2018. május 27. Pécsi MFC - FC Dabas 0-0

Pécsi MFC - FC Dabas 0-0

2018. május 27. Pécs, PMFC-stadion, 2.500 néző. NB III. Középcsoport, 29. forduló.

93. perc, 1-0

Vezette: Barna Gábor (Kis Zoltán, Nagy Márk).

Sárga lap: Mojzer (95.), ill. Sárközi (33.), Schelinger (74.), Sándli (82.)

PMFC: Somogyi – Kónya K., Gajág, Puskás, Erdős – Horváth, Nagy (Beke, 76.) – Kónya D., Koller (Bata, 52.), Károly (Wittrédi, 62.) – Mojzer. Vezetőedző: Márton Gábor.

FC Dabas: Scheilinger – Földes, Makrai, Eördögh, Sárközi, Kiss (Takács, 70.), Fitos (Laczkó, 53.), Szűcs (Sándli, 46.), Csepregi, Mundi, Szkunc. Edző: Erős Károly.

93. perc, 1-0

Ez az a meccs, melynek első 90 percéről teljesen felesleges bármit is írni...

... aztán a 93. percben Beke Péter lövésre lendítette a lábát, a labda megpattant egy védőn, s utat talált a végig harcosan küzdő vendégek kapujába... (1-0). A mérkőzésre kilátogató, mintegy 2.500 néző a csapattal és a szakmai stábbal egy emberként kezdte ünnepelni a gólt...

... a 94. percben a játékvezető les címén érvénytelenítette a találatot... (0-0)

... a B-közép pályára özönlő tagjai elől a csapatok és a játékvezetői hármas tagjai az öltözőbe menekültek.

Hát, röviden és tömören ennyi. Mivel a rivális kécskei csapat ugyanekkor egy tizenegyesből elért góllal nyerni tudott a Hódmezővásárhely ellen, átvette a vezetést a tabellán, s már csak egyetlen meccs van hátra.

A zárófordulóban a Tiszakécske otthonában fogadja a Szentlőrinc csapatát, a Munkás pedig Iváncsára rándul meccselni.

Csak a Munkás! és teszem hozzá: Hajrá, Lőrinc!

2018. május 19. Szekszárdi UFC - Pécsi MFC 0-1 (0-1)

Szekszárdi UFC - Pécsi MFC 0-1 (0-1)

2018. május 19. Szekszárd, NB III., Középcsoport, 28. forduló. 300 néző.

Wittrédi gólja kellett a sikerhez
(forrás: pmfc.hu)

Vezette: Móri Tamás (Pápai Zoltán, Rigó Martin).

Góllövő: Wittrédi Dávid, 60'.

Sárga lap: Hegedűs (36.), Budai (51.), Juhász (86.), Kozics (89.)

Szekszárdi UFC: Lékai – Márton (Károly V., 80.), Arena, Nagyváradi, Dallos – Budai (Kvanduk J., 76.), Lékó (Csigi, 79.), Kozics, Juhász, Hegedűs – Fejes. Vezetőedző: Kvanduk János.

PMFC: Somogyi – Kónya K., Gajág, Puskás, Erdős – Horváth, Nagy – Kónya D. (Beke, 90.), Koller, Károly B. (Bata, 83.) – Mojzer (Wittrédi, 54.). Vezetőedző: Márton Gábor. 

Elfogadod?

- Ha egy-nullra nyer a Pécs, elfogadod? - kérdezte tőlem régi barátom, miközben az autóban ültünk Szekszárd felé menet. Igen, így, "nullra", mert mi még a rádiós körkapcsolásokon nőttünk föl, ahol nem azt mondták, hogy "nulla", mint a tévében, hanem azt, hogy "null". Bár, ha jól emlékszem, Szekszárdról nemigen adtak labdarúgó-mérkőzést a körkapcsolásos műsorba.

- Persze, hogy elfogadom. Hol írjam alá? 

Mert bármilyen arányú is a győzelem, az ugyanúgy három pontot ér. Persze, szeretjük a góllövőlista-cibáló hatgólos győzelmet is, talán egy picivel jobban is, mint a szerényebb kisöccsét.

Mit ne mondjak, túl sok Szekszárd-Pécs bajnokit nem jegyzett föl a krónika, ennek az az oka, hogy elég kevés olyan idény volt, amikor egy osztályban szerepelt a két szomszédvár. A magunk részéről nem is használnánk erre a párosításra a rangadó szót. Szóval, ha rangadóra nem is, de egy jó meccsre reális esély mutatkozott. Merthogy fogadkoztak a hazaiak rendesen, hogy visszavágnak az őszi hét-nullért.

Ennek megfelelő nagy elánnal kezdett a hazai együttes, a mieink ezúttal nem szorították a kapuja elé az ellenfelet, persze, az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem is nagyon tudták volna. A SZUFC - ahogy errefelé becézik a kedvenceiket a szurkolók - ugyanis tényleg komoly erőket mozgatott meg, s harcosságuk a vikingekét idézte. Mintegy negyed óra telt el a mérkőzésből, amikor kezdte átvenni a játék irányítását a bajnokesélyes csapatunk, s Károly Bálint előtt rögtön két lehetőség is adódott. Kár, hogy azok is maradtak.

Fél óra után már a piros-fekete dresszben játszó vendégek egyre lendületesebb támadásokat vezettek, kár, hogy gól egyikből sem született. Lelátóról nézve azonban nem volt kérdéses, melyik csapat a jobb.

A szünetet követően is támadásban maradt a vendégek csapata: jobbal és ballal, közelről és távolról is próbálkoztak a fiúk, de vagy egy szekszárdi láb, vagy a kapufa, ha pedig egyik sem, akkor a hazai kapus, Lékai Soma mentett. (Igen, nekünk is ismerős ez a név. A szünetben kicsit kutakodtunk a neten, Soma bátyja nem más, mint Lékai Máté, a veszprémi kézilabdacsapat kiválósága.)

Tipikus egygólos meccs kerekedett a találkozóból. Mivel a SZUFC sem adta fel a három pont reményét, szórvány-támadásokkal riogatták a védelmünket, azonban Gajágékat nem lehetett zavarba hozni. - Igen, még mindig elfogadom az egy-nullt, s egyre inkább! - mondtam a mellettem álló barátomnak.

Az a bizonyos egyetlen gól a hatvanadik percben esett: Koller Krisztián balról adta a labdát Wittrédinek, akinek a kapu torkából ezúttal nehezebb lett volna kihagynia a helyzetet, mint a hálóba találni. - Góól! - csaptunk egymás tenyerébe a szurkolókkal. 

A folytatásban mindkét oldalon akadtak helyzetek, de mondtuk: egygólos a meccs, s az az egy gól a szekszárdi kapuba esett.

Szép volt fiúk! Csak a Munkás!

PS: még kettő ilyen egygólost kérünk.

Ellenfelünk: Mórahalom Városi SE

Mórahalom Városi SE

Alapítva: 1936.
Színe: sárga-fekete.

Mérkőzéseink:

2016. október 22. PMFC - Mórahalom VSE 5-0 (3-0) - NB III.
2017. április 29. Mórahalom VSE - PMFC 0-4 (0-1) - NB III.
2017. október 28. Mórahalom VSE - Pécsi MFC 0-0 - NB III.
2018. május 12. PMFC - Mórahalom VSE 6-0 (2-0) - NB III.

Mérleg: 

4   3 1 0   15-0.

Góllövőink:

2 gólos: Bodor Márkó, Károly Bálint, Koller Krisztián, Mojzer György, Kónya Dávid.
1 gólos: Fellai József, Turi Tamás, Nagy József, Wittrédi Dávid, Bata Kristóf.

2018. május 12. Pécsi MFC - Mórahalom VSE 6-0 (2-0)

Pécsi MFC - Mórahalom VSE 6-0 (2-0)

2018. május 12. Pécs, PMFC-stadion. NB III. Középcsoport, 27. forduló. 900 néző.

Mojzer Gyuri duplázott a meccsen
(forrás: a PMFC Facebbok oldala)

Vezette: Bana Gergely (Kis Zoltán, Perák András).

Góllövők: Mojzer (19., 71.), Kónya D. (40.), Nagy (55.), Wittrédi (88.), Bata (90.)

Sárga lap: Gajág (50.), Nagy (56.), Horváth (82.), ill. Bogáti (48.), Pócs (64.), Busa (82.), Bokányi (87.)

PMFC: Somogyi – Kónya K., Gajág, Puskás, Erdős – Horváth A., Nagy J. – Kónya D., Koller (Beke, 57.), Károly B. (Wittrédi, 69.) – Mojzer (Bata, 74.). Vezetőedző: Márton Gábor.

Mórahalom VSE: Révész – Lászik, Banjak, Hrabovszki, Pócs T., Bogáti, Zsivoczky-Pandel (Busa, 52.), Podonyi (Dobák, 69.), Pócs D., Bokányi, Fodor (Zsoldos, 31.). Vezetőedző: Sasa Vojnic-Zelic.

6-0, de most ide :)

Azért a 6-0-ról még ennyi év távlatából is Irapuato jut a mi korosztályunk szurkolóinak eszébe. Elevenünkbe vágó, fájó emlék, mely 90 perc alatt törte rommá szép reményeinket. Bizony, mi világverőként láttuk azt a válogatottat. 

Ez, a szombati 6-0 egy másik, nekünk piros-fekete érzelmű szurkolóknak igen mámorító élmény, és tényleg reméljük, hogy a mórahalmi szimpatizánsoknak nem okoz akkora sokkot, mint amaz, az 1986-os. 

A párhuzam, természetesen, sántít, hiszen ezúttal a vesztes csapat legvérmesebb szurkolói sem ringathatták magukat előzetesen rózsaszín (na jó, sárga-fekete...) álmokba. A két csapat tudása között tényleg zongorázni lehet a különbséget, legalábbis erre utal az, hogy a hazaiak a feljutásért, a vendégek pedig a - már tényleg csak mesébe illő - bentmaradásért léptek pályára. 

Ennek megfelelően indult a találkozó. Már nem is érdemes leírni, hogy Márton Gábor tanítványai kezdésként a kapuja elé szegezte az ellenfelét. Csak az íze miatt, a mihez tartás végett - írtuk az első percek rohamairól korábbi összefoglalóinkban, s van egy hetünk a következő meccsig, hogy további felütéseken gondolkodjunk.

Mintegy negyed óra, húsz perc után lett eredménye a mutatványnak: Nagy József beadását mindannyiunk Mojzer Gyurija fejelte a kapuba. (1-0) A második gól a negyvenedik perc tájékán született, Károly Bálint szabadrúgását még kivédte a vendégek kapusa, ám a kipattanó labda épp Kónya Dávid elé került, aki hezitálás nélkül lőtt a hálóba. (2-0)

Jó lesz ez, dörzsöltük a tenyerünket, s már ismerjük annyira a csapatot, hogy tudjuk: elég stabil ahhoz, hogy a második félidő után is pécsi előnyt mutasson az eredményjelző tábla.

E várakozásnak tökéletesen megfeleltek a fiúk: biztos védekezés mellett folyamatos ellenőrzés alatt tartották a játékot, szüntelenül veszélyeztették a mórahalmi kaput, s ennek köszönhetően gólkülönbség-javító győzelem született. 

A második játékrészben - sorrendben - Nagy József  és Mojzer György is betalált, így 4-0 állt a kijelzőn. Már-már elkönyveltük ezt végeredménynek, de a tiszta pirosban játszó pécsi legények továbbra is elszántan rohamozták a Révész kapus által őrzött ketrecet, s hogy ezt nem tették hiába, a hajrában elért gólok mutatják. Wittrédi a 88., míg Bata a 90. percben szerzett gólt, kialakítva ezzel a felvezetőben is említett végeredményt.

Ezúttal azonban jól esett májunknak a 6-0.

Szép volt, fiúk, csak a Munkás!

2018. május 5. Szentlőrinc SE - Pécsi MFC 2-4 (1-1)

Szentlőrinc SE - Pécsi MFC 2-4 (1-1)

2018. május 5. Szentlőrinc, NB III., Középcsoport, 26. forduló, 800 néző.

A legendák ezúttal a kispadon ültek: Turi Zsolt és Márton Gábor
(forrás: pmfc.hu)

Vezette: Kovács Gábor Péter (Schweighardt Dániel, Rózsa Dávid).

Góllövők: Mayer M. 39', Vajda R. 74' ill. Koller K. 35', 74' (mindkettőt 11-esből), Gajág 52', Mojzer 67'.

Sárga lap: Tihanyi 36', Hampok 49' illetve Koller 57'.

Szentlőrinc SE: Pacéka – Németh, Nagy R., Dudás, Fenyvesi – Keresztes, Hampuk, Temesvári (Berdó, 70.) – Mayer (Vajda, 75.), Pergel (Tóth A., 74.), Tihanyi. Vezetőedző: Turi Zsolt.

PMFC: Somogyi – Kónya K., Puskás, Gajág, Erdős – Horváth, Nagy J. (Wittrédi, 84.) – Károly (Bata, 89.), Koller, Beke (Mojzer, 65.) – Kónya D. Vezetőedző: Márton Gábor.

Szomszédvári rangadó némi nosztalgiával

Miközben fél szemünket a liszenszadó bizottságon tartjuk és várjuk, hogy megkapjuk a másodosztályú induláshoz szükséges engedélyt, az aranylábú fiúk a zöld gyepen teszik a dolgukat és közönségszórakoztató játékot nyújtva gyűjtik be a három pontokat.

Bizony, igen jó sorozatot kaptak el a pécsi legények, hiszen legutóbb a Makó ellenében hat, egy héttel korábban Hódmezővásárhelyen pedig három gólt lőttek, s ha még egy fordulónyit visszahajtjuk a naptárat, ott is pécsi győzelmet találunk, mivel a Pálhalmáról indult dunaújvárosi csapatot is sikerült legyőzni. 

Csakhogy jó passzban van a rivális szentlőrinci egylet is, zsinórban öt győzelemnél járnak, s ez a tény óvatos optimizmusra intett minket.

No, de látva a Szentlőrincre igyekvő pécsi drukkerek sorát, minden óvatosságunk elszállt, s éreztük, hogy szombaton nem győzhet más, Csak a Munkás!

Ennek megfelelően harapósan kezdett a PMFC. Ahogy a legutóbbi meccseken már megszoktuk, a piros-fekete csapat egyből az ellenfele torkának ugrott, s magához ragadta a kezdeményezést. Előbb Beke Péter, majd Nagy József távoli kísérlete jelezte, hogy ezen összecsapás után is győzelmi tort kívánnak ülni, majd nem sokkal később egy kötény után Károly Bálint került gólhelyzetbe. Fel is hördült a publikum, ám a hazaiak kapusa tett arról, hogy ez még csak a morgópróba ideje volt.

Nem úgy a 35. percben, amikor a Kónya Dávid lerántásáért megítélt büntetőt Koller Krisztián a tőle megszokott lazasággal lőtte a kapuba. (0-1) 

Nagyon gyorsan jött az egyenlítés: a 39. percben Mayer Milán csúsztatott fejjel a kapunkba egy oldalról jövő beadást. (1-1). Örömujjongás ezúttal is volt, ám jóval kisebb, mint néhány perccel korábban, s így bizonyossá vált, melyik klubnak szurkol a nézősereg nagyobb része.

A szünetben volt idő emlékezni is. A hazai csapat kispadján az a Turi Zsolt ült, aki egykor e sorok írójának egyik kedvence volt. Bizony, az a Garami-csapat, melynek a szentlőrinci mester a tagja volt, ha világverő nem is volt, határainkon belül tisztes tekintélynek örvendett. Egykoron a két tréner egymás oldalán küzdött. S ha végiggondoljuk annak a csapatnak a tagjait, olyan legendás játékosok lettek mára neves trénerré, mint Mészáros Ferenc, aki az NB I-es csapatunk kispadján is ült, ahogy Toma Árpád is, válogatott középhátvédünk, avagy Róth Antal, aki pedig az olimpiai válogatott szakvezetője volt egykoron. Micsoda csapat volt és micsoda mesterek lettek belőlük! Talán lesz idő, amikor mindannyian pécsi fociért fognak dolgozni. Újra egymás oldalán.

Közben csere nélkül folytatódott a második félidő, a mieink továbbra is támadásban maradva. Ahonnan Károly Bálintnak ezúttal nem sikerült szabadrúgásból gólt lőnie, onnan egykoron mesterének, Márton Gábornak igen. Emlékszem, 15-16 évvel ezelőtt a PMFC a másodosztályban küzdött, a BKV Előre SC érkezett Pécsre a soros bajnoki találkozóra, s a meccs elején szabadrúgáshoz jutottunk. Márton állt a labda mögé, s védhetetlenül csavart a vendégek kapujába. Meg is nyertük azt a találkozót. No, hát Bálint sem egy piskóta játékos, de látszik, van még mit tanulnia. Vagy a kapusok között lehetett a különbség, Pacéka ugyanis ujjheggyel szöglétra tolta a labdát.

A nosztalgiázásnak ezúttal Gajág Gergő vetett véget, aki az 52. percben fejjel juttatta a hazai kapuba a játékszert, majd becserélését követően nagyon gyorsan Mojzes Gyuri is bepofozta a pettyest Pacéka hálójába. (1-3)

A 74. percben aztán minden eldőlt: Pacéka buktatta Kollert, maga sértett végezte el az újabb büntetőt, s ezúttal is túl járt a hazai hálóőr eszén: ezúttal jobbra küldte a pettyest. (1-4)

A meccs eldőlt, kicsit engedtek a fiúk a koncentrációból, s ezt rögtön megérezték a hazaiak: a 79. percben Vajda Roland góljával szépítettek, s alakult ki a találkozó végeredménye. (2-4)

Jó, kis meccs volt. Szikrázó napsütés, kiváló lelátói hangulat, sok gól, s ami a legfontosabb: pécsi győzelem. 

Ebben a szezonban még négy ilyen pécsi győzelemre van szükség, hogy ne csak az asztalok mellett, hanem a pályán is kivívjuk a másodosztályú indulás jogát. Ezt a bajnokságot, ugyanis nem nyerheti más:

Csak a Munkás!