2000. szeptember 16. Pécs, PMFC-stadion. NB I., B-csoport, 8. forduló. 1.500 néző.
 |
| Dunántúli Napló, 2000. szeptember 17. |
Gólszerző: Waltner 42'.
Sárga lap: Palaczky 12', Márton 46' Gaál M. 87' ill. Sabo 65', Balog 66', Balázs 72', Waltner 86'.
PMFC: Matus - Halász, Márton, Dienes - Földvári, Gálffy, Sz. Tóth (Gaál M., 70. p.), Palaczky (Berdó, 70. p.) - Osztermájer, Szabó Zs., Király (Varga J., a szünetben). Vezetőedző: Szapor Gábor.
ZTE: Túri - Kocsárdi, Strasser, Csóka, Filó - Babati (Szőke, 78. p.), Sabo, Balog, Róth - Balázs (Gaál L., 78. p.), Waltner. Edző: Glázer Róbert.
Krónika:
41. p.: Radu Sabót szöktették a jobb oldalon, a zalaegerszegi csatár futtából erősen a felső kapufára lőtte a labdát. Matus már verve volt.
42. p.: Kocsárdi vezette a labdát a védőkre a 16-os közepénél, majd a mellette jobbról érkező Waltner elé passzolt. Ő fölnézett, tíz méterről, jobbal, az elfekvő Matus hasa alatt erőből kilőtte a jobb alsó sarkot (0-1).
75. p.: Waltner passzolt Gaálhoz, aki tiszta helyzetben a pécsi kapu mellé helyezett.
86. p.: Márton 25 méterről próbálkozott erős lövéssel, ami sajnos középre ment, így Túri magabiztosan hárítani tudott.
Az első meglepetés már a stadionba lépéskor érte a szurkolót: a sorsdöntő mérkőzésre majdnem üres lelátók előtt került sor, mindössze 1000 néző látogatott ki a szombat délutáni találkozóra. A második meglepetés feltehetőleg az első félidő végén tudatosulhatott a drukkerekben. A PMFC játékosai ugyanis ahelyett, hogy a tétnek és az elvárásoknak megfelelően nekiestek volna az ellenfélnek, olyan 45 percet produkáltak, ami semmiképpen nem nevezhető futball- nak. A pontatlan passzokban, az esetleges megoldásokban a vendégek is partnerek voltak, a félidő tömény unalomban telt el. Már-már mindenki elkönyvelte a döntetlent a félidőre (s a szom- jasabb szurkolók már a sörökért indultak), amikor egy formás akció végén az addig gyengén játszó Waltner vezetést szerzett a Zalaegerszegnek. Az alacsony színvonalú első félidő után mindenki elgondolkozhatott azon, hogy vajon van-e egyáltalán lét- jogosultsága annak, hogy a PMFC - a ZTE-vel egyetemben - továbbra is a magyar labdarúgás élvonalában szerepeljen.
A második játékrészben aztán tovább folytatódott a futball megcsúfolása. A PMFC egyszerűen képtelen volt magasabb sebességi fokozatba kapcsolni, a Zalaegerszeg egyre magabiztosabban védekezett, s a kontrákban bízott. A hazai csatárok egy épkézláb helyzetet sem dolgoztak ki Túri kapuja előtt, veszélyt csak a szórványos átlövések jelentettek volna - de ezekből is alig akadt egy-kettő. A pécsi cserék közül Berdó beállítása volt telitalálat, az ifjú játékos megpróbálta felpörgetni az iramot, nagy kedvvel és akarással futballozott. A mérkőzést jól vezető játékvezető három perc hosszabbítást engedélyezett, de még a 93 perc is kevés volt ahhoz, hogy a PMFC kiegyenlítsen, s megszerezze első otthoni pontját negyedik hazai mérkőzésén.
A pécsi NB I-es labdarúgócsapat ezzel az eredménnyel gyakorlatilag búcsút inthet ennek az osztálynak, s valljuk meg, ilyen teljesítménnyel nem is lenne helye a magyar élvonalban. Amilyen sikeres volt a csapat „tavaszi hadjárata”, legalább olyan keserves az együttes „őszi poroszkálása”, s a győztes hadból fél év alatt vert sereg kerekedett. (Dunántúli Napló, 2000. szeptember 17.)
MESTERMÉRLEG:
Szapor Gábor: - Lehet, hogy én vagyok maximalista, de továbbra sem adom lejjebb az elvárásaimat. Az Újpest elleni döntetlen után többet vártam ettől a találkozótól, de a második félidő meddő mezőnyfölényét ezúttal sem tudtuk gólra váltani. Még hat mérkőzés van hátra, ezután is mindent meg fogunk tenni a bentmaradás kivívásáért.
Glázer Róbert: - Sajnálom a pécsieket, amiért ilyen helyzetbe kerültek. Nehezen lendültünk játékba, de a végén kínkeserves győzelmet arattunk. Ám ez igazából csak akkor ér majd valamit, ha a Nagykanizsát is le tudjuk győzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése