1911. június 15. Pécsi AC - Győri ETO 0:1 (0:0)

Pécsi AC - Győri ETO 0:1 (0:0)
1911. június 15. Pécs, Ráth utcai PAC-pálya. Vidékbajnokság, elődöntő. 1.000 néző.

Vezette: Friedmann Mór (Terézvárosi TC).
Pécsi AC: Győry - Kolossváry, Rapos - Mátyás, Perényi, Rudnyánszky - Házy, Dombováry, Kultsár, Markos, Bellmann.

A PAC jogosulatlan játékra hivatkozva megóvta a mérkőzést, melynek helyt adtak, s a pécsi csapat jutott a vidékbajnoki döntőbe. Mivel nincs tudomásunk arról, hogy a pályán elért eredményt megváltoztatták volna, a statisztikákban a pályán kialakult végeredménnyel számolunk.

"A vidéki footballcsapatok közül egy sem ért el olyan szép sikert egy év leforgása alatt, mint a Pécsi Athletikai Club csapata. A fiatal csapat nemcsak a dunántúli kerület bajnokává küzdötte fel magát vereség nélkül mindjárt az első esztendőben, hanem az országos bajnokság döntőjébe is bekerült. A kerületi bajnokcsapatok közül az aradiak visszalépése folytán a Győri Egyetértés Torna Osztály lett a pécsiek ellenfele a vidéki bajnoki körmérkőzés elődöntőjében. A győri csapat már két éven keresztül megvédte a legjobb magyar vidéki csapat címét, ezidén is respektábilis eredményeket ért el, játékosai öt-hat év óta állandóan együtt játszanak, tehát a pécsi csapat igazán csak erkölcsi eredményért állt ki ellenük, győzelmi kilátások nélkül. A mérkőzés lefolyása azonban arról győzött meg, hogy lelkesedés, kitartás és fáradhatatlan játék még a fizikai és összjátékbeli fölénnyel szemben is eredményre vezethet.

A csütörtöki bajnoki mérkőzést ugyan a legelkeseredettebb harc után a játék vége előtt három perccel, a győriek minden testi erejüket latba fektetve, egy goallal a maguk javára döntötték el - és ezt a győzelmet határozottan meg is érdemelték - de az is tény, hogy a pécsi csapat sokat változó csatársora ismét más összeállítást kapott és goalképtelen volt. A Pécsi Athlétikai Clubnak 0:1 arányban szenvedett veresége egyuúttal eddigi legjelentősebb eredménye is.

Ha az eredmény szép is volt, nem lehetett ugyanazt elmondani a játékról. Nem a technikai tudásról van szó, amely kétségtelenül fejlett, elsőrangú és elismerést érdemlő. Azonban a footballjáték éppen az, amely a tudáson kívül intelligenciát és fegyelmezettséget kíván ahhoz, hogy igazi szellemben megnyilatkozhasson. Ez a fegyelmezettség és intelligencia hiányzott a győrieknél. Durva, már nem is erőszakos, hanem alattomos gáncsokkal, szándékos rárúgásokkal fűszerezett a győriek játékstílusa, amely a pécsiek higgadt és elegáns viselkedésétől oly élesen elütött, hogy a pécsi közönség, melyet pedig nem lehet túlzott sovinizmussal vádolni, élénken, sőt fenyegetően kifejezést adott megbotránkozásainak. A győriek durvaságai annál inkább elítélésre méltók, mert a csapat úgy testi erőben, mint játéktudásban, fölötte áll a pécsieknek. Friedmann Mór (T.T.C.) ezúttal is pártatlan szigorral bíráskodott, számtalan büntetőrúgással torolta meg a durvaságaikat, és végül kénytelen volt  a győriek fékezhetetlenül durva csapatkapitányát a játékból való kiállítással megfenyegetni.

A mérkőzés erőseb felázott sikos pályán folyt le. Az első félidőben leginkább mezőnyjáték folyt. A pécsi védelem elszántan mentett mindent és ugyanígy védett a győriek két kitűnő hátvédje is. A második félidőben a győriek fizikai fölénye kezdett láthatóvá lenni. A pécsi csapatot ugyancsak veszélyes helyzetek környezik. A győri csatársor belátva, hogy sem az összjátéka, sem a gyorsasága nem vezet eredményre, erőszakkal próbálkozik, és a pécsiek kapusát egy alkalommal beleboxolják a kapuba labdástól. Az élesszemű bíró azonban a szabálytalan goalt nem ítéli meg. Csakhamar az egyik pécsi hands következtében 11-es büntetőrúgás veszélyezteti a pécsi kaput, de Győri óriási tapsvihar mellett mesésen, rávetéssel védi Müller lövését. Majd valóságos kornereső következik, de Rapos, Kolozsváry, Perényi, Bellmann és rudánszky fejei mindig elhárítják a veszedelmet. Három perccel a befejezés előtt Győry egy magas lövést véd, de mielőtt a labdát eltávolíthatná, a rárohanó csatárok goalba döntik. Ez a mérkőzés egyetlen goalja.

A győri csapatról a technikai tudás, pontost összjátékát el kell ismerni, és ismételten csak sajnálkozni lehet, hogy ilyen jóképességű csapat csúnya durvaságokra vetemedik, amelyekkel a nyugodt pécsi közönséget is szokatlanul éles tüntetésre bírta. A pécsi atléták ezúttal kitettek magukért. Győry fényesen védett a kapuban, Rapos és Kolossváry ember feletti energiával dolgoztak, a fedeztsor, Mátyás, Perényi és Rudnyánszky ma is megfelelt annak a hivatásnak, hogy a jó fedezetsor a csapat gerince. 

A csatárok újabb felállásukban, Házy, Dombováry, Kultsár, Markos, Bellmann az átázott pályán kissé bizonytalanul mozogtak, de kifogástalan önzetlenség jellemezte játékukat.

A pécsi athléták ezen eredménnyel Magyarország vidékének legjobb csapatai küzdötték fel magukat. A mindvégig izgalmas mérkőzésen, dacára a kedvezőtlen esős időjárásnak, mintegy 1000 néző volt jelen." (Pécsi Napló, 1911. június 16.)

A PAC jogosulatlan játékra hivatkozva megóvta a mérkőzést, melynek helyt adtak, s a pécsi csapat jutott a döntőbe.

„A Pécsi AC és a Győri Egyetértés között junius 15-én a legjobb vidéki csapat címéért lejátszott elődöntő mérkőzést, melyet a Győri Egyetértés 1:0 arányban nyert meg, a Pécsi AC bejelentése és kérelme folytán megsemmisíti, miután a Győri Egyetértés csapatában Orsolyák nevű játékos jogosulatlanul szerepelt. Nevezett játékos ugyanis az elmúlt bajnoki szezonban őszszel még a Törekvés csapatában játszott bajnoki mérkőzésen és igy ugyanezen szezonban más kerület bajnoki mérkőzésében és az ebből folyó elődöntő mérkőzésben nem játszhatott volna. A mérkőzés megsemmisittetvén, győztesnek a bizottság a Pécsi AC-ot jelenti ki.” (NS, 1911. szeptember 24.)