Szentlőrinc SE - Pécsi MFC 2-4 (1-1)
2018. május 5. Szentlőrinc, NB III., Középcsoport, 26. forduló, 800 néző.
A legendák ezúttal a kispadon ültek: Turi Zsolt és Márton Gábor (forrás: pmfc.hu) |
Vezette: Kovács Gábor Péter (Schweighardt Dániel, Rózsa Dávid).
Góllövők: Mayer M. 39', Vajda R. 74' ill. Koller K. 35', 74' (mindkettőt 11-esből), Gajág 52', Mojzer 67'.
Sárga lap: Tihanyi 36', Hampok 49' illetve Koller 57'.
Szentlőrinc SE: Pacéka – Németh, Nagy R., Dudás, Fenyvesi – Keresztes, Hampuk, Temesvári (Berdó, 70.) – Mayer (Vajda, 75.), Pergel (Tóth A., 74.), Tihanyi. Vezetőedző: Turi Zsolt.
PMFC: Somogyi – Kónya K., Puskás, Gajág, Erdős – Horváth, Nagy J. (Wittrédi, 84.) – Károly (Bata, 89.), Koller, Beke (Mojzer, 65.) – Kónya D. Vezetőedző: Márton Gábor.
Szomszédvári rangadó némi nosztalgiával
Miközben fél szemünket a liszenszadó bizottságon tartjuk és várjuk, hogy megkapjuk a másodosztályú induláshoz szükséges engedélyt, az aranylábú fiúk a zöld gyepen teszik a dolgukat és közönségszórakoztató játékot nyújtva gyűjtik be a három pontokat.
Bizony, igen jó sorozatot kaptak el a pécsi legények, hiszen legutóbb a Makó ellenében hat, egy héttel korábban Hódmezővásárhelyen pedig három gólt lőttek, s ha még egy fordulónyit visszahajtjuk a naptárat, ott is pécsi győzelmet találunk, mivel a Pálhalmáról indult dunaújvárosi csapatot is sikerült legyőzni.
Csakhogy jó passzban van a rivális szentlőrinci egylet is, zsinórban öt győzelemnél járnak, s ez a tény óvatos optimizmusra intett minket.
No, de látva a Szentlőrincre igyekvő pécsi drukkerek sorát, minden óvatosságunk elszállt, s éreztük, hogy szombaton nem győzhet más, Csak a Munkás!
Ennek megfelelően harapósan kezdett a PMFC. Ahogy a legutóbbi meccseken már megszoktuk, a piros-fekete csapat egyből az ellenfele torkának ugrott, s magához ragadta a kezdeményezést. Előbb Beke Péter, majd Nagy József távoli kísérlete jelezte, hogy ezen összecsapás után is győzelmi tort kívánnak ülni, majd nem sokkal később egy kötény után Károly Bálint került gólhelyzetbe. Fel is hördült a publikum, ám a hazaiak kapusa tett arról, hogy ez még csak a morgópróba ideje volt.
Nem úgy a 35. percben, amikor a Kónya Dávid lerántásáért megítélt büntetőt Koller Krisztián a tőle megszokott lazasággal lőtte a kapuba. (0-1)
Nagyon gyorsan jött az egyenlítés: a 39. percben Mayer Milán csúsztatott fejjel a kapunkba egy oldalról jövő beadást. (1-1). Örömujjongás ezúttal is volt, ám jóval kisebb, mint néhány perccel korábban, s így bizonyossá vált, melyik klubnak szurkol a nézősereg nagyobb része.
A szünetben volt idő emlékezni is. A hazai csapat kispadján az a Turi Zsolt ült, aki egykor e sorok írójának egyik kedvence volt. Bizony, az a Garami-csapat, melynek a szentlőrinci mester a tagja volt, ha világverő nem is volt, határainkon belül tisztes tekintélynek örvendett. Egykoron a két tréner egymás oldalán küzdött. S ha végiggondoljuk annak a csapatnak a tagjait, olyan legendás játékosok lettek mára neves trénerré, mint Mészáros Ferenc, aki az NB I-es csapatunk kispadján is ült, ahogy Toma Árpád is, válogatott középhátvédünk, avagy Róth Antal, aki pedig az olimpiai válogatott szakvezetője volt egykoron. Micsoda csapat volt és micsoda mesterek lettek belőlük! Talán lesz idő, amikor mindannyian pécsi fociért fognak dolgozni. Újra egymás oldalán.
Közben csere nélkül folytatódott a második félidő, a mieink továbbra is támadásban maradva. Ahonnan Károly Bálintnak ezúttal nem sikerült szabadrúgásból gólt lőnie, onnan egykoron mesterének, Márton Gábornak igen. Emlékszem, 15-16 évvel ezelőtt a PMFC a másodosztályban küzdött, a BKV Előre SC érkezett Pécsre a soros bajnoki találkozóra, s a meccs elején szabadrúgáshoz jutottunk. Márton állt a labda mögé, s védhetetlenül csavart a vendégek kapujába. Meg is nyertük azt a találkozót. No, hát Bálint sem egy piskóta játékos, de látszik, van még mit tanulnia. Vagy a kapusok között lehetett a különbség, Pacéka ugyanis ujjheggyel szöglétra tolta a labdát.
A nosztalgiázásnak ezúttal Gajág Gergő vetett véget, aki az 52. percben fejjel juttatta a hazai kapuba a játékszert, majd becserélését követően nagyon gyorsan Mojzes Gyuri is bepofozta a pettyest Pacéka hálójába. (1-3)
A 74. percben aztán minden eldőlt: Pacéka buktatta Kollert, maga sértett végezte el az újabb büntetőt, s ezúttal is túl járt a hazai hálóőr eszén: ezúttal jobbra küldte a pettyest. (1-4)
A meccs eldőlt, kicsit engedtek a fiúk a koncentrációból, s ezt rögtön megérezték a hazaiak: a 79. percben Vajda Roland góljával szépítettek, s alakult ki a találkozó végeredménye. (2-4)
Jó, kis meccs volt. Szikrázó napsütés, kiváló lelátói hangulat, sok gól, s ami a legfontosabb: pécsi győzelem.
Ebben a szezonban még négy ilyen pécsi győzelemre van szükség, hogy ne csak az asztalok mellett, hanem a pályán is kivívjuk a másodosztályú indulás jogát. Ezt a bajnokságot, ugyanis nem nyerheti más:
Csak a Munkás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése