Veszprém LC - Pécsi MSC 1-1 (1-1)
1992. október 17. Veszprém. NB I., 10. forduló. 3.000 néző.
 |
| Horváth Győző üti el a labdát Lehota elől (fotó: Dunántúli Napló, 1992. okt. 19.) |
Góllövők: Túri a 24., Csík a 32. percben.
Sárga lap: Perger (Rózsa buktatásáért) az 55., Magyar (Perger felvágásáért) a 70., Gersics (Magyar visszahúzásáért) a 77., Balog (reklamálásért) a 84. percben.
Szögletarány: 7:5 (4:3).
VLC: Rott — Reichardt — Csík, Perger — Gersics, Kelemen, Csornai (Kiss Zs. 70'), Herbály — Rugovics, Szurgent (Gazsó, 53'), Lehota. Edző: Gazsó Illés.
PMFC: Horváth — Balog — Kónya, Bódog, Vókó — Rózsa, Túri, Medgyes, Kocsis (Ulveczki 81')— Másik (Magyar, sz.), Lengyel. Edző: Koller Nándor.
Krónika:
24. perc: Váratlanul vezetést szerzett a Pécs. Medgyes egy perc alatt már a harmadik szögletet ívelhette a kapu elé. A remek ívű beadásra Bódog robbant be, s fejjel a jobb sarkot vette célba. Rott ezt még bravúrral kiütötte, de a szemfüles Túri négy lépésről a fekvő kapus fölött a kapu jobb oldalába emelt. 0-1
32. perc: Érdekes góllal egyenlített a Veszprém. Lehota a jobb szélről lágyan emelt a pécsi tizenhatosra. A lehulló labdát Csík hanyatt vetődve próbálta kapura húzni, ám az lecsúszott a lábáról, de így is továbbgurult. Horváth és Túri felszabadítás helyett egymást tiporták a földre, így az odaugró Csík a bal sarokba guríthatott. 1-1
49. perc: Jobb oldali Veszprém-szöglet után Csík három létrafokkal magasabbra ugrott, mint a pécsi védők, fejese centiméterekkel szállt a léc fölé.
66. perc: Hosszú-hosszú percek eseménytelensége után végre történt valami. Ki más, mint Rugovics tipegett a pécsi kapu felé, majd jobbal lőtt, de Horváth lefülelte a bal sarok felé tartó labdát.
72. perc: Lehotán hahotázott a közönség. A csatár a félpályáról iramodott meg, a pécsi védők hiába üldözték, nem érték utol, bevezette a labdát a tizenhatoson belülre, majd ballal, futtából a klubházba „emelt”.
80. perc: Csaknem újabb gólt lőtt a Pécs, Túri egy csellel kitört volna a védők közül, de felvágták. A labda odapattant Lengyelhez, aki már csak Róttal állt szemben, de a kapus lábbal mentett.
Ne bántsuk egymást
Borús időben, s talán még borúsabb hangulatban várták a veszprémi szurkolók a találkozót. Csapatuk óriási „lendülettel” halad a másodosztály felé, ráadásul ezen a szombaton a Fradi-verő Pécs látogatott kedvenceikhez. Általános volt a vélemény: ha ezen a mécsesen kikap a VLC, szép lassan elkezdhet készülni a jövő évi Gödöllő elleni bajnoki meccsre.
Némi bizakodásra adott okot a Veszprémbe visszatért Rugovics jelenléte. Aztán a pályán kiderült, hogy ő is kevés az üdvösséghez. Hiába trükközött, cselezett, lőtt az apró ember, nem voltak társai. Szurgent és Lehota hosszú időre eltűnt a pécsi védők sűrűjében, s alig lehetett játékba hozni őket. Így az egyszemélyes hazai csatársor tulajdonképpen nem sok veszélyt jelentett a vendégek kapujára.
A Veszprémbe látogatott néhány pécsi szurkolónak nem kellett idegeskednie ezen a délutánon. Csapatuk nem játszott jól, de végül is könnyedén érte el a célját, a pontszerzést. Egy meglehetősen gyenge, csapkodó, kapkodó mérkőzésen igazságos pontosztozkodás született. S ennek az eredménynek, alighanem a pécsiek örülnek jobban. (NS. 1992. okt. 18.)
Nem sikerült dűlőre vinni
Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb, így a veszprémi focisták körében is. Nem vették komolyan ugyanis a kis táblácskát, ami az öltözőfolyosón fennen hirdette: „Labdázni tilos!”, hanem óriási lendülettel vetették magukat a küzdelembe. Örültek is a hazai szurkolók a mérkőzés elején, ahogy mondták, eddig az egész szezonban nem támadott annyit csapatuk, mint most, röpke 10 perc alatt. Valóban már az elején teljesen kapuja elé szögezték a PMSC-t.
Érett az NB II. elkerüléséhez elengedhetetlenül szükséges veszprémi gól, ám végül hatalmas meglepetésre az addig kapura sem lövő piros-feketék szerezték meg egy szerencsés találattal a vezetést. Aztán visszaállt a „rend”, ismét nyomasztó hazai fölény következett. De a PMSC olyan tömör falat állított a veszprémi támadók elé, hogy már azt lehetett hinni, ezt sosem tudják áttörni.
Szünet után ismét felélénkült egy időre az egyenlítő gól után ellaposodó játék, azonban nem sokáig tartott a lendület, ahogy érezték a csapatok, hogy hiába gyömöszölik egymást, visszavettek a tempóból, látszott, az x-szel mindkét fél elégedett lenne.
A pécsi játékosok közül főként a védelem dicsérhető, ebből a csapatrészből Balog és Bódog emelkedett ki. A középpályás sor ezúttal inkább hátrafelé kacsintgatott, semmint a nem túl gyakori támadások előkészítésével foglalatoskodott volna. A Másik- Lengyel kettős nem sok veszélyt jelentett Rott kapujára, különösen utóbbi bújt el jól a hazai védők között
A veszprémiek legjobbjai: Rugovics, Herbály, Csík és Reichard voltak.
MESTERMÉRLEG:
Gazsó Illés: - Az első félidei teljesítményünkben még benne volt a győzelem lehetősége. Fordulás után kapkodott, idegeskedett, gyengén játszott a csapat. Az eredményt reálisnak tartom.
Koller Nándor: - Egyáltalán nem vagyok elégedett sem az eredménnyel, sem a játékkal. Győznünk kellett volna ezen a mérkőzésen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése