 |
| Bérczy: győztes gól a hajrában (fotó: Dunántúli Napló, 1989. okt. 15.) |
1989. október 14. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 10. forduló. 5.000 néző.
Vezette: Lázin (Hartmann, Kovács I. L.).
Góllövő: Bérczy a 94. percben.
Sárga lap: Bódog a 4., Lovász a 82., Palaczky a 65.,Szekeres a 90., Szalma a 95. percben.
Szögletarány: 11:2 (8:1) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár — Bérczy, Márton (Tomka, a 88. percben), Bódog - Kónya, Megyeri, Túri, Czéh, Palaczky - Lovász, Lehota (Nagy T., a 67. percben). Edző: Garami József.
Tatabánya: Kiss - Udvardi, Lakatos, Szalma - P. Nagy, Lázár, Váczi (Ifjú, a 85. percben), Dobesch, Dotmonics - Páli (Kanyok, az 57. percben), Szekeres. Edző: Szentmihályi Antal.
Krónika:
Hamar megszerezhette volna a vezetést a PMSC, a 9. percben ugyanis 11-est hibázott. Czéh ívelt be balról, Túrit a 16-oson belüf Váczi hátulról meglökte. A játékvezető 11-est adott, amit Túri a jobb alsó sarokra lőtt, Kiss azonban szögletre ütötte.
(Nem az első eset, hogy Túri kihagy egy 11-est. Valahogy érezni lehetett, hogy ez sem fog bemenni, ugyanis szinte álló helyzetből, túlságosan is lezserül végezte a büntetőt. Nem is lehetett más,, mint hogy elhibázza.)
Sorrendben Megyeri, Palaczky, Lovász, Bérczy, megint Lovász és Bódog kísérletezett gólszerzéssel, azonban ez egyiküknek sem sikerült. Majdnem felbillent a pálya, akkora mezőnyfölényben volt a PMSC, mégis majdnem a Tatabánya jutott vezetéshez. A 37. percben Lázár átadásával Szekeres kilépett, elfektette Bodnárt is, de 10 méterről erőtlenül gurított az üres kapura, és a visszafutó Bérczy a gólvonal előtt menteni tudott. A 41. peroben Bódog „odavágott" Váczinak, amiért sárga lappal büntették.
A szünet után az 57. percben megint Szekeres kellemetlenkedett, Bodnárnak kellett kifutni és lábbal védenie. Lovászt lerántották az alapvonal közelében, Lázin azonban továbbot intett. Lovász reklamálásért, Palaczky pedig Kanyok felvágásáért köpött sárga lapot. Kezdett kicsúszni a mérkőzés a játékvezető kezéből, a labda helyett egyre inkább egymást rugdosták a játékosok. A 67. percben Garami lecserélte Lehotát, amiért a közönség kifütyülte a pécsi szakvezetőt.
(Zúgott a „Szép volt Leó!" Lehota lecserélésekor.)
Lehota: — Már éppen kezdett menni a játék. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a pálya szélén a 11-es táblát láttam a magasba emelkedni. Szerintem jól játszottam és volt még bennem tartalék is.)
Túri próbálkozott sikertelenül 20 méterről, odaát P. Nagy beívelését Szekeres az ötösről majdnem befejelte. A vége felé Márton megsérült — Lázár szabálytalankodott ellene -, letámogatták a pályáról.
(A lelújás után megtudtuk: az Achilles-ina húzódott meg, legalább egy hetet ki kell hagynia.)
Szekeres szabálytalankodott Tomka ellen, sárga lap lett a „jutalma”.
Már a 94. percben jóit az idő, amikor belőtte a győztes gólt a PMSC. Túri iveit be jobbra szabadrúgást, és az 5-ösről felugró Bérczy a jobb alsó sarokba fejelt (1-0).
(Lázin többször is bemutatta, hogy hosszabbit, ezért tartott ilyen sokáig a találkozó. Sőt, a gól után még mindig nem volt vége.)
Kiss kapus előrefutva akart kiegyenlíteni, de nem találkozott a labdával.
Szalma páros lábbal, derékmagasságban rúgta meg a 95. percben Megyerit — sárga lapot mutatott fel a tatabányai játékosnak Lázin, a pécsi futballisták pedig kis híján megverték Szalmát, összesen 95 percnyi játék után végül is véget ért a találkozó - botrányos körülmények közepette.
(A mérkőzés után az öltözőfolyosón Sárosi Ferenc a Tatabánya ügyvezető elnöke bejelentette, hogy a bányász csapat megóvja a meccset. Az óvás okaként azt hozta lel, hogy Kiss kapust többször is pénztárgép-szalaggal megdobták a lelátóról, és a klubelnök szerint indokolatlan volt ennyit hosszabbítani a játékvezetőnek.)
Ilyen meccset 20 évenként, ha egyszer lát az ember. Sajnos, ez a megállapítás nem a játékra vonatkozik. Hanem arra, ami a találkozón történt, csak sajnos ennek semmi köze nem volt a focihoz. Inkább pankrációnak lehetne nevezni...
Bármennyire is az ellenkezőjét nyilatkozta a lefújás után a PMSC edzője, csapata végig szenvedett. Hiába jutott helyzetekhez, még a 11-est se tudta berúgni. Az, hogy mégis nyert, nevezhető a győzniaka- rás diadalának, de akár óriási szerencsének is. Bármenynyire is fájó kijelenteni, a Tatabánya nem érdemelt vereséget, még akkor sem, ha már az első félidőben elkezdte húzni az időt. A pécsiek sok hibával játszottak, ha nem tart 95 percig a meccs, nem is gyűrték volna le a vendégeket. De egyszer lehet szerencséje a PMSC-nek is ...
Ideges hangulatú, a végén botrányos jelenetekkel bőven tarkított mérkőzés volt. Még szerencse, hogy tömegverekedés nélkül ért véget, ami nem Lázin játékvezető érdeme. A végén nem sok hiányzott ahhoz, hogy a tatabányai játékosok, vezetők inzultálják a bírót ...
A PMSC-ben Bodnárnak Szekeres okozott sok gondot, de a pécsi kapus jól őrizte a hálóját. Bérczy volt a mezőny legjobbja. Semlegesítette Szekerest, és még győztes gólra is futotta az erejéből. Nem sokkal marad el mögötte Bódog, kár hogy a fiatal játékos néha nagyon durva eszközökhöz folyamodott. Ezúttal a középpályás sor nem sokat ért. Czéh sok labdát eladott, sokat a kapu mögé iveit, kimondottan gyatrán focizott. Túri kihagyott egy 11-est, és rengetegszer rájátszott, hogy szabálytalankodtak ellene. Ment-ment előre Lovász, ám veszélyt nem jelentett az ellenfél kapujára. Nem volt jó Lehota sem, azonban annyira nem futbalozott rosszul, hogy őt cseréljék le. Ezt a PMSC- ből többen sokkal jobban megérdemelték volna.
A Tatabányában Kiss hiba nélkül védett, Udvardi és Lakatos is jól rombolt, rajtuk kívül Szekeres vétette magát észre. (Dunántúli Napló, 1989. okt. 15.)
Mestermérleg:
Garami József: - Az első perctől kezdve jól küzdött a csapatunk. Hetven percen át jól is játszottunk. Több gólhelyzetet kialakítottunk, ezeket azonban sajnos nem tudtuk értékesíteni. Ezért a csapat nem érdemelte meg a második félidőben a nézőktől kapott kritikát, hiszen mindent megtett a győzelemért. A szünetben mondtam, hogy ha továbbra is így játszunk, akkor a 90. percben szerezzük meg a győztes gólt.
Szentmihályi Antal: - Ez a rendezvény a játékvezető közreműködésével együtt a magyar labdarúgás szégyenfoltja.
Frissítés: ÓVOTT A TATABÁNYA.
Megóvta a PMSC elleni október 14-én lejátszott bajnoki labdarúgó-mérkőzést a Tatabánya. Az indok: a találkozó utolsó húsz percében a nézők folyamatosan papírtekercseket dobáltak a pályára és ezzel zavarták Kiss kapust. Az MLSZ fegyelmi bizottsága október 31-én tárgyalja az óvást. (Népsport, 1989. okt. 21.)
 |
| Papírszalagok, mint óvási alap (fotó: Dunántúli Napló, 1989. nov. 1.) |
a PMSC-Tatabánya mérkőzéssel kapcsolatban benyújtott tatabányai óvást. A tegnap délutáni meghallgatás után az MLSZ fegyelmi bizottsága elutasította ezt. Az indoklás szerint a mérkőzésen nem történt olyan rendbontás, mely miatt a játékvezetőnek félbe kellett volna szakítania a mérkőzést, így a bizottság a pályán elért eredményt hagyta jóvá. A Tatabánya az ítélet ellen nyolc napon belül fellebbezhet, s mint megtudtuk, a „felperes" még gondolkodik ezen.
Úgy véljük - s nem csupán lokálpatriotizmusunk miatt -, az MLSZ ezúttal helyesen döntött, hiszen ha például a Ferencváros hazai mérkőzéseit nézzük, szinte hétről hétre előfordulnak a PMSC- Tatabánya meccsen történtekhez hasonló esetek; Legutóbb ráadásul pont a Tatabánya volt az FTC ellenfele, s azon a mérkőzésen is kitört a botrány, félbe is kellett szakítani a játékot egy időre. Igaz, a tatabányaiak ezen a mérkőzésen nyerni tudtak, talán ezért is maradt el az óvás ... Pécsett ezzel szemben veszítettek. Most már papíron is, nemcsak a pályán. (Felvételünkön a PMSC-Tatabánya mérkőzés egyik jelenete látható.)
(Dunántúli Napló, 1989. nov. 1.)
(Dunántúli Napló, 1989. nov. 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése