2018. október 7. Pécsi MFC - Rákosmente KSK 1-4 (1-1)

Pécsi MFC - Rákosmente KSK 1-4 (1-1)

2018. október 7. Pécs, PMFC-stadion, NB III. Középcsoport, 9. forduló. 450 néző.

Vezette: Kovács Tamás (Illés Tamás, Tinnyei Zsolt).

Góllövők:  Szellák (43.), ill. Lovász (16.), Vattai (65., 88.), Fellegi (76.)

Szellák Soma fogadja a gratulációkat a gólja után
(foto: Kurdi József, PMFC Facebook)

Sárga lap: Juhász (57.), Szellák (78.), ill. Kiss D. (38.)

PMFC: Somogyi – Valkovszki, Romic, Juhász, Varga (Reicheld, 81.) – Erdős, Szellák – Kálmán (Hanol, 68.), Kiss (Kesztyűs, 61.) , Fujsz – Koller. Vezetőedző: Sárai György. Edző: Szabados József.

Rákosmente KSK: Ordasi – Simita, Nyúl (Nagy , 72.), Balaskó, Lovász, Horváth (Györe, 88.), Vattai, Fellegi (Papp, 89.), Petrezselymes, Pálfalvi, Kiss D. Vezetőedző: Gálvölgyi István.

No comment...

Hazafelé tartva valóban azt gondoltuk, hogy nem fűzünk semmilyen kommentárt ehhez a feledhető produkcióhoz. Aztán csak-csak elkezdtek gyűlni a klaviatúrát igénylő gondolatok.

Elöljáróban annyit: korábban kétszer találkoztak egymással a csapatok, s mindkétszer pécsi győzelem született, mégpedig úgy, hogy a derék fővárosiak gólt sem rúgtak. Hát, most sikerült... négyet is.

Legutóbb a Videoton FC rúgott négy gólt Pécsett 2016. szeptemberében Magyar Kupa-találkozón, de a két csapat között akkor két osztálynyi különbség volt a fehérváriak javára. Ha pedig kizárólag a bajnoki találkozókat vesszük figyelembe, akkor a 2014/15-ös bajnoki idény rajtjáig kell visszalapoznunk: az NB I. nyitányán a Garami József vezette MTK Budapest FC látogatott a Stadion utcába, s vette be négyszer a PMFC kapuját, s nyert 4-0 különbséggel.

Mindezt csak azért írtuk le, hogy érezze minden illetékes: mi, szurkolók, nem szoktuk meg, hogy hazai pályán négy dugót kapjon a kedvenc csapatunk.

Mert lehetett bármennyire kilátástalan a játék, focizhattunk bátortalanul, minimális kockázatot sem vállalva, lehettünk teljesen alárendelt szerepben a saját pályánkon, nekünk akkor is a PMFC A CSAPAT. Mi is látjuk, hogy már nem Mészáros Feri remegteti meg az ellenfél kapusát, hogy nem Toma Árpi állítja meg a rivális támadásait, hogy nem Katzirz Béla kesztyűjéhez ragadnak ma már a labdák - de legyen bárki is a szélső, a középhátvéd vagy a kapus, ez a mi csapatunk. S nem bármelyik másik.

S szeretnénk, ha ezt a városvezetés, a klubvezetés, a klubedző elfogadná, s ennek szellemében irányítaná a csapat életét.

Szeretnénk, ha mindenki megjegyezné, hogy ez az a csapat, amely ilyen silány, harmadosztályú szereplés esetén is vonz 4-5-600 nézőt. Hogy ez az a csapat, amelynek szereplését megyeszerte követik. Hogy ez az a csapat, amely örömöt és jókedvet tud szerezni, s persze szomorúságot és bánatot is képes okozni. Hogy ez az a csapat, amely a városhoz ugyanúgy hozzá tartozik, mint a TV-torony, vagy a Széchenyi tér. Hogy Czibulka Mihály hagyatéka számunkra éppoly' fontos, mint Zsolnay Vilmosé. Hogy ez az a csapat, amelynek a legtöbb szurkolója van - valamennyi sportágat ide értve - Baranya megyében.

Van még kérdés?

Csak a Munkás!

MESTERMÉRLEG:

Sárai György: Gratulálok a Rákosmentének, megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. Mi gyengén játszottunk, és ezzel sajnos nagyon nehéz helyzetbe hoztuk magunkat.

Gálvölgyi István: A hazai csapatot védekezésre kényszerítettük, gyakorlatilag az egész mérkőzésen az eredmény után ment. Örülök, hogy parádés gólokat rúgtunk, s ez jót tesz az önbizalmunknak is.