1990. május 26. Pécsi MSC - Szombathelyi Haladás VSE 4-1 (2-1)

Pécsi MSC - Szombathelyi Haladás VSE 4-1 (2-1)

Lovász: gól
(Dunántúli Napló, 1990. május 27.)

1990. május 26. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 30. forduló. 6.000 néző.

Vezette: Nagy L. (Plasck, Kovács II L.).

Gólszerző: Lovász a 11., Bérczy a 32., Illés a 45., Tomka a 62., Nagy T. a 72. percben. 

Sárga lap: Bognár a 9., Kónya az 56. percben. 

Szögletarány: 7:2 (5:1) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár (Kovácsevics, a 90. pereben) - Kónya, Márton, Czérna — Tomka, Megyeri (Hánzs, a 81. percben), Nagy T., Bérczy, Palaczky - Lovász, Léhota. Edző: Garami József. 

Haladás: Kutasi — Végh, Mikos, Jagodics, Görög — Szalay (Tóth, a 62. percben), Bognár, Illés, Marton — Csertői, Schäffer (Berbás, a 70. perében). Edző: Gunyhó Ferenc.

Krónika:

 9. perc: Bognár könyökkel hasba vágta Mártont A pécsi akció tovább futott, majd amikor véget ért, Nagy L. sárga lapot mutatott fel a szabálytalankodó szombathelyi játékosnak. 

11. perc: Tomka partdobását Márton kapta, az alapvonal közeléből, jobbról beadott Lovász pedig Kutasit megelőzve, közelről a hálóba pofozta a labdát. 1-0 

22. perc: Lovász került helyzetbe, kilencméteres lövését azonban a szombathelyi kapus hárította. 

25. perc: Nagy T. szöktette Palaczkyt, ő nyolc méterről lőtt, Kutasi ismét jól védett. Nem hagyta lélegzethez jutni ellenfelét a PMSC, egymás után dolgozta ki helyzeteit, a Haladás alig ment át a félpályán. 

32. perc: Lovász átadásával Bérczy kilépett bal oldalon a védők közül, aztán nehéz szögből, az ötös tájékáról a túlsó, bal alsó sarokba bombázott. 2-0 

45. perc: Csertői jó ütemű labdájával Illés meglódult, aztán nyolc méterről, Bodnár mellett, a bal alsó sarokba gurított. 2-1 

53. perc: Illés beadásánál Szalay lábán felpattant a labda, Csertői pedig nem jutott lövéshez, ezzel felszabadult a pécsi kapu. 

56. perc: Kónya csúnyán lebirkózta Csertőit, amiért sárga lapot kapott. 

62. perc: Palaczky balról bekanyarított, a védők azzal voltak elfoglalva, hogy Bérczyt ráncigálják, a felpattant labdára Tomka berobbant és az ötösről a jobb alsó sarokba fejelt. 3-1 

72. perc: Nagy T. 22 méterről óriási lövést küldött a léc alá. Kutasi elkésett a beavatkozással. 4-1 

89. perc: Lovász beadását Hanzs közelről, nagy helyzetből az égbe lőtte. 

Kutasi Lovász elől szerzi meg a labdát
(Dunántúli Napló, 1990. május 28.)

A Mecsekalján búcsút rendeztek

Majdnem egy félidőnát iskolajátékot mutatottbe a PMSC, a Haladás teljesen alárendelt szerepet játszott. Ekkor helyzeteik alapján a két gólon kívül még többet szerezhettek volna a pécsiek. A 45. percben az első szombathelyi kapuralövésből elért vendéggól negyedórára megváltoztatta a játék képét. Feljöttek az addig hitehagyott vasiak és védekezésre kényszerítették a PMSC-t. Ezzel azonban el is lőtték puskaporukat, mert kiszabadult egyszer a szorításból a pécsi csapat, és egy kontrából elért góllal szertefoszlatták a vendégek pontszerzési reményeit. 

Utána már feladta a szombathelyi együttes a mérkőzést, egymást érték a gólveszélyes pécsi támadások. A vasiak örülhetnek, hogy négy kapott góllal megúszták. Egy rövid időszakot leszámítva, a PMSC jól éseredményesen játszott, minden tekintetben felülmúlta ellenfelét. 

A Haladás jóformán csak egyszer lőtt kapura, igaz, abból gól is született. Ennél többre nem tellett a vasiak erejéből, talán nem is hitték el, hogy pontot szerezhetnek a Mecsekalján. A pécsiek szépen búcsúztak a közönségtől, lelkes szurkolóik hosszasan éltették a lefújásután a hazai játékosokat a kitűnő teljesítmény jutalmaként. A szombathelyiek viszont magukba roskadva, szótlanul ültek az öltözőben.

Márton Gábor: — Nagyot hajtottunk, nagyobb gólkülönbséggel is nyerhettünk volna. Bennünk volt a harmadik hely. 

Tomka János: — Életem 25. NB I-es mérkőzésén sikerült az első NB I-es gólomat elérnem. 

Illés Béla: — Nagy védelmi hibákból kaptuk agólokat. NB I-es csapat ilyeneket nem kaphat. A gólom, mint írott malaszt... (Nemzeti Népsport, 1990. május 27.)

Kutasi, a vendégek kapusa öklözi ki a labdát
(Dunántúli Napló, 1990. május 27.)

Így is gratulálunk!

C’est la vie - ilyen az élet. Ugyan kit érdekelt a mérkőzés után, hogy a PMSC a bajnokság egyik legjobb teljesítményét nyújtva biztosan fektette kétvállra ellenfelét? Ugyan kinek volt utólag fontos, hogy a középpályások és a csatárok ezúttal azt nyújtották, amit mindig is várnak tőlük, s hogy a bekapott gólon kívül a védelem úgyszólván egyetlen hibát sem vétett. Szombat délután az újmecsekaljai stadionban lévők nemcsak a pécsi eredményre figyeltek, legalább ilyen fontos volt az is, hogy az Üllői úton mi történik éppen. 

Lehetne most azon keseregni, hogy az utolsó tíz percben jobban kellett volna koncentrálniuk a pécsi csatároknak, vagy, hogy Illés góljánál annak hárítására is lett volna esély - dehát minek? Így történt, ahogy történt, változtatni már úgysem lehet a dolgokon. Az az egy hiányzó gólocska a bajnokság során bármikor megszerezhető lett volna - s ez mégsem sikerült. 

Jó mérkőzés volt, szép játékot, gólokat láttunk. A kupaszereplés lehetősége adott továbbra is, hiszen az MK-ban június 6-án a gyengécske Honvéd lesz az ellenfél. Bízzunk benne, hogy a KEK sikerül ... 
(Dunántúli Napló, 1990. május 27.)

Mestermérleg:

Garami József: — Gratulálok a csapat egész évi szerepléséhez. Jól játszottunk. Egyébként a mérkőzés előtt téma volt a négygólos különbség, nem akartuk a véletlenre bízni a dolgot, mégis így történt. Mi azt hittük, egy időben lesz vége a két meccsnek, de mint kiderült, az Üllői úton később is kezdték a második félidőt, ráadásul a játékvezető egy időre le is fújta a meccset. Hogy ezek a dolgok miért történtek, azt nem nekem kell megmondanom . . . Amikor beértünk az öltözőbe, a játékosok nagyon örültek az eredménynek, s a jó játéknak, aztán amikor bejött valaki egy rádióval, s mondta, hogy a Vasas kiegyenlített - hát mit mondjak? . . . Kicsit szomorúak voltak a fiúk. Mindannyian úgy érezték, hogy ez a harmadik hely inkább minket illetett volna. 

— A Magyar Kupa döntőjéig mi lesz a program? 

- Tíz napunk van a döntőig. Az utóbbi időben annyira sűrűn követték egymást a mérkőzések, hogy nem volt időnk gyakorolni. Most ezt fogjuk tenni. S persze teljes qrővel készülünk, mindenki nagyon szeretné, ha elindulhatnánk a KEK-ben. Szerencsére a Honvédnek, ellenfelünknek, az osztályozok plusz terhet jelentenek - talán ennyivel köny- nyebb lesz a dolgunk. Június 

6-ig, a tatabányai döntőig tehát nem ünnepiünk, azután viszont szeretnénk — remélhetőleg minden okunk meg is lesz rá . . 

Gunyhó Ferenc: — Jól játszott a PMSC, megérdemelten nyert.