 |
| Lovász Ferenc |
1989. szeptember 9. Siófok, NB I., 5. forduló. 4.000 néző.
Vezette: Stamler (Nagy, Kovács II).
Gólszerző: Magyar a 6., Túri a 24., Lovász a 27., Magyar (11-esből) a 85. percben.
Sárga lap: Aczél a 76. percben.
Szögletarány: 8:3 (4:1) a Siófok javára.
Siófok: Biró - Kolovics, Aczél, Szabó L. (Czigány, a 73. percben), Marozsán — Keszeg (Herczeg, az 56. percben), Freppán, Palkovics, Zsadányi — Borostyán, Magyar. Edző: Geílei Imre.
PMSC: Bodnár - Kónya, Bódog, Braun, Pakoczky - Megyeri, Túri (Vén, a 84. percben), Bérczy, Czéh - Lovász (Nagy T., a 77. percben), Lehota. Edző: Garami József.
Krónika:
(A mérkőzés előtt már egy órával szép számú közönség foglalt helyet a lelátókon, és a kórusok hangpróbájakor kiderült, hogy a pécsiek lelkesebbek, és jobban fel is készültek a szurkolásra. Dudákkal, kereplőkkel, trombitákkal, dobokkal jelentek meg, s akkora hangzavart csináltak, hogy elnyomták a hangosan beszélőt is .. .)
A hazai csapat kezdett jobban, és már a hatodik percben megszerezte a vezetést. Keszeg futott el a jobb szélen, pontosan adott kapu elé, hátrafelé futó Braun a partvonalon túlra akart menteni, de rosszul találta el a labdát, és így tulajdonképpen ő hozta százszázalékos gólhelyzetbe Magyar Zs.-t. A nagy lendülettel érkező siófoki csatár 12 m-ről a lécalá bombázott. 1-0
A gól még hevesebb rohamozásra sarkallta a Bányászt. Percekig kapujához szögezte ellenfelét, és Zsadányi húszméteres bombáját Bodnár csak vetődéssel tudta szögletre tolni.
(Az első NB I-es mérkőzését vezető Stamlert már a mérkőzés elején,,megmérték” a játékosok. Tekintélyt alapozó belépőkkel, a labda sípszó utáni elrugdosásával, vagy kézben cipelgetésével. A játékvezető azonban megingathatatlannak bizonyult, mindenütt ott volt, mindent látott, és az esemény súlyának megfelelően ítélkezett. A fiúk egy negyedór aelteltével nem is erőltették a dolgot, inkább a játékra összpontosítottak.)
A 24. percben váratlanul egyenlített a vendégcsapat. Lehota az oldalvonal mellett megszerzett egy labdát, befelé kanyarodott, és 22 m-ről laposan kapura lőtt. Bíró az előtte állók miatt későn és rosszul reagált, vetődött, de a melléről kipattant a labda. A kapus balszerencséjérea legrosszabb helyre, a berobbanó Túri elé, akit űrről az üres kapuba helyezett. 1-1
Még fel sem ocsúdhattak a meglepetésből a hazaiak, amikor újra a hálójukban táncolt a labda. A pécsi akció koreográfiája változatlanv olt, csak most Túri 22 m-es lövését tenyerelte Bíró Lovász elé, akinek igazán nem jelenthetett gondotés problémát az üres kapubabetalálni. 1-2
(Mindkét gólban benne volt a hazai kapus, de legalább ennyire hibáztathatók a hátvédek is, akik nem biztosították, a lövés után állva maradtak, és helyben megfordulva nézték, mi lesz, hogyan alakul a folytatás. Nem így a pécsiek, akik közül ketten-hárman is együtt éltek ajátékkal.)
A váratlan fordulat megzavarta a Bányászt, hosszú percekig védekezésre kényszerültek, és csak a félidő hajrájára tértek magukhoz.
 |
| Márton próbálja bekiabálni a siófoki kapuba a labdát (Dunántúli Napló) |
a második félidő első helyzete a pécsi kapu előtt adódott, de Zsadányi éles, lapos lövése elsuhant a jobb oldali kapufa mellett. Az 50. percben Palkovics a 16-oson belül olyan lendülettel szerelte Lovászt, hogy a hazai szurkolóiénak elakadt a lélegzetük a rémülettől, de az akciót követő Stamler továbbot intett. Talán azért, mert Lovász egy kicsit „rájátszott” az ütközésre, és túlságosan nagyot esett.
A 61. percben egy bal oldali szöglet után Bodnár mellévetődött a labdának, de szerencséje volt, a közelben nem állt hazai csatár. A félidő közepére „leült” a mérkőzés. A siófoki játékosok nagyon igyekeztek, nagy lelkesedéssel harcoltak az egyenlítésért, de a rengeteg technikai hiba és rossz átadás miatt nem tudtak helyzetet kialakítani.
A 85. percben egyenlített a Bányász. Magyar száguldott el a jobb szélen, kapu elé ívelt, a labda átszállt a gólra éhes siófoki belső csatárok feje fölött, Braun fölött is, de a játékos teljesen érthetetlen módon, kapus mozdulattal, magasan feje fülé emelt kézzel beleütött. Vitathatatlan 11-es! Magyar futott neki a büntetőnek és óriási erővel a kapu jobboldalába bombázott. 2-2
Mindkét csapat szakvezetése alaposan felkészülterre a találkozóra. A pécsiek a szokott, szívós, szervezett védekezésből gyors ellentámadásos játékukkal operáltak, Gellei Imre pedig teljesen átalakította védelmét. A Pécs két előretolt csatárát, Lovászt és Lehotát Palkovics, illetve Szabó fogta a saját 16-asuk előtt, gyakran követő emberfogással. A gyors, harcos Kolovics és a jól fejelő Aczél felváltva söprögetett, vagy előretörve segítette a támadójátékot. A pécsiek számára a lehető legrosszabb módon kezdődött a mérkőzés, mert a 6. percben, nagy védelmi hibából gólt kaptak. Emiatt változtatni kellett a taktikájukon, középpályásai kevesebb figyelmet fordíthattak a kapu őrzésére, a hátvédek támogatására. Előrébb kellett helyezkedniük, s az erőltetett támadójátékkal,t őlük szokatlan kockázatokat vállaltak. A rohamozás azonban most meghozta a gyümölcsét, mert két gyors találattal megsemmisítették a hazai reményeket, s ettől kezdve a saját játékukat játszva irányíthatták a mezőnymunkát. Biztos győztesnek látszottak, de amikor a hajrában Braun elvesztette a fejét, és talán ő sem tudta megmondani, hogyan és miért, átvette a kapus szerepét. A játék képe alapján igazságos eredmény született annak ellenére, hogy a mérkőzés nagy részébena Pécs játszott szervezettebben.
(Népsport, 1989. szept. 10.)
A kis Braun két nagy hibája
Húsz perc kellett ahhoz, hogy rátaláljon az igazi stílusára a PMSC. Az eltékozolt idő alatt vezetést szerzett a Siófok, mert a pécsiek addig nehézkesen mozogtak, a csúszós fiivön, a gyors embereik pedig nem jutottak területhez. Amikor már az első negyedóra múltán az időt kezdte el ölni a Siófok, a levegőben lógott, hogy erre ráfizethet. Lassan beindult a PMSC gépezete. Akkor már azt játszhatta, amit szeret és amit nagyon tud: a .szervezett védekezésből villámgyors és gólveszélyes ellentámadásokat vezetett. Kiütközött a siófoki védők lassúsága, darabossága, amit jól használtak ki a pécsiek. A PMSC sok apró szabálytalansággal tördelte szét a hazai próbálkozásokat. Már sokan elkönyvelték a pécsiek
győzelmét, amikor Braun durva hibája meghozta a siófoki egyenlítést. A PMSC a 2-1- es vezetése után, nagyon ráült az eredményre (a második játékrészben jóformán nem is lőtt kapura), ez megbosszulta magát. Pedig ezt a Siófokot legyőzhette volna.
A PMSC-ben Bodnár tartja jó formáját. Bódog magabiztosan rombolt középen. Braun két hibájából két gólt rúgott a Siófok. Kónya, Palaczky és Bérczy jól védekezett. Túri rengeteget futva, ügyesen osztogatott, Megyeri és Czéh ezúttal halványabb volt. A két ék nem villogott annyira, Lovászt le is cserélték.
A Siófokban Biró kapus mindkét gólban benne volt, őt nem lehet á jók között emlegetni. Zsadányit, Aczélt, Kolovicsot és a kétgólos Magyart viszont igen. (Dunántúli Napló, 1989. szept. 10.)
Mestermérleg:
Gellei Imre: — Jó iramú, eseményekben gazdag, változatos mérkőzést játszottunk a Péccsel. Jól kezdtünk, gyorsan megszereztük a vezetést, utána három perc alatt kaptunk két gólt és ezután csak óriási erőfeszítéssel sikerült itthon tartanunk az egy bajnoki pontot.
Garami József: — Nagyszerűen kezdett a Siófok, megszerezte a vezetést, mi pár perc alatt fordítottunk, azután az történt a pályán, amit mi elképzeltünk, de az utolsó percben egy elkerülhető hiba folytán nem tudtuk megszerezni a győzelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése