1990. március 31. Újpesti Dózsa SC - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Újpesti Dózsa SC - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Kónya szereli Katonát
(fotó: Labdarúgás)

1990. március 31. Budapest, Meygeri út. NB I., 21. forduló., 5.000 néző.

Vezette: Plasek (Kovács I, Fekete).

Góllövő: Eszenyi a 63. percben. 

Sárga lap: Bácsi az 53., Lovász a 89. percben. 

Szögletarány: 6:5 (2:2) a PMSC javára. 

Újpest: Brockhauser - Szlezák, Kosa, Kovács - Huszárik (Eszenyi, az 54. percben), Miovecz, Rubold, Balogh, Zsivótzky — Katona, Bácsi (Varga, a 74. percben). Edző: Varga István. 

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Palaczky - Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh - Nagy, Gyurkity (Lovász, a 46. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

Garami József, a vendégek vezető edzője kénytelen-kelletlen változtatott csapata összeállításán. Lovász az éjjel belázasodott, így őt csak a tartalékok közé jelölhette. A pécsi csatársorban Gyurkity kapott helyet. A találkozó előtt ünnepélyesen köszöntötték a 70. születésnapját ünneplő Balogh II Sándort, az Újpest egykori kitűnő válogatott labdarúgóját, aki a lila-fehér klub aranyjelvényét vehette át. 

18. perc: Katona a jobbösszekötő helyén, az alapvonaltól 12 méterre villámgyors mozdulattal lefordult Palaczkyról, és egyből lőtt. A labda alig kerülte el a kapu jobb oldalát. 

20. perc: Rubold bal oldali, laposan középre lőtt szögletét Zsivótzky 13 méterről kapásból küldte a jobb alsó sarokra. Kónya a gólvonalról vágta a mezőnybe a labdát. 

30. perc: Bácsi a balöszszekötő helyéről keresztbe futott a 16-os vonala előtt, de 18 méterről gyatrán a kapu mellé durrantott. Az egyik szurkoló féltő gondossággal kiabált a pályára: „Sanyi! Ne vállalj ilyen sokat, mert elfáradsz!” Varga István, az újpestiek edzője is bosszankodhatott csapata erőtlen támadójátékot látva. 

A 35. percben kissé átszervezte együttesét, Huszárik helyére Eszenyi lépett a pályára. 

39. perc: Túri kitűnően szöktette a jobbösszekötő helyén kirobbanó Nagyot, aki egyedül tört kapura, majd óriási helyzetben, 15 méterről megcélozta a jobb alsó sarkot , Brockhauser bravúrral szögletre mentett. Ha góllal fejeződik be ez az akció, joggal csettinthettek volna a vendégszurkolók. Szép jelenet volt. Az ilyenek sokasága teszi élvezetessé a labdarúgó-mérkőzéseket. Kár, hogy itt a többes szám használata nem helyénvaló... 

53. perc: Bérczy elcsente a labdát Bácsitól, s megiramodott az újpesti kapu felé, azaz csak iramodott volna, mert a hazai csatár mezénél fogva visszarántotta. A túlzottan ragaszkodó természetű Bácsi sárga lapot kapott Plasek játékvezetőtől. 

57. perc: Túri elől az utolsó pillanatban becsúszva mentett Szlezák, a kaputól 6 méterre. 

60. perc: Szlezák balról középre lőtt labdáját Rubold 8 méterről szúrta kapura, de a lövés egy pécsi lábról szögletre pattant. 

68. perc: Miovecz a jobb oldalról az alapvonal közeléből csavart az ötösre, s a berobbanó Eszenyi a bal alsó sarokba bólintott. 1-0 

A második félidőben mezőnyfölényben játszott a Pécs, ez azonban csak ahhoz volt elegendő, hogy a védők kiengedjenek, ellazuljanak. így fordulhatott elő, hogy Eszenyi a kapu torkából szerezte meg a vezetést. 

78. perc: Egyenlítési alkalmat szalasztott el a PMSC. Czéh 14 méteres lövése kipattant Brockhauserről, éppen Lovász elé, aki a jobbösszekötő helyéről 8 méterről az üresen tátongó kapu mellé gurított. 

89. perc: Lovász megpróbálta rávenni a játékvezetőt, hogy változtassa meg ítéletét. Akciója nem járt sikerrel, sőt, még egy sárga lapot is kapott. 

Eszenyi viszi el a labdát Kónya és Megyeri között
(Nemzeti Népsport, címlap, 1990. ápr. 1.)

Szép pillanatokkal kezdődött a mérkőzés, a régi idők focijának egyik kiemelkedő újpesti alakját, Balogh II Sándort köszöntötték. Néhány percig még az ünneplés hatása alatt voltak a játékosok és a nézők, főként azok, akik ismerték a lilák egykori kitűnőségét, majd edzőjét. Aztán szépen elszürkült a találkozó, nagyon kevés történt a pályán. Egyik oldalon sem láttunk igazán szívet melengetőt. Egészen a 39. percig kellett várni, amikor is Nagy Tamás, a pécsiek csatára került kecsegtető helyzetbe, de elhibázta. Boszszankodtak társai, de gondoljuk, a jugoszláv megfigyelők is, akik a szőke, apró termetű játékost próbálják megszerezni. 

A pécsiek andalító, lassító taktikája még csak érthető, hiszen idegenben talán jó az egy pont, a Dózsát viszont nem lehet érteni, hogy nem ragadta magához a kezdeményezést, nem próbált ügyes akciókat szervezni, gólt lőni. A Pécs altatott, a Dózsa pedig aszszisztált hozzá. 

Fordulás után valamelyest élénkült a játék, s aztán jött az újpesti találat és egy pécsi próbálkozás, amely megint az ügyetlenkedésbe torkollt. Csúcstalálkozó volt ez a javából, csak hát magyar módra. Ennél joggal vár többet mindenki az élen tanyázó és a harmadik helyen levőtől egyaránt, de hát ez van. 

A közönség egy része 1-0 után kórusban kiabált: még, még, még, ennyi nem elég! Nyilván, várta az újabb gólokat, a jobb játékot, de már csak a sovány góllal megelégedett Dózsát és a vereségbe beletörődő Pécset vehette célba. A felszólítás egyikükre sem hatott, s így a magyar csúcstalálkozó egyetlen találatocskával befejeztetett. 

Dr. Szepesi György: — Ma együtt voltam Czibor Zoltánnal és Buzánszky Jenővel, az aranycsapat két kitűnőségével, s arról beszéltünk, ésszel kell a futballt játszani... 

Martos Győző, a Bp. Volán ügyvezető elnöke: — Láttunk már színvonalasabb összecsapást is. 

Bálint László, a B-válogatott edzője: — Főleg a második félidő tetszett, úgy érzem, nagyobb közönséget érdemelt volna a„csúcstalálkozó”. 

Bene Ferenc: — A Pécs ügyesen védekezett, jól tartotta a labdát, mi egy ügyes támadás végén szereztük a hárompontos gólt. 

Eszenyi Dénes: — A Pécs jól felkészült a Dózsából, mi kicsit fásultak voltunk, ez a pontatlanságban és a labdák elvesztésében mutatkozott meg leginkább. Nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük a győzelmet, és továbbra is az élen állunk. 

Bodnár László: — Kétpercül beívelt labda volt, amelyre két újpesti is rárajtolt, úgy érzem, ilyenkor a kapusnak nem szabad kijönni, elhagyni a gólvonalat. (Nemzeti Népsport, 1990. ápr. 1.)

Lovász próbálkozik két újpesti között
(Labdarúgás)

Nagyon felkészültek erre a találkozóra a piros-feketék. Az első félidőben úgy tűnt, hogy az erősen tartalékos pécsieknek sikerül kifogni a lilák vitorlájából a szelet, mert megbénították a különben is kocogásra berendezkedett hazaiak támadásait, sőt a pécsieknek egyetlen kapura lövési kísérletüknél Nagy majdnem Brockhauser hálójába talált Szünet után változatosabbá vált a játék, mert Lovász beállításával támadóbb szellemet diktálhatott a vendégegyüttes. Ez lett azonban a vesztük, mert a fellazult védelmüknek egyetlen megingását jól használták ki az újpestiek. A tartalékos, eddig ilyen összetételben még soha pályára nem lépett csatársor képtelen volt megbirkózni a masszív hazai védelemmel. 

Bodnár egyetlen lövést kapott, sajnos előtte társaival együtt nagyot hibázott A védősorban Braun mindvégig jól fogta Bácsit, Márton védőmunkája mellett a támadásokat is segítette, Palaczky egyenletes játékával a védősor legjobbjának bizonyult. A középpályás sor ezúttal sokat próbálkozott, az igazi összjátékot azonban nem tudták megteremteni a védők és a csatárok között A sérüléséből felépült Túri sokat vállalt, de mivel nem jöttek be elképzelései, elbizonytalanodott A csatárok közül Nagy volt az aktivobb, ám a sok labdaérintésébe sok hiba is csúszott Lovász beállásával életet vitt a csatárjátékba, volt egy nagy helyzete, azt azonban elpuskázta. (Dunántúli Napló, 1990. április 1.)

Mestermérleg:

Varga István: — Az elmúlt fordulóban az MTK ellen több helyzetünk volt, most az egyetlen épkézláb akcióból gólt tudtunk szerezni. 

Garami József: — Bár a mérkőzés nagy részében az Újpest kezdeményezett, védelmünk jól zárt, kontratámadásainkból két gólhelyzetet alakítottunk ki, amelyet nem sikerült kihasználni, ezért nem sikerült a pontszerzés.