Ez ám a meglepetés! Bemelegítés rovatunkban csak egy pont megszerzésében bíztunk, kívánságunkat háromszorosan váltotta valóra a csapat. Mint egy mesebeli aranyhal...
2018. augusztus 18. Iváncsa, NB III. Középcsoport, 3. forduló. 300 néző.
Vezette: Zám Zsolt (Hofbauer Roland, Bőhm Ármin).
Gólszerzők: Balogh L. 15' illetve Kesztyűs Máté 50', Kiss K. 95'.
Sárga lap: Madarász 31', Balogh L. 71', Kertai 76' ill. Szellák 94'.
Iváncsa KSE: Dániel – Varga B., Aradi, Kertai, Madarász – Pribék, Büki (Berényi, 80.), Cseszneki, Folmer (Majláth, 67.), Szántó G. (Szauter, 56.) – Balogh. Vezetőedző: Domján Attila.
PMFC: Somogyi – Juhász, Pinczés, Szellák, Koller, Fujsz (Varró, 93.), Varga, Valkovszki (Kiss, 90.), Erdős, Péter (Kálmán, 39.), Kesztyűs. Vezetőedző: Sárai György.
Három pont!
Harmadszor találkozott egymással az Iváncsa KSE és a Pécsi MFC gárdája. Az előző szezonban lejátszott mindkét találkozó döntetlennel végződött, így mindkét gárda az első győzelmére készült - már ami az egymás elleni mérkőzéseket illeti.
A korábbi években Iváncsán is dolgozó Sárai György által vezetett PMFC óriási meglepetést okozott azzal, hogy három ponttal tért haza Pécsre. No, de ne szaladjunk ennyire a végére...
A találkozó nem úgy indult, hogy bármi keresni valója lesz a vendég gárdának ezen szép szombati, napsütötte délutánon. A hazai csapat szépen, lassan vette át az irányítást, a kezdeti tapogatózások után fokozatosan került a pécsi térfélre a játék súlypontja. A terület fokozatos elnyerése (elvesztése, más nézőpontból) oda vezetett, hogy egy beadásba a hazaiak csatára, Balogh László úgy fejelt bele, hogy Somogyi kapus csak beljebb tudta segíteni a kapuba tartó labdát. (1-0)
A gól alaposan megzavarta a vendégeket, igazán beszorultak saját kapujuk elé, s az iváncsai csapat közel járt ahhoz, hogy megszerezze a második találatát. Nem így történt.
A szünet után valamelyest változott a játék képe, a PMFC sokkal kezdeményezőbb lett, amelynek köszönhetően sikerült az egyenlítés is: Kesztyűs Máté ballal lőtte ki a hosszú sarkot. (1-1)
A egyenlítés után úgy tűnt, egyik csapat sem fogadja el a döntetlent. Becsülettel mentek előre a csapatok, de igazi veszély egyik kapu előtt sem alakult ki. Egyedül Koller Krisztián előtt adódott lehetőség: előbb az ötös sarkáról lőtt az oldalhálóba, majd egy veszélyesnek tűnő szabadrúgása bizonyult meddő kísérletnek.
Sárai György már az időhúzásnak szentelt cseréken is túl volt, amikor egy váratlan labdaszerzésnek köszönhetően Kiss Krisztián lépett ki a hazai védők közül, s a legnagyobb csatárokat idéző higgadtsággal helyezett a hazai kapuba. (1-2).
Annyira a meccs végén esett a gól, hogy középkezdésre sem maradt idő - csak arra, hogy a játékosok és a szakmai stáb egymás nyakába borulva ünnepeljék a győzelmet.
Van is mit ünnepelni, hiszen - hacsak nem tekintjük a Bóly elleni edzőmérkőzést - május 19-e óta nem nyertünk meccset, az azóta lejátszott négy bajnoki találkozó egyikén sem sikerült begyűjteni a három pontot.
Szép volt, fiúk, Csak a Munkás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése