Szabados József |
A Kispestről érkezett védő |
Nyáron a Tóth-féle csoport távozott, Szabados viszont maradt, s tovább szolgálta a piros-fekete színeket. Oszlopos tagja volt az 1995/96-ban, osztályozóval bent maradt csapatban: 26 bajnoki mellett játszott a két, Tiszakécske elleni osztályozó-mérkőzésen is. Bár gólt ebben a szezonban nem szerzett, nélkülözhetetlen volt a védelemben. Nem volt meglepő, hogy fővárosi csapatok is érdeklődtek a védő iránt, ám a sajtó négymillió forintos kivásárlási árról cikkezett, ami elég borsos összegnek számított egy válogatott közelébe nem kerülő védőjátékos esetében.
A sportoló maradt is Pécsett. Bár a következő szezonban még kevesebb siker termett neki és a csapat drukkereinek is. Hiába szerzett három gólt a bajnokságban a védő, sikerélmény csak annyi jutott, hogy magasba emelhette a Dunántúli Napló Kupa megnyeréséért járó serleget. Ekkor már Kiss László ült a csapat kispadján, s a városi pletyka arról suttogott, hogy épp Szabados kezdeményezte az ezer fokon izzó mester szerződtetését. Fájdalom, hogy a bentmaradás így sem sikerült, a PMFC kiesett az élvonalból.
A Sopron ellen, 2006-ban |
Távozott: MATÁV-FC Sopron (1998. január).
A védő öt évet töltött a soproni csapatnál, ez alatt a másodosztályból az élvonalba kerültek. Amikor 2003-ban a PMFC újra visszakerült az élvonalba, akkor Szabados az elsők között tért vissza Újmecsekaljára.
Érkezett: FC Sopron (2003. július).
Alapembernek érkezett vissza, s idővel a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte az elnyűhetetlen védő. Túl a harminckettedik születésnapján is az egyik legbiztosabb pont volt a csapatban, csak eltiltás vagy sérülés miatt hiányzott. Pedig ebben az időszakban is több tréner váltotta egymást a Stadion utca legkényelmetlenebb padján: Nagy Tamás után Ott József, majd Keszei Ferenc, végül beugróként egy meccsre Schneider Gábor. Szabados ebben az időszakban 95 bajnoki mérkőzésen játszott, s öt gólt szerzett, ám a csapat ismét alászállt a második vonalba.
Gólöröm Szabados módra |
A profi pályafutását befejező védő a klubtól és egy időre a várostól bajnoki bronzzal búcsúzott. Igazán sajnáljuk, hogy a klubnál nincs hagyománya a búcsúmérkőzéseknek, mert egy gálát megérdemelt volna a sportoló.
Távozott: Windischgartsten SV (osztrák, 2009. július).
Az elköszönés azonban nem életre szóló, hiszen edzőként visszatért a Stadion utcába, s Vas László vezetőedző regnálása alatt az első csapat asszisztensedzőjeként tevékenykedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése