 |
| Tömegjelenet a csepeli kapu előtt (forrás: Dunántúli Napló, 1990. ápr. 9.) |
1990. április 7., Pécs, Újmecsekalja, NB I., 22. forduló. 4.000 néző.
Vezette: Németh L. (Szabó J. Bogyó).
Góllövők: Bérczy a 13., Megyeri a 32. percben.
Sárga lap: Gálhidi a 73., Kónya a 82. percben.
Szögletarány: 8:6 (4:3) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Braun, Palacz- ky — Megyeri, Túri (Czéh, a 28. percben), Bérczy - Nagy, Lovász (Gyurkity, a 75. percben), Lehota. Edző: Garami József.
Csepel: Vámos - Szabó, Tyukodi, Gálhidi, Vigh - Deutsch, Gombás, Horváth (Korjukov, a 77. percben) - Hamar (Kovács, a 46. percben), Stefanov, Jakab. Edző: Már János.
Krónika:
A meglévő mellé új mezreklámmal futottak ki a pályára a pécsiek, ezentúl a Pécsett megjelenő Új Dunántúli Naplót is hirdetik a trikójukon.
13. perc: Tuti balról jól pendített középre, Bérczy magasan felugorva, a kapust megelőzve, 6 méterről a léc alá fejelt. 1-0
18. perc: Túri elcsúszott — senki sem volt a közelébem —, megsérült, letámogatták a pályáról, rövidesen Czéh állt be a helyére.
23. perc: Nagy T. szögletét Márton nagy helyzetből fölé fejelte.
26. perc: Bérczy egyedül nyargalhatott Vámos kapuja felé, de rosszul vette át a labdát, emiatt erőtlen lövéssel fejezte be kecsegtető akcióját.
28. perc: Stefanov hatalmas közeli lövése a merészen kivetődő Bodnárról került szögletre. A sarokrúgást Jakab fejjel az ötösről a bal kapufa mellé továbbította.
31. perc: Deutsch elől Bodnár bátor kivetődéssel mentett, a testéről felpattant labdát a védők kivágták. 32. perc: Nagy T. ívert a jobb oldalon felfutó Megyeri elé. Tyukodi későn lépett ki, ezért nem volt les, Megyeri pedig 4 méterről, jobbról nagy gólt lőtt a jobb sarokba. 2-0
46. perc: Lovász jó átadást kapott Nagy T.-tól, a csatár nyolc méteres lövése a csepeli kapusról vágódott ki.
63. perc: Megyeri mindent elintézett, Lehotának már csak néhány lépésről a kapuba kellett volna pofoznia a labdát, ám a csatár a kapu fölé emelt.
70. perc: Kovács tízméteres lövését biztosan védte Bodnár.
73. perc: Gálhidi felvágta a kitörő Lovászt, amiért sárga lapot kapott. Az esetnél Lovász megsérült, le kellett cserélni.
82. perc: Kónya akasztotta Stefanovot, ez is sárga lapot ért.
 |
| Túrit támogatják le a sérülése után |
Nem volt egy pillanatig sem kétséges, hogy melyik csapat nyeri a mérkőzést. S ha esetleg kételkedett volna ebben valaki a nézők közül, azt a két viszonylag gyors hazai gól megnyugtathatta: ennek a mostani Csepelnek semmi keresnivalója sincs Pécsett. Még akkor sem, ha kihagyott az első félidőben két helyzetet. Csakhogy ugyanakkor a PMSClegalább hat lehetőséget puskázott el, miközben szerzett két gólt. A pécsieket az sem zavarta meg, hogy játékmesterük, Túri még 1-0- nál sérülés miatt kivált. Nagy T. és Megyeri, a két apró termetű középpályás kiválóan helyettesítette. Ragyogóan éltek a csúszós talajon, sokszor hozták helyzetbe társaikat, és ráadásul Megyeri még be is vette a csepeli kaput.
A második félidő a pécsiek sorozatos támadásai jegyében tett el, akkor már csak az volt a kérdés, hogy hány gólt rúg még a PMSC. Nem rúgott többet, pedig a helyzetei megvoltak hozzá, csak azok kimaradtak. .
Hosszú idő után ismét felszabadultan, időnként jól játszott a PMSC, amely még azt a luxust is megengedhette magának, hogy két gyors csatára, Lovász és Lehota nem volt éppen csúcsformában. Sokat mond még el a Csepelről, hogy a kapott gólok ellenére Vámos kapus volt a legjobb emberük. Németh Lajos játékvezető túlságosan is támaszkodott két partjelzője segítségére, emiatt még — beintésre — többször lest fújt, amikor szó sem volt arról. Ezzel egyértelműen a hazaiakat sújtotta.
Megyeri Károly: — Régen rúgtam már gólt, nagyon örülök, hogy most betaláltam. De még nagyobb öröm, hogy helyenként jó játékkal, akár nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna.
Túri Zsolt: — A nemrég műtött lábamban futás közben nyilallást éreztem. Remélem, nem komoly a sérülésem, nem kell sokat kihagynom.
Vámos János: — Nem voltunk olyan állapotban, hogy felvehettük volna a versenyt a gyorsabb, jobban játszó pécsiekkel. Először voltam kezdőember, s mivel 18 éves vagyok, egy év múlva már nem bocsátanám meg magamnak a kapott gólokat.
(Nemzeti Népsport, 1990. ápr. 8.)
 |
| Megyeri gólja (fotó: Dunántúli Napló, 1990. ápr. 8.) |
Közismert volt, hogy. a vendégek legnagyobb erénye a védekezés. Éppen ezért próbálták meg a hazaiak, hogy a pálya szélességében - a hátvédek mögé kerülve vagy a pálya hosszában mélyről indított pontos labdákkal lazítsák fel a szervezett kapu előtti falat. Talán ha nem olyan türelmetlenek a pécsiek, előbb juthattak volna vezetéshez, sőt szerezhettek volna tetemesebb előnyt.
Mindezek ellenére egyre jobban fölénybe kerültek és percenként dolgozták ki helyzeteiket, csakhogy nagyon hamar elfogyott a türelmük. Márpedig ezen a találkozón egy zavart, minden támadásra idegesen reagáló védőfallal találták magukat szemben a hazaiak. Éppen ezért nem lehetett véletlen, hogy a két legveszélyesebb pécsi csatár, Lovász és Lehota mögött a pálya állapotához különben is jobban alkalmazkodó középpályások vehették át a főszerepet, s ha jobban összpontosítanak, többször is betalálhattak volna a fiatal csepeli kapus hálójába.
Bodnárt nem nagyon tették próbára, amikor pedig ez mégis előfordult, akkor biztosan hárított. A hátvédsorban Márton és Palaczky rombolt és irányított meggyőzően. A csapat legeredményesebb része a legaktívabb középpályás sor volt. Nemcsak azért, mert Bérczy és Megyeri révén gólokat is szereztek, de a mérkőzésen valóban ők voltak a pálya urai. Ezen mérkőzést nyugodtan elkönyvelhetjük Megyeri és Nagy sikerének. Lovászra és Lehotára túl nagyon figyeltek, bár némi szerencsével - a partjelző „idegessége” ellenére is - betalálhattak volna a vendégek hálójába. (Dunántúli Napló, 1990. ápr. 8.)
Mestermérleg:
Garami József: — Eseménydús mérkőzés volt, amelyen főleg az első félidőben sok helyzetet dolgoztunk ki. Nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. Mindenképpen örülök a győzelemnek és a három pontnak.
Már János: — A Pécs jobb csapat, hazai pályán ezt érvényesíteni tudta. Voltak helyzeteink, de nem éltünk velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése