Pécsi MSC - Újpesti TE 1-0 (0-0)
 |
| Czéh volt a mezőny legjobbja (Dunántúli Napló. 1991. szeptember 22.) |
1991. szeptember 21. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 5. forduló. 6.000 néző.
Vezette: Stamler (Piller, Fazekas),
Góllövő: Mörtel 68'.
Sárga lap: Véber (reklamálásért) a 30., Kónya (megiúgta Zsivótzkyt) a 61., Braun (Eszenyi viszszarántásáért) a 64. percben.
Szögletarány: 7:1 (3:1) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár (Bogyay a szünetben) - Kónya, Balog, Braun, Bódog - Jenei, Czérna, Palaczky — Magyar (Mörtel a 65. percben), Czéh, Belansky. Edző: Garami József.
UTE: Brockhauser - Tomka, Szőnyi, Kaspar, Szabó — Miovecz, Véber (Rubold a szünetben), Szlezák - Cigan, Eszenyi, Zsivótzky (Tóth a 66. percben). Edző: Kovács Ferenc.
Krónika:
6. perc: Czéh 18 méteres lövését Brockhauser előre vetődve szelídítette meg.
24. perc: Brockhauser rossz kirúgásából indult a pécsi akció. Ennek során Czéh középen Jenei elé tálalt, ő viszont 12 méterről, gólhelyzetben a bal kapufa mellé lőtt.
A félidő hajrájában sérülések miatt többször is állt a játék. Előbb Bodnár maradt a földön a Cigannal történt összecsapás után. A pécsi kapus már a cipőjét is levetette, de a kétperces ápolást követően jelezte, hogy marad a kapuban.
45. perc: Cigan a bal oldalon becsapta Bódogot, középre kanyarított, Bodnár pedig kivetődve mentett Eszenyi elől.
A szünetben az öltözőben kiderült, hogy súlyosabb Bodnár sérülése, mint ahogy az első pillanatokban tűnt, ezért nem folytathatta a játékot a második félidőben. Az orvosi vizsgálat szerint lábfején megrepedt a csont.
57. perc: Bódognak vitája támadt Eszenyivel. Az újpesti játékos eljátszotta, hogy Bódog lefejelte őt, de ezt a játékvezető nem „ette meg”. Még ugyanebben a percben Bódog a pécsi kapu előtt, az ötösön egyszer csak elterült a füvön. Ápolták, amikor aztán felállt, úgy kellett lefogni, nehogy nekimenjen Eszenyinek. Vélt vagy valós sérelem érte-e a két játékost, nehéz eldönteni. Egy azonban biztos: Stamler játékvezetőnek valamivel határozottabbnak kellett volna lennie az esetnél, hiszen ő ott tartózkodott a közelben. Nem büntetett senkit, így később a törlesztések miatt igencsak paprikás lett a találkozó hangulata.
65. perc: Braun visszahúzta Eszenyit a tizenhatos előtt. A szabadrúgást Rubold emelte kapura, a labda a jobb kapufán csattant.
68. perc: Megszerezte a győztes gólt a PMSC. Czéh indította Palaczkyt a bal oldalon. A hátvéd mesterien csavart középre, Mörtel pedig hat méterről, előre vetődve úgy fejelt a hálóba, hogy a labda a bal kapufa tövéről pattant be. 1-0
70. perc: Egy előre ívelésre az újpesti térfél közepén hárman ugrottak fel fejelni: Szőnyi, Szabó és Mörtel. Szőnyi összeütközött a levegőben játékostársával, aki rosszul esett. Csak négyperces ápolás után térhetett vissza.
78. perc: Mörtel óriási szóló után — legalább 40 métert vezette a labdát — már a tizenhatoson belülre érve, alig lőtt fölé.
 |
| Bódog párbajozik Brockhauserrel (Dunántúli Napló, 1991. szept. 23.) |
Akárcsak egy ökölvívóban, a PMSC-ben is „benne volt” még az első negyedórában a korábban elszenvedett, a stuttgarti K. O. Minden elképzelés nélkül lötyögtek, kapkodtak a hazaiak, így az történhetett volna a pályán, amit a lila-fehérek akarnak. A vendégek azonban nem tudtak mit kezdeni a felkínált lehetőséggel, csupán mezőnyfölényre tettek szert.
Negyed óra elteltével magához tért kábulatából a Pécs, és fokozatosan átvette a játék irányítását. A félidő közepétől már a hazai együttes volt mezőnyfölényben, de ahogy a találkozó elején az újpestiek, a pécsiek sem jelentettek különösebb veszélyt kapura. Csupán Czéh távoli lövései adtak munkát Brockhausernek. Az Újpest szórványos kontrái csak a PMSC tizenhatosáig jutottak el, az első félidőben a legtöbb izgalmat a sérülések jelentették.
Szünet után érdekesebb lett a mérkőzés, mindkét csapat fokozta az iramot, már gyakrabban csattant fel a taps a lelátón. Maradt a pécsifölény, amely ezúttal már helyzetekben is megmutatkozott. A PMSC játékát a rengeteget vállaló Czéh szervezte, és amikor csereként beállt Mörtel, eldőlt a mérkőzés. Igaz, a nyurga csatár gólja után még 22 perc volt hátra a találkozóból, de ebben az időszakban a hazaiaknak már minden sikerült, az UTE viszont képtelen volt vert helyzetből újítani. A második félidőben egyértelműen jobb volt a pécsi csapat, így rászolgált a győzelemre. Az Újpest csak időnként játszotta azt, ami elvárható volt tőle. (Nemzeti Sport, 1991. szeptember 22.)
 |
| Mörtel Béla |
Sokan a forduló mérkőzésnek kiáltották ki a PMSC és az UTE összecsapását már a találkozó előtt, hiszen a vendéglátók a szerdai kudarcot akarták feledtetni a hazai közönséggel, míg az újpestiek tovább akarták őrizni veretlenségi sorozatukat. Az első félórában úgy tűnt, nem érdemli majd ki a játék e megtisztelő címet, mert bár a pécsiek többet támadtak és gyakrabban veszélyeztették az ellenfél kapuját, a közönségnek nem kelleti kapkodnia a fejét, hogy le ne maradjon valamiről, egyik oldalon sem lehetett igazi elképzelést felfedezni a játékban. A vendégek a védekezéssel voltak elfoglalva, a pécsi kapu elé jobbára kontrákból jutottak el. Nagy veszélyt többnyire akkor sem jelentettek Bodnár kapus számára, akinek valószínűleg a szemébe sütő nap okozta a legtöbb problémát.
Fordulás után fölgyorsult és látványosabb, de sokkal durvább is lett a játék, Stamler játékvezető kezéből fokozatosan csúszott ki az események irányítása, az idő jó része a sérültek ápolásával és a szabadrúgáshoz leállított labdák igazgatásával telt el. Bódog és Eszenyi párharca továbbfajulásának
megakadályozása sem rajta, hanem a játékostársakon múlott. A gól csak tovább fokozta a Pécs játékkedvét, és mivel a végén, az UTE is kétségbeesetten magasabb tempóra kapcsolt, ha éppen nem gátolta azt valamilyen szabálytalanság, egészen látványos akcióknak tapsolhattak a nézők.
A PMSC-ben tegnap kétségtelenül Czéh vitte a prímet, az egész meccs során szervezett, irányított, és mindenhol ott volt, ahol kellett, legtöbb helyzet kidolgozásában benne volt. Mellette Jenei vállalt sokat magára, Mörtel pedig ismét bizonyította, hogy amint beszáll a játékba, azonnali gólveszélyt jelent az ellenfél számára. A védelem számára ez a meccs nem bizonyult igazi megmérettetésnek, az UTE igen ritkán veszélyeztette komolyan a pécsi kaput. Az ékek közül még Belansky dolgozott rengeteget, sokszor azonban pontatlan passzaival tűnt ki.
A vendégek közül Brockhauser, Szlezák és Szabó játéka emelhető ki. (Dunántúli Napló. 1991. szeptember 22.)
Mestermérleg:
Garami József: - Nagyon nagy küzdelemben megérdemelten nyertünk, jó érzés volt, bogy a stuttgarti sikertelen szereplés után a közönség ilyen szeretettel fogadott bennünket.
Kovács Ferenc: - Ugyanazon, egyenlő erők küzdelme folyt a pályán. A második félidő elején eldurvult a játék, elsősorban a mi kárunkra. Ügy érzem, hogy a játékosaim megfélemlítésére törekedtek a hazaiak. Végül is az döntötte el a mérkőzés sorsát, hogy a hazaiak kapufájánál a labda beleié, míg mi kapufánknál kifelé pattant a labda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése