Vasas-Ilzer - Pécsi MSC-Fordan 3-0 (2-0)
1994. szeptember 24. Budapest, Fáy utca. NB I., 8. forduló. 5.000 néző.
 |
| Dárdai megelőzte Vincze Ottót (Dunántúli Napló) |
Góllövők: Vincze a 8., Földes a 22., Vincze a 71. percben.
Sárga lap: Simon (kezezésért) a 20., Dienes (Földes megrúgásáért) a 41., Lengyel (Simon fellökéséért) a 70. percben.
Szögletarány: 5:9 (3:5).
Vasas: Sáfár - Galaschek - Herczeg, Erős - Mónos, Vincze O., Szenes, Simon A., Jessy - Földes (Gricajuk 80. p.), Claude (Borgulya 64. p.). Edző: Tóth Bálint.
PMSC-Fordan: Gelei - Lengyel - Dienes, Schneider (Ulveczki, sz.) - Tolocsko, Braun, Dárdai, Fehér, Virág - Tököli (Jäkl 74. p.), Niederbacher. Edző: Eich László.
Krónika:
6. perc: Szabadrúgáshoz jutott a PMSC huszonnyolc méterre a Vasas kapujától. Dárdai jobbal nagy bombát suhintott a jobb alsó sarokra, Sáfár azonban szögletre ütötte a labdát.
8. perc: Óriási pécsi védelmi hibát kihasználva szerzett vezetést a Vasas. Szenes balról ívelte be a házigazdák első szögletét. Vincze nyolc méterre a gólvonaltól lábbal csúsztatta kapu felé a labdát. A fehér mezes vendégek csak rémülten nézték, ahogy a megpattanó labda átugrik Gelei felett, és a gólvonalon toporgó Schneider sem tűd menteni a bal alsó sarok előtt. 1-0
22. perc: A második Vasas-gólból is kivették részüket a vendégek. Vincze a kezdőkörből, de már a pécsi térfélről indította a bal oldalon megiramodó Földest. Schneider megelőzhette volna a csatárt, de lyukat rúgott, így Földes egyedül folytathatta útját. A kapu elé érve elhúzta a labdát a kivetődő Gelei mellett, majd öt méterről, balról, a kapu közepébe gurított. 2-0
42. perc: Lengyel középről leadott huszonkét méteres bombáját védte Sáfár.
47. perc: Hatalmas hazai helyzettel kezdődött a második félidő. Földes a felezővonalnál kilépett a szerelni próbáló Lengyel mellett, majd magányos hősként indult a pécsi kapu felé. Ajtó-ablak helyzetben volt, de tizenöt méterről ahelyett, hogy az őt belül kísérő Szenes elé adott volna, az elé vetődő Geleibe lőtt. A kipattanó labdával Claude tizenkét méterről az üres kapu helyett az eredményjelző táblát vette célba.
56. perc: Vincze durrantott huszonöt méterről Gelei kapujának jobb oldalára, de a pécsiek kapusa remek vetődéssel szögletre tolta a labdát.
60. perc: Vincze tört be a vendégek 16-osára két védő között, de először nem tudott kapura lőni, mert az elé befutó Szenes megzavarta. Mikor tizennégy méterről mégis célba vehette a hálót, a bevetődő Fehér hátát találta el.
68. perc: Erős hazaadási kísérlete okozott riadalmat a Vasas-táborban, mert a védő lábáról felperdülő labda veszélyesen hullott a kapu felé, s végül Sáfár biztosításával a háló tetejére pottyant.
71. perc: A harmadik Vasas-találat gyönyörű támadásból született. Simon indult előre, majd a 16-os vonala elől a tőle jobbra futó Földes elé adott. A csatár befelé húzott, a lövésre számító védők és Géléi felett az ötös túlsó sarkára ívelt, ahol Vincze érkezett, és négy lépésről félmagasan a háló jobb oldalába fejelt. 3-0
90. perc: Braun bal oldali beívelése után a labda a védőkről Ulveczki elé pattant, és a csere- játékos egyből lőtt, Sáfár azonban bravúrral szögletre nyomta a léc alá tartó labdát.
Tóth Bálint, a Vasas edzője némileg átalakította csapatát a szerdai, Csepel elleni fiaskó után. A 2-0-ás vereséget követően ez a minimum, amit megtehet egy szakvezető, túl azon, hogy milyen kritikát gyakorol az öltözőben.
Így aztán a Pécs ellen Herczegh lett a jobb oldali emberfogó, míg a másik vendégcsatárt, Tökölit Erős fogta. De visszakerült a kezdő csapatba Szenes Sándor is.
Erős és Jessy azonban időnként helyet cserélt, mert az előbbi veszélyesebben lőtt kapura, így a szögleteknél kipattanó labdáknál egyszer-kétszer lehetősége nyílt arra, hogy megcélozza Gelei kapuját.
A Vasas láthatólag tartott a PMSC-től, amelyik ebben a bajnokságban masszívabb, jobb együttessé vált. A hazaiak a találkozó jelentős részében hat-hét középpályással próbálták csírájában elfojtania pécsi próbálkozásokat, s a legtöbb esetben mindössze Földes maradt elöl.
A huszadik percben, amikor Orosz Lászlót, a Vasas villanyszerelőjét szólította fel a bemondó, hogy sürgősen menjen a műhelybe, a lelátón kíváncsian összesúgott jó néhány néző: „Ilyen nagy lenne a feszültség a Fáy utcában?" A válasz egyértelműen nem, legalábbis ami ezt a mérkőzést illeti! Csendesen pergett
az idő rokkáján a meccs, s inkább az jellemezte a találkozót, hogy mindkét oldalon sok volt a helyezkedési hiba, a technikai fogyatékosság, egymás meg nem értése. A pécsiek abban különböztek a hazaiaktól, hogy a sorsdöntő hibákat Gelei kapuja előtt követték el. Márpedig ha a hátvédek nem állnak feladatuk magaslatán, az előbb-utóbb végzetes lehet.
 |
| Eich László |
Márton hiányát alaposan megérezte Eich László együttese, mert a hátsó sor olyan kapkodóan, fejetlenül futballozott, mintha csak egy alkalmilag összeállt, jókedvéből focizgató társaságot láttunk volna. Hangsúlyozni kell, hogy ez a kritikai megjegyzés csak a pécsi hátvédekre vonatkozik, mert a többi csapatrészükben semmivel sem voltak gyengébbek mint a Vasas azonos alakzata.
A vendégeknél Lengyelkezdett söprögetőként (Márton helyén), de a második gól után helyet cseréltek Braunnal. Indokolt húzás volt, mert Lengyel ezen a poszton lassúnak és körülményesnek tűnt, mint ahogy Schneider is megrogyott a gólok előtti ügyetlenkedése miatt.
A szünetben átszervezte csapatát Eich László. A góloknál nem kis csacsiságokat elkövető Schneider helyett Ulveczki lépett pályára, de Lengyel visszaszerezte eredeti státusát, újból ő söprögetett. Tegyük hozzá, változatlanul kevéske sikerrel. A Pécs alapvető hibája az volt, hogy akkor is túlbiztosította a védelmét, amikor erre semmiszükség nem volt, például Dienes akkor is emberfogó maradt, amikor az ellenfélnél az ő oldalán nem is volt éppen támadó játékos.
A Vasas azzal tudott megfelelő akciókat vezetni, hogy játékosai gyorsabban szabadultak a labdától, és mindig volt megjátszható, szabadember. Ez arra vezethető vissza, hogy többet futottak a hazai középpályások, mint a pécsiek. A Fordan kilátástalan helyzetében kezdett jobban futballozni, feladta addigi arctalan védekezését, és lényegesen gyakrabban birtokolta a labdát, mint a szünet előtt. Persze ahhoz, hogy egy csapat fölénybe tudjon kerülni, mindig kellenek olyan játékosok, akik viszik a többieket, magukkal ragadják társaikat. Nos, ezen a napon Vincze Ottó és Földes Gábor lépett túl a szürke átlagon. A Csepel elleni kilátástalanságot, gyenge teljesítményt követően bizony kevesen lehettek, akik hittek a Vasas győzelmében, talpra állásában.
A PMSC-vel szemben sem sziporkáztak, s a szerencsével sem álltak hadilábon, ám az feltétlenül dicséretre méltó, hogy ez a mostani piros-kékgárda legalább akart, tisztességgel hajtott. Tóth Bálint vezetőedző két nap alatt ki tudta űzni a kishitűséget, a lélektelenséget.
Na persze ehhez a sikerélményhez kellett a mérsékelten játszó Fordan is...
A közepes színvonalú mérkőzésen a kevesebb hibával és célratörőbben, nagyobb meggyőződéssel játszó csapat szerezte meg a három pontot. (NS, 1994. szeptember 25.)
Mestermérleg:
Tóth Bálint: - Boldog vagyok, hogy ennyi sikertelenség után a csapat elhitte és be is bizonyította: tud győzni.
Eich László: - A Vasas-Ilzer ezen a meccsen teljesen megérdemelten jutott a három pont birtokába. Sajnos, most kilenc játékosom gyenge teljesítményt nyújtott, sem akaratban, sem játékban nem tudtunk megfelelőt produkálni. A három sárga lapos Márton és a kiállított Warzycha nekünk nagyon hiányzott.
