![]() |
Lehota csak egy félidőt játszott (fotó: Dunántúli Napló, 1989. aug. 4.) |
1989. augusztus 3. Pécs, Újmecsekalja. Edzőmérkőzés, 100 néző.
Vezette: Balajti.
Góllövő: Skrublics 40'.
PMSC: Bodnár (Kovácsevics) — Kónya (Tomka), Márton, Bódog, Palaczky — Megyeri (Szabó), Túri, Bérczy, Czéh (Vén) — Lovász, Lehota, (Czérna).
Nagykanizsa: Csáki — Miklós, Kepe, Iványi —• Hegedűs, Martinkovics (Horváth), Vidos, Zrínyi, Bocz (Muzsi) — Skublics, Fuisz.
Bodnár a kapuból „kiénekelhette” magát, vagyis kedvére irányíthatta szóban társait, mivelhogy védenivalója nem akadt — egészen a 40. percig. Akkor az első nagykanizsai kapuralövésből — a pécsi kapus közreműködésével is — megszerezték a vezetést o vendégek. Ilyen a futball, addig végig a PMSC támadott, de csak helyzetekig jutott, onnét azonban túlkomplikált.
A szünet után a frissen beállt Czérna lett a középhátvéd, Márton előre ment feledtetni Lehotát, ebből azonban semmi sem lett. Feljavult a Nagykanizsa, játékosai még „kötényeket” is osztogattak, ugyanakkor a PMSC viszont csak szenvedett. A kanizsaiak minden akciója a balszélen futott, Fujsz gyorsaságát jól kamatoztatták. A piros-feketék kevés mozgással és körömpasszokkal próbálkoztak, támadásaik ezért eleve halálra voltak ítélve. Ezek után nem is lehetett más a végeredmény, mint, az ami a félidőben volt. A PMSC- szunkolók vigasza az marad, hogy ennél csak jobb lehet a bajnokságban.
(Dunántúli Napló, 1989. aug. 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése