 |
| Mi szeretjük a Munkást! |
Már a Dabas elleni mérkőzésen elért döntetlen is sejtette: baj van. Tudtuk, hogy a túlélés záloga az, hogy bajnokcsapattá érik a Munkás, s ezzel jogot szerez a profiligában történő indulásra. Azt ígérték, hogy ez esetben lesz támogató, lesz Kánaán, s lesz végre béke és foci.
Az a bizonyos döntetlen a Dabas ellen elég volt, hogy csapatunk visszacsússzon a tabella második helyére, s bár egy fordulót még játszottak a csapatok, tudtuk, hogy a bajnoki cím gyakorlatilag elúszott. Hogy mikor úszott el? Talán már az ősszel, amikor három vereséget is szenvedtek Wittrédiék a bizonytalanság miatt. Talán akkor, amikor hazai pályán sem sikerült legyőzni a nagy rivális Tiszakécskét. Talán a Dabas elleni döntetlennel.
Bármi is az ok, az újabb ezüstérmet senki sem tekinti dicsőségnek a Mecsek alján. Épp a fentiek miatt, hiszen a kérdés egyre markánsabban fogalmazódik meg a szurkolókban, a játékosokban, a szakmai stábban, talán még az ellenfelekben is: Mi lesz veled, Munkás?
Nagy a bizonytalanság most a csapat körül... A támogatók szétrebbentek, mint a galambok, ha követ dobnak közéjük, így jelenleg nincs befektető, nincsenek szerződtetett játékosok - hacsak az utánpótlás csapatoknál pallérozódó gyerekeket nem tekintjük annak -, s a hírek szerint a százszorosan bizonyító szakmai stábnak is felajánlották a szakítás lehetőségét. Nekik legalább van szerződésük. Még.
Hiszen, csapat, nos, az nincs. De minek is, ha stadion sincs, legalábbis a másodosztály feltételeinek megfelelő létesítmény továbbra is hibádzik Pécsett.
Hogy akkor mi van? Ígéretek, melyekben már rég nem hiszünk. A magunk részéről elgondolkodtunk azon, hogy vajon mennyire komoly az a befektető (befektetőcsoport), akinek nem elég garancia a három év alatt szerzett egy bajnoki első és két második hely? Hiszen olyan csapat futballozott a tavasszal Pécsett, amelynek fazonja van, s amely, ha nyugodt hátteret biztosítanak, a feljutás legnagyobb esélyese lett volna a bajnokságban. Egyetlen befektető sem csak egy esztendőre tervez, igaz? Akkor mi akadálya van annak, hogy már MOST a csapat mögé álljanak?
Nincs pénz, nincs foci... nagy igazság - csak ezzel nem sokra megyünk.
S mi van még? Nos, van egy, a csapatot rajongásig szerető szurkolósereg, akik bebizonyították, hogy egy harmadosztályú focicsapat is jobban érdekli az embereket, mint egy NB I-es kosár- vagy vízilabdacsapat. És jobban érdekli őket a PMFC, mint - teszem azt - a PVSK.
Merthogy ilyen szóbeszédet is hallottunk: az akadémiát átveszi majd a Vasutasklub, a Pamacs helyét pedig átveszi a Verseny utcai alakulat. Nos, semmi bajunk a PVSK-val, sok sikert kívánunk nekik, de a PMFC az PMFC, a piros-fekete pedig maradjon csak piros-fekete, s ha a két klub találkozik, az legyen egy edzőmeccs, vagy - miért ne? - egy NB III-as bajnoki.
Mi lesz veled, Munkás?
Szeretnénk bízni a PSN Zrt. vezetésében, akik azt ígérték, a csapat elindul a harmadosztályban. Szeretnénk bízni abban, hogy a színfalak mögött zajlik a befektetők keresése. Szeretnénk bízni abban, hogy évek halogatása után tényleg elkezdődik - legalább - a fedett lelátó építése, mely ahhoz kell, hogy a csapat hazai pályán fogadhassa az ellenfeleket. Szeretnénk bízni abban, hogy a legendás pécsi szíve itt tartja Márton Gábort és a szakmai stábot, mert személyükben minőségi szakmai munkáéra látunk garanciát. Szeretnénk bízni abban, hogy a város vezetése is legalább akkora PMFC-drukker, mint azok, akik hétről-hétre ott vannak a tribünön. Szeretnénk bízni abban, hogy egy év múlva is lesz PMFC.
Az biztos, hogy mi ott leszünk a lelátón, s torkunk szakadtából hirdetjük, szívünk minden dobbanásával, hogy nincs más csapat,
Csak a Munkás!
