1989. május 20. Veszprémi SE - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Veszprémi SE - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Lehota küzd a labdáért
(Dunántúli Napló, 1989. május 21.)

1989. május 20. Veszprém, NB I., 26. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Molnár L. (Nagy II J., Segovits).

Góllövő: Csomai (11-esből) a 70. percben. 

Sárga lap: Horváth I. a 82. percben. 

Szögletarány: 5:4 (1:3) a Pécs javára.

Veszprém: Kakas - Bognár, Csik, Sánta, Szécsi — Csomai,, Csongrádi (Augustinó, a 79. percben), Kelemen (Perger, a 66. percben) - Rugovics, Kiss L., Horváth L. Edző: Glázer Róbert. 

PMSC: Bogyay - Tomka, Toma, Bódog, Czérna - Megyeri, Túri, Bérczy, Vén (Czéh, a 76. percben) — Márton, Lehota (Nagy T., a 76. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

A mérkőzés első említésre méltó eseménye, Túri nagy esése és az azt követő ápolás volt. Becsúszva akart felszabadítani, rúgást kapott a lábára, ki kellett vinni az oldalvonal mellé, hogy rendbehozzák. 

A 16. percben Megyeri maradt a földön, Molnár továbbengedte a veszprémi támadást, s ennek a végén Kiss tizenöt méterről, éles szögből kapura lőtt. Bogyay szögletre ejtette a labdát. 

Ezután húsz percig tartó, eseménytelen, a középpályán ide-oda hullámzó játék következett. Felharsant az első füttyszó, s aztán végre a 35. percben Kelemen távolról rárúgta a labdát. Bogyayt ez a megoldás meglepte, vagy tíz méterre kipattant a labda a melléről, de nem volt ellenfél a közelben. 

Lefújás előtt Szécsi beadását ütötte el a pécsi kapus a hazai támadók elől. 

SZÜNET UTÁN mindkét csapat vezetett egy-egy gyors támadást, mindkettőnek szöglet lett a vége. Ezeket, könnyedén hárították a védelmek. 

Az 57. percben Lehota lefutotta őrzőjét, az alapvonal mellől középre akart adni, de a jó ütemben becsúszó Csíkről szögletre pattant a labda. A másik oldalon Perger került a védelem mögé, de beadása átszállt a kapu előtt helyezkedők fölött. 

A 70. percben dőlt el a mérkőzés. Horváth a védőkről lepattant labdával kiugrott, a 16-oson belül átesett a keresztező Toma lábán. A játékvezető habozás nélkül mutatott a 11-es pontra. Csomai a büntetőből a bal sarokba helyezett. 1-0 

A hátralévő percekben nagy akarással harcoltak a pécsiek az egyenlítésért, de nem tudták eredményesen befejezni akcióikat. 

★ ★ Az első félidőről szakmai értékelést adni képtelenség. Ahogy mondani szokták, akarásban nem volt hiány, de a lelkesedés nem jelentkezett színvonalban. Egymás hibáiból éltek a csapatok. A támadások csak elvétve jutottak el a kapukig. A második csillagot a 11-es utáni játékért érdemelték ki a csapatok. 

A pécsiek gyorsabb iramot diktáltak, és akkor már látni lehetett néhány élvonalhoz illő megoldást is.

A hajrá aztán felébresztette, illetve visszafordulásra késztette az elkedvetlenedett és korán hazainduló közönséget. (Népsport, 1989. május 21.)

Tomka fut versenyt a védőjével
(Dunántúli Napló, 1989. május 21.)

Meleg lesz a hajrá

A veszprémiek őszi meglepő, három pontot érő pécsi győzelme után hasonló bravúrra készült a PMSC is. A kiesési rangadón az elhatározás azonban kevésnek bizonyult, mert igaz, hogy a pécsiek jól szervezték meg védelmüket, a középpályások nagy területen hatalmas munkát vállaltak és részben ezt meg is valósították, a gyámoltalan támadójátékuk megfosztotta őket akárcsak az egy pont megszerzésétől is. 

Igaz, a hazaiaknak sincs sok dicsekedni valójuk, mert a három pontot a játékvezetőnek köszönhetik. A pécsiek nagyobb határozottsággal döntetlent érhettek volna el. 

Kapujában Bogyay jól látta el feladatát, mig a hátvédsorban és egyben a pécsi csapatban a legjobb teljesítményt a fiatal Bódog nyújtotta. Tomán nagyon látszott a hosszú kihagyás, és bizony többször is zavarta határozatlanságával a társai munkáját. A középpályán Túri biztatóan kezdett, az első félidő közepére azonban játéka elszürkült, s mivel Bérczy sok hibát vétett, nagy teher nehezedett a két szélső középpályásra. Megyeri és Vén elfogadható teljesítményt nyújtott. Elől szinte már-már reménytelen harcot vívott a védőivel a két csatár, akik közül, ha több szerencséje van, Márton gólt érdemelt volna. 

A hazaiaknál Csik, Csomai és Kiss emelkedett társai fölé. (Dunántúli Napló, 1989. május 21.)

Mestermérleg:

Glázer Róbert: — Teljesen megérdemelten nyertünk. A nagy tét rányomta bélyegét a teljesítményekre, de végig irányítottuk a játékot. 

Garami József: — Tipikus döntetlen-mérkőzés! Két lényeges dolog döntött. Véleményem szerint a tizenegyes előtt Horváth nekiugrott Tomának, és ezzel alaposan becsapta a játékvezetőt. A másik lényeges eset: az egyik szögletnél a fejelni készülő Bérczyt szabálytalanul akadályozták. Ezért tizenegyes járt volna.

1989. május 13. Pécsi MSC - Vasas SC 2-1 (0-0)

Pécsi MSC - Vasas SC 2-1 (0-0)

Czéh jól szállt be a mérkőzésbe
(Dunántúli Napló, 1989. máj. 14.)

1989. május 13. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 25. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Kovács I L. (Fekete, Hazai).

Gólszerző: Melis az 59., Czéh a 73., Bérczy a 86. percben. 

Sárga lap: -.

Szügletarány: 7:1 (3:1) a PMSC javára.

PMSC: Bogyay - Bódog. Toma, Bérczy - Tomka, Megyei, Túri, Palaczky (Czérna, a 80. percben), Vén 

- Nagy T. (Czéh, az 59, percben), Lehota. Edző: Garami József. 

Vasas: Andrusch - Zentai (Szabadi, a szünetben), Elekes, Csorba - Bozsér, Balogh, Kecskés, Duró, Claude — Pecha (Zvara. a 77, percben), Melis. Edző: Kárpáti Béla.

Krónika:

A PMSC-ben több mintfél év után jelentkezett ismét játékra a válogatottat is megjárt Torna Árpád, akit előbba bundaügy, majd egy súlyos sérülés tartott távol az NB I-től. 

A Vasas összeállítása két helyen változott az előzetesen beharangozotthoz képest: szóhoz jutott Elekes,valamint Melis, és kimaradt a kezdőcsapatból Teodoru, és az egész héten sérüléssel bajlódó Szabadi.

A mezőnyben csordogált a játék, s többnyire a pécsiek birtokolták a labdát, helyzetekig azonban ők is csak elvétve jutottak. Ezen ritka pillanatok közül az egyiket a 16. percben üdvözölhette a közönség, ekkor Túri átadását Vén 15 méterről lőtte kapura, de Andrusch biztos kézzel hárított. 

11 percet kellett várni a következő említésre méltó jelenetre. Túri ívelt szabadrúgást a kapu elé jobbról, az alapvonal közeléből, a labda átszállt a védők fölött, Palaczky előredőlve hét méterről fejelt, a Vasas kapusának szerencséje volt, mert a fejes Bozséron irányt változtatott ugyan, de a kapu közepére tartott, s így könnyen háríthatta. 

A 36. percben Lehota a balösszekötő helyén felfutó Palaczky elé tálalt, aki 14 méterről a jobb kapufát találta el. (Helyzet volt a javából. A pécsiek szokásuktól eltérően ezúttal kevés húzásós, gyors akciót vezettek,s ez ellen a jól tömörülő Vasas-védelem nem tudottmit tenni.) 

Nyolc perc múlva Vén tört be a 16-oson belülre, Elekes jó ütemben csúszott be, de röviden szabadított fel. Túri csapott le a labdára, és nyolc méterről a jobb kapufát találta telibe. 

SZÜNET UTÁN továbbra is a pécsiek birtokolták többet a labdát, s támadtak veszélyesebben. Az 59. percben mégis a Vasas szerezte meg a vezetést. Ekkor Bérczy elkaszálta Szabadit a jobb oldalon, az alapvonaltól 16 méterre. Pecha emelte középre a szabadrúgást, s az őrizetlenül hagyott Melis nyolc méterről, a jobbösszekötő helyéről úgy csúsztatott, hogy a labda a jobb kapufa tövéről perdült a hálóba. 0-1 (Melis a mezőnyben jobbára szánalmasan mozgott, most azonban a kapuközelében érhetett a labdához, s ez lett a vége...)

A 70. percben az előrerobogó Tomkát Claude ütötte el a 16-os vonalán, a pécsiek joggal 11-est reklamáltak. Kovács II. játékvezető azonban tizenhat és fél méterről szabadrúgást ítélt. Három perc múlva Lehota a jobb oldalról ívelt a büntetőterületen belülre, Túri 10 méterről leadott fejesét Andrusch az ötösön kitenyerelte, balszerencséjére Czéh eszmélt a leggyorsabban, s a cserejátékos hat méterről aléc alá vágta a labdát. 1-1 

A 82. percben Túri perdített a jobbösszekötő helyén robogó Lehota elé, aki kapura húzott, majd az ötösnél ütközött Elekessel. A csatár feldobta magát. Ezt jól vette észre a játékvezető. 

Három perc telt el, amikor a kitűnően játszó Czéh Elekes bokája mellett passzolta Túrinak a labdát, aki néhány lépés után 14 méterről alig lőtt a kapu mellé. Négy perccel a mérkőzéslefújása előtt Czéh ezúttal Bérczyt hozta helyzetbe a balösszekötő helyén, a 16-oson belül tálalt a felfutóvédő elé, aki futtából a balalsó sarokba bombázott, 2-1 

Turi próbálkozik
(Dunántúli Napló, 1989. május 14.)

★ ★ Most vagy soha, fogadkoztak a játékosok mindkét öltözőben a találkozó előtt. Aztán elkezdődött a kilencven perc, s ahogy már lassan megszokottá válik e hazában, a szólamokat nem követték a tettek. A Pécs ugyan támadgatott, de akcióit rendkívül körülményesen építette. A labda rendszerint öt, hat játékos lábát is érintette, amíg az eljutott a Vasas 16-osáig, s így bőven volt ideje a vendégvédelemnek felállnia, s tisztázni. Ha pedig a hazaiak hosszan előreívelt átadásokkal próbálkoztak, a labdák többnyire nem értek célhoz. 

A Vasas a védekezés mellett csupán a „védekezéssel” törődött. A hátvédsor és a középpályások is arra koncentráltak, hogy elcsenjék a labdát a pécsiektől. Majd, ha ez sikerült, dolguk végeztével jókorát rúgtak bele, hadd szálljon az minél messzebb kapujuktól, így telt el egy félidő. S ugyan a vendégek szakvezetői látva azt, hogy ebben a felfogásban legfeljebb a döntetlenben reménykedhetnek, a második játékrészben pályára küldték Szabadit. Ettől azonban semmi sem változott. Továbbra is unalmasan teltek a percek, a pécsiek kihagyták helyzeteiket, a Vasas pedig el sem jutott a helyzetekig. Ekkor azonban a semmiből termelt elő Melis fejesgólja, amely egyrészt felrázta a vendéglátókat és a piros-kékeknek is nagyobb önbizalmat adott. 

Garami József pályára küldte Czéhet, aki ezen a mérkőzésen remekelt. A pécsiek elszántan rohamoztak, teljesen beszorították a Vasast, s két ízben éltek is a kínálkozó lehetőséggel. 

A Vasas védelme, különösen a jobb oldalon, lyukas volt. Az első félidőben Zentai egyáltalán nem bírt Lehotával, majd a szünet után hiába húzódott hátra Balog a jobbhátvéd posztjára, ő sem járt sokkal több sikerrel. 

Persze, hiba lenne egy-egy játékosban keresni a Vasas pécsi kudarcának az okát. Az angyalföldi legénység összességében nem ütötte meg az első osztályú színvonalat. A mérkőzés pedig azért kapott két csillagot, mert csak az utolsó 15 perc hasonlított egy első osztályú szinthez. (Népsport, 1989. május 14.)

Sikerült...

Annak ellenére, hogy nyomasztó fölényben játszott a PMSC, az utolsó tíz percben tudta csak megszerezni a győzelmet. Az első játékrészben a hazaiak középpályásai uralták a mezőnyt, a Vasas erejéből ritkán futotta ellentámadásokra. 

Fordulás után ugyanez volt a koreográfia: támadott a Pécs - csakhát a Vasas szerezte meg a vezetést. Jellemző Melis rutinjára, hogy Bódog egyszer tévesztette szem elöl csupán, s ő nem kegyelmezett. 

Ha Fortuna ezúttal a Vasas mellé állt is, a későbbiekben a piros-feketék kezét fogta. Harminc perc állt a PMSC rendelkezésére ahhoz, hogy megfordítsa a mérkőzést. Ha kínkeservesen is, de sikerült. .. 

A hazaiak kapujában Bogyay biztos kézzel védett, a gólról nem tehet. A védők közül Toma még tartózkodó volt, Bódog viszont jól őrizte Melist, kár, hogy egyszer figyelme elkalandozott. Bérczy amellett, hogy jól rombolt, a támadásokból is kivette részét, sőt gólt is lőtt, talán a mezőny legjobbja volt. A középpályán Túri, s amig a pályán volt Polaczki vétette észre magát a legtöbbször, a többieknek ezúttal nem igazán ment □ játék. A támadók közül a csereként beállt Czéh dicsérhető. 

A Vasasban Elekes és látványos gólja miatt Melis teljesítménye érdemel említést. (Dunántúli Napló, 1989. május 14.)

Mestermérleg:

Garami József: — Mindkét félidőben jól játszottunk. Sajnos, a hagyományokhoz híven, sok helyzetet kihagytunk. Még több gólt is rúghattunk volna. 

Kárpáti Béla: — Nagy küzdelemben, sajnos elveszítettük a mérkőzést. 

1989. május 6. Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 3-3 (2-2) - tizenegyesekkel: 4:2

Túri volt a pécsi csapat legjobbja
(Dunántúli Napló, 1989. május 8.)

Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 3-3 (2-2) - tizenegyesekkel: 4:2

1989. május 6. Budapest, Üllői út. NB I., 24. forduló. 10.000 néző.

Vezette: Plasek (Makó,Roxin).

Gólszerzők: Lehota a 4., Topor (11-esből) a 7., Wukovics a 22., Bérczy a 29., Túri a 66., Pintér a 90. percben. 

Sárga lap: Márton a 7., Pintér a 71., Lehota a 72.,Limperger a 75. percben. 

Szögletarány: 5:4 (3:4) a Ferencváros javára.

FTC: Józsa - Simon, Pintér, Limperger, Keller - Topor, Bánki, Keresztúri (Albert, a 68. percben) - Páling, Wukovics, Dukon. Edző: Rákosi Gyula. 

PMSC: Bogyay - Kónya, Czérna, Bódog, Palaczky (Nagy T., a 63. percben) - Megyeri, Túri, Bérczy, Vén — Márton, Lehota. Edző: Garami József.

Bogyay és Vén védőmunkája - 1.

Krónika:

Hamar elhallgattatta a hazai közönséget a Pécs. A 4.percben Bérczy a kezdőkörből nagyszerűen indította a középen kiugrásra kész Túrit. A középpályás elhúzott Pintér, majd Simon mellett — utóbbi már felrúgni sem tudta —, majd 15 méterről a kivetődő Józsát találta el, ám a labda az őt kisérő Lehota elé pattant, aki hat méterről estében gurított a bal sarokba. 0-1 

Csupán három percig tartott a döbbenet a lelátón, a 7. percben ugyanis egyenlített a Ferencváros. Simon jobbról ívelt szabadrúgást a másik oldalra, ott Dukon maga elé tette, majd ballal rálőtte a labdát, amely az eléugró Bódog kezéről vágódott ki. Plasek azonnal büntetőt ítélt. A pécsiek a döntéssel nem értettek egyet, Márton például olyan hevesen reklamált, hogy a játékvezető csak sárga lappal tudta lecsillapítani. Miután a vendégek beletörődtek a megváltoztathatatlanba, Topor végezte el a büntetőt úgy, hogy félmagasan a kapu jobb oldalába bombázott. 1-1 

(Érthető volt a pécsiek elkeseredése, hiszen 291 perc után lőttek először gólt bajnoki mérkőzésen, de az ezzel szerzett előny, balszerencsés körülmények között, percek alatt elillant. Bódog Tamás: — Akaratomtól függetlenül érinthette a labda a kezemet, jogtalanul ítélt tizenegyest a játékvezető. Plasek Gábor: A pécsi játékos nem a fejét védte, hanem feltett kézzel védekezett, mint az a kézilabdában szokás.) 

Támadott a Ferencváros, de sok hibával, így helyzetre a 22. percig kellett várni. Igaz,ekkor meg is szerezték a vezetést a házigazdák. Egy balról középre ivett labda Bánki elé került, akinek 14 méteres lövését Bogyay kiütötte, de balszerencséjére éppen Wukovics elé, ő pedig hét méterről, higgadtan passzolt az üres kapu közepébe. 2-1 

Négy perccel később tízezer ember látta bent Limperger fejesét, ám ő tiszta helyzetből, hat méterről a bal kapufa mellé bólintotta Dukon szögletét. A 29. percben viszont a másik oldalon Bérczy jóval pontosabban végezte a dolgát. Vén ívelt be balról szögletet, Bérczy remek ütemben ugrott fel középen, és hét méterről a jobb felsősarokba fejelt. 2-2 

(Elhallgatott a közönség néhány hosszú másodpercre. Ez jót tett a hangulatnak, ugyanis a szurkolók hangosabbik része nem kedvenceik buzdításával, hanem — ki tudja, miért? —Lehota pocskondiázásával volt elfoglalva. Jellemző, hogy amíg felálltak a csapatok középkezdéshez, valaki a lelátóról megfenyegette a pécsi csatárt, hogy megfizet még a pécsiek egyenlítéséért. Pedig szegénynek semmi köze nemvolt a gólhoz . . .) 

Bogyay és Vén védőmunkája - 2.

SZÜNET UTÁN az 55. percben nagyon magába haragította a szurkolókat a játékvezető, amikor Dukon a 16-oson belül elesett, ő nem ítélt büntetőt. Pedig neki volt igaza. Dukon három védő között feldobta magát, hátha „megeszi” a bíró . . . 

Sokáig mezőnyfölényben játszott a Ferencváros, a hazai védőket azonban ez annyira elaltatta, hogy a 66. percben nyugodtan statisztáltak a Pécs harmadik góljához. Lehota magasan ívelt balról középre, csak Túri mozdult a labdára, amelyet senkitől sem zavartatva, 12m-ről jobb külsővel, kapásból továbbított a bal alsó sarokba. 2-3 

Páling próbálkozott először a válasszal, a 71. percbenát bukdácsolt több védőn, eltolta a labdát Bogyay mellett, de mielőtt az begurult volna a bal sarokba, Bérczy szögletre vágta. Pintér reklamált a játékvezetőnél, de ezzel csak egy sárga lapot „harcolt"’ ki. Ugyanígy járt egy perccel később Lehota, aki éppen Pintérrel szemben szabálytalankodott. Nem úszta meg sárga lap nélkül Limperger sem, akire a75. percben Bérczy szándékos feltartása miatt neheztelt meg Plasek. 

Dukon beadása suhant el Wukovics lába előtt az ötösön, a túloldalon Túri ugrott ki, majd lőtt fölé 17 méterről, Megyeri remek indítása után. A 81. percben Nagy estében tévesztette el hat méterről jócskán a hazai kaput. Már-már elkönyvelhette a három pontot a PMSC, amikor a 90. percben szabadrúgáshoz jutott a Ferencváros, 25 méterre a kaputól. Pintér állt a labda mögé és elemi erővel bombázott a jobb felső sarokba. 3-3 

Bogyay és Vén védőmunkája - 3.

11-esek Az első sorozatban Bánki és Vén egyaránt a jobb alsó sarokba gurított. Keller viszont a bal sarkot vette be. Nagy lövését Józsa kiütötte. Albert biztosan lőtt a jobb alsó sarokba, Bódog pedig félmagasan a háló bal oldalába. Pintér félmagasan a kapu jobb oldalába zúdítottaa labdát, Márton jobb alsósarokba tartó lövését azonban Józsa kivédte, és ezzel 4-2-re a Ferencváros nyertea 11-es rúgásokat. 

Nem úgy játszott a Pécsaz élbolyba tartozó, dobogós álmokat dédelgető Ferencváros otthonában, ahogy egy osztályozó rémével küszködő csapatnak „illik”. Ráijesztett a házigazdákra, akik hiába egyenlítettek ki hamar, majd szereztek vezetést, a vendégek, ha csak tehették, makacsul előrelendültek, hogy a számukra roppant fontos pontszerző eredményt elérjék. A Ferencváros pedig szerette volna megtörni a pécsiek gerincét, támadott, erőszakosan futballozott, de az időnként mostoha időjárás nem az akciókat kidolgozni szándékozó csapatnak kedvezett. Ugyanakkor az sem a zöldek javát szolgálta, hogy akaratuk mellett elképzelést nem, hibát annál többet szőttek támadásaikba. 

A vendégek szervezetten, tudatosan játszottak. Nem elégedtek meg a rombolással, igyekeztek megjátszani a labdát és szemlátomást még akkor sem mondtakl e a gólszerzésről, amikor újra megkaparintották a vezetést. Jól állták a kétségbeesett Ferencváros-játékosok rohamait, a mérkőzés nagy részében az ő akaratuk érvényesült, ám a kihagyott helyzetek az utolsó pillanatban megbosszulták magukat. Pintér ritkán láthatóan nagy szabadrúgása után a megérdemelt három pont helyett csak eggyel lettek gazdagabbak a pécsiek. A mérkőzés színvonala nem emelkedett az átlag fölé, csak izgalomból és küzdelemből nyújtott többet a megszokottnál. (Népsport, 1989. május 7.)

A kilencvenedik percben egyenlített a Fradi

Amikor eléggé korán önbizalomnövelő góllal vezetést szereztt a PMSC, már hinni lehetett, hogy van keresnivalója az Üllői úton. Így is lett, de a megszerzett egy pontnál több is lehetett volna, ha szerencséje van a pécsi csapatnak. Szinte végigtámadta a második félidőt az FTC, de a piros-feketék jól védekeztek és majdnem még nagyobb meglepetést okoztak. Nagy szó az Üllői úton három gólt lőni a Fradinak, ennél csak az lett volna nagyobb huszárcsiny, ha a győzelem sem maradt volna el. Dicséretesen küzdött az oroszlánbarlangban a PMSC, még akkor is, ha ez csak egy pontra volt elég. Pintér a sírból hozta vissza a két pontot a Fradinak. Igazán azonban csak akkor lehetne boldog a pécsi csapat, ha Túri vagy Nagy T. 3-2-nél belövi a helyzetét. Kifejezetten balszerencse, hogy a 90. percben kapott gólt a PMSC, bár örök igazság: minden meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. 

A PMSC-ben Bogyay helytállt, a gólokat nem védhette. A védelem bal oldala sebezhető volt, ez Palaczky és Vén játékának bírálata is; Simon azon az oldalon szabadon ívelgethetett. Bódog sok hazai támadást megakasztott. Túri volt a pécsiek legjobbja, gólt lőtt, mindig meg lehetett találni labdával, rengeteget futott. Márton amíg csatárként játszott, csak az állandó reklamálásaival tűnt ki, később középhátvédként nagyobb hasznára volt a csapatának. Lehota, hosszú idő után gólt rúgott, volt gólpassza is, vagyis feljövőben van. 

Az FTC-ben a jól játszó Simonnak nem voltak társai. Pintért az a bődületes lövésből elért gólja dicséri. (Dunántúli Napló, 1989. május 7.)

FTC-PMSC 3-3

Mestermérleg:

Rákosi Gyula: — Mármindenki elkönyvelte, hogy saját otthonunkban egyetlen pontot sem szerzünk. A teljesítménnyel egyáltalán nem vagyok elégedett, a gyenge játékra csak a játékosok tudnának magyarázatot adni. Bár a sok sérülés és Fischer igazságtalanul hosszú eltiltása nagyon sújt bennünket, számomra ezzel együtt érthetetlen, hogy a hazai környezetet miért nem tudjuk kihasználni, pedig lelkes közönségünk már megérdemelne tőlünk egy igazán jó játékot. 

Garami József: — Ebben az évben minden megtörténhet velünk. Most éppen egy győzelemre álló találkozót az utolsó percben veszítettünk el. Dicséret illeti játékosaimat ezen a számunkra balszerencsés mérkőzésen mutatott teljesítményükért.

1989. április 29. Pécsi MSC - Videoton SC 0-3 (0-1)

Pécsi MSC - Videoton SC 0-3 (0-1)

Koszta nagy napja
(Dunántúli Napló, 1989. ápr. 30.)

1989. április 29. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 23. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Lázin (Fekete, dr. Szőke).

Góllövők: Petres a 36., Jován a 09., Petres a 90. percben. 

Sárga lap: Máriási a 7., Czérna a 31., Balogh a 81. percben. 

Szögletarány: 6:6 (1:3 a Videoton javára).

PMSC: Bodnár (Bogyay a szünetben) — Kónya, Czérna, Bérczy, Lutz — Megyeri (Czéh, a 74. percben). Túri, Csoboth - Nagy T., Márton, Balogh. Edző: Garami József.

Videoton: Koszta - Csorika, László, Végh, Horváth — Máriási (Novath, a 89. percben), Emmer, Csucsánszky (Németh, a 89. percben) - Jónás, Jován, Petres. Edző: Kaszás Gábor.

Krónika:

Jován már a 2. percben megszerezhette volna a vezetést, de közelről Bodnárba lőtt. Utána Máriási vágta fel Megyerit, amiért sárga lapot kapott. Márton nagy szóló végén, hét méterről a kivetődő Kosztát találta el a 12. percben. Nem sokkal később a középhátvédből csatárrá előlépett Márton jobb oldali beívelését Balogh tizenhét méterről, kapásból rávágta, de Koszta a léc alól, bravúrral szögletre mentett. 

Amilyen eseménydús volt az első negyedóra, olyan altató a második, amikor a labda ritkán került a két tizenhatoson belülre. A 31.percben Czérna buktatta Csucsánszkyt, ezért sárga lappal lakolt. 

A 36. percben gólt rúgott aVideoton, Máriási adott be jobbról. Jónás az ötösön bevetődve lábbal beleért, a felső lécről visszapattant labdát pedig Petres hat méterről a bal sarokba bólintotta. 0-1 

SZÜNET UTÁN meglepetésre új kapussal folytatta a játékot a PMSC, Bodnár helyére Bogyay álltbe. (Bodnár: — Meghúzódotta könyököm a legelején, Jován lövésénél, ezért nem tudtam tovább védeni. A szünetig csak kibírtam valahogy, de most már nem tudnám folytatni.) 

Jován lövése kerülte el a jobb alsó sarkot, majd Túri találta telibe a 11-es pontról Kosztát Márton, aztán kétszer Túri próbálkozott sikertelenül. 

A 71. percben Balogh szabadrúgását Márton 6 m-ről fejelte kapura, Koszta megint mentett. Jónás indításával Csucsánszky kilépett, egyedül vezette rá a labdát Bogyayra, aztán belelőtte. 

Balogh sokadszor reklamált Lazínnál, a játékvezető ezt a 81. percben megunva, sárga lappal csitította le. A végére összeomlott a PMSC. Kijátszott akció befejezéseként a 89. percben László visszagurítását Jován közelről az üres kapuba továbbította. 0-2 

A végeredményt Petres állította be. Közvetlenül a lefújás előtt a Németh fején megcsúszott labdát 14 m-ről zúdította a kapu jobb oldalába. 0-3 

(Teljesen kikapcsolt azutolsó percekre a pécsi védelem, amelynek addig azért volt valami tartása. Ezt vesztette el az egy perc alatt kapott két góllal, ami már több mint, kegyelemdöfés.) 

★  ★ ★ Sok mindenre számított a hazai szurkolótábor, csak erre nem. Ilyen megalázó vereség nem volt benne a pakliban. „Ha eddig mindig győzelemre játszottunk, akkor most is!” — ígérte a mérkőzés előtt Kaszás Gábor, a Videoton edzője. Nem is csapott be senkit, az elejétől fogva bátor támadójátékot mutatott a fehérvári együttes. Több csatárt szerepeltetett a kezdőcsapatában, mint amennyi a pécsiek 20-as keretében összesen van. Sokkal érettebben, kulturáltabban futballozott a Videoton, látszott, hogy nagyon együtt van ez a gárda. Náluk nem a játékosok futottak, hanem a labda, a PMSC-nél ez fordítva volt. 

Akadtak gólt ígérő lehetőségeik a hazaiaknak, de azok mind kimaradtak. A Videoton a több lehetőségéből a legjobbkor használt ki egyet, ez megnyugtatta, s előnye birtokában a maga stílusát játszhatta a csapat. A PMSC akár egyenlíthetett is volna, futballistái azonban naggyá tették Kosziát. A végére kitámadott a piros-fekete együttes, ám ez megbosszulta magát, mert a véghajrában két újabb gólt kapott. 

A minden csapatrészében jobb Videoton győzelméhez nem férhetett kétség, levonuláskor még a legvérmesebb pécsi szurkolók is megtapsolták a fehérvári együttest. Az ellenfél ilyen dicsérete régen volt tapasztalható Újmecsekalján. (Népsport, 1989. április 30-)

Márton csatárt játszott

A végére összeomlott a védelem

Nem úgy indult, hogy megalázó vereséget szenved a PMSC. Merthogy megalázó volt, ahhoz nem fér kétség. Az első negyedórában Márton megmozdulásai láttán még lehetett reménykedni, a végére azonban a keserű csalódás maradt Minden csapatrészében jobb volt a Videoton még ekkor is, ha a PMSC-nek akadtak góllövési lehetőségei. Egységes, érett csapat benyomását keltette a Vidi, amelynek van stílusa. No meg a góllövéshez értő csatárai. Nagyon gyenge teljesítményt nyújtott a pécsi csapat, amely a végére összeomlott. Ki kellett támadnia az egyenlítés érdekében, de az ebben az összetételben még sohasem szerepelt hátvédsora az utolsó percekre csődöt mondott. Egy perc alatt két gólt szedett össze, ez már több mint figyelmetlenség. Utólag könnyű okosnak lenni, de azzal, hogy Mártonból csatár lett, túl nagy árat fizetett, előrevitelével a védelem lyukassá vált. 

Mindkét szélen sok támadást indíthatott a Videoton, ami a szélsőhátvédek hibája. Sok hivét veszítette el ezzel a teljesítményével a PMSC, márpedig a közönségére szükség lenne. Főleg most, hogy a szakadék felé sodródik. 

A PMSC két kapust is elfogyasztott a 90 perc alatt, közülük Bodnárnak volt kevesebb dolga, Bogyayt nagyon egyedül hagyták a végén. Rettentően lassúnak bizonyult a pécsi védelem, amelyet úgy hagytak ott a Vidi-csatárok, ahogy akartak. Egymást múlták alul a középpályások, a háromból Túri volt legtöbbet játékban, viszont sokat is hibázott Márton egymaga nem sokat tehetett a túlerővel szemben, ám még így is helyzetbe került, másoknak gólszerzési lehetőséget teremtett. Nem rajta múlott a vereség, még akkor sem, ha kihagyott helyzeteket. Nagy T. formán kivül van, Balogh állóhelyben próbált futballozni. Joggal vetődhet fel a kérdés: mit keresnek olyanok a pécsiek kezdőcsapatában, akikkel nem fog egy hónap múlva szerződést hosszabbitani a klub? 

A Videoton legjobbjai Emmer, Petres és Koszta kapus voltak, utóbbit naggyá tették a pécsiek. (Dunántúli Napló, 1989. ápr. 30.) 

Mestermérleg:

Garami József: — A Videoton jobban játszott, de a második félidő első harminc percében háromszor is egyenlíthettünk volna, nagy helyzetekben hibáztunk. Az egyenlítés érdekében kitámadtunk, és jött a büntetés. Döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását, hogy a második gólt les előzte meg. 

Kaszás Gábor: — Soha nem jönnek vissza azok a mérkőzések, amelyeket elvesztettünk. Éppen ezért nagyon örülök, hogy egységes csapat harcolta ki a győzelmet. Örömteli Petres és Jován gólerős játéka, bár a mezőny legjobbjának Emmert tartom.

1989. április 16. Tatabányai Bányász SC - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

Tatabányai Bányász SC - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

Dobesch húzza el a labdát Megyeri elől
(Dunántúli Napló, 1989. április 18.)

1989. április 16., Tatabánya, NB I., 22. forduló. 5.000 néző.

Gólszerző: Dobesch a 10. percben. 

Sárga lap: Váczi a 21., Nagy T. a 74. percben. 

Kiállítva: Bérczy a 75. percben. 

Szögletarány: 6:5 (1:3) a PMSC javára. 

TBSC: Kiss - Vincze, Udvardi - Járfás, Váczi (Schmidt a 85. percben), P. Nagy, Csapó, Dobesch, Simon, Szalma - Kiprich (Hegedűs a 17. percben). Edző: Szentmihályi Antal. 

PMSC: Bodnár - Csoboth, Márton, Bérczy - Megyeri, Túri, Nagy T., Bódog, Vén (Takács a 73. percben), Lutz - Lehota (Czéh a 80. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

 A Tatabánya első veszélyes támadását a 8. percben vezette. Szalma átadásával Kiprich iramodott meg a bal oldalon az oldalvonal mellett. A 16-os magasságában járt, amikor Márton keresztezve úgy mentett szögletre, hogy közben a válogatott jobbszélső lábát is eltalálta. Kiprichet ölben vitték le a pályáról, majd az öltözőbe támogatták. Közben az óra a 10. percet mutatta, amikor Simon bal oldalról ívelt a kapu elé, a késlekedő pécsi védők között Dobesch hét méterről gurított a lábak között a kapu közepén a hálóba. 1-0 

Változatos játék alakultki ezután, a 21. percben a pécsi térfél közepén a bal oldali partvonalnál Váczi Mártonnal ütközött, a pécsi védő feljajdult, a játékvezető sárga lapot mutatott fel Váczinak.

A 24. percben majdnem egyenlített a Pécs. Udvardi egy jobb oldali beadást követően hátrafejelte a labdát, közben Kiss kiindult kapujából, de Udvardi szerencséjére a labda a felső lécről pattant a mezőnybe. A másik kapunál Csapó jobb oldalról ívelt kapu elé, a labda átszállt a védőik felett, Simon 14 méterről, kapásból lőtt, de a kapu közepébe tartó labda Bodnárról szögletre vágódott. Simon rúgta be a szögletet bal oldalról, amit Csapó hat méterről kapu fölé fejelt.

(Közben mentő érkezetta játékoskijáróhoz, Kiprichet szállították kórházba röntgenre, mert a válogatott játékos jobb lába erősen bedagadt, és egyértelműen nem tudták megállapítani, hogy van-e törés...) Kemény belemenések tarkították mindkét részről a játékot, aztán Lehota technikai fogyatékossága okozott derültséget a nézőtéren, mert a csatár egyszerű helyzetben nem találta el a pattogó labdát. 

A 36. percben Márton tört előre, a kaputól 20 méterre Járfás szabálytalanul állította meg, a szabadrúgást Megyeri lőtte kapura 16 méterről, a kapu közepére tartó labda azonban nem okozott gondot Kissnek.

SZÜNET UTÁN a 47. percben Dobesch Túrival ütközött, a pécsi középpályás rövid ápolás után folytatta a játékot. Aztán Váczi átadásából a jobbra kisodródott Hegedűs törhetett kapura, mintegy 8 méterről lőtt, Bodnár biztosan védett. 

Az 51. percben Csoboth a 16-os vonalánál szabálytalanul állította meg Simont. A legurított szabadrúgásból Csapó nagy erővel lőtt kapura, a labda a pécsi kapuvédőről kipattant, de a védők felszabadítottak. Aztán Lutz bal oldalról adott középre, a késlekedő Lehota elől Járfás szögletre mentett. Az 54. percben Dobesch vezetett gyors támadást a bal oldalon, jól látta meg a középen előretörő Váczit, pontosan adott elé, közben Bodnár kiindult kapujából, Váczi elgurította mellette a labdát, de az a bal kapufa tövéről visszapattant, s Márton szögletre vágta. 

A 62. percben Nagy T. szánta magát lövésre, de húsz méterről megrúgott labdája kapu fölé jutott. Három perccel később a Tatabánya vezethetett sokat ígérő támadást, azonban P. Nagy pontatlan átadásán meghiúsult. A 70. percben Csoboth a felezővonalnál öszszecsapott Simonnal, ezúttal a tatabányai fiú szorult ápolásra. A 73. percben Lehota a felezővonaltól indult a bal oldalon, kicselezte Vinczét, 18 méterre járt a kaputól, amikor Udvardi feltartotta. Szabadrúgás után Bérczy 8 méteres, félfordulatból leadott lövését Kiss biztosan védte. 

A 74. percben Nagy T. Szalmát vágta fel, ezért sárga lapot kapott. Egy perc múlva az előretörő Dobescht Bérczy felvágta, most Roxin jogosan a piros kártyát mutatta fel. A83. percben jobb oldali szögletet követően Kiss aláfutott a labdának, Lutz elvétette, Túri érkezett, de a kapu torkából a léc fölé emelt. 

(A hármas sípszóval egyidőben érkezett a sajnálatos hír, hogy Kiprich szárkapocscsont-törést szenvedett, majd gipszcsizmét kapott.)

★ ★ ★ A Tatabánya első támadása gólt hozott, de ez tisztáldozattal járt, s mint később kiderült, a hazaiak„vezérüket” vesztették el. Kiprich kiesése jó időre sokkolta a bányászokat, ezt az időszakot azonban a pécsiek nem tudták kihasználni. Ezután alacsony volt a színvonal, de hallatlan nagy küzdeni akarással harcolt mindkét együttes.

Mindkét oldalon több sokat ígérő támadás akadt el pontatlan átadás miatt. Szünet után továbbra is a küzdelem dominált, de a technikai fogyatékosságok erősen kiütköztek. A csapatok a védekezésre összpontosítottak, ennek ellenére mindkét kapunál adódtak lehetőségek a gólszerzésre, de a támadók ezeket rendre elügyetlenkedték. Végeredményben az izgalmakban bővelkedő találkozót a nagy akarással küzdő hazaiak egy „talált” góllal nyerték. (Népsport, 1989. április 17.)

Bérczy Balázs

Pedig a levegőben lógott az egyenlítés

Már az első percekben sejteni lehetett, hogy amelyik csapat egy gólt rúg, az nyerni tud. Égből pottyant ajándékként találtak egy gólt a bányászok, ez elég is volt a győzelmükhöz. Pedig 1-0 után lassan átvette az irányítást a PMSC, de támadásait a sokat szabálytalankodó tatabányaiak rendre széttördelték. Nehezen jutott el a hazaiak 16-osára a piros-fekete együttes, összesen kétszer került az első félidőben helyzetbe, szerencséje azonban nem volt. 

Amint válható volt, őrizni igyekezett előnyét, kontrára játszott a szünet után a Tatabánya. Nyomott a PMSC, hiába lógott az egyenlítése a levegőben, a második játékrészt végig támadó, de a fölényét kihasználni nem tudó piros-fekete csapat veszített. Amikor a hajrára emberhátrányba került, már sok jóra nem számított. Ennek ellenére küzdött az egyenlítésért, ami nem sikerült neki. Ilyen a futball: ezúttal nem a jobban játszó csapat győzött, hanem a szerencsésebb. A pécsiek nem voltak rosszabbak, de a játékot gólra játsszák ... 

A PMSC-ben Bodnár határozottabb lehetett volna a gólnál, de akkor hibáztak a védők is. Márton néhányszor előre tört, ezzel játszott jobban hátvédtársainál. Túri sokat futott, de elég nagy hibaszázalékkal passzolt. Nagy T., Megyeri: volt jobb. Lutzon különösebben nem látszott meg a hosszú kihagyás, nem futballozott látványosan, ám hasznosan és nagyon lelkesen. Lehota tartja (rossz) formáját. 

A Tatabányában Váczi, Simon és Dobes tette a legtöbbet a győzelemért. (Dunántúli Napló, 1989. ápr. 17.)

Mestermérleg:

Szentmihályi Antal: —Biztos volt, hogy ezen a mérkőzésen nem a szép játék fog dominálni. A győzelem volt a fontos, hogy lelkileg összerázódjunk. 

Garami József: — Nem érdemeltünk vereséget. Janka 

1989. április 8. Pécsi MSC - FC Valkeakosken Haka 1-2 (1-2)

Pécsi MSC - FC Valkeakosken Haka (finn) 1-2 (1-2)

PMSC - FC Haka 1-2
(fotó: Dunántúli Napló, 1989. április 9.)

1989. április 8. Pécs, Újmecsekalja, nemzetközi edzőmérkőzés. 200 néző.

Vezette: Balajti.

Góllövők: Túri 17', ill. Paavola 13', Setele 45'.

PMSC: Bodnár (Bogyay) — Csoboth, Márton, Braun, Lutz (Palaczky) - Megyeri, Túri, Bérczy, Vén (Balogh) - Nagy, Lehota. Edző: Garami József.

Nemzetközi mérkőzés

A finnek a 13. percben Bodnár hibájából, Paavola révén jutottak vezetéshez, amit 4 perccel később Túri még ki tudott egyenlíteni. Az első félidő utolsó percében Setele lőtte a Haka győztes gólját.

Sok köszönet nem volt a PMSC játékában, de hát ez az eredményből is kiderülhet. A finn kupagyőztes iparos- futballt játszott keményen, sok futással, lelkesen. Bár egy edzőmérkőzés nem mindig mérvadó, vannak gondok a pécsiek házatáján. Az egészben az ért a legtöbbet, hogy jót lehetett napozni. 

A korábbi hírekkel ellentétben Lőrincz nem lépett pályára az FC Haka színeiben, mert ma, ebben a szezonban az utoljára NB II-es bajnokin szerepel kaposvári mezben. Tegnap csak a kispadon ült, melegítőben, és sűrűn mosolygott. Az elégedettsége érthető, hiszen jó kis csapat a tavalyi kupagyőztes, az FC Haka, amellyel Lőrincz az ősszel kiléphet a nemzetközi porondra. (Dunántúli Napló, 1989. április 9.) 

1989. március 29. Pécsi MSC - Rába ETO 0-2 (0-1)

Pécsi MSC - Rába ETO 0-2 (0-1)

Bodnár öklöz
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 30.)

1989. március 29. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 21. forduló. 10.000 néző,

Vezette: Nagy II J. (Molnár L., Kovács I L.).

Gólszerző: Mörtel a 3., és Mörtel az 50. percben. 

Sárga lap: Czérna a 67., Boros a 72., Balogh a 88. percben. 

Szögletarány: 11:1 (8:0) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár - Csoboth, Márton, Braun, Czérna — Nagy T., Bérczy, Túri, Vén (Balogh a 68. percben) Lovász (Czéh a szünetben), Lehota. Edző: Garami József. 

Rába ETO: Boros - Csikós, Hlagyvik, Urbányi, Bordás - Kiss, Bücs, Rubold - Handel (Vermes a 66. percben), Mörtel, Hajszán. Edző: Haász Sándor.

Krónika:

Az első akciójából rögtön gólt ért el a Rába ETO. A 3. percben Urbányi indította Bücsöt, aki a kiugró Mörtel elé tálalt. A középcsatár hét méterről átemelt Bodnáron, Braun megpróbálta kikanalazni a kapuba tartó labdát, de már csak a gólvonalon túl érte el és csak beljebb tudta segíteni. 0-1 

(Mörtel első labdaérintése alkalmából, két perc kilenc másodperc elteltével már gólt lőtt. A később végig hűséges őrző, Braun, ekkor még nem fogta olyan szorosan, mert azon „morfondírozott”, hogyan kellene a kilencven perc során megelőzni Mörtelt a labdaátvételben. Mire erre rájöhetett, a győri csatár már be is talált.) 

A gól után Lehota, majd Bérczy is egyenlíthetett volna, de hibáztak. Aztán Vén beadásába vetődött bele fejjel a rendkívül sokat mozgó Lovász, balszerencséjére azonban nem találta el igazán a labdát, így Boros hárított. 

Nagy T. lőtt elhamarkodottan tíz méterről keresztbe a vendégkapu előtt, utána Túri ügyetlenkedett el egy helyzetet, később az ő tizenöt méteres kapáslövését védte Boros. Rubold elől mentett Bodnár, a túlsó oldalon pedig Boros Lovász elől. Az utóbbi esetnél a pécsi játékos megsérült, a vállát fájlalta, mivel nagyot esett, s ápolásra szorult. (Az első orvosi jelentés szerint Lovász a vállában részleges szalagszakadást szenvedett.) 

SZÜNET UTÁN Lehota lövés helyett érthetetlenül az alapvonalon túlra ívelt. A 48. percben Márton rövid hazaadásába Hajszán a kaputól 6 méterre beleszúrt, a kiinduló Bodnár azonban hárított. 

Az 50. percben bebiztosította győzelmét a Rába ETO. Bücs szöktette Handelt, ő jobbról beemelt, Mörtel az ötös túlsó sarkánál jókor érkezett, egyből kapura továbbított, a labda a vetődő Bodnár kezét érintve vágódott a jobb alsó sarokba. 0-2  Braun lábában volt a szépítés, ám 3 m-ről elvétette az irányt. 

A 65. percben Túri 22 m-ről észrevette, hogy Boros kint áll a kapujából. Át akart felette ívelni, azonban az emelése egy méterre mellé csúszott. Egy perccel később Czérna a derekánál fogva rántotta vissza a frissen beállt Vermest, s Nagy II. sárga lappal büntette. A 72. percben érdekes körülmények között kapott sárga lapot Boros. Bérczy a levegőben szabálytalanul meglökte az ötösön belül, s annak rendje és módja szerint a bíró szabadrúgást ítélt kifelé. A kapus fekve maradt a földön, majd hirtelen felült és messzire eldobta a labdát, ezt torolta meg a játékvezető. A találkozó utolsó érdemleges eredménye is a sárga lap felmutatása volt, Baloghot kellettfigyelmeztetni Kiss Zs. felvágásáért.

Már régen rossz a PMSC-nek, ha vezetést szerez az ellenfél, mert akkor nem alkalmazhatja kedvenc fegyverét, a gyors kontraakciókat. Felállt védelem ellen pedig képtelen játszani. Ez a 90 perc is ezt bizonyította. Hamar hátrányba kerültek a hazaiak. Úgy, hogy az első félidőben összesen csak egyszer rúgott kapura a Rába ETO, abból viszont gól lett. 

A győri vezetés után sokat támadott a PMSC, de csak szögletekig és helyzetekig jutott. Amikor a szünetben Lovász sérülése miatt az öltözőben maradt, sejteni lehetett, hogy az egyetlen, viszonylag sokat mozgó csatára nélkül nem viszi sokra a PMSC. Lehota ugyanis, pécsi szokása szerint csak „törte” a labdát, más meg nem nagyon került a győri kapu elé. Talán még Nagy T. és Túri lendíthetett volna a pécsiek támadójátékán, de gyengén játszottak. Ezzel el is dőlt a mérkőzés sorsa. 

Úgy nézett ki, a vendégek egygólos előnyüket is képesek lettek volna megtartani. A Rába ETO okosan, kulturáltan, taktikusan futballozott. Nem vagdalkozott, nem kapkodott, igaz, az előbb egy, majd később kétgólos előnye birtokában nem is volt rá oka. Magabiztosan adogattak a vendégek, érezték, itt már nyert ügyük van. 

Az utolsó negyedórára teljesen szétesett a PMSC játéka, ebben az is közrejátszhatott, hogy játékosai már arról is letettek, hogy szépíthetnek. (Népsport, 1989. márc. 30.)

Haásznál még tart a húsvét

Újabb elszalasztott lehetőség ... Két góllal tudott nyerni a Rába Pécsett, de ha ehhez hozzátesszük, hogy a szögletarány például már a félidőben 8-0 volt a hazaiak javára. 

Támadott, helyzeteket alakitott ki a PMSC, de az az ötlettelenség, ami a kapu előtt jellemezte a hazai támadókat, akár kritikán alulinak is nevezhető. Sajnos ezúttal a védelemmel sem lehettünk elégedettek, hisz a Rába játékosai nem sokszor kerültek helyzetbe, de kettőt még így is értékesíteni tudtak. 

A PMSC kapujában Bodnár az első gólnál hibázott, azonkívül viszont nem nevezhető rossznak a teljesítménye. A védők közül úgy istenigazából senki nem dicsérhető, s a középpályán is csak Bérczy teljesítménye adott örömre okot. Lovász, amig pályán volt, kivette részét a támadásokból. Lehota is nagyon akart, de teljesítménye ezúttal sem ütötte meg a közepes szintet. 

A vendégeknél Boros, Rubold, Bücs és Mörtel dicsérhető. (Dunántúli Napló, 1989. márc. 30.)

Mestermérleg:

Garami József: — A mérkőzés nagy részében támadtunk, több gólhelyzetünk is volt. Ezek sajnos kimaradtak, és a nagyszerűen kontrázó Rába két gyors gólja eldöntötte a mérkőzést. Sajnálatos Lovász sérülése, amely szaporítja gondjainkat. 

Haász Sándor: — Tart a húsvét, jaj de jó! 

1989. március 25. Pécsi MSC - Zalaegerszegi TE 0-0 - tizenegyesekkel: 2-4

Pécsi MSC - Zalaegerszegi TE 0-0 - tizenegyesekkel: 2-4

Tömegjelenet a ZTE kapuja előtt
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 26.)

1989. március 25. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 20. forduló. 12.000 néző.

Vezette: Bognár (Varga L., Nagy L.).

Sárga lap: Wittmann a 32., Túri az 54. percben. 

Szögletarány: 5:4 (2:2) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár — Bérczy, Bódog, Márton, Braun — Megyeri (Czéh, a 86.. percben), Túri, Czérna — Nagy T. (Balogh, a szünetben), Lovász, Lehota. Edző: Garami József.

ZTE: Huszár — Molnár, Szabó, Csepregi, Rezi — Rózsa, Balog, Szalai, Wittmann — Kómán, Kovács. Edző: Rónai István.

Krónika:

Vérszegény pécsitámadások közepette a zalaegerszegi Kámán szerezhetett volna gólt, a 4. percben, Bodnáron átemelt labdáját azonban Márton az ötösön belülről kivágta. Sokáig semmi különleges nem történt a pályán. Egészen a 32. percig, amikor Wittmann kapott sárga lapot Lovász buktatásáért. SZÜNET UTÁN az 54. percben Túrit kellett sárga lappal figyelmeztetni, mert felvágta Kovács L.-t. Két perc múlva Csepregi emelt Kovács L. elé, aki nagy helyzetben 8 m-ről a kapu fölé ívelt. 

A 63. percben Rózsa indította a jobb szélen Kámánt, ő az alapvonaltól visszagurított, pontosan a gólvonalra berobbanó Kovács L. mögé. Ez már a harmadik óriási zalaegerszegi helyzet volt. (A PMSC tehetetlenségére jellemző volt, hogy a 64. percben ment a zalaegerszegi kapu felé az első „egészséges” lövés. Ezt Balogh eresztette meg 17 mről.) 

A 74. percben Balogh szögletét Lovász 3 m-ről fölé csúsztatta. Az ellentámadás végén Rózsa 12 m-es lövése alig kerülte el a kaput. 

11-esek: A PMSC-ben Balogh kezdett, be is talált a kapuba. A zalaegerszegi Balog labdáján Bodnár rajta volt, azonban nem ért oda. Lovász büntetőjét Huszár a kapu fölé ütötte, Wittmann viszont nem hibázott. A vendégek kapusa Czéh 11-esét is kifogta. A harmadik zalaegerszegi ítéletvégrehajtó Csepregi is jól célzott, akárcsak a PMSC-ből Márton. Az i-re a pontot Rózsa tette fel azzal, hogy a jobbra mozduló kapus mellett a kapu másik oldalába helyezett. 

★ ★ Rendkívül alacsony volta játék színvonala az elsőfélidőben. Egymás hibáiból éltek a csapatok. A mérkőzés nem érdemelte meg az NB I-es jelzőt. Le kellett volna cserélni mind a húsz mezőnyjátékost ahhoz, hogy a szünet után gyökeresen változzon a helyzet a zöld gyepen. Mivel a tömeges csere és ezzel együtt a javulás hiú ábránd volt, maradt a nézőbosszantó színvonal, s a kocogós iram. A ZTE mégcsak-csak mutatott valamit — helyzetekig is jutott —, a PMSCazonban semmit sem. Görcsös akarásukban sokat szabálytalankodtak a pécsiek, ezzel a zalaegerszegiek dolgát könnyítették meg. Lovász fejesén kívül nem akadt gólszerzési lehetősége a hazai csapatnak. 

Hallatlanul gyengén játszott a Pécs, s nem érdemelt volna győzelmet. A ZTE elérte célját, megúszta a 90 percet vereség nélkül. A 12 000 szurkoló csalódottan távozott, mert semmi olyat nem látott, amiért érdemes volt kilátogatni. Ennél jobb találkozókat látni az alacsonyabb osztályokban is. Ráadásul olcsóbban ... (Népsport, 1989. márc. 26.)

A PMSC-nek ártott a melegfront

Régi ismerősökként köszöntötte tegnap délután a napfényben fürdő, szépszámú közönség előtt egymást a pécsi és a zalaegerszegi csapat. Törhette is fejét mindkét mester: ugyan mivel lesz képes meglepni kollégáját ezen a találkozón, hiszen elmondhatták: mindenki ismer mindenkit. Nos, hiába játszott az előző hetekben mérkőzésről mérkőzésre jobban a piros-fekete együttes, a zalaiak.kifogták vitorlájukból a szelet. Igaz, a pécsiek leszámítva a második félidőben Balogh szélső játékát, mindent bent, a jól tömörülő védőfalon át kívántak megjátszani, A zalaiak által megszerzett labdával pedig gyors, hosszú indításokkal játszották át Csepregiék a pálya középső harmadát, és teremtettek ezzel többször is nagy helyzetet a pécsi Bodnár kapuja előtt. A vendégek jobban átgondolt, szervezetteb játékukkal valósággal megbénították a csapatrészeiben is ezúttal mélyen tudása alatt játszó játékosokkal rendelkező hazaiakat.

A tizenegyeseknél a pécsi Balogh nem hibázott, csakhogy utána mind Lovász, mind Czéh labdáját megfogta Huszár, s mivel a zalaiak közül Balogh, Wittmann, Csepregi és Rózsa is gólt lőtt, Márton csak csökkentette a különbséget. A 11-es párbajt igy a zalaiak nyerték 4-2 arányban, s vele kapták a 2 pontot. 

A pécsi csapatban Bodnár tudását nem tették különösen próbára a vendégek. A hátvédsorban csupán Márton nyújtott elfogadható teljesítményt. A középpályán ezúttal Túri is „beleszürkült" társai közepes formájába. A csatársorban Lovászt tántoríthatatlan kezdeményezőkészsége dicséri, sajnálatosan még a szünet után beállt Balogh sem tudott számára megfelelő partner lenni. 

Rónai, a tüke pécsi ezúttal ellenfélként

A vendégek között Huszár kapust a két hárított 11-ese, mig a mezőnyjátékosok között Csepregi igazi karmesterjátéka, iBalog és Rózsa szervező munkája, mig a csatársorban a csak nagyon nehezen semlegesíthető játéka emelte társai fölé. (Dunántúli Napló, 1989. márc. 26.)

Mestermérleg:

Garami József: — A csapat nem tudta megismételni az előző hetekben nyújtott jó teljesítményét. Ezért meg kellett elégednünk a döntetlennel. Sajnos, a 11-esek rúgásában már ötödször maradtunk alul. 

Rónai István: — A helyzetek alapján rászolgáltunk a két pontra. 

1989. március 18. Békéscsabai Előre Spartacus SC - Pécsi MSC 1-2 (1-0)

Békéscsabai Előre Spartacus SC - Pécsi MSC 1-2 (1-0)

Népsport, címoldal (kivágás)

1989. március 18. Békéscsaba, NB I., 19. forduló. 8.000 néző.

Vezette: Hartmann (Szilágyi, dr. Szőke).

Gólszerző: Oroszki a 28., Túri (11-esből) a 60., Lovász a 72. percben. 

Sárga lap: Fabulya az 54., Csoboth az 55., Belvon a 60. percben. 

Szögletarány: 8:6 (4:3) a Békéscsaba javára.

Békéscsaba: Gulyás — Szenti, Otlakán, Bánfi, Fabulya - Mracskó (Gruborovics a 76. percben), Csató, Belvon (Csernus a 84. percben), Csanálosi — Oroszki, Szekeres. Edző: Csank János.

 

PMSC: Bodnár — Csoboth, Márton, Braun, Czérna (Bódog a 79. percben) - Megyeri, Túri, Bérczy, Nagy T. - Lovász, Lehota (Takács a 86. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

A 6. percben Csanálosi kapura tartó lövését Bérczy blokkolta. A folytatásban Oroszki távoli bombája a jobb kapufa mellett suhant el. Később Lovász fejelt mellé. A 18. percben Szenti ballábas, jól helyezett, de gyenge lövését Bodnár hárította. 

(Sokak meglepetésére Mracskó őrizte Lehotát. Bizonyára sokan emlékeznek még rá: az őszi mérkőzésen Lehota több hétre harcképtelenné tette a békéscsabaiak középpályását.) 

A 20. percben Márton labdájával Nagy a jobbösszekötő helyéről néhány lépés után megcélozta a bal alsó sarkot, de Gulyás vetődve szögletre tolta a labdát. Aztán Csató bombája pattant ki az egyik védő lábáról. A 28. percben Belvon jobboldali szögletzászlótól laposan középre adott, s Oroszki az ötösön állva kapásból, laposan Bodnár mellett a balalsó sarokba lőtt. 1-0 

A 35. percben röviden mentett Márton, a 16-oson álló Belvont meglepte a dolog, mert a jobb kapufa mellé lőtt. Hasonlóképp járt Csanálosi, aki húsz méterről célozta meg Bodnár kapuját. 

A 40. percben a kifutó Gulyás magához ölelte a labdát, amikor Lovász a földön fekvő kapus felé rúgott — ezért sárga lap járt volna! A lefújás előtti percben Túri hatalmas lövést eresztett meg 14 méterről, ám Gulyás vetődve szögletre tolta a labdát. 

SZÜNET UTÁN az 53. percben Lovász előtt adódott lehetőség, de azt elügyetlenkedte. Utána az 54. percben Fabulya alaposan helybenhagyta Nagyot, amiért sárga lapot kapott. Egy percre rá Csoboth ugyanilyen jelenetért hasonlóképpen járt, ő Szekerest terítette le. A folytatásban Czérna távoli lövése szállt fölé. 

A 60. percben szöglethez jutottak a vendégek. A beívelést Márton fejelte kapura, Gulyás a labda alá szaladt, Belvon maradt a gólvonalon, aki kapus módjára kézzel kiütötte. 11-es! A vétkes játékos sárga lapot kapott. A büntetőből Túri a jobbra vetődő Gulyás mellett a kapu bal oldalába lőtte félmagasan a labdát. 1-1 

Lehota javuló formában
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 20.)

A 72. percben Lehota a 16- os sarkától átívelte a labdát a jobb oldalra, Lovász elé. A labda egyet pattant a pécsicsatár előtt, aki nagy lövést zúdított Gulyás kapujára. A labda a bal alsó sarokban kötött ki. 1-2 

Ahazai közönség joggal várta, hogy a viharsarki gárda folytassa sikersorozatát. Az MTK-VM és a ZTE legyőzése után ismét pontokat reméltek. A kezdeti puhatolózó játék után egyre inkább mezőnyfölénybe került a hazai csapat. A fölény még az első félóra befejezése előtt góllá is érett. 

A fordulás után a békéscsabaiak védekezésbe vonultak, igyekeztek lassítani a játékot, nem sok energiát fordítottak a támadásokra. A pécsi középpályások gyorsan felismerték, mi történik, és átvették az irányítást. Az eredmény hamar megmutatkozott, tizenkét percen belül fordítottak. 

Ezt követően hiába próbált Csank János frissíteni, már nem tudott feltápászkodni a békécsabai csapat. A második félidei jobb teljesítményével a mecsekalji együttes rászolgált a három pontra! (Népsport, 1989. márc. 18.)

Ez igen!

Nem hiába tartottak a viharsarkiak ettől a találkozótól-1-0 után azonban félelmük görcsös játékkal párosult, ráadásul több kulcsjátékosuk tudása alatt játszott. A PMSC a szünet után egyértelműen felülkerekedett, és végül is rászolgált a győzelemre. 

A PMSC együttesében Bodnár megbízható volt. A védők közül Braun az első gólnál hibázott, de utána ő érdeme volt az egyenlítés. Márton is átlagon felülit nyújtott. A középpályások közül Bérczy, de különösen Túri játszott jól, utóbbi a mezőny legjobbja volt A csatárok közül Lovászt remek gólja dicséri, Lehota viszont gyengén játszott 

A hazaiaknál nehéz átlagon felüli teljesítményt találni, talán Otlakán és Csanálosi tette meg a magáét. (Dunántúli Napló, 1989. márc. 19.) 

Mestermérleg:

Csank János: — A mérkőzés második részében durva egyéni hiba miatt kapott 11- essel felhoztuk a Pécset, ezután a csapat idegesen játszott. A biztosnak látszó döntetlen helyett vereséget szenvedtünk. Garami József: — Mindennél többet mond, hogy a sportszerű békéscsabai közönség a mérkőzés végén tapssal jutalmazta teljesítményünket. 

1989. március 11. Pécsi MSC - MTK-VM SK 2-0 (1-0)

Pécsi MSC - MTK-VM SK 2-0 (1-0)

Népsport-címlap (1989. március 12.)

1989, március 11. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 18. forduló. 9.000 néző.

Vezette: Vágner (Kovács II L, Lubaslyik).

Gólszerző: Megyeri a 31., Lovász a 61. percben. 

Sárga lap: Márton az 55., Farkas a 68., Nagy a 79. percben. 

Szögletarány: 5:5 (4:3 a PMSC javára.).

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Czérna — Megyeri, Túri, Bérczy, Nagy T., — Lovász (Vén, a 83. percben), Lehota (Csoboth, a 61. percben). Edző: Garami József.

 

MTK-VM: Piel — Talapa, Híres, Lőrincz, Szálai — Katzenbach, Szeibert (Horváth Cs., a 72. pereiben), Vadász (Farkas, a szünetben), — Kékesi, Balogh, Pölöskei. Edző: Verebes József.

Krónika:

A kezdeti iparkodásba csak Nagy éles szögből megeresztett lövése hozott némi színt, Piel azonban nem mozdult el a bal kapufa mellől és biztosan fogta a labdát. Nehéz lett volna ráfognia csatárokra és a középpályásokra, hogy túl mozgékonyak. Akinél éppen nem volt a labda, az többnyire békésen szemlélte társa erőfeszítéseit. A középen kialakult nagy tumultusban azonban ezek az egyéni próbálkozások nem kecsegtettek sikerrel. A második negyedórát is legfeljebb a rengeteg feltűnő hiba miatt nehéz elfelejteni, ám a 31. percben a mérkőzés első szép támadása kárpótolta a pécsi szurkolókat. A vendégek szöglete után Lehota a saját 16-osának előteréből kiemelte a labdát a bal oldalon meglóduló Nagyhoz, aki a felezővonaltól látványosan indította a jobböszekötő helyén robogó Megyerit. A pécsi középpályás 12 m-ről a kiinduló Piel mellett a jobb alsósarokba lőtt. 1-0 

Megyeri gólja
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 12.)

(Szemlátomást bajban volt a PMSC. Közönsége elvárta, hogy kezdeményezzen, támadjon, csakhogy a pécsi játékosok ehhez a szorgalmon kívül semmit nem tudtak felvonultatni. Ám amint lehetőségük nyílt legerősebb fegyverük, a kontra bevetésére, máris felvillant valami abból, amit futballnak nevezünk.) 

A 41. percben, Lovász indításával Túri léphetett meg a bal szélen, beadására csak Nagy érkezett, estében 4 tméterről lőtte meg a labdát, amely a legjobb ütemben odaérő Piel lábáról pattant ki. A másik oldalon Híres sokáig nem akart hinni a szemének, amikor egy perccel a félidő vége előtt Vadász szöglete után 5 m-ről, a földön állva a jobb kapufa mellé fejelt.. Egy lélek nem volt a közelében.... . . 

SZÜNET UTÁN már a 49. percben növelhette volna előnyét a PMSC. Lovász a jobbösszekötő helyén faképnél hagyta Szalait, laposan középre lőtt labdája a gólvonaltól néhány centiméterre suhant el, a bevetődő Lehota lába előtt. 

Öt perccel később Megyeri nagy szívességet tett a vendégeknek, lezserül Bodnár ölébe akarta emelni a labdát, ám Pölöskei résen volt, közbe ugrott és 6 m-ről fordulásból a keresztlécet találta el. 

Az 55. percben szabadrúgáshoz jutott az MTK-VM, 23 méterre a pécsi kaputól. Márton vitatta az ítéletet,Vágner sárga lappal csillapította le. Szeibert lövésére Bodnár elmozdult, a labda azonban irányt változtatott a sorfalon, a kapus visszanyúlva, bravúrral még beleütött, végül Czérna szögletre mentett Pölöskei elől. 

A vendégek helyzeteire góllal válaszolt a PMSC. A 61. percben Túri vitte fel középen a labdát, a 16-os vonala előtt megtorpant, farkasszemet nézve Híressel aztán hirtelen a mellőle kirobbanó Lovász elé gurított,a csatár pedig futtából, 10 m-ről a léc alá bombázott. 2-0 

Lovász húzott volna el a 68. percben lendületesen a bal szélen, ha Farkas nem gáncsolja. Amíg a csatárt ápolták, Farkasnak felmutatta a sárga lapot a játékvezető. Ugyanígy járt a 79. percben Nagy is, amikor Vágner lest ítélt, ő azonban tovább vezette, majd kapura lőtte a labdát, ráadásul még reklamált is. Néhány perccel a találkozó vége előtt Túri egyedül indulhatott volna, a vendégek kapuja felé, ám amíg meggyőződött arról, hogy nem lesről rajtolt, oda lett az előnye, és 20 m-es lövését Piel könnyedén hárította.

★ ★ Az ősz bajnoka elszenvedte sorrendben harmadik vereségét is. Ám híveit minden bizonynyal elkeserítette az a teljesítmény is, amellyel kedvenceik előrukkoltak. Hamar kiderült, a vendégek nagy figyelmet szentelnek a biztonságnak, próbáltak körültekintően védekezni, még Balog is hátrahúzódott a középpályára. Az MTK-VM-nek ez a szándéka sokáig meg is valósult, ugyanakkor képtelen volt a megszerzett labdákkal egyetlen épkézláb támadást kialakítani. Aszervezéssel és a támadással megbízott játékosai pedig mintha nem is lettek volna a pályán, alig-alig találkoztak a labdával. 

A házigazdák is „szenvedtek” ekkor, szemlátomást nehezükre esett, felállt védelem ellen futballozni. Egyszer nyílt csak lehetőségük ellentámadásra, ezt ki is használták és ezzel sokat változtattak a játék képén. A szünet után ugyanis a vendégeknek is előre kellett merészkedniük, de ezzel a pécsieknek kedveztek, hiszen a házigazdáknak így több területük volt a támadásokhoz, és fellazult védelemmel szemben játszottak. Ennek köszönhetően több helyzethez is jutottak, s a közepes színvonalú mérkőzésen — amely ezt a minősítést csak a szünet után érdemelte ki — a PMSCmegérdemelten,  amásodik félidő alapján pedig magabiztosan szerezte meg a három pontot. (Népsport, 1989. márc. 12.)

Megyeri elől szerelnek a védők
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 13.)

Több is lehetett volna

Végre időnként igazi futballt is láthatott a pécsi közönség! A 90 perc során a hazaiak taktikája bizonyult eredményesebbnek, bár az is igaz, hogy a vendégeknek szombaton délután semmi sem sikerült. Az MTK játékánál maradva le kell Írnunk: hacsak valamit ki nem talál Verebes, a kék-fehérek elbúcsúzhatnak bajnoki reményeiktől. A tegnapihoz hasonló, szürke játékkal még a középmezőnyhöz tartozó csapatok ellen is meg kell majd izzadniuk ... 

Ugyanúgy, ahogy ez Pécsett is történt. A piros-feketék ugyanis sem erőnlétben, sem technikában nem akarták felülmúlni az eddigi listavezetőt, rendelkeztek azonban néhány olyan ötlettel, mely elég volt a biztos győzelemhez. 

A PMSC kapujában Bodnár biztosan állt a lábán, Pölöskeiék nem nagyon tudták próbára tenni. Kónyát és Mártont felfutásai, Czérnát és Braunt biztonságos játéka dicséri, összességében tehát a védelem is kitett magáért. A középpályán mind a négy játékosnak voltak oilyan villanásai, melyek döntő mértékben hozzájárultak a három pont megszerzéséhez. Egyénileg talán Nagy Tamás és Túri vitte a primet, de erre szükség is volt, mert a csatárok közül Lovász csak gólja miatt emlithető, Lehota formáját pedig jobb minél előbb elfelejteni ... 

Túri Zsolt a középpálya motorja volt
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 25.)

A vendégeknél Piel a két bekapott gól ellenére is csapata leqiobbiának bizonyult. Raita kívül csupán Talapa és időnként Pölöskei ütötte meg az NB I. színvonalát. (Dunántúli Napló, 1989. márc. 12.)

Mestermérleg:

Garami József: — Helyenként jól játszott a csapat, teljesen megérdemelten győztünk. 

Verebes József: — Az első félidőben nagyon megilletődötten játszottunk. Szünet után feljöttünk, de nem volt szerencsénk. Pölöskei kihagyta nagy helyzetét, törvényszerű volt, hogy ez megbosszulja magát. A Pécs türelmes volt, ki tudta várni a kedvező alkalmat, és újabb góljával bebiztosította a győzelmét. Ismét bebizonyosodott, nem lehet egy félidőnyi előnyt adni az ellenfélnek. 

1989. március 1. Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (0-0) - tizenegyesekkel: 3:1

Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (0-0) - tizenegyesekkel: 3:1

Légiveszély a pécsi kapu előtt
(Labdarúgás, 1989.április)

1989. március 1. Budapest, Bozsik-stadion- NB I., 17. forduló, 3.000 néző.

Vezette: Lázin (Drigán, Makó).

Gólszerző: Gregor (11-esből) az 58., Bérczy a 80.percben. 

Sárga lap: Csehi a 62., Cseh a 88. percben. 

Szögletarány: 10:3 (7:1) a Bp. Honvéd javára.

Bp. Honvéd: Disztl P. — Szijjártó, Disztl L. Drobni, Cseh - Varga, Csehi, Csábi, Sass - Gregor, Füle (Hegyeshalmi, a 81. percben). Edző: Both József. 

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Braun, Czérna — Megyeri, Bérczy, Túri, Nagy T. (Csoboth, a 85. percben) — Lovász, Vén (Lehota, a 65. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

A Pécs támadókedve volt a nagyobb a találkozó kezdetén, mégis a Honvéd játékosai előtt adódott az első gólhelyzet. A 4. percben Sas sszép cselekkel játszotta magát tisztára a balösszekötő helyén, a 16-os előterében, majd Gregor elé passzolt, akit a tizenegyes ponton a lövés előtti pillanatban Márton szerelt. A 29. percben az borzolta az egyébként nyugalmas mérkőzés csöndes közönségének az idegeit, hogy Lázin játékvezető les címén megállította a találkozó első szépen megkomponált támadását. Csábi a jobbösszekötő helyéről a tizenhatos körívén álló Sass felé gurított, aki átlépte a labdát, s így a mögötte, mélyről érkező Gregor a pécsi védők meglepetésére egyedül indulhatott a kapura, azaz indulhatott volna, mert Lazin sípolt. 

Gregor büntetőből szerzett vezetést
(Labdarúgás, 1989. április)

Egy perccel később Gregor már csak saját magát okolhatta a Honvéd vezető góljának elmaradásáért. A csatár a bal oldalon betört a tizenhatoson belülre, egészen az alapvonalig vezette a labdát, úgy, hogy közben egyre-másra dőltek körülötte a pécsi védők, a végén már Bodnár is a földön hevert, s ekkor az ötös és az alapvonal sarkáról rosszul adott középre. Alig valamivel ezután Varga végezhetett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, a kaputól 20 méterre. A válogatott játékos lövése a jobb kapufa belső éléről a mezőnybe perdült,s a védők szögletre mentettek. 

A 38. percben az addig bágyadt pécsiek is eljutottak ellenfelük kapujáig. Nagy T. indította Turit, aki a bal oldalról, 13 méterről megcélozta a jobb alsó sarkot, de Disztl Péter a helyén volt. Két perccel a szünet előttelőbb Bérczy, majd Márton hibázott nagy helyzetben, sígy az első játékrész gólnélküli döntetlennel, zárult. 

Bérczy fejesből egyenlített
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 2.)

SZÜNET UTÁN a pécsiek voltak aktívabbak, s némi kispesti segítséggel kis híján megszerezték a vezetést. Egy pécsi átadást lefülelni készülve, Disztl L. a tizenhatos előterében lyukat rúgott, így a labda Lovászhoz jutott, aki középen egyedül kapura húzott, majd 13 méterről elhamarkodottan és nem túl erősen lőtt, s Disztl Péter korrigálva öccse hibáját, biztosan védett. 

Az 58. percben a hazaiakváratlan vezetést szereztek. Gregort Czérna érthetetlenül és feleslegesen felrúgtaa tizenhatoson belül. Ajándék tizenegyes! A sértett állta labda mögé, s a balra vetődő Bodnár fölött a kapuközepébe emelt. 1-0 

A 62. percben Csábi immár másodszor húzta le kézzel a labdát, ezért Lazin sárga lappal figyelmeztette. Teljesen leállt a kispesti együttes, s a pécsiek szinte tetszés szerint alakíthatták ki helyzeteiket. 

A 75. percben Túri a jobb oldalról, az alapvonal közeléből, kapu elé ívelt szabadrúgását Bérczy hét méterről alig fejelte a bal alsó sarok mellé. Egy perccel később Nagy T. és Lovász egymást zavarta a Honvéd ötösének jobb oldali sarka közelében, s így az óriási helyzetből nem születhetett gól. 

Az egyenlítő pécsi gól
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 3.)

A 80. percre azonban már beérett a vendégek fölénye. Turi bal oldali szögletét a csereként beállt Lehota az ötös bal oldali sarkáról megcsúsztatta, s Bérczy háromlépésről, senkitől sem zavartatva bólinthatott a kapu baloldalába. 1-1 

Négy perc múlva Kónya beadását Túri, a Honvéd ötösén, a hazai szurkolók nagy megkönnyebbülésére, elvétette. A találkozó utolsó helyzetét is a pécsiek hagyták ki. Túri középre lőtt szabadrúgását Bérczy 11 méterről fejelhette a kapu jobb oldalára, de Diszil P. a helyén volt,és tisztázott. 

11-esek: A pécsiek kezdték, s Csoboth nem élt a lehetőséggel, alaposan a kapu mellé durrantott. Ezzel szemben Gregor a bal alsó sarokba pöckölte a labdát. Lehota folytatta a rossz pécsi hagyományt, de ő eltalálta a kaput, csak éppen Disztl P. védett kiválóan. Cseh következett a sorban, és Gregorhoz hasonlóan a bal alsó sarokba lőtt. Márton a jobb alsósarkot választotta,es nyert. Csehi is a bal alsó sarkot célozta meg, sikeresen. Így már 3 :1-re vezetett a Honvéd. Következett Megyeri, aki a kapu jobb oldalába próbálta helyezni a labdát, de Disztl P. ezt megakadályozta, s így be is fejeződött a tizenegyespárbaj. 

Lovász votl a mezőny legjobbja
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 2.)

★ ★ Ellentétes félidőket láthatott a Bozsik-stadion közönsége. Az első játékrész egyértelmű hazai fölényt hozott. A Honvéd középpályásai és csatárai ezidő tájt igen sokat mozogtak a pályán, s kapuja elé szorították a PMSC-t. A vendégek kétlépcsős védőfala egy ideig ugyan állta a rohamokat, de a középpályás sor fokozatosan felőrlődött a hazai nyomás alatt, és átjáróházzá vált. Különösen szembetűnő volt, hogy a jobb oldalon Szíjjártó egyedül szervezhette a Honvéd akcióit. Jellemző erre az időszakra, hogy a kispestiek hét szögletet végezhettek el, míg a pécsiek csak egyet. 

A második félidőben két teljesen „ismeretlen” csapat lépett pályára. Ugyana fehér mezben is ugyanazok a kispesti játékosok játszottak, és a piros-fekete szerelésben az első félidőben bevetett pécsi gárda futballozott, de ezúttal már a vendégek mutatták a sokkal jobb játékot. A Honvéd labdarúgói talán az első félidei produkció alapján úgy gondolták, hogy ellenfelüket állófutballal is képesek legyőzni, s ennek szellemében úgy festettek a pályán, minthaa lábuk gyökeret vert volna a Bozsik-stadion gyepszőnyegében. Épp ezért volt meglepetés, hogy Czérna teljesen felesleges szabálytalansága révén Both József együttese jutott előnyhöz. 

Aztán a mérkőzés hátralevő részében már csak az volt kérdéses, hogy mikor egyenlít ki a Pécs. Bizony,az utolsó percekben a kispesti szurkolók azért szoríthattak, hogy csapatuk megőrizze az 1-1-es eredményt. (Népsport, 1989. márc. 2.)

Lovász és Nagy Tamás védekezik
(Labdarúgás, 1989. április)

Rosszul osztották a pontokat Kispesten

Bátran kezdett a PMSC, csakhogy túl hamar vonultak vissza zártsorú védekezésükbe, igy felkínálták a pálya nagyobbik részét ellenfelüknek. A Honvéd láthatóan nem tudott mit kezdeni a nagy térrel, no és a kapujuk elé tömörülő védőkkel, mert szögletek során kívül képtelenek voltak helyzetet teremteni. 

A félidő hajrájában - ha jobban összpontosítanak a pécsiek - akár kétgólos előnyhöz is juthattak volna. Szünet után megváltozott az erő- egyensúly. Jóllehet a hazaiak egy talált 11-essel megszerezték a vezetést, a kispesti szurkolók sem bíztak benne, hogy győznek kedvenceik. A mind jobban játékba lendült Lehota mellé egyre bátrabban vállalkoztak előretöréssel a középpályások is, minek eredményeként nemcsak az egyenlítés sikerült, de akár gólokkal verhették volna a nevesebb ellenfelüket. 

A második félidő nagyobb részében az történt a pályán, amit a PMSC kezdeményezett, kár, hogy a befejezésekkel ezúttal még adósak maradtak a piros-feketék. Így történhetett, hogy a jobbik csapatnak jutott ezen a mérkőzésen a kevesebb pont. 

Bodnár — egyetlen ütemkésését leszámitva — biztosan őrizte hálóját. A hátvédsorban egyre jobban összehangolódik a Márton—Braun fiatal páros, Czérna elkapkodott mozdulata, amiből 11-es lett, fölösleges volt. A középpályán Bérczy tett a legtöbbet a győzelemért, különösen a második félidőben nyújtott játéka volt hasznos. A csatársorban Nagy nem, Lovász azonban igazán erényeit csillogtatva játszott. A hazaiaknál Disztl Péter kapus, valamint a sokat mozgó és vállaló Cseh és Szijjártó volt jó. (Dunántúli Napló, 1989. március 2.)

Mestermérleg:

Both József: A szervezetten játszó PMSC ellen nagy küzdelemben szereztünk értékes két pontot. Garami József: — Az első harminc percben a nagy erővel ránk nehezedő Honvéd-támadásokat sikerült gól nélkül átvészelnünk. Ezt követően mindkét oldalon adódtak gólszerzési lehetőségek. Sajnos, a tizenegyes párbajban alulmaradtunk.