1993. május 22. Pécsi MSC-Fordan - BVSC-Dreher 1-0 (0-0)

Pécsi MSC-Fordan - BVSC-Dreher 1-0 (0-0)

1993. május 22. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 27. forduló. 4.000 néző.

Medgyes (csíkosban) a mezőny legjobbja volt
(fotó: Dunántúli Napló, 1993. május 24.)

Vezette: Hamar (Fekete, Nagy I.). 

Góllövő: Medgyes 52. percben.

Sárga lap: Urbányi (reklamálásért) a 42., Győri (megbírálta Hamar egyik ítéletét) a 43., Dienes (Borgulya felvágásáért) az 53., Lengyel (szándékosan beleütött a labdába) a 61. percben. 

Szögletarány: 4:1 (0:0). 

PMSC-FORDAN: Csaban — Braun, Bódog, Dienes — Ulveczki, Medgyes, Rózsa, Lengyel, Vókó — Magyar (Dárdai 72'), Azoitei. Edző: Koller Nándor. 

BVSC-DREHER: Vezér — Győri, Kósa, Cseh — Mundi (Gracsov 54'), Iscsak, Csepregi (Szekula 66'), Urbányi, Bognár, Farkas — Borgulya. Edző: Garaba Imre. 

Krónika:

32. perc: Szép szóló után Ulveczki húsz méterről alig lőtt fölé. (Kész felüdülés volt ez a végre igazi futballra emlékeztető jelenet, az unalmas első félóra végén). 

38. perc: Jobbról Ulveczki beadott, Lengyel egyből, tíz méterről fölé bombázott. 41. perc: Borgulya lefordult Braunról, ezzel helyzetbe is került. De balról, kisodródva már nem tudott beleadni erőt az ötméteres lövésbe, amit Csaban vetődve megfogott. 

44. perc: Azoitei mellel levett egy labdát a 16-os vonalán, kapura lőtte, a lövés a jobb kapufáról vágódott ki. 

49. perc: Urbányi gondolt egyet, és 18 m-ről megcélozta a kaput, Csabannak kapaszkodni kellett, hogy szögletre mentsen. 

52. perc: Medgyes két csel után 20 m-ről óriási gólt rúgott a jobb felső sarokba. 1-0 

55. perc: Magyarnak csak értékesítenie kellett volna Azoitei pontos átívelését, ám elrontotta a helyzetet. 57. perc: Rózsa beívelését Azoitei 9 m-ről egyből kapura vágta, Vezér nagy bravúrral védett. 

73. perc: Megsérült Rosa, két percig ápolták, utána visszaállt, de már csak sántikált. 

78. perc: Azoitei mindenkit kicselezett, aztán érthetetlen módon az üres kapu előtt keresztbe adott.

Gyorsabb volt a Mecsek-expressz

Sokat elárul a BVSC-Dreher pécsi vendégszereplésének céljáról, hogy csak egy csatár tanyázott elöl, mégpedig Borgulya, akit Braun kísért mindenfelé. Bármennyire is jobbára csak a védekezéssel foglalkoztak a budapestiek, az első félidőben, a legnagyobb helyzeteket ők hagyták ki. 

Az első 45 perc egyébként nagyon gyenge játékot hozott, jellemzésül csak annyit, hogy még egy szögletre sem futotta a csapatok erejéből. Amilyen halványan játszott a szünetig a PMSC-Fordan, annyira feljavult Medgyes, „Euro-gólja” után. 

Egymás után alakította ki gólveszélyes támadásait, igaz, a jobbnál jobb helyzeteit egytől egyig kihagyta. A második játékrészben a BVSC-Dreher nemigen került a pécsi kapu közelébe. Idővel el is fáradtak a vasutasok, középpályásaik nem értek vissza, ezért kettészakadt a csapat. Nem csoda, hogy sorozatosak voltak a gyors hazai kontrák. A kapura szinte teljesen veszélytelen BVSC-Dreher ellen a piros-feketék a helyzeteik alapján gólkülönbséget javíthattak volna. (Nemzeti Sport, 1993. május 23.)

Azoitei, a kis pazarló

Körülbelül 6-1 lett volna a reális eredmény a gólhelyzetek alapján a pécsiek javára. A szünet - és főleg a gólja - után jól játszó PMSC-Fordan gólkülönbséget javíthatott volna. A BVSC-Dreher a végére elfáradt. A középpályásai nem értek vissza, ezért a Medgyes és Ulveczki által kitűnően irányított pécsiek a támadásaik során mindig létszámfölényt teremtettek, csakhogy ez is kevés volt az újabb piros-fekete gólhoz. 

A pesti vasutasok-sörösök csak egy helyzetet tudtak összehozni, Borgulya révén, még a 4L percben. Azt követően nem volt közük a mérkőzéshez. 

A hazaiaknál Csaban ilyen meccsekre vágyott világéletében: szinte semmi dolga sem akadt. Dienes „lekapta” a pályáról a BVSC-Dreher válogatott karmesterét, Bognárt, ezzel nagy szolgálatot tett a csapatának. Medgyes volt a mezőny legjobbja. Bejátszotta az egész pályát és ritkán látható nagy gólt lőtt. Ulveczki is jól futballozott, két szép szólót mutatott be, de a lövésekkel nem volt szerencséje. Rózsa is jobban játszott, mint szokott. Legalább három gólt rúghatott volna Azoitei, de az óriási helyzeteit elpazarolta, különben is önző volt. 

A BVSC-Dreher legjobbjai: Vezér kapus, Kosa, Cseh és Urbányi voltak. (Dunántúli Napló, 1993. május 23.)

Mestermérleg:

Koller Nándor:- Örülök, hogy győzelemmel vagyunk túl egy nagyon nehéz és nagyon fontos mérkőzésen. A találkozó képe azt mutatta, amire számítottam: a BVSC behúzódva saját kapuja elé próbált gyors ellentámadásokkal eljutni a hálónkig. Négy-öt olyan helyzetünk akadt, amit művészet volt kihagyni. 

Garaba Imre:- Gratulálok a Pécsnek. Egy jól eltalált lövésből elért góllal nyertek. Jóllehet több lehetőségük is volt, azok kihagyása nem a védőinket dicséri. Megérdemelten győztek a hazaiak. 

1993. május 16. Diósgyőri FC - Pécsi MSC-Fordan 1-1 (0-0)

Diósgyőri FC - Pécsi MSC-Fordan 1-1 (0-0)

1993. május 16. Diósgyőr, NB I., 26. forduló. 8.000 néző.

Vezette: Varga S. (Varga L., Herbály). 

Góllövők: Adzsojev a 80., Lengyel a 91. percben. 

Sárga lap: Csizi (kakaskodásért) a 24., Palaczky (lökdösődésért) a 24., Medgyes (lerántásért) a 25., Adzsojev (labdaelrúgásért) a 69. percben. 

Szögletarány: 7:3 (4:2)

DFC: Dohot - Bém, Leskó, Dancs, Szabó - Csizi, Máriási, Tóth, Szilágyi (Farkas 46')- Szvisztun (Budai 88'), Adzsojev. Edző: Sándor István. 

PMSC-Fordan: Csaban - Dienes, Bódog, Braun, Palaczky - Ulveczky, Rózsa (Dárdai 85'), Medgyes, Lengyel - Magyar (Tolocsko 79'), Azoitei. Edző: Koller Nándor. 

Krónika:

25. perc: Dancs jobb oldali beadását Szvisztun fejjel csúsztatta a jobb felső sarok felé, Csabán ügyes vetődéssel szögletre tolta a labdát. 

34. perc: Lengyel nyolc méterről fejelhetett, Dohot bravúros vetődéssel a léc alól öklözte szögletre a labdát. 

42. perc: Azoitei bal felső sarokra tartó, öt méteres fejesét Dohot parádés vetődéssel tolta a kapu fölé. 65. perc: Rózsa 22 méterről leadott lecsapódó lövését Dohot jó érzékkel tette ártalmatlanná. 

75. perc: Bém vezette fel a labdát, majd 25 méterről, hatalmas erővel bombázott a bal sarok mellé. 

80. perc: Máriási végzett el szögletrúgást a bal oldalról. Belőtt labdáját röviden mentették a vendégvédők, és Adzsojev 14 méterről félmagas lövést zúdított a bal sarokba. 1-0 

91. perc: A kétségbeesetten támadó pécsiek hosszan előrevágtak egy labdát, a hazai védelem bizonytalankodott és a közbeugró Lengyel estében tíz méterről a jobb sarokba továbbított. 1-1

"Időn túli" vendéggóllal

 A kezdést megelőzően hatalmas zápor zúdult Miskolcra, s ez csúszóssá tette a pályát. A víztócsákkal borított játéktéren a pécsiek kaptak gyorsabban lábra, láthatóan jobban alkalmazkodtak a talajhoz. Igyekeztek pontosabban adogatni, s ha megszerezték a labdát, gyorsan átjátszották a középpályát. Az első húsz percben ők diktáltak, a diósgyőriek - fittyet hányva szorongatott helyzetükre - igen kevés elképzelést csempésztek játékukba. Erőfeszítésük kimerült abban, hogy ellenfelüket üldözték, de a megszerzett labdákkal nem tudtak mit kezdeni. A szoros védekezés nem nyerte el a piros-fehérek tetszését. 

A pécsiek uralták a játékot és fél óra elteltével két gólszerzési lehetőséget teremtettek, ám mindkettőt kihasználatlanul hagyták. Lépegetős futballal telt az idő, nagyon gyenge volt az iram, és a színvonal sem érte el a közepeset. Egyre több lett a hiba, csak az előkandikáló nap indította a drukkereket. 

A PMSC több tudatosságot árult el játékával, de a sok pontatlanság miatt ők sem voltak képesek folyamatos produkcióra. A DFC az első negyvenöt percben csapnivalóan futballozott, találóan jegyezte meg Salamon József, az egykori kitűnő védő: - Tudják egyáltalán ezek a labdarúgók, hogy hol futballoznak?! Diósgyőrött ugyanis ilyen felfogásban nem szabad pályára lépni... 

A hazaiak két csatárral vajmi kevés riadalmat tudtak előidézni, a jól szervezett pécsi védelemben, igaz, ehhez az égadta világon semmiféle támogatást nem kaptak a második hullámtól. 

A vendéglátókat a szurkolók felharsanó füttye egyre többször nógatta gyorsabb ritmusra - hiába. A hazaiak kiismerhető támadásokat vezettek, s gondolkodásban is roppant lassúnak, körülményesnek bizonyultak. Háromszor nem voltak képesek társhoz adni a labdát, elszomorító, hogy ilyen jellegtelen és szürke, semmitmondó produkcióval élvonalban szerepelhet csapat...

Feltételezhető volt, hogy a kieséstől, illetve az osztályozó rémétől való félelem hajtóerőt jelent, de ebből szinte semmit nem lehetett látni. Adzsojev jól eltalált lövése visszaadta a győzelembe vetett hitet, ám úttörőcsapathoz méltatlan kihagyást követően odaajándékozták az egyik pontot a kétségbeesetten erőlködő pécsieknek. (Nemzeti Sport, 1993. május 17.)

Mestermérleg:

Sándor István: -Sajnálom, hogy ezen a fontos mérkőzésen egy figyelmetlenség miatt elmaradt a győzelmünk. 

Koller Nándor: - Rászolgáltunk az egyik pontra. A Diósgyőr mezőnyfölényben játszott, de nekünk voltak nagyobb helyzeteink. Tudtam, hogy szerzünk egy gólt s ez most a döntetlenhez volt elegendő. 

1993. május 8. Pécsi MSC-Fordan - Veszprém LC 1-0 (0-0)

Pécsi MSC-Fordan - Veszprém LC 1-0 (0-0)

1993. május 8. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 25. forduló. 3.000 néző.

Magyar Zsolt gólja
(fotó: Dunántúli Napló, 1993. május 9.)

Vezette: Márton (Nagy L., Szabó J.). 

Góllövő: Magyar Zs. (55. percben).

Kiállítva: Kocsis a 31. percben. 

Sárga lap: Gersics (kezezésért) a 3., Azoitei (kakaskodásért) a 31., Csík (Ulveczki felvágásáért) a 39. percben. 

Szögletarány: 0:5 (0:1). 

PMSC-FORDAN: Csaban — Dienes, Braun, Bódog — Ulveczki, Rózsa (Dárdai 72'), Medgyes, Kocsis , Palaczky — Magyar (Tolocsko 72'), Azoitei. Edző: Koller Nándor. 

VLC: Rott — Gersics, Reichard, Lantai — Csornai (Szprecsak 73'), Csík, Rugovics, Bognár (Herbály 50'), Kelemen — Vasziljevics, Lehota. Edző: Gazsó Illés. 

Krónika:

23. perc: Kocsis balról bekanyarított, Magyarnak nyolc méterről csak ki kellett volna használni a gólhelyzetet, ám a kapu fölé lőtt. 

31. perc: Vasziljevics szabálytalankodott Kocsissal szemben, aki rögtön törlesztett, ezért Márton játékvezető kiállította. Azoitei is beavatkozott a perpatvarba, ezért sárga lapot kapott. Márton Sándor játékvezető: Kocsis az ellene szabálytalankodó Vasziljevicsen úgy állt bosszút, hogy szándékosan hátra rúgott, és hátba találta a veszprémi játékost. Ezért ki kellett állítanom. Azoiteinek azért adtam sárga lapot, mert erőszakosan fel akarta rángatni a földön fekvő Vaszujevicset. 

33. perc: Az alapvonalról, balról Rózsa adott be, Magyar az ötösről csukafejessel kapura továbbított, de a vetődő Rottban elakadt a labda. Ez volt a mérkőzés addigi legszebb jelenete. 

48. perc: Csornai jobb oldali beadását Csík közelről föléperdítette. 

55. perc: Palaczky mesterien indította Magyart. A csatár levette a 18-ason belül a labdát, majd 10 méterről a kapu jobb oldalába emelt. 1-0 

77. perc: Balról, szinte az alapvonalról Herbály lőtt be egy szabadrúgást. A labda legalább 8 ember (köztük négy veszprémi) előtt elsuhant, nem messze a gólvonaltól. 

88. perc: Vasziljevics elől Csaban kivetődve mentett, de kiperdült a kezéből a labda, amelyet Rugovics kissé kisodródva, 7 m-ről az üres kapu mellé csavart. Nagy egyenlítési lehetőség volt.

Kocsis ismét főszerepelő lett

Több volt a kevesebb

Nem úgy esett neki a PMSC-Fordan az ellenfelének, mint aki a győzelemre tör. Ki tudja, mire vártak a pécsiek, a szurkolóik által remélt huszáros rohamok helyett azonban csak „kóstolgatták” a Veszprémet. Lehet, hogy ez tudatos volt, de nem nézték jó szemmel a lelátón. Már régen rossz, amikor Braunnak és Bódognak kell hosszú előreívelésekkel szervezni a játékot. Ráadásul Kocsis kiállítását követően a pécsiek emberhátrányba kerültek, ez pedig közismerten nem szokta növelni az önbizalmat... 

Az addig nem eléggé harcos hazaiakat feltüzelte a szünet után lőtt góljuk. Most már jobban játszottak, jobban is ,haraptak”, annyira azonban nem, hogy még egy gólt szerezve bebiztosítsák a győzelmet. Így aztán az egyenlítés megakadályozására az utolsó negyedórában jobbára védekezniük kellett. Ez persze érthető is, hiszen mégiscsak tíz emberrel futballoztak majdnem egy órán át. A két, eléggé gyenge játékot nyújtó csapat találkozóján a PMSC-Fordan megizzadt a győzelemért. (Nemzeti Sport, 1993. május 9.)

Nagyon kellett

Végül is hozta a számára létfontosságú győzelmet a PMSC-Fordan, de kínkeservesen jutott a két bajnoki ponthoz. Nem is játszott jól, ez még hagyján. De Kocsis fegyelmezetlensége miatt csaknem egy órán át emberhátrányban volt - ezzel is a saját dolgát nehezítette meg. A piros-feketék „daráltak”, a szép akcióból lőtt góljuk után pedig inkább már csak a védekezésre ügyeltek. Időnként arra kellett rúgniuk a labdát, amerre álltak, de 10 emberrel megúszták egyenlítés nélkül. 

Ehhez egy kis szerencse is kellett. Mégis megérdemeltnek mondható a győzelmük, amellyel lélegzethez jutottak. 

A PMSC-Fordanban Csaban kapusnak alig akadt dolga. Braun jól védekezett, csak ne próbált meg volna támadást indítani. Bódog kemény volt, mint a vídia. Palaczky a gólnál forintos labdát adott Magyarnak, egyébként is hasznára volt a csapatnak. Kocsisnak csak félórája volt, az is feledhető. Különben is sújtotta társait a kiállításával. Végre egyszer már is Magyar úgy futballozott, ahogy sűrűn kellene. Gólt lőtt, helyzetbe is került. 

A Veszprém legjobbjai: Csornai, Rótt és Csík voltak. (Dunántúli Napló, 1993. május 9.)

Mestermérleg: 

Koller Nándor: — Korán 10 főre olvadt a csapatom, ez nagyon megnehezítette a dolgunkat. Azt kell mondanom, hogy ezúttal - az előző mérkőzések balszerencséje után most mellénk szegődött Fortuna. 

Gazsó Illés: - Óriási „szerencsével” sikerült magunkat megverni. Három nagy gólhelyzetet hagytunk ki, ráadásul „úttörő-gólt” kaptunk. 

1993. május 1. Rába ETO FC - Pécsi MSC-Fordan 3-1 (2-1)

Kocsis István

Rába ETO FC - Pécsi MSC-Fordan 3-1 (2-1) 

1993. május 1. Győr, NB I., 24. forduló. 7.000 néző.

Vezette: Stamler (Hartmann, Bajkai).

Góllövők: Klausz az 5., Pena (11-esből) a 25., Kocsis a 35., Miriuta a 85. percben. 

Sárga lap: Miriuta (utána rúgott Kocsisnak) a 41., Magyar (Bordás fellökéséért) a 63. percben. Szögletarány: 13:2 (6:0)

Rába ETO: Végh — B. Szabó, Pintér, Radics (Szántó 35') — Csikós, Csertői, Miriuta, Bordás, Mikóczi (Herczeg 85') — Klausz, Pena. Edző: Verebes József. 

PMSC-FORDAN: Csaban — Dienes, Braun, Bódog — Ulveczki, Rózsa (Magyar, sz.), Túri, Medgyes, Palaczky, Kocsis — Azoitei. Edző: Koller Nándor.

Krónika:

5. perc: Csertői jobb oldalról laposan adott a kapu elé, Klausz ügyesen lefordult őrzőjéről, Bódogról, aztán hét méterről, jobbal hatalmas gólt ragasztott a jobb felső sarokba. 1-0

7. perc: Formás győri támadás végén Mikóczi lövését Csaban hárította az alapvonalon túlra. 

12. perc: Pena 14 méterről meglőtt labdáját a vetődő Csaban kiütötte, és a védők mentettek. 

25. perc: Mikóczi kapura fordult, már a 16-oson belül járt, amikor Ulveczki hátulról, becsúszva elrúgta előle a labdát. Mikóczi feldobta magát, és a fiatal játékos alakítását Stamler 11-essel honorálta. A 

büntetőből Pena a jobbra mozduló Csaban mellett laposan a kapu bal oldalába küldte a labdát. 2-0 

30. perc: Medgyes előtt adódott az első pécsi helyzet, de a baranyaiak kilencese gyatrán, keresztbe, a kapu mellé lőtt. 

35. perc: Szépen kifűzték a győri védőket. Medgyesi Azoitei volt a labda útja, majd az üresen álló Kocsis elé került, aki 16 méterről, élesen a jobb alsó sarokba bombázta. 2-1 

58. perc: Miriuta bal oldalról ívelt a kapu elé és Csertői fejesét követően Csaban a levegőben úszva szögletre ütötte. 

70. perc: Pintér 25 méteres szabadrúgását követően Csaban csak nézte, amint a labda a jobb oldali lécről a mezőnybe vágódik. 

73. perc: Miriuta célozta meg a vendégek kapuját, de Csaban az alapvonalon túlra hárított. 

82. perc: Sorozatos győri helyzetek után csaknem egyenlítettek a vendégek. Magyar a kifutó Végh mellett is elvitte a labdát, aztán amikor kapura küldte, a befutó Pintérnek sikerült góltól megmentenie csapatát. 

85. perc: Formás, bal oldali győri támadás futott a pályán. Miriuta—Klausz—Miriuta volt a labda útja, és a nagy kedvvel játszó román vendégmunkás a bal alsó sarokba küldte a győriek harmadik gólját. 3-1.

Huszonöt perces jubileumi játék

Ezen a napon volt pontosan tizenegy éve annak, hogy a Rába ETO Győrött 2-1-re legyőzte a Pécs együttesét, és ezzel az akkori Verebes legénység megnyerte a magyar bajnokságot. Erre a szép évfordulóra kívánták emlékeztetni a hazai játékosok a szurkolókat, mert fergeteges erővel kezdték a mérkőzést. Frissen, lendületesen, tetszetősen rohamozott a győri csapat, s ennek a játéknak 12 perc alatt az lett az eredménye, hogy gólt szerzett, három nagy helyzetet kidolgozott és kihagyott a győri csapat, emellett hat ízben végezhetett el szögletet. Hogy ebben a játékrészben nem született gól, az részben a győri játékosok nem megfelelő összpontosításának, részben pedig a pécsi hálóőr, Csaban teljesítményének volt köszönhető. Ez a győri kezdés valósággal sokkolta a baranyaiakat, és csak 25 perc eltelte után jutottak oda, hogy tisztelgő látogatást tegyenek a győriek térfelén. Alábbhagyott a győriek rohama, és a pécsiek szépíteni tudtak. Ez a gól kissé megfogta a hazaiakat, és bizony jól jött a szünet. 

A második játékrészben egy ideig kiegyenlítetté vált a játék, de aztán újra a Rába következett. A győri játékosok élvezték a játékot, szépen gördültek a támadásaik, csak hát a helyzetkihasználásba sok hiba csúszott. Ennek az lett a következménye, hogy a pécsiek csaknem egyenlíteni tudtak, ami viszont a sors nagy igazságtalansága lett volna. 

A Rába ETO ezen a mérkőzésen 25 percen keresztül remek, nagyszerű labdarúgást mutatott be, idézte a régi szép időket, és ha ezt a teljesítményt majd kilencven percen át is tudja produkálni, akkor elmondhatja, hogy felzárkózott a nemzetközi szinthez. 

Stamler játékvezető általában kielégítően vezette a mérkőzést, csupán néhány ítéletével — így a 11-es megítélésével — nem értettünk egyet. (Nemzeti Sport, 1993. május 2.)

A PMSC elfelejtette, hogy a foci csapatjáték

Két, pontokra éhes csapat esett egymásnak ezen a május elsejei randevún. Az első negyedórában a hazaiak rárontottak a vendégekre, akik bizony nagyon hamar hibára kényszerültek. Aztán lazított a Rába, ám egy rosszul megítélt helyzet jóvoltából mégis ők növelték előnyüket. Kétgólos hátrányból kezdte el felzárkózását a Pécs, és felszabadult játékának volt köszönhető, hogy szépíthetett. Jóllehet ekkor már látni lehetett, hogy képtelen folytatni vehemens támadásait a Rába, az egyénieskedések miatt nem tudtak egyenlíteni a pécsiek. 

Szünet után mind jobban elkészült erejével az ETO, ennek megfelelően leginkább pontrúgások kierőszakolásával próbáltak meg Csabán kapuja közelébe férkőzni. Az utolsó 20 percben feljött a Pécs, és Magyar lábában volt az egyenlítés, ám a pécsi csatár, csakúgy mint már sokszor, elpuskázta a lehetőséget. 

Csaban bravúros védései ellenére kapott három gólt, amikről alig tehetett. A hátvédsorban csupán Braun érdemel dicséretet. A középpályán Rózsa a támadásokból kivéve részét hasznos tagja volt a csapatrésznek, csakúgy mint Medgyes, valamint a gólt szerző Kocsis. Az egyszemélyes csatársor többet mutatott, amit várni lehetett tőle, Azoiteit ezen a mérkőzésen nem érheti vád. Az ETO legjobbjai Pintér, Miriuta és Pena voltak. (Dunántúli Napló, 1993. május 2.)

Mestermérleg: 

Verebes József: - Ezen a mérkőzésen már valódi futball- parádét mutattak be a fiúk, és játékukkal a régi időket idézték. Csupán azt sajnálom, hogy kimaradt rengeteg helyzetünk. 

Koller Nándor: - Ilyen hibákat, amelyekből a gólokat kaptuk, az NB I-ben nem szabad elkövetni.