 |
| Lovász gólja (Dunántúli Napló, 1990. május 3.) |
1990. május 2. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 26. forduló. 5.000 néző.
Vezette: Szabó J. (Molnár, Ring).
Gólszerző: Lovász a 27., Czéh a 28., Sallói a 37., Sallói a 89. percben.
Sárga lap: Márton a 14., Csikós a 20., Czéh a 39. percben.
Szögletarány: 4:3 (3:1) a Rába ETO javára.
PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Palaczky - Tomka, Megyeri, Bérczy - Lovász, Czéh (Nagy T„ a 76. percben), Bojás. Edző: Garami József.
Rába ETO: Boros — Csikós, Pecsis, Urbá- nyi, Preszeller - Bücs, Kiss, Freppán (Bordás, a 76. percben), Sziffer - Mörtel (Farkas, a 33. percben), Sallói. Edző: Pecze Károly.
Krónika:
14. perc: Kónya úgy szerelte Mörtelt, hogy nem a csatár lábát, hanem a labdát találta el. Mörtel elesett, a játékvezető szabadrúgást ítélt. Márton ezt nehezményezte, ezért sárga lapot kapott.
20. perc: Csikós lerántotta Bojást, emiatt sárga laplap bűnhődött.
27. perc: Bojás átjátszotta Urbányit a bal oldalon.A hátvéd felvágta, de a csatár gyorsan felpattant,beívelt, Lovász pedig azötös túlsó sarkáról a jobbalsó sarokba fejelt. 1-0 Szabó J. játékvezető,akinek eddig több téves ítélete volt, most jól alkalmazta az előnyszabályt.
28. perc: Szépségdíjas góllal növelte előnyét a PMSC. Háromhúzásos akciót vezetett, Lovász nyargalt el a jobb szélen, beívelt, a középen érkező Czéh pedig kapásból, bevetődve, hét méterről a balfelső sarokba rúgta a labdát. 2-0
83. perc: A korábban megsérült Mörtel lekéretőzött a pályáról, Farkas állt be a helyére.
37. perc: Márton, Braun és Palaczky összehozták a Rába ETO szépítő gólját. Egymást zavarták, az ajándékba kapott labdával Sallói kicselezte Bodnárt, azután közelről a hálóba gurított. 2-1
30. perc: Czéh „beleszállt” Bücsbe, ezért is sárga lap járt.
45. perc: Farkas balról érkező beadását Sziffer az ötösről a felső léc alsó lapjára fejelte, a labda a gólvonal előtt vágódott le,majd a védők kivágták amezőnybe.
54. perc: A győriek 16-osán belül Tomka csatározott Pecsiccsel, a pécsi játékos azonban becsúszva már nem tudta irányítania labdát, amit Boros vetődve elcsípett.
68. perc: Czéh egyedül kilépett középen, elhamarkodottan lőtt, 15 méteres bombáját a kapu közepében álló Boros kiöklözta.
89. perc: Nagy T. óriási hibájából kiegyenlített a Rába ETO. A csereként beállt labdarúgó rosszul adott haza a pécsi térfél közepéről. Sállói megelőzte a kiinduló Bodnárt és tíz méterről fejjel a jobb alsó sarokba csúsztatott. 2-2
Fogta a fejét Nagy T., hogy ekkorát hibázott.Sok mindent tehetett volna a labdával, de olyanmegoldást választott,amire egyedül csak Sallói számított. Az, hogy Nagy T. ügyetlenül nyúlta labdához, két pontjába került a csapatának.
A padlóról keltek fel a vendégek
Eleinte úgy alakult a mérkőzés, ahogy a PMSC szerette volna. A hazai gárda rúgott egy gólt, erre ki kellett jönnie a Rába ETO-nak, mire a pécsiek kontrából, sebtében lőttek egy újabbal. Ez a második találat már arra engedett következtetni, hogy eldőlt a mérkőzés.
Mégsem így történt. Mert a szünet után kihagyta helyzeteit a PMSC, a Rába ETO pedig Nagy T. durva hibájából röviddel a lefújás előtt ki tudott egyenlíteni.
Amennyire unalmasvolt az első 25 perc — a sárga lapokon kívül szinte nem volt érdemleges esemény a pályán —annyira mozgalmas lett a mérkőzés hátralevő része. Még a hajrá is tartogatott izgalmakat. A hazai szurkolók jókedve a legvégén elmúlt, csalódottan távoztak, mert mégsem tudott győzni a csapatuk. A PMSC egy, már megnyert meccset adott döntetlenre, a győriek a sírból hozták vissza az egyik pontot. A vendégcsapat pontszerzése 0-2-ről kimondottan szerencsésnek mondható.
Sallói István: — Végül is azért vagyok a pályán, hogy a lepattanó labdákat gólra váltsam.
Boros Lukács: — Egy-két perc kihagyás után nagyon összeszedtük magunkat és sikerült megmentenünk az egyik pontot.
Lovász Ferenc: — Megtört nálam a jég ...
Bodnár László: — Azért dobtam ki a labdát, hogy Nagy elvigye a térfelünkről. Elindultam ugyan visszaívvelésre, de nem értem oda.
Mörtel Béla: — Rúgást kaptam a lábamra, ezért nem tudtam folytatni a játékot.
(Nemzeti Népsport, 1990. május 3.)
Ponttolvaj járt a Mecsek alján
Hatalmas akarással vetették magukat a küzdelembe a két csapat játékosai. Változatos, élvezetes volt a küzdelem, sorra születtek a pályán a kiváló egyéni alakítások. Feltűnő volt, hogy a nyílt sisakkal támadó hazaiak ellen ugyancsak bátran támadtak a vendégek is. A PMSC, mintha csak elfelejtette volna az előző mérkőzéseken alkalmazott óvatos harcmodorát, sorban alakította ki helyzeteit Boros kapuja előtt. Jókor érzett rá a Pécs a lehetőségre, ezért is sikerült két perc alatt kétgólos előnyhöz jutnia. Szerencsétlenségükre az előző találkozókon masszív védelem gyermekded hibasorozatot produkált, igy nemhogy növelték volna előnyüket, de felborzolták a vendégek önbizalmát. Szünet után azt játszhatta a pontért támadó Győr ellen a PMSC, amit mindig is akart, ősszel pedig tudott. Csakhogy sorra kihagyták a kontratámadásokból kialakított helyzeteiket, nem igy a vendégek, akik egy ritkán látott Nagy-hiba miatt — élve a lehetőséggel -, a szemfüles Sallói révén egyenlítettek. Végül is a pécsiek „csúsztatták" az egy pontot a nagyszerű sorozatot produkáló győriek zsebébe, akik hálásak voltak és „ellopták” a kezükből már kicsúszott mérkőzés pontját.
Bodnár a kapuban egyetlen hibát vétett, ő és csapata bűnhődött ezzel a győzelem elmaradásával. A hátvédek között Márton és Palaczky - egyetlen hibájukon kívül - végig magabiztosan játszott. A középpályán Tomka volt a legbiztosabb pont. A csatárok szabadon engedhették fantáziájukat, az már csak a véletlen rovására irható, hogy a két gólból éppen az maradt ki, aki a legtöbbet tette, az pedig Bojás volt.
A vendégeknél a kapuban Boros többször is szép dolgokat produkált, rajta kívül a két gólt szerzett Sallói, a hátvéd Pecsics, valamint a nagy területen, sokat dolgozó Kiss volt a csapata legjobbja. (Dunántúli Napló, 1990. május 3.)
Mestermérleg:
Garami József: — Végig óriási küzdelem volt. Mindkét csapat mindent megtett a győzelemért, ezért született az év legszínvonalaabb pécsi mérkőzésén 2-2-es eredmény. Más kérdés, hogy ebből a pozícióból egyértelműen nyernünk kellett volna.
Pecze Károly: — Az első félidei rövidzárlat után a padlóról álltunk fel és a csapat bizonyította fizikai és morális erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése