 |
| Egy jelenet a szombathelyi kapu előtt (Dunántúli Napló, 1989. febr. 26.) |
1989. február 25. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 16. forduló. 6.000 néző.
Vezette: Varga L. (Kovács I L., Hazafi).
Sárga lap: Nagy J. a 16., Kónya a 26., Vörös Cs. az 59. percben.
Szögletarány: 7:2 (6 :0) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár — Braun, Márton, Bérczy — Kónya (Csaboth, a 67. perdben), Megyeri, Túri, Vén, Czérna — Lovász, Lehota (Nagy T., a szünetben). Edző: Garami József.
Haladás: Kutasi — Hegyi, Vörös Cs., Bognár, Görög — Domján, Nagy J., Illés, Marton — Schröter (Neudl, a 89. percben), Schaffer. Edző: Gunyhó Ferenc.
A 6. perc hozta az első eseményt. Nagy J. huszonöt méteres lövését Bodnár a bal felső sarok elől kitenyerelte, majd Bognár jobbról, nehéz szögből, majdnem az alapvonalról ismételt, s Márton a gólvonalról felszabadított. Válaszként a túlsó térfélen Bérczy visszagurított Lovász elé, aki a tizenegyes pontról „kilőtte” Vörös Csabát. A hátvéd fél percig lent is maradt a földön.
A 16. perc sárga lapot hozott. Előbb Nagy J. kapta Lovász visszarántásáért, majd Kónya bűnhődött így Nagy J. felvágásáért. Az első félóra végén tűzijáték alakult ki a vendégek kapuja előtt. Lehota, majd Túri lőhetett volna gólt a tizenhatoson belüli nagy kavarodásban. Ide-oda pattogott a labda, míg a védők kivágták.
A 38. percben Vén szöglete után a kifejelt labdát Túri kapásból, húsz méterről kapura lőtte, a lövés alig kerülte el a bal felső sarkot.
SZÜNET UTÁN az 56. percben Lovász meglódult, már a tizenhatoson belül járt, amikor Vörös Cs. mintaszerű becsúszással szerelte. Illés tizenhat, Marton tizenöt méterről próbálkozott lövéssel, de Bodnár mindkétszer résen volt.
Az 50. percben Vörös Cs. reklamált egy állítólag elkövetett szabálytalanságot vitatva, ezért sárga lappal lakolt. Négy perc múlva Bodnár nagy hibájából majdnem gólt kapott csapata. A kapus a tizenhatoson kívülre kifutva lyukat rúgott, de Schröter a bal oldalról nem ívelt az üres kapura, hanem belül Illést kereste, előle azonban mentettek a pécsiek. Röviddel utána Schröter átverekedte magát Kónyán, a hátvéd elsodorta a tizenegyes pontnál, Bodnár pedig felszedte a labdát.
11-esek A PMSC-ben Csoboth rúgta az elsőt, a bal alsó sarokba. Illés lövésén Bodnár rajta volt, de nem érte el a labdát. Vén a jobb alsó sarokba helyezett. Nagy J. „leültette” a kapust, azután nem hibázott. Lovász ugyanezt tette, Marton sem volt könyörületes. Megyeri a kapu jobb oldalába helyezett. Bognár viszont csúnyán mellé lőtte a büntetőt. Túrin volt a „világ” szeme, nem nyomta a felelősség, nem remegett a lába, így alakult ki a tizenegyespárbajban az 5:3-as eredmény a PMSCjavára.
★ ★ Csak az idény eleje lehet mentség arra, amit az első félidőben mutattak a csapatok. Alig volt esemény, elvétve akadt gólveszélyes akció. A PMSC ugyan többet kezdeményezett, de sok hibával játszott. A vendégek biztonsági játékra törekedtek, nem is nagyon merészkedtek a pécsi kapu elé. Élénkebb futballt hozott a második játékrész. Rákapcsoltak valamelyest a piros-feketék, egyre több emberrel támadtak. Erre ráérzett a Haladás, előrevágott labdáival néhányszor zavarba hozta a hazai védelmet. Ekkor már többször tartózkodtak a vendégek a pécsi térfélen, és vállalkozó kedvüket bizonyítja, hogy már szögletrúgáshoz is jutottak. A szombathelyiek elérték céljukat, kihúzták döntetlenre, így nem kellett pont nélkül hazautazniuk. Mindez úgy sikerült nekik, hogy a kapusuknak alig akadt védeni valója. Ez egyben kritikája is a PMSC támadójátékának. (Népsport, 1989. febr. 26.)
 |
| Márton elől szedi fel a labdát Kutasi (Dunántúli Napló, 1989. február 26.) |
Hiába kezdeményezett többet az első félidőben a PMSC, nem sokra ment a mezőnyfölényével. Ez a játékrész egyébként eléggé eseménytelen futballt hozott. A szünet után jobb lett a mérkőzés, azért is, mert a pécsiek rákapcsoltak. Egyre több akció futott a jobb oldalukon, amelyen Nagy T.-t már jobban meg lehetett találni labdával, mint Lehotát. Túlságosan is kitámadtak azonban a piros-feketék, emiatt a Halódás kontraakciói mindig gólveszélyesek voltak. A PMSC csak a helyzetekig jutott, de igazi nagy lehetőség nem adódott a játékosai előtt.
A jobbára csak a védekezéssel törődő Haladás biztonsági játékot játszott, amit jól példáz az is, hogy az első szögletet csak a 73. percben rúgta. Nem volt hatékony a pécsiek támadójátéka, csupán Lovásztól kellett tartaniuk a vendégvédőknek, ezért nem is lehetett más az eredmény, mint döntetlen. A 0-0 nagyon is megfelelt a szombathelyieknek, mert azzal már pontot szereztek. A 11-es párbaj a PMSC számára sikerült jobban, ezzel két pontot gyűjtött, igy rajtolt tavasszal. Ne legyünk telhetetlenek, ha Bodnár „luftját” kihasználják a vendégek, lehetett volna ez rosszabb is.
A PMSC-ben Bodnárnak egy hajmeresztő hibája volt, emellett azonban volt egy-két jó védése, próbára azonban nem tették. A védőhármas megfelelt, viszont Kónya feltűnően erőtlen volt, a támadásokat nem is segítette, holott nem volt embere. A középpályás társai csak valamivel játszottak jobban, ez is jellemzi a teljesítményüket. Lovászt nehéz volt fogni, mert bármennyi „csomagot” is kapott, ment előre, társa azonban nem akadt.
A Haladásban Vörös Cs., Bognár és Nagy J. mutatta a legtöbbet. (Dunántúli Napló, 1989. febr. 26.)
Mestermérleg:
Garami József: — A pillanatnyi helyzetben mindkét csapat számára nagy volt a tét, és ez rányomta bélyegét a mérkőzésre. A második félidőben közelebb kerültünk a győzelemhez, de a döntő pillanatokban hibáztunk.
Gunyhó Ferenc: — A PMSC időnkénti mezőnyfölényével szemben több gólhelyzetet teremtettünk. A játék fintora, hogy a mezőny legjobbja hagyta ki a tizenegyest.
