1994. szeptember 24. Vasas-Ilzer - Pécsi MSC-Fordan 3-0 (2-0)

Vasas-Ilzer - Pécsi MSC-Fordan 3-0 (2-0)

1994. szeptember 24. Budapest, Fáy utca. NB I., 8. forduló. 5.000 néző.

Dárdai megelőzte Vincze Ottót
(Dunántúli Napló)

Vezette: Stamler (Ring, Nagy I.). 

Góllövők: Vincze a 8., Földes a 22., Vincze a 71. percben.

Sárga lap: Simon (kezezésért) a 20., Dienes (Földes megrúgásáért) a 41., Lengyel (Simon fellökéséért) a 70. percben.

Szögletarány: 5:9 (3:5).

Vasas: Sáfár - Galaschek - Herczeg, Erős - Mónos, Vincze O., Szenes, Simon A., Jessy - Földes (Gricajuk 80. p.), Claude (Borgulya 64. p.). Edző: Tóth Bálint. 

PMSC-Fordan: Gelei - Lengyel - Dienes, Schneider (Ulveczki, sz.) - Tolocsko, Braun, Dárdai, Fehér, Virág - Tököli (Jäkl 74. p.), Niederbacher. Edző: Eich László. 

Krónika:

6. perc: Szabadrúgáshoz ju­tott a PMSC huszonnyolc mé­terre a Vasas kapujától. Dárdai jobbal nagy bombát suhintott a jobb alsó sarokra, Sáfár azon­ban szögletre ütötte a labdát.

8. perc: Óriási pécsi védelmi hibát kihasználva szerzett ve­zetést a Vasas. Szenes balról ívelte be a házigazdák első szögletét. Vincze nyolc méterre a gólvonaltól lábbal csúsztatta kapu felé a labdát. A fehér me­zes vendégek csak rémülten nézték, ahogy a megpattanó labda átugrik Gelei felett, és a gólvonalon toporgó Schneider sem tűd menteni a bal alsó sa­rok előtt. 1-0

22. perc: A második Vasas­-gólból is kivették részüket a vendégek. Vincze a kezdőkör­ből, de már a pécsi térfélről in­dította a bal oldalon megira­modó Földest. Schneider meg­előzhette volna a csatárt, de lyukat rúgott, így Földes egye­dül folytathatta útját. A kapu elé érve elhúzta a labdát a ki­vetődő Gelei mellett, majd öt méterről, balról, a kapu köze­pébe gurított. 2-0

42. perc: Lengyel középről leadott huszonkét méteres bombáját védte Sáfár.

47. perc: Hatalmas hazai helyzettel kezdődött a második félidő. Földes a felezővonalnál kilépett a szerelni próbáló Len­gyel mellett, majd magányos hősként indult a pécsi kapu fe­lé. Ajtó-ablak helyzetben volt, de tizenöt méterről ahelyett, hogy az őt belül kísérő Szenes elé adott volna, az elé vetődő Geleibe lőtt. A kipattanó labdá­val Claude tizenkét méterről az üres kapu helyett az ered­ményjelző táblát vette célba.

56. perc: Vincze durrantott huszonöt méterről Gelei kapu­jának jobb oldalára, de a pécsi­ek kapusa remek vetődéssel szögletre tolta a labdát.

60. perc: Vincze tört be a vendégek 16-osára két védő között, de először nem tudott kapura lőni, mert az elé befutó Szenes megzavarta. Mikor ti­zennégy méterről mégis célba vehette a hálót, a bevetődő Fe­hér hátát találta el.

68. perc: Erős hazaadási kí­sérlete okozott riadalmat a Va­sas-táborban, mert a védő lábá­ról felperdülő labda veszélye­sen hullott a kapu felé, s végül Sáfár biztosításával a háló tete­jére pottyant.

71. perc: A harmadik Vasas-­találat gyönyörű támadásból született. Simon indult előre, majd a 16-os vonala elől a tőle jobbra futó Földes elé adott. A csatár befelé húzott, a lövésre számító védők és Géléi felett az ötös túlsó sarkára ívelt, ahol Vincze érkezett, és négy lépés­ről félmagasan a háló jobb ol­dalába fejelt. 3-0

90. perc: Braun bal oldali be­ívelése után a labda a védőkről Ulveczki elé pattant, és a csere- játékos egyből lőtt, Sáfár azon­ban bravúrral szögletre nyom­ta a léc alá tartó labdát.

Tóth Bálint, a Vasas edzője némileg átalakította csapatát a szerdai, Csepel elleni fiaskó után. A 2-0-ás vereséget kö­vetően ez a minimum, amit megtehet egy szakvezető, túl azon, hogy milyen kritikát gyakorol az öltözőben.

Így aztán a Pécs ellen Her­czegh lett a jobb oldali em­berfogó, míg a másik vendégcsatárt, Tökölit Erős fogta. De visszakerült a kezdő csapatba Szenes Sándor is.

Erős és Jessy azonban időnként helyet cserélt, mert az előbbi veszélyesebben lőtt kapura, így a szögleteknél ki­pattanó labdáknál egyszer-kétszer lehetősége nyílt arra, hogy megcélozza Gelei kapu­ját.

A Vasas láthatólag tartott a PMSC-től, amelyik ebben a bajnokságban masszívabb, jobb együttessé vált. A hazai­ak a találkozó jelentős részé­ben hat-hét középpályással próbálták csírájában elfojtania pécsi próbálkozásokat, s a legtöbb esetben mindössze Földes maradt elöl.

A huszadik percben, ami­kor Orosz Lászlót, a Vasas villanyszerelőjét szólította fel a bemondó, hogy sürgősen menjen a műhelybe, a lelátón kíváncsian összesúgott jó né­hány néző: „Ilyen nagy lenne a feszültség a Fáy utcában?" A válasz egyértelműen nem, legalábbis ami ezt a mérkő­zést illeti! Csendesen pergett

az idő rokkáján a meccs, s in­kább az jellemezte a találko­zót, hogy mindkét oldalon sok volt a helyezkedési hiba, a technikai fogyatékosság, egymás meg nem értése. A pécsiek abban különböztek a hazaiaktól, hogy a sorsdöntő hibákat Gelei kapuja előtt kö­vették el. Márpedig ha a hát­védek nem állnak feladatuk magaslatán, az előbb-utóbb végzetes lehet.

Eich László

Márton hiányát alaposan megérezte Eich László együt­tese, mert a hátsó sor olyan kapkodóan, fejetlenül futbal­lozott, mintha csak egy alkal­milag összeállt, jókedvéből focizgató társaságot láttunk volna. Hangsúlyozni kell, hogy ez a kritikai megjegyzés csak a pécsi hátvédekre vo­natkozik, mert a többi csapat­részükben semmivel sem vol­tak gyengébbek mint a Vasas azonos alakzata.

A vendégeknél Lengyelkezdett söprögetőként (Már­ton helyén), de a második gól után helyet cseréltek Braun­nal. Indokolt húzás volt, mert Lengyel ezen a poszton lassú­nak és körülményesnek tűnt, mint ahogy Schneider is meg­rogyott a gólok előtti ügyet­lenkedése miatt.

A szünetben átszervezte csapatát Eich László. A gó­loknál nem kis csacsiságokat elkövető Schneider helyett Ulveczki lépett pályára, de Lengyel visszaszerezte erede­ti státusát, újból ő söprögetett. Tegyük hozzá, változat­lanul kevéske sikerrel. A Pécs alapvető hibája az volt, hogy akkor is túlbiztosította a vé­delmét, amikor erre semmiszükség nem volt, például Di­enes akkor is emberfogó ma­radt, amikor az ellenfélnél az ő oldalán nem is volt éppen támadó játékos.

A Vasas azzal tudott meg­felelő akciókat vezetni, hogy játékosai gyorsabban szaba­dultak a labdától, és mindig volt megjátszható, szabadember. Ez arra vezethető vissza, hogy többet futottak a hazai középpályások, mint a pécsiek. A Fordan kilátásta­lan helyzetében kezdett job­ban futballozni, feladta addi­gi arctalan védekezését, és lé­nyegesen gyakrabban birto­kolta a labdát, mint a szünet előtt. Persze ahhoz, hogy egy csapat fölénybe tudjon kerülni, mindig kellenek olyan já­tékosok, akik viszik a többie­ket, magukkal ragadják társa­ikat. Nos, ezen a napon Vin­cze Ottó és Földes Gábor lé­pett túl a szürke átlagon. A Csepel elleni kilátástalanságot, gyenge teljesítményt kö­vetően bizony kevesen lehet­tek, akik hittek a Vasas győ­zelmében, talpra állásában.

A PMSC-vel szemben sem sziporkáztak, s a szerencsével sem álltak hadilábon, ám az feltétlenül dicséretre méltó, hogy ez a mostani piros-kékgárda legalább akart, tisztes­séggel hajtott. Tóth Bálint ve­zetőedző két nap alatt ki tud­ta űzni a kishitűséget, a lélektelenséget.

Na persze ehhez a sikerél­ményhez kellett a mérsékel­ten játszó Fordan is...

A közepes színvonalú mér­kőzésen a kevesebb hibával és célratörőbben, nagyobb meggyőződéssel játszó csapat szerezte meg a három pontot. (NS, 1994. szeptember 25.)

Mestermérleg:

Tóth Bálint: - Boldog vagyok, hogy ennyi sikertelenség után a csapat elhitte és be is bizonyította: tud győzni. 

Eich László: - A Vasas-Ilzer ezen a meccsen teljesen megérdemelten jutott a három pont birtokába. Sajnos, most kilenc játékosom gyenge teljesítményt nyújtott, sem akaratban, sem játékban nem tudtunk megfelelőt produkálni. A három sárga lapos Márton és a kiállított Warzycha nekünk nagyon hiányzott.