1997. május 28. III. Kerületi TVE - Pécsi MFC 3-1 (1-1)

III. Kerületi TVE - Pécsi MFC 3-1 (1-1)

1997. május 28. Budapest, Hévizi út. NB I., 34. forduló. 3.000 néző.

Szabados József

Vezette: Vágner (Molnár, Ring).

Góllövő: Szabados az 1., Bencze a 34., Gyura a 47., Szabó A. (11-esből) a 91. percben. 

Sárga lap: Romanek J. (Bencze megrúgásáért) a 36., Gáspár (Azoitei megrúgásáért) a 70., Szeibert (Gyura lerántásáért) a 91. percben. 

Kiállítva: Mitring a 90. percben. 

Szögletarány: 6:13 (1:4).

III. kér. TVE: Lippai - Gáspár, Krecska, Perger - Katzenbach, Bencze (Pálfi 88'), Szamosi, Szabó A. - Aubel (Jankov 63'), Gyura, Király (Metzger 75'). Edző: Gergely Károly. 

PMFC: Mitring - Kislőrincz, Tomka, Szaszovszky (Kutas, 36') - Szabados, Romanek J., Győri, Ulrich (Romanek I. 72'), Schneider (Szeibert, 54') - Pest R., Azoitei. Edző: Kiss László. 

Krónika:

I. perc: Álomkezdés - pécsi kivitelezésben. Győri kapta a labdát a jobb oldalon, a hazai térfél közepénél, majd a 16-osra beinduló Szabadost hozta helyzetbe, aki befelé cselezett, becsapta védőjét, majd nyolc méterről a vetődő Lippai mellett ballal a bal alsó sarokba lőtt: 0-1 

10. perc: Bencze cselezgetett a pécsi 16-os jobb sarkánál. Becsapta a rátámadó védőket, a jobbösszekötő helyéig lopakodott be. majd a lábak között ballal kapura csavarta a labdát, de az kevéssel elkerülte a jobb alsó sarkot. 

18. perc: Szamosi ballal vette át a labdát a pécsi 16-os bal sarkánál, majd jobbal azonnal kapura lőtt, de Mitring biztosan védett. 

21. perc: Ulrich ívelt szabadrúgásból, a bal oldalról jobbal a kapu elé. Krecska fejéről magasan felperdült a labda, a túlsó oldalon előbb Szabados próbált kapura lőni - kevés sikerrel -, majd Pest elcsúszva emelt a kint álló Lippai fölött kapura, de Gáspár a gólvonal előtt kirúgta a labdát. 

34. perc: Szaszovszky a kaputól 17 méterre, a jobbösszekötő helyén lerántotta Szabó Attilát. Bencze előbb csak nézegette a sorfal fölött a bal felső sarkot, majd ballal remek mozdulattal oda is nyeste a labdát. 1-1 

39. perc: Ulrich ívelt szabadrúgásból, jobbról a hazai kapu elé, Szabados hét méterről zavartalanul fejelhetett, de Lippai nagy bravúrral szögletre tolta a léc alá tartó labdát. 

47. perc: A Kerület úgy kezdte a második félidőt, mint a Pécs az elsőt. Katzenbach ívelt át a balról a jobboldalra, és a lendületből érkező Gyura 7 méterről, éles szögből, jobbal, estében a kapu közepébe belsőzött. 2-1 

64. perc: Király hozta fel a labdát a bal oldalon, majd a 16-oson keresztbe mozgó Benczét hozta ziccerbe, de az óbudai „penge” 8 méterre a kaputól nem tudta elpasszolni a labdát a kapujából kitűnő ütemben kilépő Mitring mellett. 

67. perc: Szabó Attila adott balra Királyhoz, ő egyből a jobb oldalra ívelt, Gyura a levegőben visszajátszott Szabó Attila elé, aki 14 méterről, középről, jobbról lőtt, de Mitring védett. Gyönyörű támadás volt. 

82. perc: Győri adott a középen a tizenhatosra berobbanó Szabados elé, aki egy átvétel után 15 méterről elpörgetett az elé vetődő Lippai lába - és egyben a jobba kapufa - mellett. 

90. perc: Mitring lépett ki saját térfele közepéig egy hosszú hazai indításra, de rosszul számította ki a labda ívét, és kétségbeesésében kézzel megfogta a labdát. Vágner játékvezető azonnak kiállította a kapust. A kapuba Azoitei állt. 

91. perc: Gyura cselezgetett a 16-os jobb oldalánál, amikor a vele visszafutó Szeibert lerántotta. 11-es. Szabó Attila a jobbra induló Azoitei mellett a kapu bal oldalába lőtt. 3-1 

A mérkőzés első' fejezete: az alaptaktika. 

Nem volt vitás, hogy melyik csapatnak van kevesebb veszítenivalója és melyik számára óriási a tét. Ebből kiindulva Gergely Károly kissé talán visszafogott taktikával küldte pályára csapatát. A tervek szerint a Kerületnek vissza kellett állnia saját térfelére, zárt védekezéssel lezárni a területet, és így várni a pécsi rohamokat. Merthogy a Pécsnek nem volt más választása, támadni kellett a győzelemért. Kiss László edző éppen ezért szinte mindenkinek adott támadófeladatot. Csupán egyetlen poszton volt gondja a pécsi edzőnek az összeállítással: Mitring kapus belázasodott, ám végül lázasan is vállalta a játékot. 

Második fejezet: a taktikai fegyelem, avagy a kivitelezés. 

Ha az edzők által felvázolt taktikát tekintjük alaptételnek, akkor a Pécs volt az, amely az utolsó betűig betartotta az utasításokat, hiszen az első támadásból gólt ért el. Sőt, ezt követően is támadásban maradtak a vendégek, és bár újabb helyzetet nem tudtak kialakítani, fölényben játszottak. Letámadták a hazai védőket, óriási elánnal, lelkesedéssel küzdöttek, nem ismertek elvesztett szituációt. És a Kerület? Nos, a találkozó elején láthatóan megriadtak Krecskáék a hirtelen jött hátránytól és a Pécs harcmodorától, pontosabban harcosságától. Nem is igen tudtak akciókat kezdeményezni a kerületiek, s ennek fő oka az volt, hogy a pécsiek villámgyorsan zártak vissza kapujuk elé. Az óbudaiak szín, ötlet, elképzelés nélkül mentek előre, sőt, legtöbbször ol- dalpasszokra kényszerültek, ezért aztán játékuk lassú, körülményes volt. 

Harmadik fejezet: egyéni villanás. 

Egyetlen kihagyás, egyetlen figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy minden egy szempillantás alatt megváltozzon. Szaszovszky akkor és ott szabálytalankodott, ahol és amikor nem lett volna szabad, Bencze pedig kihasználta az addigi legnagyobb hazai gólesélyt, és szabadrúgásból remek mozdulattal nyesett a kapuba. A gól persze kicsit visszahozta az életet az óbudai arcokra, de... Helyzete, sőt, igazi, gólt ígérő helyzete mégis a pécsieknek adódott. 

Negyedik fejezet: a hangosanbeszélő. 

A mérkőzés szpíkere a hangszórókon keresztül állandóan közölte a közönséggel - és persze a játékosokkal is -, hogy a többi pályán hogyan alakul az eredmény, így azt is, hogy a szünetben egy-egy az állás Csepelen. A pécsiek tehát tudták, hogy egyre reménytelenebb a helyzetük, kissé tán emiatt el is ked- vetlenedtek. De ez csak átmeneti zavar volt náluk, mert ezután újult erővel kezdtek rohamozni. És ebben a pillanatban beigazolódott Gergely Károly elképzelése: a Pécs nyomott, mert nyomnia kellett - de ekkor már nem volt annyi elképzelés a játékukban, mint korábban, ugyanakkor a hazaiak remekül szűrtek a középpályán és a megszerzett labdával pillanatok alatt jutottak el Mitring kapuja elé. 

Ötödik fejezet: a fölény. 

A Kerület egyre látványosabban vette át a mérkőzés irányítását. Sőt, ami az első félidőben leginkább hiányolható volt a teljesítményükből, a szín, az ötlet ekkor már a játéka természetes velejárójává vált. Pazar támadások, kiváló egyéni megoldások tették élvezetessé a találkozót. Igaz, ehhez kellett az is, hogy a Pécs ebben az időszakban már meglehetősen fáradtan mozgott. 

Hatodik fejezet: a végkifejlet. 

Kiss László

Az utolsó percekben a Pécs még megpróbált kiegyenlíteni, akadt is jó néhány lehetősége, ám... Ahogy ilyen helyzetben a „szerencsétlen” csapattal lenni szokott, minden labda elpattant, elperdült, kipattant. Végül pedig egy meg nem adott gól, a kiállítás és a 11-es teljessé tette a pécsiek balsorsát. Ám azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a PMFC - tavaszi teljesítménye alapján mindenképpen - emelt fővel és tisztességes emléket hagyva búcsúzott az élvonaltól. 

Mestermérleg:

Gergely Károly : - Választ adtunk a kétkedőknek, akik más eredményt vártak ettől a mérkőzéstől. Játékosaink becsülettel végighajtották a mérkőzést, és nagyobb arányban is győzhettünk volna. 

Kiss László: - Köszönöm a pécsi vezetőknek, nézőknek és ezeknek a játékosoknak, hogy megpróbálták a lehetetlent, de nem hagyták, hogy megcsinálják a „csodát". Pályafutásom során ennyi gáncsoskodással nem találkoztam, amivel ezt a csapatot sújtották. Kiesésünk azonban nem csak ezen múlt.