1992. szeptember 12. Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 0-2 (0-2)

Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 0-2 (0-2)

1992. szeptember 12. Budapest, Üllői út. NB I., 5. forduló. 18.000 néző.

Címlapsztori lett Lengyel találata

Vezette: Szilágyi (Bay, Kiss B.). 
Góllövő: Kocsis a 6., Lengyel a 13. percben. 

Sárga lap: Lengyel (felvágta Szűcsöt) az 54., Balogh G. (szabálytalankodott Baloggal szemben) a 73., Szekeres (buktatta Medgyest) a 77. percben. 

Szögletarány: 8:2 (4:2).

FTC: Balogh T. — Simon, Telek, Szekeres — Vaszil (Szűcs, sz.), Albert, Szenes, Keller — Gregor, Balogh G., Wukovics (Vanicsek 76'). Edző: Nyilasi Tibor.

 

PMSC: Horváth — Kónya, Balog, Bódog, Vókó — Rózsa, Dienes, Medgyes, Kocsis — Másik (Ulveczki 90'), Lengyel (Magyar 88'). Edző: Koller Nándor. 

Krónika:

6. perc: Rózsa indult el a jobbösszekötő helyén, nem zavarta senki, így nyugodtan továbbíthatott a balösszekötő helyén érkező Kocsis elé. Ő néhány lépést tett a labdával — tehette, mert nem volt a közelében egyetlen ferencvárosi védő sem —, majd 12 m-ről a bal alsó sarokba lőtt. 0-1 

13. perc: A felezővonalnál adogattak a pécsiek, aztán Másik Lengyel elé gurított. A nyurga csatár észrevette, hogy Balogh T. a 11-es pont tájékán áll, 35 m-ről, jobbról, az oldalvonal közeléből kapura emelt, és a labda a jobb felső sarokba csavarodott. Ritkán látható gól volt. 0-2 

24. perc: Gregor ívelt középre a 16-os oldalvonalától, az üresen hagyott Balogh G. azonban az ötösről a jobb oldali kapufa mellé fejelte a labdát. 

32. perc: Szenes került lövőhelyzetbe, ám 15 m-ről a kapust találta telibe. 

41. perc: Vaszil beadását a 11-es pontnál Balogh G. fejelhette volna, de a kifutó Horváth kapus egy gondolattal megelőzte és bravúrral ütötte el a csatár elől a labdát. 

47. perc: Szekeres könnyelműsködött. Másik megkerülte és amikor elérte volna a labdát az ötösnél, a kifutó Balogh kapusnak sikerült mentenie. 

48. perc: Szűcs ívelt középre szabadrúgást. Bódog lefejelte a labdát, pontosan Szenes elé. A középpályás 14 m-ről lőtt, a gólvonalon álló Kónya azonban kivágta a mezőnybe a labdát. A ferencvárosiak szerint a védő a gólvonal mögül tisztázott, ezért reklamáltak a játékvezetőnél, de Szilágyi jelezte, hogy nem volt gól. 

A PMSC rangidős játékosa, a harminc felé közelítő Kónya végig nagyszerű teljesítményt nyújtott. Wukovicsot kikapcsolta a játékból, indításai mindig célba értek és mivel szélsője mellett volt lehetősége felfutásokra, azokra is vállalkozott. A mezőny fölé emelkedett teljesítményével és ennél az akciónál feltette a koronát eddigi játékára. 

51. perc: Lengyel felvágta Szűcsöt, 18 m-re a PMSC kapujától. A szabadrúgást Szenes centiméterekkel lőtte a kapu fölé. 

Méltatlankodtak a ferencvárosi nézők, még mindig zúgolódtak a korábbi játékvezetői ítélet miatt és csapatuk teljesítményével is elégedetlenek voltak. Az egyik szurkoló érzelmeit úgy fejezte ki, hogy egy műanyag kólás palackot dobott a játéktérre. Szilágyi játékvezető magához kérette Havasi Mihályt, a zöld-fehérek technikai vezetőjét, és közölte vele, ha megismétlődik a jelenet, véget vet a találkozónak. 

65. perc: Másik lefutotta Szekerest, középre adott, Kocsis lekezelte a labdát, 14 m-es lövését azonban Balogh lábbal védte. 

88. perc: Vanicsek jobb oldali szögletét Szekeres alig fejelte kapu fölé.

Tizenhárom perc alatt minden eldőlt

Kocsis (az első gól szerzője) és Szenes csatája
(Labdarúgás, 1992. október)

Alaposan meglepte a PMSC a bajnokot! A zöld-fehérek házigazdához méltóan, lendületesebben kezdtek, de a pécsiek első kontrája góllal végződött. A ferencvárosiak még a gyorsan bekapott gólon álmélkodtak, amikor egy olyan találattal növelte előnyét a PMSC, amilyen ritkán fordul elő a futballpályákon. Negyedóra sem telt el és máris két góllal vezetett a vendégcsapat. Ez a tény megnyugtatta a PMSC-t és még hosszú perceken keresztül a piros-feketék játszottak tudatosabban. Az FTC nehezen ébredt a kábulatból, de a félidő közepétől nagy mezőnyfölénybe került. Ez azonban nem sokat ért, mert hiányzott a támadásokból az a plusz, amivel feltörhette volna a Fradi a pécsi bunkert. A PMSC ugyanis előnye tudatában jobbára a védekezésre ügyelt és ha megszerezte a labdát, ügyesen adogatott, igyekezett visszafogni a hazaiak lendületét. 

Szünet után jó ideig egy kapura folyt a játék. A Ferencváros óriási mezőnyfölénybe került, de a pécsi védők ezen a találkozón megoldhatatlan feladat elé állították a hazaiakat. Kónya vezérletével hibátlanul játszottak és mit sem vont le teljesítményük értékéből az a tény, hogy a zöld-fehér támadók ezúttal mélyen tudásuk alatt szerepeltek. Ahogy múlt az idő, úgy fogyott a Ferencváros igyekezete. A mérkőzés hajrájában már ismét veszélyeztethettek a pécsiek, a Fradi megadta magát. Az erőviszonyok alapján nagy meglepetés az eredmény, de hiába kezdeményezett csaknem végig többet a zöld-fehér együttes, ezen a mérkőzésen a PMSC futballozott és rászolgált a sikerre. (NS. 1992. szept, 13.)

A mezőny legjobbja volt

Ez ám a bravúr!

Bravúros győzelmet aratott a PMSC az Üllői úton. A piros-feketék már a találkozó elején meglepték a bajnoki cím védőjét, és még nem telt el negyedóra sem a találkozóból, amikor már 2-0-ra vezettek. A gyors gólok megnyugtatták a pécsieket, és hiába került fölénybe ezután a Ferencváros, a pécsiek nagyon okosan, taktikusan játszottak, tartották előnyüket. A Ferencváros görcsösen igyekezett, a PMSC viszont remekül védekezett A találkozó vége felé a Ferencváros feladta a kilátástalan küzdelmet, a nagyon fegyelmezetten játszó pécsiekkel szemben. 

A forduló nagy meglepetése volt ez az eredmény, de a tudatosabban futballozó vendégegyüttes rászolgált erre a nagyszerű sikerre. 

A PMSC kapujában Horváth magabiztosan védett Kónya a mezőny fölé nőtt, nagyszerűen játszott, kikapcsolta Wukovicsot, indításai pontosak voltak és hárított egy gólba tartó labdát. 

A hátvédsor többi tagja is jóval átlagon felülit nyújtott. A középpályások is megtették a magukét, Kocsis góljával emelkedett egy árnyalattal társai fölé. 

Másik igyekezett, volt egy-két ügyes megoldása, Lengyel olyan gólt lőtt, amit 10 évenként, ha egyet lőnek a földkerekség futballpályáin. (DN. 1992. szept. 13.)

MESTERMÉRLEG:

NYILASI TIBOR: — Egy sorozat megszakadt. Tavaly az utolsó vereségünket a Pécstől szenvedtük el, és azóta csaknem egy év telt el. Most is legyőztek bennünket a pécsiek, de ez fájóbb, mert hazai pályán maradtunk alul. 

— A tizenharmadik percben null-kettő volt az eredmény. Mit érzett? 

— Még reménykedtem, ha ahogy fogyott az idő, úgy éreztem, hogy nincs esélyünk ezen a napon. 

— Szünetben milyen tanácsot adott játékosainak? 

— Felhívtam a figyelmet, hogy a széleken többet próbálkozzunk és igyekezzünk széthúzni a betömörülő pécsi védelmet. Továbbá azt is kértem, hogy a felfutó emberek pontosabban célozzanak. 

— Mit tart a vereség fő okának?

— Meghatározó játékosaink hiányoztak, illetve a pályán levő kulcsjátékosok nem tudták a fiatalokat győzelemre vezérelni. 

KOLLER NÁNDOR: — Nem ijedtünk meg a saját árnyékunktól, ezért bravúros győzelmet arathattunk az Üllői úti oroszlánbarlangban. 

— A gyors, kétgólos vezetés után biztos volt a sikerben? 

— Abban bíztam, hogy még tudunk gólt lőni, bár a csapat ösztönösen kicsit már védte az eredményt. Helyzeteink akadtak még és ha azokat belőjük, akkor még nyugodtabban ülhettem volna a kispadon. Kettő-nullás vezetésünkkor úgy éreztem, már nem lehet baj. 

— Amikor a félidőben az öltözőben találkozott játékosaival, mit kért tőlük a folytatásban? 

— Hogy nagyon figyeljünk a szélekről beívelt labdákra, mert a zöld-fehérek abban nagyon veszélyesek. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor nem lesz baj. Kértem továbbá, hogy jobban összpontosítsanak. Mindez bejött és ez ezt a nagyszerű sikert eredményezte. (NS 1992. szept. 13.)