Esőnap
|
PMFC - Tiszakécske vízifoci-mérkőzés
forrás: pmfc.hu |
A szórakoztatóiparból már régóta ismert az esőnap kifejezés fogalma. Szabadtéri rendezvények, mint koncertek esetében adják meg olyan esetekben, amikor kedvezőtlen időjárás lehetetlenné tenné az előadás megtartását. Az esőnap kifejezés az ő esetükben tartalék időpontot jelöl. Mondván, kétszer csak nem hibáznak.
Nos, a mi esőnapunk egy kicsit másféle értelmezést kapott. Március idusát követő napokon olyan zuhatag tört városra, hogy a meccs lejátszására csak esőnapon volt lehetőség. A zöld gyepen játszó fiatalemberek föl is találtak egy új sportágat, amelynek pontos elnevezésére pályázatot írunk ki, mert mindaz, ami a játéktéren folyt (a víz mellett...) enyhén és nyomokban emlékeztetett ugyan a labdarúgásra, ám nem volt az. Az esővíz miatt lehet vízilabda, de ez az elnevezés foglalt, s amúgy is inkább a birkózáshoz volt közelebb...
Komolyra fordítva a laptopot, volt egy futballmérkőzés az eső áztatta újmecsekaljai stadion játékterén, melynek során a PMFC a nagy rivális Tiszakécskét fogadta. A játékvezető szerint a pálya játékra alkalmas volt, mi nézők, azonban azt is tudtuk, hogy pont játék nem lesz. S ez a felázott talaj inkább a védekező csapatnak kedvez, márpedig ezt a meccset mindenképp nyerni kellett a hazai csapatnak ahhoz, hogy - az egymás elleni eredményeket tekintve - egálba kerüljenek látogatóikkal szemben.
Már amennyire mi értünk a focihoz, úgy ítéltük meg, Márton Gábor a körülményekhez (lásd pálya talajának minősége) és a győzelmi kényszerhez igazítva állította össze a csapatot: az erősebb futballisták mellett is a góllövéshez értő játékosok kaptak helyet a kezdőben.
A meccs eleje aztán felülmúlta várakozásainkat. A hazaiak kapujuk elé szegezték a vizitáló csapatot, látszott a játékukon, hogy dominálni kívánják az összecsapást. Károly Bálint merész átlövése meg is hozta a várt eredményt: a labda a vendégek kapujába került. 1-0.
Az első félidő vissza lévő részében is a piros mezes hazaiak uralták a játékot, ám - némi elégedetlenségünkre - újabb gól nem esett. Pedig lehetőség lett volna: Wittrédinek és Károlynak is komoly gólhelyzete volt, gólszerzőnknek több is.
A második félidő Szabó Richárd szabadrúgásával kezdődött: a labda veszélyesen húzott az alsó sarok felé, ám egy vendég védő az utolsó pillanatban szögletre mentett. Reméltük, lesz még további helyzet. Közben a mellettem álló idős szurkolótársam elmagyarázta a csapat helyzetét is: ha nyerünk, egymás ellen egálban vagyunk, összesítésben meg is előzzük a vendégeket.
Míg ezen beszélgettünk, a játékosok a sáros földet dögönyözték. Nekünk jó az 1-0, reméltük, a pálya nem válik a folyamatosan zuhogó eső és a stoplisok nyomán alkalmatlanná a további játékra. - Ez az, fiúk, tartsátok! - adja ki a taktikai utasítást a szomszéd esernyő tulajdonosa.
Birkóztak is a fiúk becsülettel - hivatalos megfogalmazás szerint a mezőnyben folyt a játék, s igazán egyik kapu sem forgott veszélyben. Míg a vendégek három cserével próbálták frissíteni a csapatot, addig Márton Gábor csak egy változtatást hajtott végre.
Aztán, mintha nem lenne elég a fentről jövő csapadék, jött a hideg zuhany: egy tumultus a kapunk előtt, s csak azt látjuk, a labda valahogy a kapunkba került. 1-1. Telefonon figyeljük közben a közvetítést, amely szerint Kalmár volt az egyenlítő gól szerzője.
- Ez így nem jó - ingatja fejét alkalmi szurkolótársam. - Pontokban most 4-1 oda.
A játékosok a lefújás után ázottan, sárosan mentek a forró zuhany alá. Nekünk, szurkolóknak zuhanyból csak a hideg maradt.
Csak a Munkás!
Pécsi MFC - Duna Aszfalt Tiszakécske VSE 1-1 (1-0)
2018. március 17. Pécs, PMFC-stadion, 600 néző. NB III. Középcsoport, 19. forduló.
Vezette: Oláh Gábor (Kis Zoltán, Gráf András)
Gólszerzők: Károly Bálint 9' ill. Kalmár 83'.
Sárga lap: Kónya D. (74.), Sólyom (81.), Mojzer (88.), ill. Kardos (45.), Kocsis (87.)
PMFC: Sólyom – Kónya K., Nyárasdi, Horváth, Szabó – Nagy, Koller – Károly, Wittrédi (Mojzer, 62.), Beke – Kónya D. Vezetőedző: Márton Gábor.
Duna Aszfalt TVSE: Helesfay – Oláh, Ludánszki, Kardos (Pintér, 55.), Polyák – Kocsis, Szabó – Juhász, Tölgyesi (Kalmár, 74.), Takács (Márkó, 55.) – Puskás. Vezetőedző: Szabó István.