1990. március 31. Újpesti Dózsa SC - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Újpesti Dózsa SC - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Kónya szereli Katonát
(fotó: Labdarúgás)

1990. március 31. Budapest, Meygeri út. NB I., 21. forduló., 5.000 néző.

Vezette: Plasek (Kovács I, Fekete).

Góllövő: Eszenyi a 63. percben. 

Sárga lap: Bácsi az 53., Lovász a 89. percben. 

Szögletarány: 6:5 (2:2) a PMSC javára. 

Újpest: Brockhauser - Szlezák, Kosa, Kovács - Huszárik (Eszenyi, az 54. percben), Miovecz, Rubold, Balogh, Zsivótzky — Katona, Bácsi (Varga, a 74. percben). Edző: Varga István. 

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Palaczky - Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh - Nagy, Gyurkity (Lovász, a 46. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

Garami József, a vendégek vezető edzője kénytelen-kelletlen változtatott csapata összeállításán. Lovász az éjjel belázasodott, így őt csak a tartalékok közé jelölhette. A pécsi csatársorban Gyurkity kapott helyet. A találkozó előtt ünnepélyesen köszöntötték a 70. születésnapját ünneplő Balogh II Sándort, az Újpest egykori kitűnő válogatott labdarúgóját, aki a lila-fehér klub aranyjelvényét vehette át. 

18. perc: Katona a jobbösszekötő helyén, az alapvonaltól 12 méterre villámgyors mozdulattal lefordult Palaczkyról, és egyből lőtt. A labda alig kerülte el a kapu jobb oldalát. 

20. perc: Rubold bal oldali, laposan középre lőtt szögletét Zsivótzky 13 méterről kapásból küldte a jobb alsó sarokra. Kónya a gólvonalról vágta a mezőnybe a labdát. 

30. perc: Bácsi a balöszszekötő helyéről keresztbe futott a 16-os vonala előtt, de 18 méterről gyatrán a kapu mellé durrantott. Az egyik szurkoló féltő gondossággal kiabált a pályára: „Sanyi! Ne vállalj ilyen sokat, mert elfáradsz!” Varga István, az újpestiek edzője is bosszankodhatott csapata erőtlen támadójátékot látva. 

A 35. percben kissé átszervezte együttesét, Huszárik helyére Eszenyi lépett a pályára. 

39. perc: Túri kitűnően szöktette a jobbösszekötő helyén kirobbanó Nagyot, aki egyedül tört kapura, majd óriási helyzetben, 15 méterről megcélozta a jobb alsó sarkot , Brockhauser bravúrral szögletre mentett. Ha góllal fejeződik be ez az akció, joggal csettinthettek volna a vendégszurkolók. Szép jelenet volt. Az ilyenek sokasága teszi élvezetessé a labdarúgó-mérkőzéseket. Kár, hogy itt a többes szám használata nem helyénvaló... 

53. perc: Bérczy elcsente a labdát Bácsitól, s megiramodott az újpesti kapu felé, azaz csak iramodott volna, mert a hazai csatár mezénél fogva visszarántotta. A túlzottan ragaszkodó természetű Bácsi sárga lapot kapott Plasek játékvezetőtől. 

57. perc: Túri elől az utolsó pillanatban becsúszva mentett Szlezák, a kaputól 6 méterre. 

60. perc: Szlezák balról középre lőtt labdáját Rubold 8 méterről szúrta kapura, de a lövés egy pécsi lábról szögletre pattant. 

68. perc: Miovecz a jobb oldalról az alapvonal közeléből csavart az ötösre, s a berobbanó Eszenyi a bal alsó sarokba bólintott. 1-0 

A második félidőben mezőnyfölényben játszott a Pécs, ez azonban csak ahhoz volt elegendő, hogy a védők kiengedjenek, ellazuljanak. így fordulhatott elő, hogy Eszenyi a kapu torkából szerezte meg a vezetést. 

78. perc: Egyenlítési alkalmat szalasztott el a PMSC. Czéh 14 méteres lövése kipattant Brockhauserről, éppen Lovász elé, aki a jobbösszekötő helyéről 8 méterről az üresen tátongó kapu mellé gurított. 

89. perc: Lovász megpróbálta rávenni a játékvezetőt, hogy változtassa meg ítéletét. Akciója nem járt sikerrel, sőt, még egy sárga lapot is kapott. 

Eszenyi viszi el a labdát Kónya és Megyeri között
(Nemzeti Népsport, címlap, 1990. ápr. 1.)

Szép pillanatokkal kezdődött a mérkőzés, a régi idők focijának egyik kiemelkedő újpesti alakját, Balogh II Sándort köszöntötték. Néhány percig még az ünneplés hatása alatt voltak a játékosok és a nézők, főként azok, akik ismerték a lilák egykori kitűnőségét, majd edzőjét. Aztán szépen elszürkült a találkozó, nagyon kevés történt a pályán. Egyik oldalon sem láttunk igazán szívet melengetőt. Egészen a 39. percig kellett várni, amikor is Nagy Tamás, a pécsiek csatára került kecsegtető helyzetbe, de elhibázta. Boszszankodtak társai, de gondoljuk, a jugoszláv megfigyelők is, akik a szőke, apró termetű játékost próbálják megszerezni. 

A pécsiek andalító, lassító taktikája még csak érthető, hiszen idegenben talán jó az egy pont, a Dózsát viszont nem lehet érteni, hogy nem ragadta magához a kezdeményezést, nem próbált ügyes akciókat szervezni, gólt lőni. A Pécs altatott, a Dózsa pedig aszszisztált hozzá. 

Fordulás után valamelyest élénkült a játék, s aztán jött az újpesti találat és egy pécsi próbálkozás, amely megint az ügyetlenkedésbe torkollt. Csúcstalálkozó volt ez a javából, csak hát magyar módra. Ennél joggal vár többet mindenki az élen tanyázó és a harmadik helyen levőtől egyaránt, de hát ez van. 

A közönség egy része 1-0 után kórusban kiabált: még, még, még, ennyi nem elég! Nyilván, várta az újabb gólokat, a jobb játékot, de már csak a sovány góllal megelégedett Dózsát és a vereségbe beletörődő Pécset vehette célba. A felszólítás egyikükre sem hatott, s így a magyar csúcstalálkozó egyetlen találatocskával befejeztetett. 

Dr. Szepesi György: — Ma együtt voltam Czibor Zoltánnal és Buzánszky Jenővel, az aranycsapat két kitűnőségével, s arról beszéltünk, ésszel kell a futballt játszani... 

Martos Győző, a Bp. Volán ügyvezető elnöke: — Láttunk már színvonalasabb összecsapást is. 

Bálint László, a B-válogatott edzője: — Főleg a második félidő tetszett, úgy érzem, nagyobb közönséget érdemelt volna a„csúcstalálkozó”. 

Bene Ferenc: — A Pécs ügyesen védekezett, jól tartotta a labdát, mi egy ügyes támadás végén szereztük a hárompontos gólt. 

Eszenyi Dénes: — A Pécs jól felkészült a Dózsából, mi kicsit fásultak voltunk, ez a pontatlanságban és a labdák elvesztésében mutatkozott meg leginkább. Nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük a győzelmet, és továbbra is az élen állunk. 

Bodnár László: — Kétpercül beívelt labda volt, amelyre két újpesti is rárajtolt, úgy érzem, ilyenkor a kapusnak nem szabad kijönni, elhagyni a gólvonalat. (Nemzeti Népsport, 1990. ápr. 1.)

Lovász próbálkozik két újpesti között
(Labdarúgás)

Nagyon felkészültek erre a találkozóra a piros-feketék. Az első félidőben úgy tűnt, hogy az erősen tartalékos pécsieknek sikerül kifogni a lilák vitorlájából a szelet, mert megbénították a különben is kocogásra berendezkedett hazaiak támadásait, sőt a pécsieknek egyetlen kapura lövési kísérletüknél Nagy majdnem Brockhauser hálójába talált Szünet után változatosabbá vált a játék, mert Lovász beállításával támadóbb szellemet diktálhatott a vendégegyüttes. Ez lett azonban a vesztük, mert a fellazult védelmüknek egyetlen megingását jól használták ki az újpestiek. A tartalékos, eddig ilyen összetételben még soha pályára nem lépett csatársor képtelen volt megbirkózni a masszív hazai védelemmel. 

Bodnár egyetlen lövést kapott, sajnos előtte társaival együtt nagyot hibázott A védősorban Braun mindvégig jól fogta Bácsit, Márton védőmunkája mellett a támadásokat is segítette, Palaczky egyenletes játékával a védősor legjobbjának bizonyult. A középpályás sor ezúttal sokat próbálkozott, az igazi összjátékot azonban nem tudták megteremteni a védők és a csatárok között A sérüléséből felépült Túri sokat vállalt, de mivel nem jöttek be elképzelései, elbizonytalanodott A csatárok közül Nagy volt az aktivobb, ám a sok labdaérintésébe sok hiba is csúszott Lovász beállásával életet vitt a csatárjátékba, volt egy nagy helyzete, azt azonban elpuskázta. (Dunántúli Napló, 1990. április 1.)

Mestermérleg:

Varga István: — Az elmúlt fordulóban az MTK ellen több helyzetünk volt, most az egyetlen épkézláb akcióból gólt tudtunk szerezni. 

Garami József: — Bár a mérkőzés nagy részében az Újpest kezdeményezett, védelmünk jól zárt, kontratámadásainkból két gólhelyzetet alakítottunk ki, amelyet nem sikerült kihasználni, ezért nem sikerült a pontszerzés. 

1990. március 24. Pécsi MSC - Siófoki Bányász SE 1-1 (0-1)

Pécsi MSC - Siófoki Bányász SE 1-1 (0-1)

Egy kimaradt helyzet
(fotó: Dunántúli Napló, 1990. március 25.)

1990. március 24. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 20. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Márton S. (Nagy II J., Stamler).

Góllövők: Zare a 32., Túri a 60. percben. 

Sárga lap: Zsadányi a 44., Meksz az 58, Lehota az 58., Keszeg a 72., Kónya a 74. percben. 

Szögletarány: 8 3 (5:0) a PMSCjavára.

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Bérczy, Palaczky - Megyeri, Nagy T., Csoboth (Turi, az 57. percben), Czéh — Lovász (Gyurkity, a 80. percben), Lehota. Edző: Garami József. 

Siófok: Bíró - Kolovics, Zare, Olajos, Szabó (Varsányi, a 71. percben) — Keszeg, Cigány, Zsadányi, Meksz - Magyar, Kirchmayer (Krausz, a 77. percben). Edző: Gellei Imre.

Túri Zsolt
(fotó: pmfc.hu)

Krónika:

 1. perc: Az első pécsi támadásnál Czéh kapufát lőtt, a kipattanó labdát Nagy T. az ötösről mellé durrantotta. 

32. perc: Meksz ellen szabálytalankodott Megyeri a pécsi kaputól 20 méterre. A megítélt szabadrúgást Zare rúgta rá, és a labda a sorfalon megpattanva a bal alsó sarokba vágódott. 0-1 Joan Adrian Zare a Dinamo Bucurestiből igazolt harmincéves középhátvéd első magyar NB I-es mérkőzésén góllal tette le a névjegyét. Már az első fél órában jól söprögetett, most pedig megmutatta, hogy a góllövéshez is ért. 

44. perc: Zsadányi fellökte a nagy lendülettel érkező Mártont, amiért sárga lapot kapott. 

50. perc: Nagy T. 17 méteres lövését Bíró bravúrral védte. 

58. perc: Meksz sípszó után elrúgta a labdát, ezért sárga lappal bűnhődött. 

59. perc: Lehota ugyanígy járt, Kirchmayer felvágásáért. 

60. perc: Túri kényszerítőzött Lehotával a 16-oson belül, a visszakapott labdát a pillanatokkal azelőtt becserélt Túri a lábak között nyolc méterről a bal alsó sarokba passzolta. 1-1 

67. perc: Czéh közeli pörgetését Zare a gólvonaltól két lépésnyire vágta a mezőnybe. 

72. perc: Keszeg lerántotta Nagy Tamást, ezért sárga lapot érdemelt. 

74. perc: Kirchmayert Kónya felvágta, ez is sárga lap. 

Kimondottan jól játszott a PMSCaz első negyedórában, helyzeteit azonban kihagyta. A játékosai akkor még azzal nyugtathatták magukat: sebaj, lesz még bőven gólszerzési lehetőségük. Tévedtek. A Siófok az első kapuralövéséből gólt ért el, ugyanakkor a pécsiek fokozatosan elbizonytalanodtak. Túri beállítása annyit változtatott a mérkőzés képén, hogy a második labdaérintésből gólt lőtt a játékos, az egyenlítés után valamelyest felpörgette a csapatát, újra veszélyesen támadott a PMSC. Beszorult az addig — leszámítva az első negyedórát — különösebb védekezésre nem kényszerített Siófok, de akkor már jól őrizte a döntetlent a vendégegyüttes. 

A Siófok teljesítette tervét, pontot rabolt Pécsről. Hiába támadott sokkal többet a PMSC, hiába volt több helyzete a vendégek egyetlen kapura lövésükkel pontosan távoztak Pécsről. 

Megyeri küzd a labdáért
(Dunántúli Napló, 1990. március 25.)

Ioan-Adrian Zare: — Nagyon boldog vagyok, hogy az első NB I-es mérkőzésemen sikerrel mutatkoztam be. Ezt nemcsak a mutatott játékomra értem, hanem arra is, hogy pontot érő gólt hozott a Nagyváradon és Bukarestben begyakorolt szabadrúgásom. 

Bíró Imre: — A gólról nem tehettem, túl közelről, túl gyorsan jött a labda, képtelen voltam vetődni. Palaczky János: — Jó formában éreztem magam a válogatottban, éppen ezért nagy önbizalommal játszottam a Siófok ellen is. Sokkal több lehetőség volt a gólszerzésre, a balsors üldözött bennünket, kénytelenek voltunk megelégedni az egy ponttal. 

Túri Zsolt: — Örülök a sikeres visszatérésemnek. Lesz ez még jobb is! (Nemzeti Népsport, 1990. márc. 25.)

Román lövés, magyar pont

Mindkét félidő elején eldönthette volna a három pont sorsát a pécsi csapat, a helyzetek azonban ezúttal is kimaradtak. Hozzá kell tenni: a Siófok azt játszhatta, amit tud, s ez talán a pécsiek hibája is - a tömörülő vendégek egyetlen kivétellel minden helyzetből (gólhelyzetből) győztesen kerültek ki. Hogy ezen kivül mit csináltak Czigányék? Szinte semmit - Zare szabadrúgás gólján kivül, - szinte nem is veszélyeztették . Bodnár kapuját. 

Az 1-1 a pécsiek számára nem tragédia, de, hogy bosszantó, az biztos. Ezúttal is olyan mérkőzésen vesztettek pontokat, melyen a látottak és a papírforma alapján is biztosan nyerniük kellett volna - így viszont szép lassan tovább fogy az ősszel szerzett - biztos harmadik helyet, s ezzel a nemzetközi kupaszereplést is jelentő - előny. A siófokiak örülhetnek, hiszen egyetlen kapura lövésükkel pontot vittek el a jóval esélyesebb Pécstől. 

Bodnár a gólról nem tehetett, előtte sem, utána sem akadt dolga. A hátvédek közül Márton és Palaczky játéka tűnt ki, Palaczky ráadásul nemzetközi formában játszott, a nézők többször nyiltszini tapssal ismerték el játékát. A középpályán ezúttal sem akadt kiemelkedő teljesítmény, de a csatársorban sem. Sajnos... 

A Siófokból Biró, Zare és Magyar teljesítménye emelhető ki. (Dunántúli Napló, 1990. március 25.)

Mestermérleg:

Garami József: — Jó Iramú, küzdelmes mérkőzésen végig támadtunk. A felállt védelem ellen is több helyzetet alakítottunk ki, a kihasználással azonban adósak maradtunk. 

Gellei Imre: — Az első negyedórában nagyon „mélyen” fogadtuk a pécsieket, így ők játszottak fölényben. Később kiegyenlített lett a játék, s amikor megszereztük a vezetést, az megnyugtatta a fiúkat. A szünet után is egyenlő ellenfelek voltunk. Rászolgáltunk a döntetlenre. 

1990. március 17. Videoton-Waltham FC - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

Videoton-Waltham FC - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

Palaczky, a válogatott

1990. március 17. Székesfehérvár, NB I., 19. froduló. 7.000 néző.

Vezette: Molnár (Vágner, Vad).

Gólszerző: Csucsánszky a 34. percben. 

Sárga lap: Braun a 18., Kuttor a 63. percben. 

Szögletarány: 8:5 (3:4) a Videoton javára. 

Videoton: Petry — Tintar (Takács, a 10. percben), László, Kuttor, Horváth — Máriási, Csucsánszky, Em- mel, Halmai (Quirikó, a 65. percben) - Jónás, Szprecsak. Edző: Mezey György. 

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Braun, Palaczky - Megyeri, Csoboth, Bérczy, Czéh (Gyurkity, az 59. perében) — Lovász, Lehota (Nagy T., a 77. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

A sok sérült miatt nem a legjobb előjelek közepette készülődött a két csapat 38. fehérvári találkozójára. A pécsi Palaczky rendbejött, Nagy Tamás is vállalta volna a játékot, de ő csak a kispadig jutott. A hazaiak közül Csonka tüszős mandulagyulladással belázasodott, Németh pedig az MTK elleni mérkőzésen elszenvedett izomsérülése miatt kényszerült pihenőre. Ha ide számítjuk a hosszabb ideje harcképtelen pécsi Bódogot és Túrit, akkor ebben 3:2 volt az arány a hazaiak javára... Az esélyeknek ilyen módon való latolgatását azonban egyik edző sem fogadta el reálisnak, mert a hiányzók közül mindenkinek más a szerepe a csapatában. 

7. perc: Tintar a labdáért vívott harcban a földre esett. Olyan szerencsétlenül, hogy a válla megsérült. Rövid ápolást követően visszakéredzkedett a pályára, de csak egy támadás erejéig bírta, utána cserét kért. Tintar Mirkót sérülése után a székesfehérvári kórházban megvizsgálták. Sajnos, a röntgent elvétel egyértelműen kimutatta, hogy lapockatörést szenvedett. 

18. perc: Braun felvágta Szprecsakot. Jogos volt a sárga lap. 

20. perc: Takács a jobb oldalról, az oldalvonal mellől a kapu mellé kanyarította a labdát, és az ötös túlsó sarkán helyezkedő Halmai előrevetődve a jobb sarokra fejelt. Bodnár csak másodszorra tudta megkaparintani a labdát. A Videoton támadott többet, de a pécsi tizenhatos környékén elfogyott a tudományuk. Egyébként Tintar kiválása után mindkét csapatban — nyilván az egymáshoz igazodás miatt — átrendeződtek valamelyest a sorok. A Videotonban Csucsánszky lett a jobb oldali középpályás, Takács is többnyire a középső sort erősítette, míg a pécsiek közül Palaczky unta meg, hogy hátul nincs embere, ezért előrébb ment, és az akciók szervezésében igyekezett segédkezni ... 

34. perc: Egy akció végén, ide-oda adogattak a hazaiak a tizenhatosukra behátrált vendégvédők előtt, míg végül Jónás átadása lövőhelyzetbe hozta Csucsánszkyt. Ő egy igazítás után, húsz méterről, nagy erővel kapura lőtt, s a jól eltalált labda a jobb alsó sarokba vágódott. Bodnár elkésett a vetődéssel. 1-0 66. perc: Kuttor buktatta a kitörni készülő Megyerit. Ez is megszolgált sárga lap volt! 

71. perc: Jónás kihasználta a pécsi védők megtorpanását, egy húzással tisztára játszotta magát, de a döntő pillanatban elcsúszott, és estében tizenhat méterről centikkel a bal sarok mellé lőtt. 

75. perc: Jónás lapos lövését fogta a pécsi kapus, aztán egy elkapkodott kidobás miatt Csucsánszky adott munkát Bodnárnak: a kapust kis híján meglepte a bal sarokra tartó kellemetlenül felpattanó labda. 83. perc: A hazai kapu előtt pattogott a labda, Gyurkity hat méterről célozta meg a bal felső sarkot, de Petry bravúros reflexmozdulattal szögletre hárított. 

90. perc: A Videoton térfelén szabadrúgáshoz jutott a Pécs. A hazai sorfal hat méternyire állt fel a labdától, aztán rúgás előtt még előre is futottak. Molnár, ezen a mérkőzésen nem először (!) „elnézte” a vétkes csapat ravaszkodását... Az előzmények, a két csapat helyzete a bajnoki tabellán jobb játékot, nagyobb küzdelmet ígért!... 

Egy lövés, és más semmi...

A Videoton a múlt héten bekapott góllal kezdett a Hungária körúton, most az egyik védőjét vesztette el a 7.percben. Úgy látszik azonban, hozzászoktak az ilyen kellemetlen meglepetésekhez. A csere után az ellenfélhez igazodva átszervezték a középpályás sort, s azzal, hogy a vendégek akcióit már csírájában el tudták fojtani, és mezőnyfölénybe kerültek. Hátvédeik keményen fogták az előretoltan játszó Lovászt és Lehotát, s amikor hozzájuk került alabda, nyolcan-tízen is támadtak. 

Nagyon sok labdát íveltek a pécsi kapu elé, ezekből voltak helyzeteik is, de végül egyetlen jól sikerült távoli lövéssel érdemelték ki a győzelmet. És ezt szó szerint úgy kell venni, mert az ellenfélnek még ennyire sem futotta. Ezen a mérkőzésen csalódást okozott a pécsi gárda, mert bár lelkesen védekeztek, hiányzott játékukból a tűz, slegfőképp a rájuk anynyira jellemző jól szervezett támadásszövés. Egyéni megoldásokkal próbálták bevenni a hazaiakkapuját, de ezen a mérkőzésen ez nem sikerült. 

Csucsánszky Zoltán: — Nagy volt a tömörülés a pécsi kapu előtt, amikor Jónás elém gurította a labdát, éreztem, hogy ezt az akciót adogatásokkal tovább szőni már nem lehet. A labda kezelése közben kinéztem a jobb sarkot, és sikerült is eltalálni. 

Bodnár László: — Nagyon sokan álltak előttem, nem láttam, hogy Csucsánszky lövéshez készülődik, csak akkor villant meg a labda, amikor elsuhant a lábak között, s nem lehetett elérni. Rajta voltam, de nagyon kilőtte a sarkot. 

Lehota István: — Nagyon igyekeztem, de nem tudtam megtalálni az ellenfél védelmének gyenge pontját. Úgy érzem, mégsem játszottam annyira gyengén, hogy engem kellett lehozni a pályáról. 

Garami József: — Én nem vitatom, hogy Lehota mennyit futott, de az tény, hogy most gyengén játszott. (Nemzeti Népsport, 1990. március 18.)

Tovább gyengélkedik a Pécs

Az első félidő elejének a lanyha iramában valamivel jobbnak tűnt a PMSC. Úgy láttuk, mintha a pécsiek - érezve fölényüket - nem is akartak egyelőre ennél többet nyújtani. így nem csoda, hogy feljött a Vidi, és a pécsi védelem egy-két kisebb zavarát kihasználva már helyzeteket is teremtett a vendégek kapuja előtt. 

A gól után kissé kijjebb merészkedett a PMSC, de ez legföljebb arra volt elegendő, hogy kiegyensúlyozottá tegyék a fehérváriak enyhe mezőnyfölényét. 

A szünet után sem a PMSC, sem a mérkőzés nem lett jobb. Hol az egyik, hol az egyik, hol a másik csapat igyekezett fölényt kiharcolni, különösebb helyzetek nélkül. Gyenge, meglehetősen közepes iramú mérkőzésen a Videoton megérdemelte az 1-0-ás győzelmet a gyengén játszó PMSC ellen. 

Bodnár a gólról nem tehetett, s a hátvédek is helytálltak, hiszen a gólon kívül a pécsi kapu igazi veszélybe nem nagyon került. A középpályásokat viszont ezúttal el kell marasztalni: a Videoton akcióit kevéssé sikerült megszűrniük, s a támadásokat sem szervezték jól. A csatárok közül egyedül az agilis Gyurkity említhető. A Videotonból Csucsánzsky, Máriási és Jónás játszott az átlagnál jobban. (Dunántúli Napló, 1990. március 18.)

Mestermérleg:

Mezey György: — A szervezetten, jól védekező Péccsel szemben igen értékes győzelmet arattunk. Jobbak voltunk a mezőnyben, több helyzetünk is volt, úgy érzem, rászolgáltunk a pontokra. 

Garami József: — Az első félidőben sokat bizonytalankodtunk, de a szünet utáni játék már a jobb napokra emlékeztetett, ezúttal azonban ez is kevés volt a pontszerzéshez. 

1990. március 10. Pécsi MSC - Debreceni VSC 1-0 (1-0)

Pécsi MSC - Debreceni VSC 1-0 (1-0)

Az öngól pillanata
(fotó: Dunántúli Napló, 1990. március 11.)

1990. március 10. Pécs, Újmecsekalja. NB I. 18. forduló. 7.000 néző.

Vezette: Kovács I L. (Pillér,Ring).

Góllövő: Sándor (öngól) a 39. percben. 

Sárga lap: Vancsa a 35., Ulveczki a 38., Lehota a 85.percben. 

Kiállítva: Nagy L. a 66. percben. 

Szögletarány: 5:5 (1:1).

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton G., Bérczy - Csoboth, Megyeri, Nagy T., Palaczky — Lovász, Czéh (Czérna, a 65 percben), Lehota. Edző: Garami József. 

Debrecen: Mező - Szűcs, Nagy L, Balogh - Moldván (Márton I., a 63. percben), Sándor, Plókai, Vancsa, Csiszár — Ulveczki, Tulba. Edző: Temesvári Miklós.

35. perc: Vancsa lebirkózta Lovászt, ezért sárga lappal büntették. 

38. perc: Ulveczki sípszó után a hálóba lőtt, ő is sárga lapot kapott. 

39. perc: Megyeri szöktette Lovászt a bal oldalon, ő az alapvonal közelébőlélesen a kapu elé adott, a menteni akaró Sándor pedig három lépésről a saját kapujának közepébe lőtt(öngól). 1-0 

Ha nem segít be Sándor, lehet, hogy sohasem találnak be a pécsiek a debreceniek kapujába. 

54. perc: Nagy T. ügyetlenül Csiszárt indította, aki nagy helyzetben, 12 méterről a jobb kapufa mellé durrantott. 

66. perc: Nagy T. gólhelyzetben, egyedül meglódult volna, amikor Nagy L. hátulról lerántotta. A szándékos szabálytalanságért a középhátvédet a játékvezető kiállította. 

85. perc: Lehota belerúgott a földön fekvő Tulbába, ezért sárga lappal bűnhődött. Ez is kiállítást érdemelt volna, Lehota csak Kovács I. játékvezető jóindulatának köszönheti, hogy a pályán maradhatott. 88. perc: Nagy T. egyedül nyargalhatott Mező kapuja felé, de óriási lehetőséget elszalasztva, 8 méterről a kapust találta telibe.

Nehezen tudta otthon tartani a három pontot a PMSC. Hiába kezdeményezett többet, nem volt folyamatos az összjátéka, ezért viszonylag kevés gólveszélyes akciót vezetett. Hogy mégis nyert, azt Sándor öngólján kívül annak is köszönheti, hogy a debreceniek a kapura teljesen veszélytelenek voltak, összesen egyszer kerültek helyzetbe, és inkább csak védekeztek. A pécsiek teljesítménye lényegesen akkor sem javult, amikor emberelőnybe kerültek. A hazai közönség csak a győzelemnek örülhet, a látott játéknak nem. 

A búcsúzó Nagy Tamás a labdával
(fotó: Dunántúli Napló, 1990. március 11.)

Sándor Csaba: — Az élesen belőtt labdát Mező nem tudta hárítani, s mivel aza  háló felé kanyarodott, megpróbáltam menteni, sajnos, nem sikerült. 

Nagy Lajos: — A felezővonalnál kettőnk közöttvolt a labda. Nagy T. elvitte, s mivel egyedül törhetett kapura, nem volt más választásom, mint lerántani.

Nagy Tamás: — Nagyon akartam a búcsúmérkőzésemen, de ez csak erőlködésben mutatkozott meg. Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz és az is volt, de a győzelem a fontos. (Nemzeti Népsport, 1990. márc. 11.)

Sándornak megköszönhetik

Nehéz szülés volt - lehetett sűrűn hallani a lefújás után a lelátón, s ez a szurkolói megállapítás ezúttal ült. Kínkeservesen győzött a PMSC. Ugyan sokkal többet kezdeményezett, a debrecenieknél jóval több helyzete is adódott, de nem játszott jól. Gyakran csúszott be hiba a csapat összjátékába, néhány gyenge egyéni teljesítmény is akadt. Ennek ellenére a győzelme megérdemeltnek mondható a kapura teljesen veszélytelen Debrecen ellen. A vendégek, amint várni lehetett, jobbára csak védekeztek. A PMSC játéka csak a második félidőben javult fel valamelyest amikor az öngólból szerzett előnyét növelni tudta volna. (Dunántúli Napló, 1990. márc. 11.)

Mestermérleg:

Garami József: — Küzdelmes mérkőzésen, ha nehezen is, de teljesen megérdemelten nyertünk. Temesvári Miklós: —Balszerencsés góllal vesztettünk. A tisztes helytállásért sajnos nem adnak pontot. Meg kell jegyeznem,hogy Kovács játékvezető nem teremtett egyenlő feltételeket. A földön fekvő debreceni játékosba történt belerúgásért nem, a lerántásért azonban kiállított. 

1990. március 3. Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 3-0 (0-0)

Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 3-0 (0-0)

Dzurják döntött
(fotó: Labdarúgás, 1990. március)

1990. március 3. Budapest, Üllői út. NB I., 17. forduló. 12.000 néző.

Vezette: Puhl (Roxin, Fekete).

Gólszerző: Dzurják a 65., Nagy Zs. a 73., Dzurják a 78. percben. 

Sárga lap: Lehota a 15., Vaszil a 23., Limperger a 82. percben. 

Szögletarány: 3:3 (3:2 a Ferencváros javára).

FTC: Józsa - Nagy E., Simon, Limperger, Keller — Szeíbert, Vaszil, Kincses — Nagy Zs., Dzurják, Fonnyadt.  Edző: Rákosi. Gyula.

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Palaczky — Megyeri, Bérczy, Nagy T. (Czérna, a 76. percben), Czéh (Gyurkity, a 76. percben) — Lovász, Lehota. Edző: Garami József. 

Krónika:

A mérkőzést megelőzően vehette át Dzurják József a Cooptourist Kupát Horváth Jenőtől, az utazási iroda vezérigazgatójától. Azzal érdemelte ki, hogy 1989-ben 23 góllal ő lett a Ferencváros házi gólkirálya. 

A kezdés előtt a jelenlévők egyperces néma felállással emlékeztek meg Kaszás Gáborról, a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt edzőről. 

11. perc: Kincses 20 éves lövése Bodnárról kipattant. A labdára rajtoló Braun és Dzurják egymást taszigálta, a csatár elesett, Puhl játékvezető pedig 11-est ítélt. Szeibert végezte el a büntetőt, úgy, hogy nagy erővel a lécet találta el. Minden pécsi játékos a szerencsét ünnepelte, egyedül Lehota foglalkozott a játékvezetővel, aki sárga lappal hallgattatta el. Még a Fradi szurkolók közül is sokan elismerték, hogy a sors igazságot szolgáltatott. Dzurjákot ugyanis nem érte olyan sérelem, amelyért büntető járt volna. Egyébként szombati számunkban Bodnár elmondta, hogy felkészült Szeibert 11-esére, tudja, hogy a középpályás mindig a kapura lövi azt. Ezt nyilván viccnek szánta, bár aligha hitte, hogy a poén bejön... 23. perc: Vaszil a felezővonalnál elkaszálta a mellette elhúzó Mártont, s ezzel ő is kiérdemelt egy sárga lapot. 

39. perc: Kavarodás után Czéh 10 m-ről rúgta meg a labdát, amely a gólvonalnál álló Kellerről pattant vissza. 

A félidőnél jóval izgalmasabb volt a szünet. Először két szurkoló éles párbaját élvezték a nézők, ám akinek ez sem volt elég, az végignézhette, hogy az egyik szektorból hogyan kergették ki a hazai szurkolók a pécsieket. A rendezők csak akkor értek oda, amikor a pécsiek már biztonságba kerültek. Amikor pedig felállt a két csapat, a második félidő kezdéséhez és Bodnár elfoglalta a helyét a kapuban, a lelátóról papírszalagok tucatjával és néhány petárdával „kedveskedtek” neki. A kapus jelezte, így nem vállalja a védést, és csak a játékvezető rábeszélésére gondolta meg magát. 

65. perc: Vaszil a jobb oldalon tört előre, majd Dzurjákhoz adott. A középcsatár futás közben nagyszerűen vette át a labdát, majd 15 m-ről a jobb alsó sarokba küldte. 1-0 

Dzurják valóban jelenség. Iparkodott, időnként jókait birkózott Braunnal, de valójában semmit sem adott hozzá csapata játékához. Igaz, ezzel nem is tett kevesebbet társai zöménél, de szinte csak az tudta, hogy a pályán van, aki még emlékezett a villanyújságra kiírt összeállításra. A csatár azonban ragaszkodott is a villanyújsághoz, és szemvillanás alatt elintézte, hogy a mérkőzés végéig ott ragyogjon a neve. 

73. perc: Dzurják nagyszerűen ugratta ki középen Kincsest. A középpályás 15 m-es lövésében a kifutó Bodnár kifelé vetődött, ám a felperdülő labdára a nagy lendülettel érkező Nagy Zs. csapott rá és 4 m-ről az üres kapuba vágta. 2-0 

78. perc: Szeibert a jobbösszekötő helyén lesen álló Dzurjákhoz adott, aki észrevette, hogy Bodnár kiindul elé, és 12 m-ről, a kapus mellett, ügyesen a háló jobb oldalába emelte a labdát. 3-0 

82. perc: Limperger buktatta az előretörő Czérnát a hazai 16-os előtt, Puhl az ő kedvéért elővette a sárga lapot. 

Szeibert kapufán csattant tizenegyese
(Nemzeti Népsport, 1990. március 5.)

A rangadó elmaradt, láthattunk helyette egy átlagos, zömében unalmas magyar bajnoki mérkőzést. A Ferencváros az első pillanattól megpróbálta irányítani a játékot, a pécsiek viszont már a középpályán arra kényszerítették a házigazdákat, hogy visszafogják lendületüket, így aztán a labda többet mozgott oldalra, mint előre, és a csatárok csak elvétve találkoztak vele. A PMSC védekezésben a tőle megszokott jó teljesítményt nyújtotta a hajráig, ám elmaradtak híresen veszélyes ellentámadásai. Szemlátomást nem is törte magát különösen azért, hogy bajt keverjen a Ferencváros kapuja előtt. Úgy tűnt, a találkozó a pécsiek elképzelésének megfelelően, gól nélkülér véget, amikor Dzurják kihasználta Braun megingását és vezetést szerzett. A góltól a házigazdák szárnyakat kaptak, a vendégek pedig összeroppantak és a zöldek a feltámadó Dzurják vezérletével — az eredményt nézve — fölényesen győztek. 

El kell ismerni, a csapatok akarására, a küzdőszellemre nem lehet panaszkodni, de ami a színvonalat illeti, a mérkőzés csak az utolsó húsz perc eseményeinek köszönheti az átlagos minősítést.

Szeibert György: — Szerintem jól rúgtam a 11-est, de az erős szél meglökte a labdát, így került az a kapufára. Legközelebb biztosan nem hibázom el. 

Dzurják József: — Nagyon készültem a mérkőzésre, éreztem, jó formában vagyok. Az első félidőben ennek ellenére nemigen ment a játék, de tudtam, hogy több van bennem. Feldobott, hogy a közönség nem kezdett ki. 

Bodnár László: — Nem először kaptunk a Fradi ellen jogtalan 11-est. A második félidőben többször megfordult a fejemben, hogy lejövök a pályáról. Már nem vagyok fiatal játékos, de ilyen minősíthetetlenül viselkedő közönség előtt még nem játszottam. Ha vidéken történik mindez, alighanem a játékvezető idő előtt lefújja a mérkőzést. 

Albert Flórián, a Ferencváros szakosztály-igazgatója: — Véleményem szerint jól játszott a csapat. Egyébként sokszor nem tetszett a Népsport hírverése a fordulókra, most azonban a Nemzetinépi Sportot öröm volt olvasni. 

Nagy Béla, a Ferencváros propagandistája: — Szerencsére sikerült a tavaszi rajt. Ha már megkérdeztek, hadd mondjam el, hogy mint sporttörténész örülök, hogy ismét van Nemzeti Sport. (Nemzeti Népsport, 1990. márc. 4.)

Az történt az első játékrészben a pályán, amit a pécsiek jó előre elterveztek. A 6-8 perc hazai mezőnyfölény után rövid időre átvette a kezdeményezést a vendégcsapat, ami elég is lett volna ahhoz, hogy a ferencvárosiak elkedvetlenedjenek. Puhl azonban közbelépett... Nemhiába tartottak a pécsiek a mérkőzés előtt az eddig is jórészt „szinészi” ambicióiról ismert, fiatal játékvezetőtől. Puhl amint tehette, főszereplővé lépett elő: A 11-es megítélésével a publikum kedvére tett. Az elhibázott büntető után altatásra rendezkedtek be Megyeriék - sikerrel. 

A második félidő gyökeres változást hozott. A hazaiak kapujuk elé szorították a piros-feketéket. Volt ilyen már máskor is, a vendégvédök viszont ez alkalommal nem tudták kibekkelni az első rohamokat, ráadásul a hazai csatársor a második félidőben hibázni sem tudott. A játék képe alapján az FTC győzelme - a második félidei teljesítménye miatt - teljesen megérdemelt. 

A pécsieknél Bodnár a gólokról nemigen tehetett, ezzel szemben több jó védése is volt. Kónyát a második játékrészben Fonnyadt többször is megforgatta, s ebben a játékrészben Márton és Braun is betlizett. A középpályás sor az első félidőben helytállt, a másodikban viszont sokszor átjátszották. A csatársor? Nemigen lehetett észrevenni őket... 

Az FTC-ben Kincses, Dzurják, Limperger és Nagy Zs. teljesítménye emelkedett az átlag fölé. (Dunántúli Napló, 1990. március 4.)

Mestermérleg:

Rákosi Gyula: — Gratulálok valamennyi játékosunknak. Már a felkészülés alatt lehetett érezni, hogy a csapat többet akar, mint eddig. Egy nagyon jól védekező Pécs ellen megérdemelten nyertünk. Remélem, a folytatás nem olyan lesz, mint ősszel volt a jórajt után. Kell a siker a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak is. 

Garami József: — Változatos mérkőzésen néhány játékosom váratlanul megzavarodott az utolsó húsz percben, és ekkor óriási egyéni hibákat követtünk el. Ez döntött a Ferencváros javára. Mindezt azért is sajnálom, mert a csapat jól, nyugodtan játszott, a hibáknak nem volt előzményük.