 |
| Márton Gábor az ellenfél piros-fekete mezét viselte |
1992. március 4. Budapest, Bozsik-stadion. Magyar Kupa, nyolcaddöntő, 1. mérkőzés. 1.500 néző.
Vezette: Bognár (Kurmai, Lója).
Góllövő: Pisont a 37. percben.
Sárga lap: Vókó (visszahúzta Kovács Kálmánt) az 50., Negrau (akadályozta a szabadrúgás elvégzését) az 58., Ulveczki (fellökte Urbányit) a 73. percben.
Szögletarány: 14:2 (8:1).
KISPEST-HFC: Gulyás — Plókai, Csepregi, Csábi — Urbányi, Pisont, Márton, Kovács E. (Halmai, sz.), Cseh — Kovács K., Negrau (Cservenkai 65'). Edző: dr. Mezey György.
PMSC: Kovácsevics — Kónya, Balog, Lőrincz — Jenei, Bódog, Túri, Palaczky (Vókó 42'), Kocsis — Ulveczki (Knézics 71'), Magyar. Edző: Garami József.
Krónika:
37. perc: Urbányi a bal oldalról keresztbe rúgta a labdát, Lőrincz felszabadított, Pisont érkezett és 20 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. 1-0
Az történt, ami várható volt. A tartalékos Pécs az első perctől kezdve behúzódott saját kapuja elé. Az elején a kispesti együttes körüllövöldözte a Pécs kapuját, igazi nagy helyzete negyedóra elteltével Negraunak volt, de elhibázta. A hazai együttes gyűrte, gyömöszölte ellenfelét, hiányzott azonban az igazi befejező csatár. Vincze nélkül a bal oldalon vezetett akciók kevésbé voltak veszélyesek. A félidő derekától egyre több alkalom nyílt a házigazdák előtt a gólszerzésre, de ezek sorra kimaradtak. A Pécs egyszer próbálkozott, Túri igyekezett betalálni a Kispest kapujába — nem sok sikerrel. A második játékrészben a Kispest időnként felpörgött, ilyenkor komoly veszély fenyegette a pécsieket, de aztán alábbhagyott a lendület. A hazaiak győzelmét nem veszélyeztette semmi, inkább az volt a meglepő, hogy csak egyetlen találatot tudott „bevinni".
Jó: Pisont, Márton, Urbányi, Kovács K., ül. Balog, Bódog, Lőrincz. (Nemzeti Sport, 1992. márc. 5.)
Nyomasztó Honvéd fölénynyel telt az első játékrész, úgy tűnt, a kispestiek ezúttal már az elején biztosra akartak menni és nem hagyják, hogy megismétlődjék a két évvel korábbi MNK-döntőbeli vereségük. A pécsi játékosok talán kétszer lépték át a felezővonalat, szinte felbillent a pálya, akkora volt a különbség a két együttes között. Mindenfajta elképzelés nélküli volt a vendégek játéka, erejük jobbára a hazai rohamok hárításában őrlődött fel. Szünet után valamivel többet támadtak a piros-feketék, akiket az első félidővel ellentétben ezúttal az erős szél is segített, ám kapura igazán veszélyes akciót alig tudtak kidolgozni. A mérkőzés színvonala nem volt igazán a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé kerülésért vívott találkozón elvárható, eleinte az egyoldalú játék miatt, a gól után pedig azért, mert a hazaiak is csökkentettek valamit a tempón.
A piros-feketéknél a játékidő nagy részében szinte mind a tíz mezőnyjátékos védőszerepre volt kárhoztatva, a középpályás Bódog, a csatár Jenei, vagy Túri alkalmi támadó kísérletei fehér hollónak számítottak. Annak ellenére, hogy a lövést takarták előle, Kovácsevics is ludas volt a gólban, ezt leszámítva, amikor szükség volt rá jól védett. A mezőnyből Bódog lehet még kiemelni, sokat javított azonban múlt vasárnapi teljesítményén a hátvédsorban majdhogynem újoncként „beugró” Lőrincz. (Dunántúli Napló, 1992. márc. 5.)
Mestermérleg:
Dr. Mezey György: — Tipikus kupamérkőzés volt. A Pécs védekezésre rendezkedett be ellenünk. Mi az első félidőben játszottunk jobban. Vincze sérült volt, azért nem játszott, Kovács Ervint le kellett cserélni, mert rúgást kapott a lábára. Véleményem szerint biztosan bejutunk a legjobb nyolc közé. Garami József: — Végig a kispestiek irányították a küzdelmet, az egygólos győzelem azonban egyáltalán nem nagy előny a számukra. Ha a visszavágóig rendbejönnek a sérültjeink, akkor egészen biztosan sokkal veszélyesebbek leszünk. Úgy érzem, teljesen nyílt a továbbjutás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése