedig ha valamelyik, akkor a szombathelyiek elleni 90 perc után önbizalom-növelő győzelemmel kellett volna elhagyniuk a pályát, ha tényleg hosszú távúra tervezik profiligás szereplésüket.
Mestermérleg:
Szapor Gábor: - Nem játszottunk jól, így arra kényszerültünk, hogy végig az eredmény után fussunk. Védelmi hibákból előnyt adtunk a Haladásnak, amely, ha némileg talán meglepő módon is, de teljesen megérdemelten győzött.
Vincze Géza: - A helyzeteink alapján akár nagyobb arányban is nyerhettünk volna. Végig mi irányítottuk a mérkőzést, gratulálok játékosaimnak a „sokpontos” győzelemhez.
(Dunántúli Napló, 2000. március 19.)
