1989. október 4. Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (1-0)

Bérczy, a pécsi gólszerző és Gregor
(fotó: Labdarúgás folyóirat)

Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (1-0)

1989. október 4. Budapest, Kispest, Bozsik-stadion. NB I., 9. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Győri (Szabó J., Bogyó).

Góllövők: Sass a 7., Bérczy az 55. percben. 

Sárga lap: Cseh az 50., Pisont a 64., Nagy L. a 76. percben. 

Szögletarány: 10:6 (4:1) a PMSC javára.

Bp. Honvéd: Disztl P. - Satlai, Ács, Csuhay, Nagy S. - Fodor, Sikesdi, Cseh, Sass (Pisont, a 20. percben) - Füle (Szijjártó, a 65. percben), Gregor. Edző: Both József. 

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Bódog, Palaczky - Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh - Lovász, Lehota (Nagy T., a 65. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

Az első helyzetet Cseh hagyta ki a pécsi kapu előtt, rosszul találta el a labdát, aztán jött a gól a 7. percben. Gregor ment el a jobb oldalon, Bérczy fölött átszállt alabda, Füle is elhibázta, érkezett viszont Sass, és öt méterről a jobb sarokba helyezett. 1-0 

Bátrabbá vált a Pécs, Túri jó cselekkel tört kapura, Disztl azonban hárította 16 méteres lövését.

A 18. percben jobb oldali beadás után a kapu torkában Sass elesett, majd az alapvonalon túlra vánszorgott. Előkerült a hordágy is, és nem tudta folytatni ajátékot. Az öltözőben megkérdeztük a válogatott középpályást. — Fodor adott jó labdát középre, meg akartam előzni a rám támadó hátvédet, s akkor szúró fájdalmat éreztem a bal bokámban— felelte. — Nem hiszem, hogy bárki is hozzám ért volna. Sajnos, az MTK ellen rúgást kaptam, és azt érzem most újra. A spanyolok ellen, remélem, már ott lehetek a keretben. A szünetben az első orvosi diagnózis az volt, hogy Sassnak bal oldali külső szalagszakadása van, de ezt a röntgennek is meg kel lerősítenie. 

A vendégek egymás után rúgták a szögleteket, egy alkalommal Bérczy jobb sarokra tartó nagy lövését hárította Disztl. 

A 33. percben akár egyenlíthettek volna a pécsiek, jobb oldali szöglet után Bódog tíz méterről fejjel a jobb kapufát találta telibe.Változatos, érdekes volt a félidő hajrája is, egyik oldalon Csehnek, a másik oldalon Lehotának akadt egy-egy jó lövése. 

SZÜNET UTÁN a vendég együttes két szöglettel kezdett. Határozottan veszélyesek voltak a vendégek. Az 50. percben Cseh kapott sárga lapot reklamálásért. Az 55. percben jött az egyenlítő gól. Túri a bal oldalról végzett el szögletrúgást, a labda átszállt a védőkön, s a berobbanó Bérczy mellel besodorta a labdát. 1-1 

Nem sokkal a gól után Pisont két cselt követően futtából megcélozta a jobb sarkot, Bodnár gyors vetődéssel hárított, majd Gregor próbálkozott, labdája elsuhant a bal sarok mellett. Ismét előkerült a sárga lap a gyakran bizonytalankodó Győri zsebéből, ezúttal Pisontnak mutatta fel, mert visszarántotta Bérczyt. Nagy volt a küzdelem, de elég sok hiba is akadt. A harmadik sárga lap a honvédos Nagy birtokába került,azért kapta, mert Lovászt kézzel állította meg a 73. percben.

A 85. percben Fodor 20 m-es szabadrúgása a sorfalon irányt változtatott, Bodnár azonban elcsípte a labdát. 

Disztl ezt a párharcot megnyerte
(Dunántúli Napló, 1989. okt. 6.)

A mérkőzés után megkerestük a portugál Benfica edzőjét, aki végignézte a találkozót. A volt sokszorosválogatott, Antonio Oliveira, aki remek csapatot formált a Benficából, a következőt mondta a Népsportnak : — Nem volt túlzottan erősiramú a mérkőzés, véleményem szerint a Bp. Honvéd BEK-mérkőzésen sokkal többet tud, mint amit most nyújtott. Így messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Mindenesetresok minden bekerült a jegyzetfüzetembe. A mai mérkőzéstől függetlenül tiszteletet parancsoló fegyvertényt hajtott végre a Honvéd azzal, hogy a Vojvodinát elütötte a BEK-ben a továbbjutástól. Mi ez, hanem jó ajánlólevél?) 

Huszáros rohamokkal kezdett a Honvéd, s mindjárt az elején helyzete is akadt a hazaiaknak, s ha Cseh ügyesebb, akkor nem sokkal a kezdés után már vezethettek volna a kispestiek. Ám gyorsan vigasztalódtak, hiszen Sass jóvoltából a kapuba került a labda. Változatos, érdekes volt a játék, a Honvéd kezdeményezett többet, a pécsiek mind bátrabbá váltak. Mindkét csapat a középpályát szállta meg, ott próbálták útját állni az ellenfél támadásainak, és kontrákat kezdeményezni. Nyugodtan kilehelték volna a pálya középső harmadára a „megtelt” táblát is. 

A hazaiak megérezték Sass kiválását, a Pécs is ráérzett, hogy van keresnivalója, és mind veszélyesebben támadott, sőt, kapufát is „szerzett”. Fordulás után a PMSC két szöglettel indított, majd a harmadikból megszületett az egyenlítő gól is. Mind lüktetőbbé és érdekesebbé vált a játék. Hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben, ebben az időszakban már kezdett hasonlítani a küzdelem ahhoz, amit a forduló mérkőzésétől elvárhatunk. 

A pécsi egyenlítő gól után mindkét csapat megpróbálkozott, hogy dűlőre vigye a dolgot, érezni lehetett, hogy sem a Pécs, sem a Honvéd nem elégedett a döntetlennel. A Honvéd egyéni megoldásokkal próbálkozott, ezt azonban a jól tömörülő pécsi védelem sorra hárítani tudta, a vendégek kontrái viszont mindig veszélyesek voltak. Úgy tűnik, a Honvéd támadójátéka most sem került még ki teljesen a hullámvölgyből. Jellemző, hogy a hajrában csupán Fodor három szabadrúgása jelentett igazából veszélyt. Dicséret illeti viszont a Pécset, hiszen egyenlített, sőt, lehetősége is nyílt, hogy megfordítsa a találkozót, a befejezésekkel azonban a vendégek is hadilábon álltak, akárcsak a hazaiak, így a döntetlen valós. (Népsport. 1989. okt. 5.)

A sors igazságtalansága lett volna, ha kikap a PMSC, ugyanis jobb volt a Honvédnél. A túl hamar esett kispesti gól után sokat volt a labda a mezőnyfölényben lévő PMSC-nél, helyzetei is akadtak, de azoknál egy félidőn át nem volt szerencséje. Érett a pécsi gól, ami a szünet után eléggé korán be is következett. Ez felébresztette az addig gyengélkedő kispestieket, de akkor már jól zárt a vendégvédelem. Kibírta az utolsó tiz perc nagy hazai nyomását is. 

A helyzetei alapján ezen az estén nyerhetett volna a pécsi együttes. A jobb futballt a piros-feketék játszották, ezt mindenki láthatta. A Honvéd annak örülhet, hogy a PMSC csak egy pontot vitt el Kispestről. 

A PMSC-ben Bodnár a gólt nem védhette, tartja jó formáját. Bódog elöl-hátul előfordult, majdnem gólt is fejelt, ő volt a védelem és a mezőny legjobbja. Túrira most nem lehet panasz, jól szervezett, minden akció tőle indult. Bérczy is sokat futott és szerelt, külön dicséret illeti azért, mert gólt lőtt. A két csatár nem sok vizet zavart. Lovászt jól fogta Nagy S., Lehotát pedig egyszerűen nem lehetett észrevenni. 

A Honvéd legjobbjai: Disztl, Nagy S. és Cseh voltak. (Dunántúli NApló, 1989. okt. 5.)

Mestermérleg:

Both József: — Erőlködésünk csak az igazságos döntetlenhez volt elegendő . . . 

Garami József: — Az első húsz percben nem tudtuk felvenni a Honvéd által diktált iramot. Később, amikor játékunk folyamatossá vált, az egyenlítő gólon kívül további lehetőségek is íródtak, ezeket azonban sorra elpuskáztuk, így aztán elmaradt az igazi meglepetés.