Pécsi MSC - Ferencvárosi TC 1-0 (0-0)
1991. november 16. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 13. forduló. 10.000 néző.
 |
| Belansky lő a Fradi hálójába |
Góllövő: Belansky 66'.
Sárga lap: Belansky (kakaskodásért) a 27., Czéh (kezezésért) a 28., Szenes (reklamálásért) a 39., Deszatnik (felvágta Magyart) a 40., Kónya (fellökte Deszatnikot) a 44., Bodnár (reklamálásért) a 44., Kuznyecov (ellökte Jeneit) a 49., Lipcsei (reklamálásért) az 52. percben.
Kiállítva: Keller a 39. percben.
Szögletarány: 9:2 (3:1) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár (Kovácsevics, a 88. percben) — Kónya, Balog, Braun, Palaczky — Ulveczki (Mörtel, a 60. percben), Jenei, Bódog — Magyar, Czéh, Belansky. Edző: Garami József.
FTC: Balogh T. - Simon, Telek, Kuznyecov, Keller — Rácz, Lipcsei, Páling — Nagy Zs., Szenes, Deszatnik (Balogh G, a 70. percben). Edző: Nyilasi Tibor.
Krónika:
Tragikus esemény előzte meg a találkozót. Fél órával a kezdés előtt a nézőtéren összeesett egy pécsiszurkoló. A helyszínre érkező mentősök már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
5. perc: Czéh észrevette, hogy Belansky egyedül indulhat a bal oldalon, mesterien ívelt eléje, a szélső nagy vágta után rosszul adott középre, így Simon könnyedén tisztázhatott.
8. perc: Páling lőhetett szabadrúgást a 16-os oldalvonalától egy méterre. A beívelt labdát — a megdermedt hazai védők között — Nagy 10 m-ről centiméterekkel a kapufa mellé fejelte.
12. perc: Rácz beadása meglepte a pécsieket, de a ferencvárosi csatárokat is, így a veszélyesnek induló helyzetből végül nem lett semmi.
17. perc: Czéh 25 m-es csavart, a jobb sarok felé tartó szabadrúgását Balogh a mezőnybe öklözte.
26. perc: Kuznyecov a 16-osról váratlanul lőtt, Bodnár szögletre ütötte a labdát. Feltűnt Rácz játékkedve. Rengeteget futott, jól cselezett, beadásai rendre gondot okoztak a pécsi védelemnek. Balszerencséjére azonban ebben az időszakban nem talált méltó partnerekre klubtársaiban.
39. perc: Ulveczki átadásával Jenei indulhatott, két ügyes csellel tisztára játszotta magát. A 16-os előtt Keller beérte és felvágta a gólhelyeztben levő pécsijátékost. Pillér játékvezető kiállította a zöld-fehérek hátvédjét. A szabadrúgást Czéh a sorfalba vágta. Érthetetlen volt a válogatott Lipcsei magatartása a kiállítást követően. Széles mozdulatokkal rohant Pillér játékvezetőhöz, mintha felelősségre akarná vonni Keller kiállításáért. Pedig ebben az esetben nem fért kétség a játékvezető ítéletéhez!
59. perc: Ulveczki indította Belanskyt, aki középre adott, Magyar a 11-es pontnál rácsapott a labdára, Rácz azonban beérte a tétovázó csatárt és szerelte.
64. perc: Kuznyecov 30 m-es bombáját Bodnár szögletre ütötte.
66. perc: Mörtel indult a pécsi térfél közepéről és úgy tűnt, Magyart szökteti. Magyar viszont lesre futott Rácz mellett. A pécsiek szerencséjére azonban nem jutott el hozzá a labda, mert megpattant a csatár előtt, mielőtt Mörtel indíthatott volna. A csereként beállt játékos azonban mégis megszelídítette a játékszert, az alapvonal közeléből középre adta, Jenei átlépte, Belansky pedig három méterről a kapu jobb oldalába továbbította. 1-0
69. perc: Bódog 16 m-es bombája alig kerülte el a ferencvárosi kaput.
73. perc: Balogh G. fejjel Lipcsei elé továbbított, a középpályás 12 m-es lövését azonban bravúrral védte Bodnár.
76. perc: Ismét Balogh G. volt a főszereplő, ezúttal a 16-osról célozta meg a pécsi kaput, Bodnár vetődve hárított.
 |
| Belansky döntötte el a mérkőzést |
A pocsék idő ellenére népes közönség gyűlt össze az új-mecsekaljai pályán. A nézők szerencséjére a mérkőzés kezdetekor elállt az eső, a pálya talaja viszont mély és csúszós volt.
Nagy lendülettel kezdett a két csapat, s ahogy teltek a percek, úgy került fölénybe a vendég együttes. A zöld-fehérek egyre-másra vezették támadásaikat, különösen Rácz volt elemében a bal oldalon. Szinte minden akció tőle indult. Volt három pazar beadása, csak a belsők késtek le róluk. Mindkét csapat támadó szellemben futballozott, ezért ha nem is jó, de izgalmas volt a játék. Kimaradtak a Fradi-helyzetek, s ha a hazaiak be is szorultak kapujuk elé időnként, azért gyors, veszélyes ellentámadásokat vezettek.
Mindez 27 percig tartott. Ekkor Belansky kakaskodásért sárga lapot kapott, és ettől kezdve mintegy vezényszóra visszaesett a játék, a két csapat tagjai többet foglalkoztak egymással, és a játékvezető ítéleteivel, mint magával a játékkal és a labdával. Úgy látszik, baj van az idegekkel. Igen, ha nem megy a játék, mindjárt ideges a játékos, másban keresi a lábát, rugdalózik, reklamál. A fradistáknál Lipcsei és Szenes, a pécsieknél Bodnár járt az élen a reklamálásban. Az első félidőben egy piros és hat sárga lap osztatott ki. Keller jogos kiállításával nehéz helyzetbe került a vendégegyüttes!
A második félidőben nagy erővel rohamozott a hazai csapat, a Ferencváros visszahúzódott. Hősiesen küzdött a tíz emberre olvadt vendégcsapat, ám nem mondott le a kontraakciókról. A befejezéssel azonban nem volt szerencséje, igaz, Bodnár kapus nem véletlenül kapott 7-es osztályzatot...
Cserélni tudni kell — szokták mondani a futballpályák környékén. Bár a cserékhez olyan játékosok is kellenek, akik lendíteni tudnak a csapaton. Ebben szerencséje van Garami József edzőnek, mert van egy olyan idősebb játékosa, aki, ha csereként beáll, eldönti a találkozót, így történt ez most is. Mörtel beállításával, ha lehet, még veszélyesebb lett a második félidőben a pécsi gárda. A veterán labdarúgó most is igazolta jó hírét, ha nem is ő rúgta a gólt, de az akció tőle indult, s az általa teremtett helyzetet már művészet lett volna kihagyni.
A Ferencváros a hajrában mindent egy lapra téve megkísérelte menteni a menthetőt, parázs jelenetek játszódtak le a pécsikapu előtt, de a labdát a fradistáknak nem sikerült Bodnár kapujába juttatni. Ha nem is volt színvonalas, szép, „pengés” a játék, a küzdelemre nem lehetett panaszkodni, a publikum jól szórakozott. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy a tíz főre olvadt Ferencváros ellen egy góllal mindenképpen jobb volt a hazai gárda. (Nemzeti Sport, 1991. nov. 17.)
Pécsett elvérzett a Ferencváros
Az elmúlt évtizedek látványos - eseményekben gazdag - Pécs-Ferencváros találkozók közül a mostani a szürkébbet hozta. Szürkébbet, csakhogy sokkal hasznosabbat, mint az utóbbi évtizedben bármikor. Sárdagasztás, szurkolópukkasztás, antifutball volt ez a javából. Csakhogy, végül is az nevetett, aki a végén érezte, hogy jó kedve lehet. A PMSC ezen a borongás őszi délutánon végül is az NB I. egyik legjobb csapatát győzte le. Lehet fanyalogni a játék színvonalát illetően. Lehet, de úgy távozni a mecsekaljai pályáról, hogy mégis a piros-feketék tudhatják maguknak a két bajnoki pontot: s ezzel azt, hogy sokadik gólt nem kapó mérkőzés után ismét ők léphetnek előrébb a tabellán, immár nem bosszantó, de sokkal inkább elismerést érdemlő.
A kapuban Bodnár - nem számítva az első fél óra ténfergését - megállta a helyét, a hátvédsor, nos, a hátvédsor ezúttal is megúszta, s ha valaki azt állítja, hogy ez véletlen, akkor nézzen utána. A középpálya sajnos ezúttal is lyukas volt, míg a csatársorban az agilis és gólt is lőtt Belanskyn kívül bizony nem nagyon említhető valaki. A vendégeknél Balogh kapus mellett Kuznyecov, Lipcsei mellett Páling játéka érdemel említést. (Dunántúli Napló, 1991. nov. 17.)
Mestermérleg:
Garami József: — Végig változatos, küzdelmes mérkőzést vívtunk. Az első 60 percben mindkét kapu többször volt veszélyben, szerencsére mi találtunk előbb a hálóba. A vezetés görcsössé tette a további teljesítményünket, de szerencsére ez már nem befolyásolta, hogy egy jól játszó Ferencvárost tudtunk legyőzni.
Nyilasi Tibor: — Óriási csatát vívtunk a PMSC-vel ebben a sártengerben. Sajnos, a kiállítás megpecsételte a sorsunkat. Ilyen körülmények között luxus ekkora fórt adni az ellenfélnek. A vereségünket a gól előtti figyelmetlenség okozta, ha az nincs, akkor egy ponttal többet érdemeltünk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése