.jpg) |
| (fotó: pmfc.hu) |
2022. szeptember 18. Pécs, PMFC-stadion. Magyar Kupa, 3. forduló (a 32 közé jutásért). 1.500 néző.
Vezette: Derdák Marcell (Huszár Balázs, Rózsa Dávid - Gaál Ákos).
Góllövő: Varga Barnabás 63' (tizenegyesből).
Sárga lap: Szeles 10', Takács Zs. 41', Weitner (edző) 76', Katona L. 89' ill. Kinyik 14', Hahn 64', Osváth 75'.
Piros lap: Kesztyűs B. 82'.
PMFC: Kovács P. – Svedyuk, Takács Zs. (Gera Z., 69.), Katona L., Hadaró (Marquez-Airosa, 84.) – Szeles, Kesztyűs – Hegedűs M. (Kónya D., 84.), Kocsis B. (Harsányi I., 69.), Nikitscher – Tóth-Gábor. Vezetőedző: Weitner Ádám.
PAKS: Nagy G. – Kinyik, Szélpál, Lenzsér, Osváth – Papp K. (Bőle, 32.), Windecker – Hahn (Tamás O., 86.), Balogh B., Szabó B. (Gyurkits, 69.) – Varga B.
Vezetőedző: Waltner Róbert.
Kudarc-e a kudarc?
Az utóbbi évek Paksi FC-től elszenvedett vereségei után abban bíztunk, hogy a kupamérkőzés fogja jelenteni a fordulópontot. Ellenfelünk támadójátéka Bognár György és Böde Dániel távozása után érezhetően megroppant, míg a mieink a reméltnél is jobb rajtot vettek a bajnokságban. Egy probléma volt ezzel az eszmefuttatással: míg a paksiak az élvonalban bukdácsolnak, a mieink szárnyalása egy bajnoki osztállyal lejjebb valósul meg.
Nyilván, egy másodosztályú csapat sosem fog esélyesnek számítani egy NB I-es gárda ellen, de a nehéz sorsolás lehetőséget is teremt. Lehetőséget arra, hogy a csapat valóban felmérje (vagy lemérje) saját erejét. Lehetőséget arra, hogy egy esetleges bravúrral magára irányítsa ország és világ figyelmét, ezáltal máshonnan meg nem szerezhető önbizalomra tegyen szert. Lehetőséget arra, hogy szurkolók százainak tegye érdekessé a pécsi focit.
A kapuban az állandó tartalékkapus, Kovács Péter állt, aki tétmérkőzésen most debütált a csapatban. A lelátón futótűzként terjedt a hír: Helesfay a szülőszobában várja születendő gyermekét. Helesfay mellett Rácz László is hiányzott, a középhátvéd volt az egyetlen, aki eddig valamennyi mérkőzésen szerepet kapott ebben a szezonban, ide értve a nyári edzőmérkőzéseket is. Ettől eltekintve lehet mondani, hogy Weitner az alapcsapatát küldte pályára, így elfogadhatjuk, hogy a Kupát presztízsének megfelelő komolysággal kezelte a pécsi klub.
Ugyanilyen hozzáállást tapasztaltunk a zöld mezes vendégektől is, akik rögtön dominánsan léptek fel a mérkőzésen. Alapvetően az történt a pályán, amit Waltner Róbert és stábja elképzelt, bár az is igaz, hogy a pécsiek zárt védekezésével nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ha Kovács hibázott is, mindig volt valaki, aki kisegítette a "tizenkettest" (ahogy az állandó tartalékkapusokat neveztük egykoron).
Hogy ez végül nem sikerült a meccs teljes időtartama alatt, arról egy tizenegyes döntött. A 62. percben Varga és Hadaró csatája után a paksi támadó terült el a pécsi tizenhatoson belül, s a játékvezető - talán túl szigorúan - büntetőrúgást ítélt. A letett labdát maga a sértett vágta Kovács kapujába.
Hiába cserélt a támadószekció erősítésére a PMFC vezetőedzője, az egyenlítés nem sikerült, s megérdemelten jutott tovább a Tolna megyei csapat. Ugyanakkor dicséret illeti a pécsi együttes tagjait is, hiszen nem adták fel a meccset a papíron erősebb csapat ellen, s bátran vetették magukat a nehéz küldetés teljesítésébe.
Szép volt, fiúk! Csak a Munkás!
MESTERMÉRLEG (NS Online):
Weitner Ádám: – Aki látta a mérkőzést a televízióban, tudja, mi történt. Kiegyenlített csata zajlott a pályán, de sajnos ilyen minőségű gyepen nem lehetett jobban futballozni. A második félidőben bátrabb támadójátékkal rukkoltunk ki, szerintem eltüntettük az osztálykülönbséget.
Waltner Róbert: – Rossz volt a talaj, nehéz lett volna rajta látványosan futballozni. A továbbjutásnak nyilván örülnünk kell. Az első félidőben több helyzetet is kidolgoztunk, nagyobb odafigyeléssel hamarabb eldönthettünk volna a meccset. Örülök, hogy nem kaptunk gólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése