2006. március 15. Pécsi MFC - Vasas SC 0-1 (0-0)

Pécsi MFC - Vasas SC 0-1 (0-0)

2006. március 15. Pécs, PMFC-st., Magyar Kupa negyedd., 1. mérk., 1.200 néző.

Vezette: Solymosi P. (Takács T., Szilasi Sz.).

Lantos nem tudta tartani a góllövőt
(Nemzeti Sport, 2006. március 16.)

Góllövő: Rósa H. 79'.

Sárga lap: Lantos 8', Kulcsár 37', ill. Tóth A. 47', Lázok 90'.

PMFC: Herbert - Schindler, Dienes, Bajúsz, Kulcsár - Berdó, Lantos (Balaskó 58'), Kalina, Sipos J. - Jevdovics (Tarcsa 77'), Vujics (Szekeres Zs. sz.). Vezetőedző: Keszei Ferenc. 

Vasas: Németh G. - Balog Zs., Fehér, Tóth A., Molnár Z. - Rósa H. (németh N. 87'), Pintér Z., Zováth, Szabó 0. (Csordás sz.) - Waltner, Gyánó (Lázok 57'). Vezetőedző: Pintér Attila.

MECCSKRÓNIKA:

8. perc: Lantos 16 méteres, középre tartó jobblábas lövése után Németh Gábor védett, igaz, a labdát csak másodszorra kaparintotta meg az angyalföldiek kapusa. Az első félidőben egyébként ez volt az első veszélyes szituáció - ki hitte volna, hogy egyúttal az utolsó is... 

50. perc: A második játékrész is jól kezdődött... Kulcsár jobb oldali szögletét követően Jevdovics hat méterről fejelt kapura, Németh Gábor könnyedén hárított. 

73. perc: Fehér és Németh kapus nem értette meg egymást, aminek az lett a vége, hogy a Pécs kecsegtető helyről végezhetett el szabadrúgást, ám Balaskó jobbal, húsz méterről fölé rúgta a labdát. 

76. perc: A meccs első igazi gólhelyzete: a csereként beálló Lázok jobbról, laposan beadott, Csordás hat méterről jobb lábbal egyből kapura lőtt, Herbert bravúrral szögletre mentett. 

77. perc: Lázok négyméteres lövése után Bajuszt és Herbertet is érintette a labda, aztán a lécről kipattant... Óriási szerencséje volt a Pécsnek - a Vasasnak pedig hatalmas balszerencséje... 

79.perc: Lázok jobb oldali beadását Csordás a tizenhatoson belül Rósa Henrik elé tette, s a Vasas középpályása jobbal, tíz méterről a kapu bal oldalába lőtt. 0-1 

88. perc: Az utolsó egyenlítési lehetőségét szalasztotta el a házigazda: Balaskó balról adott középre, Sipos János épphogy lemaradt a labdáról. Ha csak kicsivel gyorsabb, kilenc méterről könnyen a kapuba találhatott volna... 

Kétszáz Vasas-drukker örült, ezer pécsi bosszankodott: a szezon egyik legrosszabb meccsén vendégsiker született. 

Keserédes jubileumhoz érkezett a Vasas: a piros-kékek húsz esztendeje nem nyertek semmit, se kupát, se bajnokságot. Az utolsó ünnepi alkalom 1986-ban volt, amikor a Magyar Népköztársasági Kupa fináléjában a Ferencvárossal szemben tizenegyesekkel diadalmaskodtak. Alighanem ez is belejátszott abba, hogy ezen az ünnepi szerdán mintegy kétszáz piros-kék fanatikus érkezett a Mecsekaljára, ahol füstbombákkal, szektornyi transzparensekkel és lelkes szurkolással buzdították csapatukat. 

Az együttest, amely ezúttal aranyszínű dresszben és fekete nadrágban lépett pályára, két meghatározó futballistája, az eltiltott Bárányos Zsolt, valamint Adem Kapic nélkül. De a hazaiak is felforgatott csapattal vették fel a harcot, a PMFC nem a bajnoki találkozókon pályára küldött tizeneggyel próbálta meg kiharcolni a győzelmet. A pécsieket amúgy nem hozta különösebben lázba a március 15-ei kupatalálkozó, meglehetősen kevesen, ráadásul csendben figyelték az eseményeket. Holott a piros-feketék kezdtek jobban. Az első félidő első húsz percének eseményei jobbára a vendégtérfélre korlátozódtak, a pécsiek hol jobbról, hol balról próbáltak meg a Vasas-védőit mögé kerülni - nem sok sikerrel. A meddő mezőnyfölényt mindössze egy lövés jelezte. Aztán magához tért a szurkolói által támogatott Vasas, és a félidő hajrájában már egyre- másra gördültek előre a vendégakciók. Említést érdemel, hogy Pintér Attila edzősködése alatt először játszott két csatárral piros-kék gárda, ám az első 45 percben sem Waltner Róbert, sem Gyánó Szabolcs nem tudott helyzetbe kerülni. Pedig a középpályáról érkeztek használható labdák, különösen a sokat futó, rengeteget vállaló Pintér Zoltán, valamint a Bárányos Zsolt szerepét betöltő Rósa Henrik csipkedte magát. Végül helyzet nélkül ért véget az első félidő. 

A szünet után mindkét edző cserékkel próbálta felgyorsítani csapata játékát. Mint később kiderült, Pintér Attilának sikerült jobban. Pedig újra a hazaiak kezdtek veszélyesebben, de ahogy egy elkeseredett pécsi drukker mondta: ,Ha november hetedikéig futballoznak a pécsi legények, akkor sem rúgnak gólt.” 

A hazaiak támadásai (már persze ha ezeket a próbálkozásokat támadásoknak lehet nevezni) rendszerint abból álltak, hogy a védők belebikáztak egyet a labdába, a csatárok meg próbálták utolérni. Ezzel szemben a Vasas olykor megpróbált futballozni is. Ezen a talajon nem volt könnyű, de a vendégek becsületére legyen mondva, Pintér Attila megtanította küzdeni játékosait. Elsősorban nagyobb akarásának köszönheti sikerét az angyalföldi gárda, ezenkívül kidolgozott három gólhelyzetet (ez a Pécsnek egyszer sem sikerült...), és ebből egyet ki is használt. 

Nem volt különösebben jó a meccs, alighanem megbánta, aki kijött, leszámítva a vendégtábort, amelynek tagjai a találkozó után óriási ünneplésben részesítették kedvenceiket. A Vasas értékes és fontos győzelmet aratott, hiszen egyértelműen az a célja, hogy bekerüljön a kupadöntőbe. Ehhez most nagy lépést tett meg. 

(Nemzeti Sport, 2006. március 16.)

MESTERMÉRLEG:

Keszei Ferenc: Szabados József, Győri János és Csedomir Pavicsevics nélkül azért ez nem ugyanaz a csapat.

Pintér Attila: Amiért jöttünk, megcsináltuk.