![]() |
Népsport másnapi címlapkivágása |
1989. november 4. Budapest, Fáy utca. NB I., 13. forduló. 4.000 néző.
Vezette: Puhl (Molnár, Varga J).
Gólszerző: Bódog a 40. percben.
Sárga lap: Bódog a 11., Teodoru a 70. percben.
Szögletarány: 5:4 (4:2) a PMSC javára.
![]() |
Bódog Tamás |
Vasas: Andrusch — Pecha, Zentai, Kecskés, Gubucz — Geress, Schmidt, (Zilahi, az 57. percben), Galaschek — Zircher (Nyúl, a szünetben), Zvara, Teodoru. Edző: Mészöly Kálmán.
(Nyilatkozatcsokrot gyűjtöttünk a mérkőzés előtt.
Bicskei Bertalan szövetségi kapitány: érdekes mérkőzésnek ígérkezik. A Vasasnak erőteljesen támadnia kell, hogy nyerjen, ez pedig a Pécsnek kedvez, mert nagyon ért a kontrákhoz.
Garami József, a PMSC edzője így fogalmazott: Lendületes fiatal csapatunk jó a győzelemre a Fáy utcában is.
Mészöly Kálmán, a Vasas szakvezetője szerint: Nagyon jó a Pécs, mi eléggé tartalékosak vagyunk, ettől függetlenül bízom a sikerben.
A mérkőzés egyperces megemlékezéssel kezdődött, a napokban hunyt el Pálos József, a Vasas egykori játékosa, majd a serdülök lelkes nevelője.)
![]() |
Andrusch szedi le a labdát Lehota elől (Dunántúli Napló, 1989. nov. 5.) |
A 8. perc hozta az első izgalmat, pécsi támadás végén Túri lőtt kapura, a gólvonalon álló Lovász beletette lábát a labda útjába és az róla pattant a kapu jobb oldalába. A játékvezető jelezte, hogy lesnek látta a helyzetet, s szabadrúgást ítélt a Vasas javára a gólvonalról.
A 12. perc hozta az első sárga lapot, ezt Bódog érdemelte ki, mert felvágta Schmidtet. Ebben a játékrészben mindkét oldalon inkább csak a szögletek jelentettek némi veszélyt a kapukra. A Pécs minden tekintetben veszélyesebb volt a hazaiaknál.
A 40. perc hozta a gólt. Túri a jobb oldalon ívelte be szögletből a labdát, Bódog 1 méterről nyugodtan fejelhetett a jobbalsó sarokba, a Vasas-védőkcsak nézték az egészet. 0-1
A félidő hajrájában még Lovásznak volt egy veszélyes fejese, ám azt Andrusch lefülelte.
![]() |
Bodnár a kapuelőtér ura (Népsport, 1989. nov. 5., címlapfotó) |
Az 55. percben cserélt a Vasas. Mohammed Ziai iráni játékos lépett a pályára Schmidt helyett a Vasas színeiben, a szakállas vendégfutballista fél éve van már a Fáy utcában és most kapott először bizonyítási lehetőséget.
A 64. percben történt ismét egy említésre méltó esemény. Túri átadásából Lehota úgy találta el 11 méterről, a jobb kapufa belső élét, hogya labda onnan kifelé perdült és a Vasas-védők felszabadítottak. Röviddel utána Zvara egy beívelt labdára együtt ugrott fel Bodnárral, és közben beletalpalt a vendégek kapusába a 11-es pont tájékán. Bodnárt ápolni kellett. Teodoru hívta felmagára a figyelmet a 70. percben, ekkor sárga lapot kapott, mert leterítette Palaczkyt. A Vasas erőlködött, a vendégek ellentámadásai veszélyesebbek voltak.
A 83. percben Nagy előtt nyílott lehetőség, de Andrusch kitessékelte szögletre lövését.
A 90. perc hozott még egy csattanót, mégpedig egyszöglet után Kecskés jóvoltából, a középpályás 10 méterről a jobb kapufát találtatelibe.
Két derűlátó edzővel váltottunk szót a mérkőzés elején, s erről fentebb már írtunk. Garami nyerte meg a nyilatkozatcsatát, ami azt jelenti, hogy neki lett végül is igaza, és három ponttal gazdagodott a PMSC.
A vendég együttes végig tervszerűbben, taktikusabban, gyorsabban és harcosabban játszott ellenfelénél. A Pécs három hátvédet tartott Bodnár előtt, az általában szélsőhátvédet játszó Kónyát és Palaczkyt is a középpályára vezényelte az edző, Czéh pedig amolyan hátravont középcsatárt játszott. A Pécs ezzel azt érte el, hogy kevés embert állomásoztattak hátul, többet a középpályán é sezzel átvette az első perctől a játék irányítását.
A Vasasra nem lehet ráfogni, hogy nem akart, nem küzdött, ám ez a górcsős akarás nem sok eredményt hozott. Inkább a sok oldal- és visszafelé adogatásban, a rengeteg hibában csúcsosodott ki.

Csak a gólkülönbség volt kérdéses
Nagy kedvvel játszott a PMSC és nem is maradt el az eredménye ennek. A Vasas csak az első pár percben volt méltó ellenfele a vendégcsapatnak, utána az történt a pályán, amit a PMSC akart. Hiába számítottak a hazaiak arra, hogy a Pécs szokásához híven átengedi a kezdeményezést, a piros-feketék ezúttal nem kontrára játszottak, inkább maguk vették kezükbe a játék irányítását. Az első félidőben szerzett gól megnyugtatta Megyeriéket, s a második játékrészben csak az volt a kérdés, hogy milyen arányban nyerik a találkozót.
Bodnárnak túl sok dolga nem volt, de amikor kellett, helyén volt. A védelem stabilan állt a lábán, ebben a csapatrészben volt található a mérkőzés legjobbja, Bódog is. A fiatal fiú játéka (gólján kívül is) kellemes benyomást keltett. A középpályán szintén mindenki megtette a magáét, leginkább Megyeri játéka tetszett. A csatársorban Czéh még nem találta meg hetekkel ezelőtti önmagát, de játéka már bizakodásra ad okot. Lovász és Lehota rengeteget dolgozott, kár, hogy ezúttal gólra nem futotta erejükből.
A Vasasból csupán Zentai és időnként Zvara játéka emelkedett az átlag fölé. (Dunántúli NApló, 1989. november 5.)
Mestermrérleg:
Mészöly Kálmán: — Erre a teljesítményre semmiféle magyarázat nincs! Ennyire lélektelen játékra tartalékos voltunk sem lehet mentség!
Garami József: — A mérkőzés elején bizonytalanul kezdtünk, majd megnyugodott a csapat és több gólhelyzetet alakítottunk ki, melyből csak egyet sikerült értékesíteni. Így maradt izgalom a mérkőzés végére, de összességében úgy érzem, megérdemelten nyertünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése