Spílerek: Belansky Attila - 1961. 02. 22.

.

Belansky Attila

Belansky Attila

Született: 1961. február 22., Léva (Csehszlovákia).

Nemzetisége: csehszlovák, szlovák.

Posztja: csatár.

Mérkőzéseinek száma: 74.

Góljainak száma: 23.

Érkezett: DAC Dunajska Streda (1990. augusztus).

1990. nyarán szlovákiai túrára utazott a PMSC, és egy ékszerre leltek Dunaszerdahelyen, az ottani csapatban. Nem is kellett sok hozzá, és potom 600.000,- Ft átigazolási díjért klubot és országot váltott Belansky Attila. A spíler ezt megelőzően 144-szer lépett pályára az ottani élvonalban a Spartak Trnava, majd a Dunaszerdahely csapatában.

A megyei napilap is beszámolt a félig szlovák, félig pedig magyar szélső érkezéséről:

"Kedden vett részt az első edzésen, szerdán már a szerződését is aláírta új klubjával Belánszki Attila, a PMSC Szlovákiából „importált" új labdarúgója. Az első benyomásai jók, úgy tűnik, hamar befogadják a társak. Kérdés persze, hogy Lehota mit szól a vetélytárshoz? Mert az új játékos ballábas is, gyors is, technikás is, szeret másokat kiszolgálni, nem fejel rosszul.

- A bal oldalon szeretek játszani, a bal is a jobbik lábam. Bajnokságonként 4-5 gólt szoktam rúgni. Tudom, ez nem sok, de inkább másokkol rúgotok. Gyengém a védekezés, azon kell még javítanom. Jó lenne a PMSC-vel az első háromba bekerülni. Nőtlen vagyok, ezért is tudtam könynyebben eljönni Dunaszerdahelyről. Győrben már szeretnék játszani az új csapatomban. Remélem, sor kerül a játékomra." (Dunántúli Napló 1990. augusztus 23.)

Mondhatni, hogy sor került, s nem is akárhogyan. A spíler góllal tette le a névjegyét, s egycsapásra megkedvelték a pécsi szurkolók. A találkozó 33. percében "Lehota a jobb szélen vezetett támadást, beadása után Bérczy csúsztatott fejesét a vetődő Boros még kiütötte, de Belansky nyolc méterről a bal alsó sarokba lőtt.' - tudósított a sportnapilap, ezzel 1-1-re alakítva a találkozó állását. Üröm az örömben, hogy végül a győriek nyerték (1-2) a meccset.

Maga az érintett - megint csak a megyei napilap hasábjain ekképpen kommentálta a debütálását:

— Mivel hosszú éveket töltöttem a Nagyszombat és a Dunaszerdahely együttesében, eléggé ismerősként mozgok itt, a győri stadionban — nyilatkozta. — Bármilyen furcsa is, de a sok győri kirándulás alkalmával egyszer sem sikerült győztes csapatban levonulni a pályáról, sőt ha már a kellemetlen dolgokról beszélek, azt is el kell mondanom, hogy itt még soha nem sikerült gólt lőnöm. 

A PMSC mezében

Gólját követően több pécsi szúrkóló is elégedetten csettintett: „Nagyon régen hiányzott ebből a csapatából egy ilyen gyors, törni-zúzni tudó csatár . . ." Márpedig ez csak a bemutatkozása volt.

Előbb rúgatta, aztán rúgta, fejelte a gólokat, s a végére olyannyira belejött, hoqy ő lett a pécsi csapat házi gólkirálya. Sokáig bánkódott, hogy Győrben, Tatabányán, Szegeden már láthatták gólt lőni, csupán a pécsi közönséget nem örvendeztethette meg találatával. Az is elkövetkezett: az MTK-VM ellen lejátszott találkozó 61. percében Belansky fejéről vágódott a vezetést jelentő gól a kék-fehérek hálójába.

S, hogy mennyire evés közben jön meg az étvágy, bizonyltja az, hogy a bajnoki idényt záró váci találkozón szinte egymaga megbolondította az egész hazai csapatot, s mivel két góljával alaposan hozzá járult a meglepő, de teljesen megérdemelt győzelemhez, kézzelfoghatóan is megismerhette a pécsi szurkolók szeretetét. Bizony nem mostanában történt, hogy pécsi játékost a levegőbe dobáljanak a szurkolók. Vele ez is megesett. Vagyis Attila valóban nem keltett csalódást Pécsett.  (Dunántúli Napló, 1990. december 16.)

A bajnokság végére egy kerek tízest osztott szét az ellenfelek hálójába, legfeljebb a Péccsel játszó csapatok méltatlankodhatnak, hogy nem mért mindig ugyanazon mércével. Első bajnoki évének végén ő maga így értékelte saját teljesítményét:

Gólveszély

— Gondolom, nem tartónak nagyképűnek a szurkolóik, ha azt mondom, hogy meg vagyok elégedve a teljesítményemmel, hiszen ismeretlenül kellett beépülnöm a csapatba. Talán türelmesebben kellene elviselnem a védők velem szemben alkalmazott durvaságait. Sajnos, így nemcsak miattam kaptak sárga lapokat, de összeszedtem néhányat én is. - majd a csapat teljesítményére is rátért. -  Az őszi hátrány után nem sokan bíztunk abban, hogy ott lőhetünk a dobogón. Különösen a Vác volt nagyon messze előttünk. Szerencsére a tetemes hátrányt már ott, Vácott sikerült csökkenteni. Úgy érzem: a csapat maximumát nyújtotta és maximálisan meg lehet elégedve a bronzéremmel. (Dunántúli Napló 1991. június.24.)

1991. nyarán valami megtörhetett. Hiába volt rendszeresen a kezdő csapat tagja, csak két gólt szerzett: egyet a Tatabánya, egyet pedig a Fradi ellen - ez utóbbi viszont győzelmet ért. 

A téli alapozás végén megsérült, és a tavaszi nyitánykor már pályára sem lépett. S ha csak a sérülésről adtak volna hírt a lapok, de egy fura pénzügyi vita is a hasábokra került.

- Hagyjuk a pénzügyeket.. . A lényeg, hogy egy olyan számlát kellene kifizetnem, ami szerintem nem engem, hanem a csapatot illeti, mert a szerződésem szerint nekik kell a lakásomról gondoskodniuk, a dolog pedig ezzel kapcsolatos. Ennél sokkal rosszabb, hogy még jó pár hétig nem játszhatok. Persze ha az első orvos, aki megvizsgál, jobban odafigyel, és nem mondja, hogy semmi bajom sincs, hanem rögtön megműtenek, talán már edzhetnék is. így azonban valószínűleg csak a szezon végére leszek ismét teljes értékű, éppen mire lejár a szerződésem. Az biztos, hogy itt nem maradok, külföldre akarok szerződni, ha kell, akár egy harmadosztályú klubhoz is. 31 évesen az embernek már a foci utáni időkre is gondolnia kell... Az persze biztosan javítaná az esélyeimet, ha ismét jól menne a játék, de azt hiszem én eddig is mindent megtettem, ami rajtam múlott. De hát ha egyszer a labda nem a kellő időben és a kellő helyre érkezik, akkor nincs mit tenni. (Dunántúli Napló, 1992. március 29.)

Portréfotó

Hihetetlen, hogy 1992. tavaszán mindössze három mérkőzésen lépett pályára a PMSC-ben, s csak egy gólt szerzett, a Haladás ellen.

Legalább góllal búcsúzott...

Távozott: Győri Rába ETO (1992. július).

Első mérkőzése a PMSC-ben:
1990. augusztus 25. Rába ETO - Pécsi MSC 2-1 (2-1) - NB I.

Utolsó mérkőzése a PMSC-ben:
1992. május 8. Pécsi MSC - Szombathelyi Haladás VSE 1-1 (0-0) - NB I.

Belansky Attila statisztikája a PMSC-ben:
UEFA Kupa: 1 mérkőzés, 0 gól.
NB I.: 47 mérkőzés, 13 gól.
Magyar Kupa: 1 mérkőzés, 2 gól.
Egyéb díjmérkőzés: 4 mérkőzés, 5 gól.
Edzőmérkőzés: 21 mérkőzés, 3 gól.

Összesen: 74 mérkőzés, 23 gól.

Dicsőségtabló:
UEFA Kupa-résztvevő (1991/92.)
NB I. bronzérmese: (1990/91.)