1997. augusztus 3. Nagykanizsai Olajbányász FC - Pécsi MFC 3-1 (0-1)

Nagykanizsai Olajbányász FC - Pécsi MFC 3-1 (0-1)

1997. augusztus 3. Nagykanizsa, NB I/B., 2. forduló. 2.200 néző.

Romanek hiába próbálkozott
(Dunántúli Napló, 1997. augusztus 4.)

Vezette: Cserna (Győr, Saskőy).

Góllövők: Horváth J. 50' és 78' (mindkettőt 11-esből), Crnomarkovics 59' ill. Szaszovszky 41'.

Sárga lap: Horváth L. (reklamálásért) a 33., Szabados (reklamálásért) a 34., Gersics (buktatásért) a 36., Tarlósi (lerántásért) az 50., Horváth J. és Romanek J. (mindkettő reklamálásért) a 69., Szaszovszky (reklamálásért) a 74. percben. 

Szögletarány: 9:4 (5:2). 

Nagykanizsa: Gelencsér -  Horváth J. Agics, Kiss, - Gersics, (Kovács T., 46') Farkas J., Kovács L., (Pálfi, 77') Crnomarkovics, Visnovics, (Szalai 77') - Horváth L., Gordián. Edző: Madár Gábor. 

PMFC: Tarlósi - Tomka, Szabados, Kislőrincz - Kósa, (Farkas N., 75'.) Nagy E., Romanek J., Sipos, (Szabó Cs. 80') - Szaszovszky, Tóth Gy., Ulrich, (Hofecker 85'). Edző: Róth Antal.

Két 11-es ítéltek a PMFC ellen

A PMFC kezdte támadóbb szellemben a találkozót, rögtön az első percben Sipos 30 méterről nagy lövést eresztett meg, amelyet Gelencsér a bal felső sarok elől ütött szögletre. Továbbra is a pécsiek veszélyeztettek többet, a 13. percben Ulrich ellopta a labdát a védőktől, első lövése a visszafutó kanizsaiakról kipattant, a 10 m-es ismétlést szögletre hárította a kanizsai kapus. Tíz perc elteltével megszerezhette volna a vezetést a pécsi középpályás. A lesre játszó védők közül lépett ki, a messze kifutó Gelencsér rúgta el végül a labdát. Ha Ulrich bátrabb, a vezető gól is megszülethetett volna. 

Tíz perccel a félidő vége előtt ismét Ulrich-tól indult az akció. Mesterien tálalt a jobb oldalon kilépő Tóth Gy. elé, akinek 8 m-es lövését a kapus nagy bravúrral hárította. A 38. perc hozta meg az első gólt ígérő kanizsai támadást. Farkas J. 18 m-ről leadott bombáját Tarlósi a léc alól ütötte szögletre. 

Szaszovszky Ferenc

A 41. percben aztán vezetéshez jutottak a vendégek. Ulrich keverte meg a kanizsai védelmet, közeli lövését Gelencsér kiütötte, érkezett Szaszovszky és 17 m-ről bombázott a kapu jobb oldalába (0-1). 

Fordulás után élénkebbé váltak a hazaiak. Az 50. percben ki is egyenlítettek. Cmomarkovics labdájával Horváth L. lépett ki a védők közül, a kifutó Tarlósi azonban az öt és felesnél elütötte a kanizsai csatárt. A büntetőt Horváth J. a jobb sarokba lőtte (1-1). 

Tíz perccel később pedig már a zalaiak vezetését mutatta az eredményjelző. Kovács L. gyönyörű labdájával Cmomarkovics húzott kapura, és 12 m-ről a bal felső sarokba bombázott (2-1). 

Mindkét kapusnak akadt dolga még a lefújásig, bár Tarlósinak kellett inkább izgulnia. A 71. percben villámgyors ellentámadást vezetett Gordián a jobb oldalon, beadásáról centiméterekkel maradt le Horváth L. Két perccel később Romanek J. 16 m-es lövését mentette bravúrral Gelencsér, a kipattanót Tóth Gy. 14 m-ről alig lőtte mellé. 

A 78. percben aztán bebiztosította győzelmét a Nagykanizsa. Cmomarkovics ragyogóan lépett ki, Szabados a kaputól öt méterre buktatta. A 11-est újfent Horváth J. lőtte ismét a jobb sarokba (3-1).

A dél-dunántúli rangadó két ellentétes félidőt, nagy iramú és változatos játékot hozott. A vendégek nyomban támadólag léptek fel, és a megilletődött hazaiak ellen uralták a játékteret. Gyors és pontos passzokkal felépített akcióik rendre veszélyt jelentettek a vendéglátóik kapujánál, különösen Ulrich volt nagyon agilis. Azonban a kínálkozó helyzeteket sorozatban kihagyták, igaz, hogy ebben nagy szerepe volt Gelencsérnek is, aki bravúrsorozattal tűnt ki. A pécsiek fölénye a félidő hajrájában megérdemelt vezetést hozott. 

Szünet után viszont egy új kanizsai gárda lépett a küzdőtérre. Agresszívebb felfogásban támadtak Crnomarkovicsék, és ez meg is hozta az eredményét, gyorsan ledolgozták a hátrányukat. A büntető' teljesen megzavarta a vendégeket, akik ezután csak szemlélői voltak az eseményeknek. Az zalaiak nagyszerűen játszottak, negyedóra után fordítottak és a hajrában lőtt újabb 11-es góllal végül is megérdemelt győzelmet arattak a második 45 percben visszaesett pécsiek ellen. (Dunántúli Napló, 1997. augusztus 4.)

Mestermérleg:

Madár Gábor: - A félidőben „liberót” cseréltünk, ami határozott, szemre is tetszetős és eredményes játékban nyilvánult meg. 

Róth Antal: - Az első félidőben eldönthettük volna a találkozó sorsát. Az erősen vitatható 11-es összezavarta a csapatomat és ez után futottunk az eredmény után.