1996. október 19. Budapest, Fáy utca. NB I. 11. forduló. 3.000 néző.
 |
| Disztl Péter |
Góllövő: Jován a 38. percben.
Sárga lap: Szaszovszky (kezezésért) a 15., Tomka (Jovánt vágta fel) a 25., Tököli (Geresst a mezénél fogva ráncigálta) a 47., Simon (Szaszovszkyt rúgta meg) a 76. percben.
Szögletarány: 7:4 (6:0).
Vasas: Sáfár - Juhár - Mónos, Gricajuk - Geress, Máriássy (Váczi, 46'), Szilveszter, Galaschek, Aranyos (Simon A. 61') - Fischer P. (Pál 80'), Jován. Edző: Gellei Imre.
PMFC: Disztl P. - Tomka - Dienes, Szaszovszky - Szabados (Szabó Cs. 74'), Víg (Azoitei, 46') Brindas, Győri (Farkas 64'), Schneider - Pest R., Tököli. Edző: Gelei József.
Ismét Disztl volt a legjobb
A 7. percben Aranyos beadását Jován jobbról, 11 méterről fejelhette kapura, a labda a felső lécről vágódott vissza. A kipattanó labdával a pécsiek 16-osán belül még két Vasas játékos próbálkozhatott fejjel (!), de a helyzet kimaradt. A 15. percben 11-est ítélt a játékvezető a PMFC-Titán ellen. Máriássy bal oldali szöglete után Mónos lőtte rá a labdát 14 méterről, a felugró Szaszovszky kezét találta el. Hanacsek (teljesen feleslegesen) 11-est ítélt. Máriássy futott neki a büntetőnek, lövése azonban Disztl P.-ről kipattant.
A 28. percben alakult ki az első pécsi helyzetecske. Szabados tört előre, a kaputól 30 méterre szabadon vezethette a labdát, ám ahelyett, hogy leadta volna a mellette loholó Tökölinek, egyedül kísérletezett - Sáfár simán hárított. Ez után egy Vasas-beívelést követően Disztl P.-t ápolták, mert nekiesett a kapufának felugrás közben. A kapus meggyógyult, a hazaiak pedig gólt szereztek.
A 37. percben Mónos jobbról hosszan átívelt az ötös bal sarkára, érkezett Jován és a gólvonalon maradó Disztl P. mellett a kapuba fejelte a labdát. (1-0).
A 42. percben Fischer 25 méteres szabadrúgását védte nagyon szépen a pécsiek még mindig sántikáló kapusa.
A második félidő elején kitámadtak a vendégek, ha helyzeteket nem is alakítottak ki, a mezőnyben partnerei voltak a Vasasnak.
Az 56. percben azt is elérte a pécsi csapat, hogy szögletet rúghatott. Hat perccel később Váczi 13 méterről a kapufára lőtt.
A piros-feketék egyre többet támadtak, úgy érezte a lelátón helyet foglaló közönség is, hogy esélyük lehet az egyenlítésre. Ennek bizonyítékaként a 71. percben Tököli villant kétszer, második mozdulásakor alig lőtt fölé.
Továbbra is a PMFC-Titán maradt támadásban. A jobb oldalon felfutó Dienes kapott jó átadást, ügyesen lépett ki a Vasas védői közül, elgurított a kimozduló Sáfár mellett, ám a gólvonalról Geress kivágta a labdát.
A Vasas teljesen megérdemelt győzelmet aratott. Az első félidőben a hazaiak gyakorlatilag egykapura játszottak. A pécsiek keveset vállaltak.
Sokkolhatta őket a jogtalan büntető is, amelyet azonban az ezen mérkőzésen a pécsiek legjobbjának bizonyuló Disztl P. hárított. Aztán jött a gól ékes bizonyítékaként annak, hogy vannak olyan csapatok, amelynek tagjai sokkal jobban fejelnek, mint a pécsiek.
A második játékrészben egész más felfogásban játszott a PMFC-Titán. Egyenrangú ellenfélként, néha helyzeteket is kidolgozva vették fel a küzdelmet a lankadni látszó Vasas ellen. Sohasem fog kiderülni, hogy a pécsiek lettek-e jobbak erre az időszakra, vagy a Vasas játékosai gondolták úgy, hogy itt már csak ők nyerhetnek. Végül is ők győztek.
A pécsieknél a kapuban Disztl P. a sérülése előtt és után is jól védett, csapata legjobbjának bizonyult. A védelemben (csakúgy mint a középpályán, vagy a csatársorban) senkitől sem láttunk olyan egyéni teljesítményt, amely miatt kiemelhetnénk. Elöl Pest R., Tököli és Azotei nem kapott megfelelő támogatást ahhoz, hogy gólhelyzeteket alakítson ki.
Mestermérleg:
Gellei Imre: —Az első félidőben nagyszerűen kezdtünk, sok helyzetet alakítottunk ki, viszont az utolsó pillanatban nem koncentráltunk eléggé. Ugyanez folytatódott a második félidő első negyedórájában is. Az utolsó félórában kiegyenlített játék folyt a pályán. Összességében saját magunknak tettük nehézzé a mérkőzést.
Gelei József: -A második félidei játékunk alapján rá-, szolgáltunk volna egy bajnoki pontra. Tulajdonképpen adtunk egy félidőnyi előnyt az ellenfélnek, most már nem először ebben a bajnoki idényben. Számomra érthetetlen az időnkénti kishitűségünk.
(Dunántúli Napló, 1996. október 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése