Csak a Munkás!: június 1990

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Braun, Palcczky — Megyeri, Bérczy, Czérna — Lovász, Nagy (Czéh a 62. percben), Lehota (Tomka a 90. percben). Edző: Garami József.

Bp. Honvéd: Disztl - Sallai, Ács, Bánfi, Cseh - Szijjártó (Orosz a 74. percben), Fodor, Sikesdi, Pisont - Molnár (Gregor a szünetben), Csehi. Edző: Haász Sándor.

Krónika:

Előbb a pécsiek, majda kispestiek érkeztek a kupadöntő színhelyére. Egy félidőt végignézett mindkét csapat a Vasarelyi-Szabad Föld Kupa döntőjéből, majd az öltözőbe vonultak a játékosok.

Garami József valamivel nyugodtabbnak tűnt, mint kollégája, HaászSándor. — Pillanatnyilag ez a legjobb csapat, amellyel ma pályára léphetünk —mondta a PMSC mesteredzője. — Túri és Bódog sérültek, de ők már régóta hiányoznak. Nem lesz könnyű mérkőzés, azért bízom a sikerben. Edzőként másodszor jutottam el a kupa döntőjéig, az elsőn, Székesfehérvárott az Újpest ellen hajszálon múlott a sikerünk, remélem most azon sem fog.

Haász Sándor a sok sérült miatt kesergett, majd annyit mondott még, hogy meglepetésre készül és reméli, csapata megvédi a kupát.

A Honvéd öltözőjében ott volt a szabadságát itthon töltő Disztl László is, aki tavaly tagja volt a kupagyőztes csapatnak. Szólt néhánybiztató szót társaihoz, és egygólos kispesti győzelmet tippelt.

A találkozó kezdete előtt kis ünnepségre került sor. A Mai Nap sportrovatának osztályzatai alapján az év labdarúgója a veszprémi Csík Ferenc lett, míg a legjobb kapusnak a pécsi Bodnár László bizonyult. Az ajándékokat a lap rovatvezetője, Kiss László adta át.

Fodor és Czérna csatája a labdáért

10. perc: Bérczy szöktette Lovászt a balösszekötő helyén, akinek tízméteres lövését védte Disztl.

13. perc: Csehi kihasználta a pécsi védők megingását, megugrott, márcsak Bodnárral állt szemben, de az ötösről a jobb kapufa mellé továbbított.

15. perc: Fodor bal oldalról ívelt be szögletet, Molnár hat méterről fejelt, Bodnár azonban jól helyezkedett, és kiöklözte a labdát a mezőnybe.

19. perc: Nagy elvitte a labdát Sikesdi mellett, a Honvéd középpályása kézzel visszarántotta a pécsi csatárt, Molnár felmutatta neki a sárga lapot. A szabadrúgás után Lovász továbbított a kapu elé, és Bérczy egy méterről a felső lécre vágta a labdát.

Rendbontás történt alelátón, összeszólalkozott a két szurkolótábor, néhányan egymásnak ugrottak, és a rendőröknek kellett közbeavatkozniuk. Fellépésük eredményesnek bizonyult, rövid idő alatt megbékéltek az addig szembenálló felek.

33. perc: Nagy labdájával Lehota viharzott el a bal oldalon, de beadása rosszul sikerült.

43. perc: Márton harmincméteres bombája utána bal oldali kapufán csattant a labda, majd Bérczy rácsapött és a hálóbalőtt, de Molnár játékvezető, Pillér partjelző beintésére lest ítélt.

Molnár László: — Lovász már Márton lövése előtt lesen volt, így ha a válogatott hátvéd betalál a kapuba, akkor az sem lett volna gól. Aztán Lovász változatlanul lesen maradt, így Bérczy találatát érvénytelenítenem kellett.

A szünetben az NBI-es klubok baráti köreinek képviselője tiszteletdíjat adott át a leglelkesebb szurkolóknak, a tatabányaiaknak.

50. perc: Fodor elment abal oldalon, középre adott, Csehi azonban elügyetlenkedte a helyzetet.

56. perc: Palaczky kapu elé ívelt szabadrúgását Braun fejelte 14 méterről, Disztl gyors vetődéssel tisztázott.

71. perc: Kónya jobb oldali szögletét követően Bérczy tíz méterről a léc alá fejelt. 1-0

78. perc: Márton 30 méteres bomba-szabadrúgásánál a labda a vetődő Disztl Pétert érintve került azalapvonalon túlra.

83. perc: Pisont vállalkozott lövésre 20 méterről, de a labda elkerülte a pécsi kaput. Közvetlenül ezután Csehi reklamált és sárgalap lett a „jutalma”.

Lovász kimaradt helyzete
(Dunántúli Napló, 1990. június 7.)

86. perc: Lehota bal oldali szögletét Bérczy fordulásból a bal kapufa mellé lőtte.

88. perc: Fodor megkeverte a pécsi védőket, majd észrevette, hogy Bodnár indul kifelé, a 16-osról ívelt, de a labda a kapu fölé szállt.

89. perc: Megyeri tört kapura, az alapvonal közeléből középre adott, Czéh ötméteres lövését Disztl bravúrral kiütötte, de a labda a berobbanó Lehota elé került, aki egy lépésről a kapu njobb oldalába továbbított. 2-0

A mérkőzés után a pécsi szurkolók ellepték a pályát, szinte minden szerelésüktől „megfosztották” kedvenceiket, s emiatt csak késve kerülhetett sor a ceremóniára. Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke adta át a kupát Megyeri Károlynak,a PMSC csapatkapitányának, majd sor került az érmek kiosztására. A jobbik csapat nyert Magyar Kupában Tatabányán.

Bérczy kimaradt helyzete
(Dunántúli Napló, 1990. június 7.)

A mérkőzés előtt a folyosón csupa protokollember, a lelátón pedig maroknyi Honvéd-szurkoló és valamivel több pécsi. A hangulat emelkedett, főleg a pécsiek lelkesedtek, hiszen egy döntőt már megnyertek az előmérkőzésen. A mérkőzés első félidejének első negyedórája sok érdekességet hozott, de már ekkor látszott, hogy a Pécs határozottabb, szervezettebb. Meglepő volt, hogy a Bp. Honvéd nagyon visszafogottan játszott, csatársora viszonylag kevés veszélyt jelentett. A PMSC irányított, támadott, a Honvéd bátortalan csatárai pedig megpróbálkoztak egy-egy kontraakcióval.

Az iramra nem lehetett panasz, úgy tűnt, hogy mindkét csapat játékosai frissek és nyilván egyesületük nem kis prémiumot tűzött ki erre a végső csatára, hiszen a Pécsnek és a Honvédnak egyaránt a nemzetközi porondra való kilépéshez kellett a siker.

A második játékrészre Haász Sándor kissé átszervezte csapatát, de ettől sem lett jobb a Honvéd. Ismét bebizonyosodott, hogy egyéni játékkal a futballban nem lehet eredményt elérni, s így csak azt láthatta a közönség, hogy a kispestiek próbálkoznak, de már a második átadás ellenfélhez kerül.

A Pécs most már harcosabbnak tűnt, de ami a legdöntőbb, csapatjátékban messze felülmúlta ellenfelét. A levegőben lógott a gól, amelyet egy pompás fejessel meg is szerzett a PMSC. Ettől kezdve sokkal higgadtabban játszott, még nagyobbra nőtt a különbség a két együttes között, s minden csapatrészében felülmúlta ellenfelét a baranyai gárda. Bebizonyította, hogy jobb csapat, mint a jelenlegi Honvéd!

A Pécs fennállása óta első ízben nyerte el a kupát, ezért elismerés illeti mindazokat, akik tettek a sikerért. A Bp. Honvéd nehéz helyzetben van, hiszen most az NB I-ben maradásért kell küzdenie. Nem lesz könnyű!

Nagy Tamás vezeti a labdát

A PMSC kapusa, Bodnár magabiztosan védett, változatlanul kitűnő formában van. A védelemből kimagaslott Márton, akinek távoli bombái is „életveszélyesek” voltak. Nem sokkal maradt el mögötte Braun,és Kónya is megtette a magáét... Középpályán Megyeri és Bérczyvolt a legjobb. Megyeri kitűnően szervezett, Bérczy pedig rendkívül veszélyes volt kapura. Czérna elsősorban a védekezésből vette ki részét, Palaczkynak volt néhány veszélyes felfutása. A csatárok hullámzó teljesítményt nyújtottak, de ha megvillantak, akkor igencsak feladták a leckét a Honvéd védőinek. Lehota szemfülességéért külön dicséretet érdemel. A csereként beáll Czéh játékával még lendületesebb lett a PMSC.

A Bp. Honvéd kapujában Disztl az első gólhoz nem próbált hozzászólni, a másodiknál majdnem sikerült hárítania. A hátvédsorban Bánfi nyújtotta a legtöbbet, Ács és Cseh többször zavarba jött, ugyanez vonatkozik Sallaira is. A középpályán Szíjjártó tulajdonképpen nem is tudta mit játszik. Sikesdi sokat futott, Fodor is igyekezett, de nem tudott fazont adni a játéknak, Pisont eltűnt a mezőnyben. Elöl Molnár és Csehi 20 perc után elszürkült.

Molnár játékvezető jól követte a játékot.

Mindenki a Pécset látta jobbnak

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: — Nagyon jó mérkőzés volt, méltó fináléja a kupának. A PMSC ennyivel jobb volt ellenfelénél.

Mészöly Kálmán, szövetségi kapitány: — A pécsiek nagyszerűen szerepeltek a bajnokságban, és ezzel a sikerrel feltették a koronát egész évi teljesítményükre.

Mérei László, a PMSCszakosztályi igazgatója: — Nagyon örülünk a sikernek. Pécs labdarúgósportjának történetében most sikerült először kupát nyerni.

Sárosi Ferenc, a házigazda Tatabánya elnöke: — Egy pillanatig sem volt kétséges a pécsi győzelem. Megyeri Károly, a PMSC csapatkapitánya: — Tartottunk ettől a találkozótól, nem szerettünk volna két szék között a földre pottyanni. Szerencsére ez nem következett be, és indulhatunk egy rangos nemzetközi kupában.

Sallai Sándor, a Bp. Honvéd csapatkapitánya: — Ettől a csapattól ez a helyezés is szép.

(Nemzeti Népsport, 1990. június 7.)

A Dunántúli Napló másnapi címe

A Pécs megnyerte a kupát

Felfokozott hangulat előzte meg a két döntőbe jutott csapat találkozóját. A felfokozott hangulat már annak is szólt, hogy a Pécs eddig háromszor került a döntőbe, és mindig - Ferencváros, Újpest - fővárosi csapat kerekedett felül. Bonyolította a helyzetet, hogy tavasszal a Bp. Honvéd Pécsett lepte meg a piros-feketéket. Hogy ez ne következzen be, a pécsiek mestere személyre szóló feladatokat dolgozott ki a pécsi játékosok számára. Braun Sikesdit kisérte, mig Kónya Csehinek volt őrzője. Palaczki Molnárra, Czérna pedig Fodorra figyelt. Igaz, megvolt ez a szereposztás a Honvéd részéről is, hiszen Nagyot Bánfi, Lehotát Sallai, Lovászt pedig Csehi kisérte. A párharcból végül is a frissebben, ötletesebben játszó közönség által támogatott pécsiek kerültek ki győztesen. Szervezett csapatjátékával a PMSC rászolgált a kupagyőzelemre.

A kapuban Bodnár maradéktalanul látta el feladatát. A hátvédsorban a Kónya- Braun-Palaczki hármas között Márton volt az úr, aki bejátszva az egész pályát, veszélyes volt a Honvéd kapujára is. A középpályán találjuk a csapat legjobbját. Bérczy nemcsak a védekezésben, de a támadásokban példamutatóan játszott, s végül három gólhelyzete közül a harmadik érvényes találatot eredményezett. Mellette Megyeri volt a legnagyobb segítő. A csatárok között Lovász nem birt védőjével, Lehota igyekezetét pedig végül gól jutalmazta. (Dunántúli Napló, 1990. június 7.)

Kupagyőztes!
(Dunántúli Napló, 1990. június 8.)

Mestermérleg:

Garami József: — Nálunk most lett vége a szezonnak, s ezúttal gratulálok a csapatnak a kupagyőzelemért és a bajnokságban nyújtott teljesítményéért. Köszönet mindazoknak, akik a vezetésből lehetővé tették e nagyszerű eredmény elérését.

Ilaász Sándor: — Megérdemelten nyert a Pécs, a kupában elért ezüstéremért nekünk sem kell szégyenkeznünk.