1990. március 3. Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 3-0 (0-0)

Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 3-0 (0-0)

Dzurják döntött
(fotó: Labdarúgás, 1990. március)

1990. március 3. Budapest, Üllői út. NB I., 17. forduló. 12.000 néző.

Vezette: Puhl (Roxin, Fekete).

Gólszerző: Dzurják a 65., Nagy Zs. a 73., Dzurják a 78. percben. 

Sárga lap: Lehota a 15., Vaszil a 23., Limperger a 82. percben. 

Szögletarány: 3:3 (3:2 a Ferencváros javára).

FTC: Józsa - Nagy E., Simon, Limperger, Keller — Szeíbert, Vaszil, Kincses — Nagy Zs., Dzurják, Fonnyadt.  Edző: Rákosi. Gyula.

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Palaczky — Megyeri, Bérczy, Nagy T. (Czérna, a 76. percben), Czéh (Gyurkity, a 76. percben) — Lovász, Lehota. Edző: Garami József. 

Krónika:

A mérkőzést megelőzően vehette át Dzurják József a Cooptourist Kupát Horváth Jenőtől, az utazási iroda vezérigazgatójától. Azzal érdemelte ki, hogy 1989-ben 23 góllal ő lett a Ferencváros házi gólkirálya. 

A kezdés előtt a jelenlévők egyperces néma felállással emlékeztek meg Kaszás Gáborról, a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt edzőről. 

11. perc: Kincses 20 éves lövése Bodnárról kipattant. A labdára rajtoló Braun és Dzurják egymást taszigálta, a csatár elesett, Puhl játékvezető pedig 11-est ítélt. Szeibert végezte el a büntetőt, úgy, hogy nagy erővel a lécet találta el. Minden pécsi játékos a szerencsét ünnepelte, egyedül Lehota foglalkozott a játékvezetővel, aki sárga lappal hallgattatta el. Még a Fradi szurkolók közül is sokan elismerték, hogy a sors igazságot szolgáltatott. Dzurjákot ugyanis nem érte olyan sérelem, amelyért büntető járt volna. Egyébként szombati számunkban Bodnár elmondta, hogy felkészült Szeibert 11-esére, tudja, hogy a középpályás mindig a kapura lövi azt. Ezt nyilván viccnek szánta, bár aligha hitte, hogy a poén bejön... 23. perc: Vaszil a felezővonalnál elkaszálta a mellette elhúzó Mártont, s ezzel ő is kiérdemelt egy sárga lapot. 

39. perc: Kavarodás után Czéh 10 m-ről rúgta meg a labdát, amely a gólvonalnál álló Kellerről pattant vissza. 

A félidőnél jóval izgalmasabb volt a szünet. Először két szurkoló éles párbaját élvezték a nézők, ám akinek ez sem volt elég, az végignézhette, hogy az egyik szektorból hogyan kergették ki a hazai szurkolók a pécsieket. A rendezők csak akkor értek oda, amikor a pécsiek már biztonságba kerültek. Amikor pedig felállt a két csapat, a második félidő kezdéséhez és Bodnár elfoglalta a helyét a kapuban, a lelátóról papírszalagok tucatjával és néhány petárdával „kedveskedtek” neki. A kapus jelezte, így nem vállalja a védést, és csak a játékvezető rábeszélésére gondolta meg magát. 

65. perc: Vaszil a jobb oldalon tört előre, majd Dzurjákhoz adott. A középcsatár futás közben nagyszerűen vette át a labdát, majd 15 m-ről a jobb alsó sarokba küldte. 1-0 

Dzurják valóban jelenség. Iparkodott, időnként jókait birkózott Braunnal, de valójában semmit sem adott hozzá csapata játékához. Igaz, ezzel nem is tett kevesebbet társai zöménél, de szinte csak az tudta, hogy a pályán van, aki még emlékezett a villanyújságra kiírt összeállításra. A csatár azonban ragaszkodott is a villanyújsághoz, és szemvillanás alatt elintézte, hogy a mérkőzés végéig ott ragyogjon a neve. 

73. perc: Dzurják nagyszerűen ugratta ki középen Kincsest. A középpályás 15 m-es lövésében a kifutó Bodnár kifelé vetődött, ám a felperdülő labdára a nagy lendülettel érkező Nagy Zs. csapott rá és 4 m-ről az üres kapuba vágta. 2-0 

78. perc: Szeibert a jobbösszekötő helyén lesen álló Dzurjákhoz adott, aki észrevette, hogy Bodnár kiindul elé, és 12 m-ről, a kapus mellett, ügyesen a háló jobb oldalába emelte a labdát. 3-0 

82. perc: Limperger buktatta az előretörő Czérnát a hazai 16-os előtt, Puhl az ő kedvéért elővette a sárga lapot. 

Szeibert kapufán csattant tizenegyese
(Nemzeti Népsport, 1990. március 5.)

A rangadó elmaradt, láthattunk helyette egy átlagos, zömében unalmas magyar bajnoki mérkőzést. A Ferencváros az első pillanattól megpróbálta irányítani a játékot, a pécsiek viszont már a középpályán arra kényszerítették a házigazdákat, hogy visszafogják lendületüket, így aztán a labda többet mozgott oldalra, mint előre, és a csatárok csak elvétve találkoztak vele. A PMSC védekezésben a tőle megszokott jó teljesítményt nyújtotta a hajráig, ám elmaradtak híresen veszélyes ellentámadásai. Szemlátomást nem is törte magát különösen azért, hogy bajt keverjen a Ferencváros kapuja előtt. Úgy tűnt, a találkozó a pécsiek elképzelésének megfelelően, gól nélkülér véget, amikor Dzurják kihasználta Braun megingását és vezetést szerzett. A góltól a házigazdák szárnyakat kaptak, a vendégek pedig összeroppantak és a zöldek a feltámadó Dzurják vezérletével — az eredményt nézve — fölényesen győztek. 

El kell ismerni, a csapatok akarására, a küzdőszellemre nem lehet panaszkodni, de ami a színvonalat illeti, a mérkőzés csak az utolsó húsz perc eseményeinek köszönheti az átlagos minősítést.

Szeibert György: — Szerintem jól rúgtam a 11-est, de az erős szél meglökte a labdát, így került az a kapufára. Legközelebb biztosan nem hibázom el. 

Dzurják József: — Nagyon készültem a mérkőzésre, éreztem, jó formában vagyok. Az első félidőben ennek ellenére nemigen ment a játék, de tudtam, hogy több van bennem. Feldobott, hogy a közönség nem kezdett ki. 

Bodnár László: — Nem először kaptunk a Fradi ellen jogtalan 11-est. A második félidőben többször megfordult a fejemben, hogy lejövök a pályáról. Már nem vagyok fiatal játékos, de ilyen minősíthetetlenül viselkedő közönség előtt még nem játszottam. Ha vidéken történik mindez, alighanem a játékvezető idő előtt lefújja a mérkőzést. 

Albert Flórián, a Ferencváros szakosztály-igazgatója: — Véleményem szerint jól játszott a csapat. Egyébként sokszor nem tetszett a Népsport hírverése a fordulókra, most azonban a Nemzetinépi Sportot öröm volt olvasni. 

Nagy Béla, a Ferencváros propagandistája: — Szerencsére sikerült a tavaszi rajt. Ha már megkérdeztek, hadd mondjam el, hogy mint sporttörténész örülök, hogy ismét van Nemzeti Sport. (Nemzeti Népsport, 1990. márc. 4.)

Az történt az első játékrészben a pályán, amit a pécsiek jó előre elterveztek. A 6-8 perc hazai mezőnyfölény után rövid időre átvette a kezdeményezést a vendégcsapat, ami elég is lett volna ahhoz, hogy a ferencvárosiak elkedvetlenedjenek. Puhl azonban közbelépett... Nemhiába tartottak a pécsiek a mérkőzés előtt az eddig is jórészt „szinészi” ambicióiról ismert, fiatal játékvezetőtől. Puhl amint tehette, főszereplővé lépett elő: A 11-es megítélésével a publikum kedvére tett. Az elhibázott büntető után altatásra rendezkedtek be Megyeriék - sikerrel. 

A második félidő gyökeres változást hozott. A hazaiak kapujuk elé szorították a piros-feketéket. Volt ilyen már máskor is, a vendégvédök viszont ez alkalommal nem tudták kibekkelni az első rohamokat, ráadásul a hazai csatársor a második félidőben hibázni sem tudott. A játék képe alapján az FTC győzelme - a második félidei teljesítménye miatt - teljesen megérdemelt. 

A pécsieknél Bodnár a gólokról nemigen tehetett, ezzel szemben több jó védése is volt. Kónyát a második játékrészben Fonnyadt többször is megforgatta, s ebben a játékrészben Márton és Braun is betlizett. A középpályás sor az első félidőben helytállt, a másodikban viszont sokszor átjátszották. A csatársor? Nemigen lehetett észrevenni őket... 

Az FTC-ben Kincses, Dzurják, Limperger és Nagy Zs. teljesítménye emelkedett az átlag fölé. (Dunántúli Napló, 1990. március 4.)

Mestermérleg:

Rákosi Gyula: — Gratulálok valamennyi játékosunknak. Már a felkészülés alatt lehetett érezni, hogy a csapat többet akar, mint eddig. Egy nagyon jól védekező Pécs ellen megérdemelten nyertünk. Remélem, a folytatás nem olyan lesz, mint ősszel volt a jórajt után. Kell a siker a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak is. 

Garami József: — Változatos mérkőzésen néhány játékosom váratlanul megzavarodott az utolsó húsz percben, és ekkor óriási egyéni hibákat követtünk el. Ez döntött a Ferencváros javára. Mindezt azért is sajnálom, mert a csapat jól, nyugodtan játszott, a hibáknak nem volt előzményük.