1989. május 13. Pécsi MSC - Vasas SC 2-1 (0-0)

Pécsi MSC - Vasas SC 2-1 (0-0)

Czéh jól szállt be a mérkőzésbe
(Dunántúli Napló, 1989. máj. 14.)

1989. május 13. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 25. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Kovács I L. (Fekete, Hazai).

Gólszerző: Melis az 59., Czéh a 73., Bérczy a 86. percben. 

Sárga lap: -.

Szügletarány: 7:1 (3:1) a PMSC javára.

PMSC: Bogyay - Bódog. Toma, Bérczy - Tomka, Megyei, Túri, Palaczky (Czérna, a 80. percben), Vén 

- Nagy T. (Czéh, az 59, percben), Lehota. Edző: Garami József. 

Vasas: Andrusch - Zentai (Szabadi, a szünetben), Elekes, Csorba - Bozsér, Balogh, Kecskés, Duró, Claude — Pecha (Zvara. a 77, percben), Melis. Edző: Kárpáti Béla.

Krónika:

A PMSC-ben több mintfél év után jelentkezett ismét játékra a válogatottat is megjárt Torna Árpád, akit előbba bundaügy, majd egy súlyos sérülés tartott távol az NB I-től. 

A Vasas összeállítása két helyen változott az előzetesen beharangozotthoz képest: szóhoz jutott Elekes,valamint Melis, és kimaradt a kezdőcsapatból Teodoru, és az egész héten sérüléssel bajlódó Szabadi.

A mezőnyben csordogált a játék, s többnyire a pécsiek birtokolták a labdát, helyzetekig azonban ők is csak elvétve jutottak. Ezen ritka pillanatok közül az egyiket a 16. percben üdvözölhette a közönség, ekkor Túri átadását Vén 15 méterről lőtte kapura, de Andrusch biztos kézzel hárított. 

11 percet kellett várni a következő említésre méltó jelenetre. Túri ívelt szabadrúgást a kapu elé jobbról, az alapvonal közeléből, a labda átszállt a védők fölött, Palaczky előredőlve hét méterről fejelt, a Vasas kapusának szerencséje volt, mert a fejes Bozséron irányt változtatott ugyan, de a kapu közepére tartott, s így könnyen háríthatta. 

A 36. percben Lehota a balösszekötő helyén felfutó Palaczky elé tálalt, aki 14 méterről a jobb kapufát találta el. (Helyzet volt a javából. A pécsiek szokásuktól eltérően ezúttal kevés húzásós, gyors akciót vezettek,s ez ellen a jól tömörülő Vasas-védelem nem tudottmit tenni.) 

Nyolc perc múlva Vén tört be a 16-oson belülre, Elekes jó ütemben csúszott be, de röviden szabadított fel. Túri csapott le a labdára, és nyolc méterről a jobb kapufát találta telibe. 

SZÜNET UTÁN továbbra is a pécsiek birtokolták többet a labdát, s támadtak veszélyesebben. Az 59. percben mégis a Vasas szerezte meg a vezetést. Ekkor Bérczy elkaszálta Szabadit a jobb oldalon, az alapvonaltól 16 méterre. Pecha emelte középre a szabadrúgást, s az őrizetlenül hagyott Melis nyolc méterről, a jobbösszekötő helyéről úgy csúsztatott, hogy a labda a jobb kapufa tövéről perdült a hálóba. 0-1 (Melis a mezőnyben jobbára szánalmasan mozgott, most azonban a kapuközelében érhetett a labdához, s ez lett a vége...)

A 70. percben az előrerobogó Tomkát Claude ütötte el a 16-os vonalán, a pécsiek joggal 11-est reklamáltak. Kovács II. játékvezető azonban tizenhat és fél méterről szabadrúgást ítélt. Három perc múlva Lehota a jobb oldalról ívelt a büntetőterületen belülre, Túri 10 méterről leadott fejesét Andrusch az ötösön kitenyerelte, balszerencséjére Czéh eszmélt a leggyorsabban, s a cserejátékos hat méterről aléc alá vágta a labdát. 1-1 

A 82. percben Túri perdített a jobbösszekötő helyén robogó Lehota elé, aki kapura húzott, majd az ötösnél ütközött Elekessel. A csatár feldobta magát. Ezt jól vette észre a játékvezető. 

Három perc telt el, amikor a kitűnően játszó Czéh Elekes bokája mellett passzolta Túrinak a labdát, aki néhány lépés után 14 méterről alig lőtt a kapu mellé. Négy perccel a mérkőzéslefújása előtt Czéh ezúttal Bérczyt hozta helyzetbe a balösszekötő helyén, a 16-oson belül tálalt a felfutóvédő elé, aki futtából a balalsó sarokba bombázott, 2-1 

Turi próbálkozik
(Dunántúli Napló, 1989. május 14.)

★ ★ Most vagy soha, fogadkoztak a játékosok mindkét öltözőben a találkozó előtt. Aztán elkezdődött a kilencven perc, s ahogy már lassan megszokottá válik e hazában, a szólamokat nem követték a tettek. A Pécs ugyan támadgatott, de akcióit rendkívül körülményesen építette. A labda rendszerint öt, hat játékos lábát is érintette, amíg az eljutott a Vasas 16-osáig, s így bőven volt ideje a vendégvédelemnek felállnia, s tisztázni. Ha pedig a hazaiak hosszan előreívelt átadásokkal próbálkoztak, a labdák többnyire nem értek célhoz. 

A Vasas a védekezés mellett csupán a „védekezéssel” törődött. A hátvédsor és a középpályások is arra koncentráltak, hogy elcsenjék a labdát a pécsiektől. Majd, ha ez sikerült, dolguk végeztével jókorát rúgtak bele, hadd szálljon az minél messzebb kapujuktól, így telt el egy félidő. S ugyan a vendégek szakvezetői látva azt, hogy ebben a felfogásban legfeljebb a döntetlenben reménykedhetnek, a második játékrészben pályára küldték Szabadit. Ettől azonban semmi sem változott. Továbbra is unalmasan teltek a percek, a pécsiek kihagyták helyzeteiket, a Vasas pedig el sem jutott a helyzetekig. Ekkor azonban a semmiből termelt elő Melis fejesgólja, amely egyrészt felrázta a vendéglátókat és a piros-kékeknek is nagyobb önbizalmat adott. 

Garami József pályára küldte Czéhet, aki ezen a mérkőzésen remekelt. A pécsiek elszántan rohamoztak, teljesen beszorították a Vasast, s két ízben éltek is a kínálkozó lehetőséggel. 

A Vasas védelme, különösen a jobb oldalon, lyukas volt. Az első félidőben Zentai egyáltalán nem bírt Lehotával, majd a szünet után hiába húzódott hátra Balog a jobbhátvéd posztjára, ő sem járt sokkal több sikerrel. 

Persze, hiba lenne egy-egy játékosban keresni a Vasas pécsi kudarcának az okát. Az angyalföldi legénység összességében nem ütötte meg az első osztályú színvonalat. A mérkőzés pedig azért kapott két csillagot, mert csak az utolsó 15 perc hasonlított egy első osztályú szinthez. (Népsport, 1989. május 14.)

Sikerült...

Annak ellenére, hogy nyomasztó fölényben játszott a PMSC, az utolsó tíz percben tudta csak megszerezni a győzelmet. Az első játékrészben a hazaiak középpályásai uralták a mezőnyt, a Vasas erejéből ritkán futotta ellentámadásokra. 

Fordulás után ugyanez volt a koreográfia: támadott a Pécs - csakhát a Vasas szerezte meg a vezetést. Jellemző Melis rutinjára, hogy Bódog egyszer tévesztette szem elöl csupán, s ő nem kegyelmezett. 

Ha Fortuna ezúttal a Vasas mellé állt is, a későbbiekben a piros-feketék kezét fogta. Harminc perc állt a PMSC rendelkezésére ahhoz, hogy megfordítsa a mérkőzést. Ha kínkeservesen is, de sikerült. .. 

A hazaiak kapujában Bogyay biztos kézzel védett, a gólról nem tehet. A védők közül Toma még tartózkodó volt, Bódog viszont jól őrizte Melist, kár, hogy egyszer figyelme elkalandozott. Bérczy amellett, hogy jól rombolt, a támadásokból is kivette részét, sőt gólt is lőtt, talán a mezőny legjobbja volt. A középpályán Túri, s amig a pályán volt Polaczki vétette észre magát a legtöbbször, a többieknek ezúttal nem igazán ment □ játék. A támadók közül a csereként beállt Czéh dicsérhető. 

A Vasasban Elekes és látványos gólja miatt Melis teljesítménye érdemel említést. (Dunántúli Napló, 1989. május 14.)

Mestermérleg:

Garami József: — Mindkét félidőben jól játszottunk. Sajnos, a hagyományokhoz híven, sok helyzetet kihagytunk. Még több gólt is rúghattunk volna. 

Kárpáti Béla: — Nagy küzdelemben, sajnos elveszítettük a mérkőzést.