1990. május 23. Rába ETO - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

Rába ETO - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

Magyar Kupa

1990, május 23. Győr, Magyar Kupa elődöntő, visszavágó. 3.000 néző.

Vezette: Kovács I L. (Szabó J, dr. Szőke).

Gólszerző: Márton a 85. percben. 

Sárga lap: Sziffer a 4., Czéh az 52. percben. 

Kiállítva: Czérna a 77. percben. 

Szögletarány: 5:2 (1 :0) a Rába ETO javára.

Rába ETO: Boros - Csikós, Pecsics, Urbányi, Bordás — Sziffer, Bücs, Farkas (Preszeller, a 83. percben) — Sallói, Somogyi, Ördögh (Varsányi, a 72. percben). Edző: Pecze Károly. 

 PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Bérczy, Palaczky — Tomka, Megyeri, Czérna, Czéh — Nagy T. (Lovász, a 66. percben), Lehota (Hánzs, a 90. percben). Edző: Garami József. 

Krónika:

A találkozót egyperces gyászszünet vezette be, Lovász Ferenc napokban elhunyt édesapja emlékére. 

4. perc: Ördög az alapvonalról ügyesen hátragurított, Somogyi hat méterről egyből jobbal, az elfekvő Bodnár lábára lőtte a labdát.

11. perc: Jobb oldali győri támadás végén Siffer Ördög elé fejelte a labdát, aki nagy helyzetből csúnyán az égbe emelte azt. A Rába már az első hat percben behozhatta volna kétgólos hátrányát. Előbb azonban Somogyi, majd Ördög hagyott ki úgynevezett ajtó-ablak helyzetet. Örök igazság, hogy nem elég csak kidolgozni, összehozni a legjobb helyzetet is, az i-re szükséges felhelyezni a pontot is, különben az egész semmit sem ér. 

18. perc: Tomka robogott el a jobb oldalon, beadásából Czéh 6 m-ről fejelte kapura a labdát, de Boros bravúrral hárított. 

41. perc: Szerelési kísérlet közben Sziffer Palaczky lábát találta el, amiért sárga lapot kapott. 

47. perc: Farkas beadását követően Ördög előrevetődve fejelte a labdát kapura, de a vetődő Bodnár elcsípte azt. 

52. perc: Sípszó után Czéh messze elrúgta a labdát, s ezért Kovács játékvezető sárga lappal büntette. Szünet után minden ott folytatódott, aholaz az eső félidőben abbamaradt. A pécsieknek eszük ágában sem volt támadásvezetéssel foglalkozni. Már az is eseményszámba ment, ha néha-néha a felezővonalon átvetették a labdát. A Rába azonban semmit sem tudott kezdeni ezzel a mezőnyfölénnyel, a pécsiek 16-osárnak közelében megállt a győriek tudománya. 

72. perc: Jobb oldali győri szögletrúgást követően Pecsics középre fejelte a labdát, amit aztán Somogyi 6 m-ről ugyancsak fejjel a keresztléc felé továbbított. 

77. perc: Somogyi indította a jobb szélen Varsányit. A pécsi védők lesre várva megtorpantak. Varsányi a kapu felé robogott, de aztán gyatrán messze a kapu melé küldte a labdát. Magasba lendült dr. Szőke partjelző zászlaja, s miután mondandóját közölte Kovács I. játékvezetővel, az utóbbi piros lapot mutatott fel Czérnának. 

81. perc: Megyeri beadása után Lovász került helyzetbe, de lövése után a labda a jó ütemben eléje vetődő Borosról kipattant. 

85. perc: Lovász a jobb szélen vezetett támadást, pontosan adott a középen előretörő Márton elé, aki átvette a labdát, majd 10 m-ről laposan a kapu jobb oldalába továbbította azt. 0-1 

87. perc: Somogyi előtt adódott még nagy lehetőség, de 14 m-ről csúnyára kapu mellé helyezte a labdát.

A Nemzeti Népsport másnapi címlapjából

Egy gól és más semmi

A találkozó a győriek számára igen reménykeltően indult. Az első hat percben akár le is dolgozhatták volna kétgólos hátrányukat, de az ekkor adódó két nagy helyzetük egyikét sem tudták kihasználni. A Pécs kétgólos előnyének birtokában elsőrendű feladatának tekintette kapujának védelmét. Teljesen hátra húzódtak, úgyszólván lemondtak a támadások vezetéséről, a pálya kétharmad részét átadták a győrieknek a kezdeményezésre. A Rába játékosai szorgalmasan terelgették a labdát a pécsiek térfelén, zavartalanul adogathattak, de amikor a kapu közelébe érkeztek, elbizonytalanodtak és egyszerűen képtelenek voltak a helyzet megoldására. Körülményeskedtek, szelídíthették a labdát, ahelyett, hogy egyből továbbították volna azt, és így mindig lehetőséget adtak Mártonék számára a visszazárkózásra, a közbelépésre, a biztos rombolásra. 

Szünet után sem változott a játék képe, de az idő múlásával már a győri játékosok is láthatóan beletörődtek abba, hogy ezen a találkozón képtelenek nemcsak a hátrány behozására, de még a gól szerzésére is. Hiába játszott nyomasztó mezőnyfölényben a Rába, Bodnár kapus képességeit nem tették próbára, néhány beívelésen kívül alig akadt dolga. A találkozó hajrájában tíz emberre olvadt Mecsek-aljaiak érezve sikerüket, már próbálkoztak támadásvezetéssel is, és ezek egyikét öt perccel a találkozó lefújása előtt a fellazult gyári védelem mellett kihasználták. 

A látottak alapján a Pécs megérdemelten jutott a kupadöntőbe, 3-0-ás összesítéssel.

Jó: Pecsics, Urbányi, illl. Megyeri, Márton, Bérczy.

Szániel János: — A találkozó elején kimaradtak a nagy helyzetek és ez rányomta a bélyegét a mérkőzés további alakulására. 

Nagy Tamás: — Azt játszottuk, amit 2-0-ás vezetés birtokában , idegenben játszanunk kell. Ez a taktika sikerre vezetett. 

Kovács I László: — Szőke partjelző kollégám közölte, hogy Czérna Sándor elküldte őt... Erre számomra csak az a feladat maradt, hogy én is elfeüldjem a játékost idő előtt zuhanyozni. 

(Nemzeti Népsport, 1990. május 24.)

A Dunántúli Napló másnapi számából

Döntőbe jutott a PMSC

Kisérteiesen hasonlított egymásra a két félidő első 15 perce. A Győr támadott - ami persze nem meglepetés - a PMSC pedig olyannyira biztonságára üavelt, hogy még ellenfele térfelére sem merészkedett át. A játékidő további kétharmada jobbára a középpályások küzdelmével telt el, igaz a második félidő nagy részében a győriek játszottak jobban. 

A Pécs szokásos idegenbeli taktikáját ezúttal maradéktalanul érvényre juttatta. Saját térfelére húzódva (időnként kapuja elé szegezve) várta a kontratámadások lehetőségét, melyek - főként Lovász beállása után — veszélyt is jelentettek, ráadásul ezek egyikéből a PMSC meg is szerezte a győzelmet jelentő gólt. 

Bodnárnak ezúttal volt dolga elég, de meg is állta a helyét. A védők közül senkit nem érdemes kiemelni, mindannyian dicséretet érdemelnek. A középpályán elsősorban Megyeri, a csatárok közül pedig a csereként beállt Lovász adott fazont csapatának. 

A győriek közül Somogyi, Farkas és Ördögh játszottak az átlagnál jobban. 

(Dunántúli napló, 1990. május 24.)

Mestermérleg:

Pecze Károly: — Gratulálok a Pécsnek. Végig szervezetten, kitűnően védekezett, és miután a találkozó elején kihagytuk a helyzeteket, utána már képtelenek voltüuk áttörni a pécsi védőfalat. 

Garami József: — Az első tíz percben nagyon idegesen, kapkodva játszottunk, szerencsénkre ezt a győriek nem tudták kihasználni. Később megnyugodott a csapat és a két mérkőzés alapján feltétlenül megérdemeljük a döntőbe jutást.