1989. március 1. Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (0-0) - tizenegyesekkel: 3:1

Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (0-0) - tizenegyesekkel: 3:1

Bérczy fejesből egyenlített
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 2.)

1989. március 1. Budapest, Bozsik-stadion- NB I., 17. forduló, 3.000 néző.

Vezette: Lázin (Drigán, Makó).

Gólszerző: Gregor (11-esből) az 58., Bérczy a 80.percben. 

Sárga lap: Csehi a 62., Cseh a 88. percben. 

Szögletarány: 10:3 (7:1) a Bp. Honvéd javára.

Bp. Honvéd: Disztl P. — Szijjártó, Disztl L. Drobni, Cseh - Varga, Csehi, Csábi, Sass - Gregor, Füle (Hegyeshalmi, a 81. percben). Edző: Both József. 

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Braun, Czérna — Megyeri, Bérczy, Túri, Nagy T. (Csoboth, a 85. percben) — Lovász, Vén (Lehota, a 65. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

A Pécs támadókedve volt a nagyobb a találkozó kezdetén, mégis a Honvéd játékosai előtt adódott az első gólhelyzet. A 4. percben Sas sszép cselekkel játszotta magát tisztára a balösszekötő helyén, a 16-os előterében, majd Gregor elé passzolt, akit a tizenegyes ponton a lövés előtti pillanatban Márton szerelt. A 29. percben az borzolta az egyébként nyugalmas mérkőzés csöndes közönségének az idegeit, hogy Lázin játékvezető les címén megállította a találkozó első szépen megkomponált támadását. Csábi a jobbösszekötő helyéről a tizenhatos körívén álló Sass felé gurított, aki átlépte a labdát, s így a mögötte, mélyről érkező Gregor a pécsi védők meglepetésére egyedül indulhatott a kapura, azaz indulhatott volna, mert Lazin sípolt. 

Egy perccel később Gregor már csak saját magát okolhatta a Honvéd vezető góljának elmaradásáért. A csatár a bal oldalon betört a tizenhatoson belülre, egészen az alapvonalig vezette a labdát, úgy, hogy közben egyre-másra dőltek körülötte a pécsi védők, a végén már Bodnár is a földön hevert, s ekkor az ötös és az alapvonal sarkáról rosszul adott középre. Alig valamivel ezután Varga végezhetett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, a kaputól 20 méterre. A válogatott játékos lövése a jobb kapufa belső éléről a mezőnybe perdült,s a védők szögletre mentettek. 

A 38. percben az addig bágyadt pécsiek is eljutottak ellenfelük kapujáig. Nagy T. indította Turit, aki a bal oldalról, 13 méterről megcélozta a jobb alsó sarkot, de Disztl Péter a helyén volt. Két perccel a szünet előttelőbb Bérczy, majd Márton hibázott nagy helyzetben, sígy az első játékrész gólnélküli döntetlennel, zárult. 

SZÜNET UTÁN a pécsiek voltak aktívabbak, s némi kispesti segítséggel kis híján megszerezték a vezetést. Egy pécsi átadást lefülelni készülve, Disztl L. a tizenhatos előterében lyukat rúgott, így a labda Lovászhoz jutott, aki középen egyedül kapura húzott, majd 13 méterről elhamarkodottan és nem túl erősen lőtt, s Disztl Péter korrigálva öccse hibáját, biztosan védett. 

Az 58. percben a hazaiakváratlan vezetést szereztek. Gregort Czérna érthetetlenül és feleslegesen felrúgtaa tizenhatoson belül. Ajándék tizenegyes! A sértett állta labda mögé, s a balra vetődő Bodnár fölött a kapuközepébe emelt. 1-0 

A 62. percben Csábi immár másodszor húzta le kézzel a labdát, ezért Lazin sárga lappal figyelmeztette. Teljesen leállt a kispesti együttes, s a pécsiek szinte tetszés szerint alakíthatták ki helyzeteiket. 

A 75. percben Túri a jobb oldalról, az alapvonal közeléből, kapu elé ívelt szabadrúgását Bérczy hét méterről alig fejelte a bal alsó sarok mellé. Egy perccel később Nagy T. és Lovász egymást zavarta a Honvéd ötösének jobb oldali sarka közelében, s így az óriási helyzetből nem születhetett gól. 

Az egyenlítő pécsi gól
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 3.)

A 80. percre azonban már beérett a vendégek fölénye. Turi bal oldali szögletét a csereként beállt Lehota az ötös bal oldali sarkáról megcsúsztatta, s Bérczy háromlépésről, senkitől sem zavartatva bólinthatott a kapu baloldalába. 1-1 

Négy perc múlva Kónya beadását Túri, a Honvéd ötösén, a hazai szurkolók nagy megkönnyebbülésére, elvétette. A találkozó utolsó helyzetét is a pécsiek hagyták ki. Túri középre lőtt szabadrúgását Bérczy 11 méterről fejelhette a kapu jobb oldalára, de Diszil P. a helyén volt,és tisztázott. 

11-esek: A pécsiek kezdték, s Csoboth nem élt a lehetőséggel, alaposan a kapu mellé durrantott. Ezzel szemben Gregor a bal alsó sarokba pöckölte a labdát. Lehota folytatta a rossz pécsi hagyományt, de ő eltalálta a kaput, csak éppen Disztl P. védett kiválóan. Cseh következett a sorban, és Gregorhoz hasonlóan a bal alsó sarokba lőtt. Márton a jobb alsósarkot választotta,es nyert. Csehi is a bal alsó sarkot célozta meg, sikeresen. Így már 3 :1-re vezetett a Honvéd. Következett Megyeri, aki a kapu jobb oldalába próbálta helyezni a labdát, de Disztl P. ezt megakadályozta, s így be is fejeződött a tizenegyespárbaj. 

Lovász votl a mezőny legjobbja
(Dunántúli Napló, 1989. márc. 2.)

★ ★ Ellentétes félidőket láthatott a Bozsik-stadion közönsége. Az első játékrész egyértelmű hazai fölényt hozott. A Honvéd középpályásai és csatárai ezidő tájt igen sokat mozogtak a pályán, s kapuja elé szorították a PMSC-t. A vendégek kétlépcsős védőfala egy ideig ugyan állta a rohamokat, de a középpályás sor fokozatosan felőrlődött a hazai nyomás alatt, és átjáróházzá vált. Különösen szembetűnő volt, hogy a jobb oldalon Szíjjártó egyedül szervezhette a Honvéd akcióit. Jellemző erre az időszakra, hogy a kispestiek hét szögletet végezhettek el, míg a pécsiek csak egyet. 

A második félidőben két teljesen „ismeretlen” csapat lépett pályára. Ugyana fehér mezben is ugyanazok a kispesti játékosok játszottak, és a piros-fekete szerelésben az első félidőben bevetett pécsi gárda futballozott, de ezúttal már a vendégek mutatták a sokkal jobb játékot. A Honvéd labdarúgói talán az első félidei produkció alapján úgy gondolták, hogy ellenfelüket állófutballal is képesek legyőzni, s ennek szellemében úgy festettek a pályán, minthaa lábuk gyökeret vert volna a Bozsik-stadion gyepszőnyegében. Épp ezért volt meglepetés, hogy Czérna teljesen felesleges szabálytalansága révén Both József együttese jutott előnyhöz. 

Aztán a mérkőzés hátralevő részében már csak az volt kérdéses, hogy mikor egyenlít ki a Pécs. Bizony,az utolsó percekben a kispesti szurkolók azért szoríthattak, hogy csapatuk megőrizze az 1-1-es eredményt. (Népsport, 1989. márc. 2.)

Rosszul osztották a pontokat Kispesten

Bátran kezdett a PMSC, csakhogy túl hamar vonultak vissza zártsorú védekezésükbe, igy felkínálták a pálya nagyobbik részét ellenfelüknek. A Honvéd láthatóan nem tudott mit kezdeni a nagy térrel, no és a kapujuk elé tömörülő védőkkel, mert szögletek során kívül képtelenek voltak helyzetet teremteni. 

A félidő hajrájában - ha jobban összpontosítanak a pécsiek - akár kétgólos előnyhöz is juthattak volna. Szünet után megváltozott az erő- egyensúly. Jóllehet a hazaiak egy talált 11-essel megszerezték a vezetést, a kispesti szurkolók sem bíztak benne, hogy győznek kedvenceik. A mind jobban játékba lendült Lehota mellé egyre bátrabban vállalkoztak előretöréssel a középpályások is, minek eredményeként nemcsak az egyenlítés sikerült, de akár gólokkal verhették volna a nevesebb ellenfelüket. 

A második félidő nagyobb részében az történt a pályán, amit a PMSC kezdeményezett, kár, hogy a befejezésekkel ezúttal még adósak maradtak a piros-feketék. Így történhetett, hogy a jobbik csapatnak jutott ezen a mérkőzésen a kevesebb pont. 

Bodnár — egyetlen ütemkésését leszámitva — biztosan őrizte hálóját. A hátvédsorban egyre jobban összehangolódik a Márton—Braun fiatal páros, Czérna elkapkodott mozdulata, amiből 11-es lett, fölösleges volt. A középpályán Bérczy tett a legtöbbet a győzelemért, különösen a második félidőben nyújtott játéka volt hasznos. A csatársorban Nagy nem, Lovász azonban igazán erényeit csillogtatva játszott. A hazaiaknál Disztl Péter kapus, valamint a sokat mozgó és vállaló Cseh és Szijjártó volt jó. (Dunántúli Napló, 1989. március 2.)

Mestermérleg:

Both József: A szervezetten játszó PMSC ellen nagy küzdelemben szereztünk értékes két pontot. Garami József: — Az első harminc percben a nagy erővel ránk nehezedő Honvéd-támadásokat sikerült gól nélkül átvészelnünk. Ezt követően mindkét oldalon adódtak gólszerzési lehetőségek. Sajnos, a tizenegyes párbajban alulmaradtunk.