 |
| Czéh László csatázik a vendég védővel (fotó: Dunántúli Napló, 1992. márc. 8.) |
1992. március 7. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 16. forduló. 2.500 néző.
Vezette: Molnár (Kovács II.., Fazekas).
Sárga lap: Molnár (buktatásért) az 55., Takács (reklamálásért) a 89. percben.
Szögletarány: 6:12 (4:3).
PMSC: Kovácsevics - Lőrincz, Balog, Bódog - Kónya, Jenei, Túri, Palaczky - Magyar (Kocsis, a 75. percben), Czéh, Ulveczki. Edző: Garami József.
Videoton: Mitring - Molnár, László, Németh, Vadász - Kuttor, Sallói, Bekő, Salacz (Varga, a 84. percben) - Takács, Horváth (Dubecz a 74. percben). Edző: Burcsa Győző.
Krónika:
2. perc: Sallói mintaszerű átadásával Takács kilépett, aztán jó helyzetben 8 m-ről a jobb kapufa mellé lőtt.
29. perc: Egy mesteri Kónya-indítással Lőrincz került volna gólhelyzetbe, ha Mitring előrevetődve fel nem szedi a labdát.
36. perc: Megint Sallói és Takács volt a fehérvári akció két főszereplője. 9 m-ről leadott, erőtlen lövésével a csatár Kovácsevicset tette naggyá.
81. perc: Czéh tálalt középen Ulveczki elé, de mielőtt a csatár a 16- os vonalnál lövőhelyzetbe jutott volna, Salacz mentett előle. A fehérvári játékos a szerelésnél megsérült, le kellett cserélni.
89. perc: Ismét Czéh „gyötörte” át magát a vendégvédőkön, aztán Ulveczki elé pattant a labda, aki kapura emelt, ám a tömörülés álljt parancsolt a próbálkozásnak.
Csak reménykedni lehet, hogy jobb lesz a folytatás az NB I-ben, mint amilyen a pécsi kezdet volt. Kifejezetten gyenge futballt kellett végigszenvedniük azoknak a nézőknek, akik az eső ellenére ezt a szombat délutáni programot választották. Az első félidőben a Videoton-Waltham dolgozta ki a nagyobb helyzeteket, de ki is hagyta valamennyit. Később is a vendégek voltak jobbak a mezőnyben, ám csak a szögletek jelezték, hogy veszélyesebbek ellenfelüknél. A második játékrészben csak két említésre méltó esemény történt, s az is az utolsó tíz percben, a labda jobbára a két 16-os között pattogott. (Nemzeti Sport, 1992. márc. 8.)
 |
| Balog Zoltán védőmunkája válogatott kerettagságot ért (fotó: Dunántúli Napló, 1992. márc. 8.) |
Kétszeresen is csalódniuk kellett azoknak a szurkolóknak, akik azt tervezték, hogy a héten már megérkezett kellemes tavaszi időben egy jó kis focimeccset néznek végig szombat délután. Nem csak az időjárás fordult ugyanis ismét hidegre, de a pályán sem történt olyasmi, amiért érdemes lett volna bárkinek is bőrig áznia.
A Videoton kezdett lendületesebben, csaknem a kapujához szögezte a piros-feketéket, akiknek csak a félidő közepétől sikerült valamelyest szabadulniuk a vendégek szorításából.
Támadtak, támadtak a csapatok mindkét oldalon, a 16-osok azonban mintha csak betonból lettek volna, olyan áthatolhatatlannak tűntek. A Videoton fiatalokkal teletűzdelt együttese látszott harciasabbnak és veszélyesebbnek, ám a befejezésekkel rendre adósak maradtak. A második játékrésztől kezdtek ráülni az eredményre, ami lehetőséget adott egyre több pécsi akció kidolgozására is, ám megfelelő befejező csatárok híján ezek a vendégekéhez hasonlóan az ellenfél kapuja előtt többnyire csírájukban elhaltak. Olyannyira, hogy ha maradt volna a jobb idő, a két kapus nyugodtan fölsétálhatott volna a Mecsekre ibolyázni, senkinek sem tűnt volna föl a hiányuk.
Nagy taktikai csata sem dúlt ezúttal a pályán, láványos akciónak is kevésnek tapsolhattak a nézők, ha bármelyik csapat egy véletlen gólt talált volna, az rögtön el is dönti a találkozó kimenetelét.
Ezen a találkozón a pécsiek közül senki nem játszott igazán kiemelkedően, Magyar, Jenei, Palaczky és Túri pedig kimondottan szürkén.
Mestermérleg:
Garami József: - Úgy érzem, igazságos a döntetlen, az első félidőben a Videoton volt jobb, később feljöttünk ugyan, de a helyzetkihasználással adósak maradtunk, ez teljes egészében csatárgondjainkkal magyarázható.
Burcsa Győző: - Ott tudtuk folytatni, ahol az ősszel abbahagytuk. Azt hiszem, a helyzetek alapján nyerhettünk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése